Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

Nők a Főv. Takarító Vállalatnál a fővárosi takarító VÁLLALAT 661 dolgozójából 64,9 százalék a nő. Az arány tehát erősen eltolódik a javukra, különösen a fizikai állománycsoportban. Igaz, hogy a szakszervezeti bizottság titkára és a vállalati jogtanácsos nő, de ezután már csak a csoportvezetők és a részlegvezetők között akad néhány nőmunkatárs. A Takarító Vállalat jelentős szerepet tölt be a szolgáltatói hálózatban, így nem érdektelen annak vizsgálata, hogy az itt dolgozó leányok és asszonyok szociális helyzete, anyagi és erkölcsi megbecsülése arányban van-e munkájuk fontosságával. Az igen hamar kiderül, hogy a vállalatnál teljes az egyenjogúság. Ugyanannyi bért kapnak, mint a férfi dolgozók, és amint Hegyi Gyuláné, a szakszervezeti bizottság titkára megjegyezte: „sajnos” ugyanazt a munkát is végzik. A legnehezebb területeken, így az ablaktisztító részlegben is megállják a helyüket, teljesítményük nem marad el a férfiaké mögött. A közületi nagytakarító részlegben viszonylag rendezettek a körülmények, mivel itt gépesített a munka és egész évben egyenletesen dolgozhatnak. Keresetük a húszszázalékos éjszakai pótlékkal együtt eléri a havi 2200—3000 forintot. Nem szorul azonban magyarázatra, mit jelenít az állandó éjszakai műszak egy családanyának. Szociális helyzetük sem megfelelő. A megrendelés felvételénél minden esetben kéri ugyan a vállalat, hogy biztosítsanak öltözködési és tisztálkodási lehetőséget a takarítónőknek, de gyakorlatilag a munkák kilencven százalékát le kellene mondaniuk, ha ehhez ragaszkodnának. Szociális szempontból jobban áll a hajógyári takarítók csoportja. Számukra nemcsak a tisztálkodás, hanem az üzemi étkezés is biztosítva van. Az itt dolgozó asszonyok az exportra készült hajókat takarítják, ami nagy gondosságot, körültekintést igényel. Ezért rendszeresen tartanak a részükre munkavédelmi oktatást, s ezt összekötik a helyi gyakorlati ismeretek elsajátításával. Ennél a kb. 35 dolgozóból álló csoportnál nagyon jó munkavédelmi őrhálózatot sikerült kiépíteni. Rendkívül nehéz és kényes munka a lakásnagytakarítás, a súrolás, ablakajtó mosás, festés utáni takarítás. Ennél a részlegnél találkoztunk a legtöbb gonddal, problémával. A lakásnagytakarítás gépesítését eddig nem tudták megoldani. Ennek fő oka a szállítóeszközök hiánya, de közrejátszik a lakások zsúfoltsága is. Nagy fizikai igénybevételt jelent a bútorok mozgatása, s az is nehezíti az itt dolgozó nők helyzetét, hogy ez a munka erősen szezonális jellegű. A téli időszakban a lakosság nem igényel ilyen szolgáltatást, a takarítónők ilyenkor az éjszakai takarításban vagy a hajógyárban segítenek. Van, amikor csak 20—30 forintot keresnek naponta. Tavasszal és ősszel viszont annyi a megrendelés, hogy csak egy hónapra előre tudnak vállalni. Keresetük azonban így sem haladja meg az 1600—2000 forintot. A vállalat májusi termelési tanácskozásán napirenden volt a lakásnagytakarítók bérezése. A takarítónők azt szerették volna tudni, hány százalék illeti meg őket a vállalási árból. Dobos László normacsoport vezető azt válaszolta, hogy a részlegben nem százalékos, hanem darabbéres elszámolási rendszer van. Ez a válasz a takarítónőket nem elégítette ki, s nem elégített ki bennünket sem. Ezért megkérdeztük Dantinger Rudolfot, a Fővárosi Takarító Vállalat főkönyvelőjét, mit jelent a gyakorlatban a darabbéres elszámolás. — Azzal szeretném kezdeni, hogy ez a szolgáltatásunk hoszszú ideig, egészen 1969. december 31-ig ráfizetéses volt. Ez év januártól rendeztük a vállalási árakat úgy, hogy minimális nyereségünk legyen. Ezzel együtt a dolgozók bére is két alkalommal emelkedett, bár kisebb mértékben, mint az árbevételünk. Ez az oka az elégedetlenségüknek, bár elégedetlenkedtek már régebben is. A darabbéres elszámolás azt jelenti, hogy például egy négyzetméternyi parkett sikálásáért 1,80 forint az árbevétel, s ebből 51 fillért kap a dolgozó. Erre jön még a felár, a nehézségi pótlék, mert nem mindegy, hogy milyen szennyezettségű volt a tisztított terület A LAKÁSNAGYTAKARÍTÓK nincsenek megelégedve a fizetésükkel, s ehhez hozzájárul az is, hogy nem tudják előre, mennyit kapnak egy-egy munkáért. A kifizetett bér öszszegét és a nehézségi pótlék százalékát utólag vezetik a munkalapra, és így a takarítónő csak a fizetés napján tudja meg, mennyi van a borítékban. Az ilyen módszer kétszeresen is a dolgozó nőket sújtja: egyrészt a takarítókat másrészt azokat, akik a Takarító Vállalatra számítanak háztartási gondjaik megoldásában. A lakossági szolgáltatás színvonalát így semmiképpen sem lehet javítani, már csak azért