Helikon, 2014 (25. évfolyam, 639-662. szám)

2014-02-25 / 4. szám (642.)

HELIKON 17 LAKATOS ARTUR A fantasy-világ mítoszai (2.) Lovecraft, a fantasy pszichothriller prófétája Howard Philips Lovecraft nem része a világirodalmi kánonnak úgy, mint példaképe és előfutára, Edgar Allan Poe; élete utolsó éveiben még alig is­merték nevét, halálakor nem szerepelt az amerikai irodalomról szóló egyetlen lexikonban sem, napjainkra azonban a fantasy, horror, thriller műfajok kedve­lői számára megkerülhetetlen szerzővé vált. 1890-ben született a Rhode Island állambeli Providence-ben. Három évre rá apja megőrült, majd mikor nyolc éves volt a gyerek, meghalt. Anyja ezek után kisfiával szülei házába költözött. A kis H. P. Lovecraft a többi gyerektől elég­gé elszigetelten nőtt, ugyanakkor lekö­tötte nagyapja könyvtára, melyben el­sősorban a mitológiai, csillagászattani, biológiai és kémiai témájú könyvek kel­tették fel érdeklődését, ez az érdeklő­dés pedig rövid életében mindvégig el­kíséri. Hétéves korában kezdi olvasni Poe munkáit, tizenhárom évesen pedig saját csillagászattani szakfolyóiratot szerkeszt. Gyenge egészségi állapota miatt azonban — már tinédzser korá­ban hangulatváltozások, migrének, ál­matlanság kínozta - a középiskolából kénytelen volt kimaradni, és ugyan­ezen okokból egyetemi tanulmányokat sem tudott vállalni. Huszonéves auto­didaktaként egyedül végezte kémiai kísérleteit, a matematikát, rég letűnt civilizációk történetét tanulmányozta, nyelveket tanult, legalább egy tucat élő és holt nyelvet. Hogy önerőből meg tud­jon élni, tudományos jellegű cikkeket és novellákat küldözget különböző fo­lyóiratoknak. Írásból, valamint családi támogatással a megélhetés biztosítva volt ugyan, a boldog élet annál kevés­bé. Házassága sikertelennek bizonyult, 1937-ben pedig rákot diagnosztizál­tak szervezetében, ami intenzív fizikai szenvedést és végül halált hozott, így már nem érhette meg az általa alkotott Cthulhu-mítosz népszerűségének ki­bontakozását. A lovecrafti világ egy időben egysze­rű és bonyolult: ennek keretén belül a Föld bolygó aprónál is kisebb pont az univerzumban és a párhuzamos létsí­kok milliárdjainak világában, az embe­riség pedig egyetlen egy, távolról sem kivételezett faj rajta, mely a gyerek­kor időszakát éli: lehet ez a gyerekkor kegyetlen és nehéz, de a helyzet az idő teltével, a világ egyre teljesebb felfede­zésével csak rosszabb, egyre veszélye­sebb és kilátástalanabb irányba. Ilyen körülmények között a tudatlanság álla­pota, ha nem is jó, de a legjobb lehetsé­ges eset. A Cthulhu hívása című novel­la bevezetőjében a szerző így fogalmaz: „A legizgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme kép­telen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyu­galmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok - melyek közül mindegyik a maga irányában tör elő­re - mindeddig nem sokat ártottak ne­künk, ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek ösz­­szeillesztésére, s ez a valóságnak oly ré­­mületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoz­tatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságá­ba menekülünk.” Lovecraft világában számos bizarr életforma és civilizációk egész sora lé­tezik, az emberiség sorsától függetle­nül. Ezek közül egyesek rendkívül fej­lettek, mások az ösztönlényeknél alig magasabb szinten állnak, egyesek bio­lógiai