Helikon, 2018 (29. évfolyam, 735-758. szám)

2018-07-10 / 13. szám (747.)

IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON. XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 13. (747.) SZÁM - JÚLIUS 10. ÁRA 3 lej / 300 ft László Noémi: BÉKE ÉS NYUGALOM HAVA - Kányádi Sándor halhatatlanságára Papp Attila Zsolt: VALAKI JÁR A VÍZ ALATT /5 Márton Evelin: HUZAM­ /15 PAVILON 420 ■ Marcutin-Rácz Dóra versei Voloncs Attila: Hildegárd HORVÁTH BENJI Erdőtűz „S tudod: akár a vér kering bennünk az értelem s éppúgy, mint őseink korában­­ védtelen.” ÉS „Amikor a Nagy Könyvtár elégett, az első tízezer év történetei hamuvá lettek. De valójában sosem vesz­tek el teljesen azok a történetek. Egy új történet let­tek. A tűz története. Az emberi késztetésé, hogy ta­láljon valami szépet, és húzza ki a gyufát” - mondja Robert Ford (Anthony Hopkins) a Westworld második évadában. Az angol Wikipédiával okosodok: vagy két­száz éven át égett, hol ettől, hol attól, kb. Kr. után 30- tól 270-ig, aztán még a 6. században is állítólag égtek a maradékai. Módszeresen, ciklusokban irtotta ki a Tör­ténelem - hatalom és vallás szent oltásaival, á la carte­­ az alexandriai Nagy Könyvtárat, mondhatnánk. Az­tán azt is mondják, hogy valójában a nagyobbik része meg lett mentve, és talán köze is van ezen ókori textu­soknak az első európai egyetemi intézmények megala­pításához. Szóval nem tudjuk, mi veszett el Alexandri­ában, és mi az, ami mégsincs veszve. Tény, hogy a Nagy Könyvtár ma kultikus fogalom, egy jelkép (egy új törté­net), és persze összeesküvés-elméletek állandó tárgya. A Westworld többek közt azt mutatja be, amikor a tudást felülírja a hiányos tudás, a babona, a hiede­lem, a félreinformáltság, a fake news — megteremt­vén az új valóságot. Elég félelmetes a teremtmények e véres lázadása. Ez a mitikus alkony. Hogy is volt a titánokkal? De kopogjuk le, hagyjuk az isteneket. Mi van még? Ahogy olvasom a wiki-cikket, nem tu­dok nem gondolni arra, hogy a Wikipédia is egy Nagy Könyvtár. Aztán az jut eszembe, hogy ez egy organikusan fejlődő, önellátó, folyton bővülő könyv­tár, tehát inkább erdő. Könyvek erdeje — ilyen erdők közt, amik az interneten nőnek, nehezen beszélhe­tünk konszenzuális alapon működő, általános mű­veltségről. Az ember bolyong ezekben az erdőkben, és sokszor akaratlanul is autodidakta módon gyűjti, szívja magába a tudást — és a nemtudást is, persze. «» folytatás a 4. oldalon » Kányádi Sándor (1929-2018), Bakos Zoltán felvétele

Next