Helikon, 2014 (25. évfolyam, 639-662. szám)
2014-02-25 / 4. szám (642.)
HELIKON 17 LAKATOS ARTUR A fantasy-világ mítoszai (2.) Lovecraft, a fantasy pszichothriller prófétája Howard Philips Lovecraft nem része a világirodalmi kánonnak úgy, mint példaképe és előfutára, Edgar Allan Poe; élete utolsó éveiben még alig ismerték nevét, halálakor nem szerepelt az amerikai irodalomról szóló egyetlen lexikonban sem, napjainkra azonban a fantasy, horror, thriller műfajok kedvelői számára megkerülhetetlen szerzővé vált. 1890-ben született a Rhode Island állambeli Providence-ben. Három évre rá apja megőrült, majd mikor nyolc éves volt a gyerek, meghalt. Anyja ezek után kisfiával szülei házába költözött. A kis H. P. Lovecraft a többi gyerektől eléggé elszigetelten nőtt, ugyanakkor lekötötte nagyapja könyvtára, melyben elsősorban a mitológiai, csillagászattani, biológiai és kémiai témájú könyvek keltették fel érdeklődését, ez az érdeklődés pedig rövid életében mindvégig elkíséri. Hétéves korában kezdi olvasni Poe munkáit, tizenhárom évesen pedig saját csillagászattani szakfolyóiratot szerkeszt. Gyenge egészségi állapota miatt azonban — már tinédzser korában hangulatváltozások, migrének, álmatlanság kínozta - a középiskolából kénytelen volt kimaradni, és ugyanezen okokból egyetemi tanulmányokat sem tudott vállalni. Huszonéves autodidaktaként egyedül végezte kémiai kísérleteit, a matematikát, rég letűnt civilizációk történetét tanulmányozta, nyelveket tanult, legalább egy tucat élő és holt nyelvet. Hogy önerőből meg tudjon élni, tudományos jellegű cikkeket és novellákat küldözget különböző folyóiratoknak. Írásból, valamint családi támogatással a megélhetés biztosítva volt ugyan, a boldog élet annál kevésbé. Házassága sikertelennek bizonyult, 1937-ben pedig rákot diagnosztizáltak szervezetében, ami intenzív fizikai szenvedést és végül halált hozott, így már nem érhette meg az általa alkotott Cthulhu-mítosz népszerűségének kibontakozását. A lovecrafti világ egy időben egyszerű és bonyolult: ennek keretén belül a Föld bolygó aprónál is kisebb pont az univerzumban és a párhuzamos létsíkok milliárdjainak világában, az emberiség pedig egyetlen egy, távolról sem kivételezett faj rajta, mely a gyerekkor időszakát éli: lehet ez a gyerekkor kegyetlen és nehéz, de a helyzet az idő teltével, a világ egyre teljesebb felfedezésével csak rosszabb, egyre veszélyesebb és kilátástalanabb irányba. Ilyen körülmények között a tudatlanság állapota, ha nem is jó, de a legjobb lehetséges eset. A Cthulhu hívása című novella bevezetőjében a szerző így fogalmaz: „A legizgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok - melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre - mindeddig nem sokat ártottak nekünk, ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek öszszeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.” Lovecraft világában számos bizarr életforma és civilizációk egész sora létezik, az emberiség sorsától függetlenül. Ezek közül egyesek rendkívül fejlettek, mások az ösztönlényeknél alig magasabb szinten állnak, egyesek biológiai szempontból halhatatlanok, mások elpusztíthatóak. Legtöbbjükben tudatosult különböző nagyhatalmú lények létezése, melyeket Külső Isteneknek vagy Nagy Öregeknek neveznek, és akiket imádni lehet, amivel ez utóbbiak vagy törődnek, vagy nem. Ezek a bizarr, démoni istenségek valamikor kiszorultak a Föld világából, azonban mikor a csillagok állása kedvezővé válik számukra, visszatérnek. Ahogy a Lovecraft képzelete által létrehozott Necronomiconban áll: „Nem szabad úgy hinni... hogy az ember a legrégebbi vagy épp az utolsó e földnek urai közt, vagy hogy az élet, az anyag ismert állapota az egyetlen lehetséges állapot. A Régiek voltak, a Régiek vannak, a Régiek lesznek. Nem a minékünk ismerős terek lakói ők, hanem e terek között, háborítatlan s a kezdetektől fogva számunkra láthatatlanul létezők. Yog-Sothoth ismeri a kaput. Yog-Sothothban egy a múlt, jelen és jövő. Ő tudja, hol törtek át a Régiek egykoron, s hogy hol törnek majd át megint. Tudja, hol rótták a földnek térségeit, s hogy hol róják azokat ma is, és hogy miért nem láthatja őket senki sem. Szaguk miatt közelségüket az emberfia koronként megsejtheti, de külsejük meg nem ismerhető soha, kivéve azok vonásaiban, kiket ők e földön nemzenek, s ezekből számos akad. Ők anyagtalan, láthatatlan lényegükben különböznek az ember igaz valójától, s e lényeg tőlük ered. Láthatatlanul és szaguktól kísérten bukkannak fel magányos helyeken ők, valahányszor kimondják a szavakat, s a rítusok hívása hozzájuk elér. Az ő szavuk zizzen a szélben, az ő létük titkát mormolja a föld. Letarolják az erdőt, szétzúzzák a várost, de sem erdő, sem város meg nem pillanthatja a lesújtó kezet. Kadath, a hideg pusztaság városa megismerte őket, s ki emlékszik Kadathra az emberek közül? A déli jégsivatag és az óceánba merült szigetek sziklái őrzik kézjegyüket, de ki látta valaha a megdermedt várost vagy a zárt tornyot, mit régóta hínár s moszat borít? A Nagy Ctulhu közülük való, s mégse láthatja őket másképp, mint haloványan. Lálshub-Niggurath! Szagukról megismerhetitek őket. Kezük a torkotokon, mégsem láthatjátok őket, létük titka legyen egy legféltettebb titkaitokkal. Yog-Sothoth a kapu nyitja, a kapué, hol a szférák találkoznak. Hol ők uralkodtak egykor, ma az ember uralkodik, ők uralkodnak megint hamarosan az ember helyén. A nyárra tél jön, a télre nyár. Várnak türelemmel s hatalmasan, hogy itt uralkodhassanak megint.” (Rémület Dunwichban) A Külső Istenek közül a legfőbb Azathoth, az agyatlan Demiurgosz, a Nukleáris Káosz, aki a világűr középpontjában létezik, amit valami meghatározhatatlan módon ő hozott létre. Azathoth a Káosz maga, vagy agyatlan, de ugyanakkor felfoghatatlan erejű és kiszámíthatlan, aki ha éppen rosszat nem tesz, jót annál kevésbé. A hozzá legközelebb álló lény Nyarlathotep, a Kúszó Káosz, Azathoth hírnöke, aki egymaga mindenfajta félelem nélkül képes kommunikálni Azathothtal és közvetíti annak akaratát (vagy a saját maga akaratát, a vak és idióta őserőt feltüntetve ennek legitimitásforrásaként nem derül ki) és akinek alakja a görög mitológia Hermészének és a zsidó-keresztény hagyomány Sátánjának keveréke. Ő ugyanis nemcsak a Külső Istenek hírnöke, de saját maga számára is dolgozik, járja a világokat. Egyes lényeket alacsonyabb rangú isten H. P. Lovecraft 1890 - 1937 >‹‹‹› folytatás a 18. oldalon