szempontból halhatatlanok, má­sok elpusztíthatóak. Legtöbbjükben tudatosult különböző nagyhatal­mú lények létezése, melyeket Külső Isteneknek vagy Nagy Öregeknek ne­veznek, és akiket imádni lehet, amivel ez utóbbiak vagy törődnek, vagy nem. Ezek a bizarr, démoni istenségek va­lamikor kiszorultak a Föld világából, azonban mikor a csillagok állása ked­vezővé válik számukra, visszatérnek. Ahogy a Lovecraft képzelete által lét­rehozott Necronomiconban áll: „Nem szabad úgy hinni... hogy az ember a legrégebbi vagy épp az utolsó e földnek urai közt, vagy hogy az élet, az anyag ismert állapota az egyetlen lehetsé­ges állapot. A Régiek voltak, a Régiek vannak, a Régiek lesznek. Nem a mi­­nékünk ismerős terek lakói ők, hanem e terek között, háborítatlan s a kez­detektől fogva számunkra láthatatla­nul létezők. Yog-Sothoth ismeri a ka­put. Yog-Sothothban egy a múlt, jelen és jövő. Ő tudja, hol törtek át a Régiek egykoron, s hogy hol törnek majd át megint. Tudja, hol rótták a földnek térségeit, s hogy hol róják azokat ma is, és hogy miért nem láthatja őket senki sem. Szaguk miatt közelségüket az emberfia koronként megsejtheti, de külsejük meg nem ismerhető soha, ki­véve azok vonásaiban, kiket ők e földön nemzenek, s ezekből számos akad. Ők anyagtalan, láthatatlan lényegükben különböznek az ember igaz valójától, s e lényeg tőlük ered. Láthatatlanul és szaguktól kísérten bukkannak fel ma­gányos helyeken ők, valahányszor ki­mondják a szavakat, s a rítusok hívá­sa hozzájuk elér. Az ő szavuk zizzen a szélben, az ő létük titkát mormol­ja a föld. Letarolják az erdőt, szétzúz­zák a várost, de sem erdő, sem város meg nem pillanthatja a lesújtó kezet. Kadath, a hideg pusztaság városa meg­ismerte őket, s ki emlékszik Kadathra az emberek közül? A déli jégsivatag és az óceánba merült szigetek sziklái őr­zik kézjegyüket, de ki látta valaha a megdermedt várost vagy a zárt tor­nyot, mit régóta hínár s moszat borít? A Nagy Ctulhu közülük való, s mégse láthatja őket másképp, mint halová­­nyan. Lálshub-Niggurath! Szagukról megismerhetitek őket. Kezük a torko­tokon, mégsem láthatjátok őket, létük titka legyen egy legféltettebb titkaitok­kal. Yog-Sothoth a kapu nyitja, a ka­pué, hol a szférák találkoznak. Hol ők uralkodtak egykor, ma az ember ural­kodik, ők uralkodnak megint hamaro­san az ember helyén. A nyárra tél jön, a télre nyár. Várnak türelemmel s ha­talmasan, hogy itt uralkodhassanak megint.” (Rémület Dunwichban) A Külső Istenek közül a legfőbb Azathoth, az agyatlan Demiurgosz, a Nukleáris Káosz, aki a világűr közép­pontjában létezik, amit valami meg­határozhatatlan módon ő hozott létre. Azathoth a Káosz maga, vagy agyatlan, de ugyanakkor felfoghatatlan erejű és kiszámíthatlan, aki ha éppen rosszat nem tesz, jót annál kevésbé. A hoz­zá legközelebb álló lény Nyarlathotep, a Kúszó Káosz, Azathoth hírnöke, aki egymaga mindenfajta félelem nélkül képes kommunikálni Azathothtal és közvetíti annak akaratát (vagy a saját maga akaratát, a vak és idióta őserőt feltüntetve ennek legitimitásforrása­ként­­ nem derül ki) és akinek alakja a görög mitológia Hermészének és a zsi­dó-keresztény hagyomány Sátánjának keveréke. Ő ugyanis nemcsak a Külső Istenek hírnöke, de saját maga számá­ra is dolgozik, járja a világokat. Egyes lényeket­­ alacsonyabb rangú isten­ H. P. Lovecraft 1890 - 1937 >‹‹‹› folytatás a 18. oldalon

Next