Helikon, 2021 (32. évfolyam, 807-830. szám)

2021-10-10 / 19. szám (825.)

„én hajnalom maradsz” HELIKON IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON. XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 19. (825.) SZÁM­­ OKTÓBER 10. ÁRA 3 lej / 300 ft Lapszámunk 1., 4-13., 16. és 17. oldalát Rácmolnár Sándor Jégsapkák címmel a Csíkszeredai Új Kriterion Galériában nyílt kiállításának anyagával illusztráltuk. Nincs írói elefántcsonttorony BESZÉLGETÉS BOTHÁZI MÁRIÁVAL /2 KARÁCSONYI ZSOLT A sárkány ébredése A Zöld Sárkány, mert e tájon, a mocsarak vi­dékén, évezredek óta csakis zöld sárkányok él­nek, összekocogtatta fogait. Az álmosság jele volt ez, de erőt vett magán, háromágú nyelvét hos­­­szan előrenyújtva tekintett körül, aztán újabb történetbe fogott. Tőlünk nem messze magaslik a vulkáni kúp, amit az emberek Dévajnak, vagy csak várhegy­nek neveznek. Vulkáni kúp, mintha valaha is lé­teztek volna vulkáni kúpok, merengett el a Zöld Sárkány. Amit ti lávának hívtok, az nem holmi olvadt kőszikla, de tiszta sárkányvér, még a Fe­hér és a Vörös Sárkány csatáinak idejéből. Nézz csak szét a világban! (A sárkány szemeit lezár­va emlékezett a világra.) Azt hiszed, csak itt, mellettünk vannak ilyen vulkánok? Nincs olyan földrész, óceánnak mélye, mely ne őrizné a nagy csaták nyomát. Vulkáni hamu, megkövült sárkányszavak bo­rították régen a Földet. A vizek mélyén a Fehér Sárkány aludta álmát, a földek sötét rejtekében a Vörös Sárkány lakozott. Álmaik szavakként törtek felszínre, megkövültek, így jöttek létre a tenger szigetei - a szárazföldön pedig az egy­másra rakódó szavakból hegyláncok nőttek egy­re magasabbra. Aztán az éj találkozott a fénnyel, az egyik le­lassuló fénysugár pedig a Fehér Sárkány szemé­nek ugrott, nekifeszült, hogy mélyre, a szembo­gár legmélyére hatoljon. De a sárkányszem, ha a Sárkány úgy akarja, olyan szilárd lesz, mint a kő, víz, tűz, fény, kinti erő át nem hatolhat rajta. Az ébresztéshez pont elég volt, mégis. A Fehér Sárkány hosszú-hosszú évezredek óta aludta álmát, felejtette a régi világ legapróbb jel­zéseit is. Első moccanásakor szökőár csapott le a Nagy Földekre és a szigetekre, a földkéreg nyílt repedésein is beszivárgott, ettől megébredt a Vörös Sárkány, akit a Föld apró moccanásai ko­rántsem zavartak. A szökőár őt is talpra kény­szerítette. Lángot okádó dühe felhőket formált a gyorsan párolgó tengerek felett. A félhomály­ban a Fehér Sárkány talán sikeresen visszaal­szik, ha véletlenül, az egyik Nagy Föld peremé­nél a vízbe lépve nem tapodja meg egyik lábát a még dühöngő Vörös Sárkány. A Fehér Sárkány szárnya körmét a Vörös Sár­kány nyakába vágta. Csak első meglepetésében, nem volt igazi sárkányszándék. Mégis, a sár­kányvér kiömlött, lángba borultak mind a ket­ten. Időtlen időkig csatáztak, szárazföldön és tengerekben. Amikor már erejük fogytán, mind­ketten oldalukra dőltek, vérük alig volt, és sza­vak szivárogtak ki sebeikből. A régi idők elfe­lejtett szavai életre keltek, fák, füvek, források, illat, komoly derű és szomorúság. Legvégül egyi­kük sebéből az ember szó felszínre bukkant. Láthatjátok, így jártok mindig, ha egy napon ébred a Sárkány. PAVILON 420 ■A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel kezdő szerzőknek meghirdetett pályázatának különdíjasai. Zalán Tibor KÖNNYES ELHÁNYT FOGAK /5

Next