sem, mert egyre nehezebb tartani a létszámot, nagy konkurrenciát jelentenek a szövetkezetek, amelyek magasabb munkabért tudnak fizetni. A vállalat kártevőirtó részlege fél esztendővel ezelőtt költözött új telephelyére, a XX. kerületi Vörösmarty utcába. A korszerű, minden igényt kielégítő új üzemben olajkályhák, fekete-fehér csempés öltöző- és mosdóhelyiségek állnak a nők rendelkezésére, de ezeket csak kevesen használják. Ez a furcsaság abból adódik, hogy munkájuk színhelyére gépkocsival szállítják őket, de visszaszállításuk még nincs megoldva. Pedig mérgező anyagokkal dolgoznak, így feltétlenül szükséges volna, hogy élhessenek az adott lehetőségekkel. A bérekre itt nincs panasz, alapbér + teljesítménybéres rendszerben dolgoznak. Védőruhával is ez a részleg van a legjobban ellátva. A bejárónak túlnyomó többsége a legidősebb korosztályba tartozik. Közülük többen régen is háztartási alkalmazottak voltak, sokuknak nincs meg a nyugdíjhoz szükséges munkaidejük, vagy előző keresetük igen alacsony volt. — Vállalatunk biztosítja számukra ezt a viszonylag könynyű munkát, s ezzel enyhítünk munkaerő-gondjainkon is — mondja Hegyi Gyuláné. — Háztartási munkát ma már igen kevés fiatal nő hajlandó vállalni, ezért bejárónőink száma évről évre csökken. A Fővárosi Takarító Vállalatnál dolgozó nők a legkülönbözőbb rétegekből tevődnek össze, így gondjaik is igen sokrétűek. A kollektív összetartozás érzése mégis erős bennük. Tudják, hogy a vállalat vezetői az embereket a munkájuk után ítélik meg, s ez a tudat erősíti kötődésüket. A vállalatnál tíz szocialista brigád működik. Ebben az esztendőben tizenöten nyerték el a kiváló dolgozó kitüntetést, ebből kilenc nő. A vállalati szakszervezeti bizottság sokat foglalkozik az asszonyok problémáival, nem egy ízben fordult segítségért a tanácshoz és a rendőrséghez is. Sok asszony panaszkodik arra, hogy a férje elissza a keresetét. Ilyen esetekben felveszik a kapcsolatot a férj munkahelyének szakszervezeti bizottságával és együttesen próbálnak eredményt elérni. AZ ASSZONYOK A LEGKOMOLYABB és legkényesebb családi ügyekben is bizalommal fordulnak Hegyi Gyuláné szb-titkárhoz, aki így fejezte be a beszélgetést: — Tizenkét éve dolgozom itt, négy esztendeje, mint függetlenített szb-titkár. Megismertem és nagyon szeretem ezeket az asszonyokat. Érzéseik, megnyilvánulásaik őszinték, s ha néha indulatosak és kifakadnak is, emberi szóval meg lehet nyugtatni őket. Törődni kell velük, segíteni kell őket, amennyire lehetséges. És akkor nemcsak azt zokogják el, hogy nagyon beteg a gyerek, hanem elújságolják azt is, hogy már felült, már lábra állt, megtette az első lépéseket. Így tudunk csak mi is előbbre lépni. Tamás Irma n HELYI IPAR MmM fste Wypadostig Egyenlő mércével... Ki ne ismerné a Fővárosi Patyolat munkáját? Talán nincs olyan budapesti család, amelynek ne lenne közvetlen kapcsolata velük. A múlt évben például a fővárosi mosodákban a lakosság részére majdnem 11 ezer tonna fehérneműt mostak s ennek több mint 84 százalékát a Patyolatnál. Jelentős a felsőruhák vegytisztítása is. Az adatok szerint minden fővárosi lakosra évente 2,1 vegytisztítás jut s többségét a Patyolat végzi. Wittner István, a szakszervezeti bizottság titkára a női dolgozók munkájáról dicsérettel beszélt. Különösen a 146 szocialista brigádban dolgozó nőről, akik — mint mondja —, sokkal lelkesebben dolgoznak, sőt a társadalmi, a szakszervezeti munkában is eredményesebben veszik ki a részüket, mint a férfiak. A szakszervezeti bizottság átfogó, minden női dolgozóra vonatkozó felmérést eddig nem végzett, de az idén terveznek ilyen vizsgálatot. Ebbe a munkába pszichológust is bevonnak, hogy megtudják a női dolgozók véleményét az otthoni munkáról is. Mit tett a szakszervezeti bizottság a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek javítására? — kérdeztük. — Egyik törekvésünk volt, hogy a bérezésben a nők ne legyenek hátrányosabb helyzetbe a férfiaknál. Ma már kijelentjük, hogy sem a bolti hálózatban, sem a mosodákban az azonos munkakörökben dolgozó férfiak és nők bérében nincs indokolatlan eltérés. Az átlagkeresetek 1600 forint körül vannak, de a mosodai szakmunkásnők a 2000—3000 forintot is megkereshetik, teljesítményüknek megfelelően. Sokan három műszakban dolgoznak, a nők szombat éjszakai műszakját azonban eltöröltük. A szociális gondoskodást a többi közt azzal is igyekeztünk javítani, hogy a Siófokon bérelt üdülőnkben elsősorban a családosokat utaljuk be — mondja az szb-titkár. — A dolgozó anyák érdekében tartjuk fenn a 38 férőhelyes központi bölcsődénket és közreműködtünk, hogy sok kisgyermek tanácsi bölcsödében helyezkedjen el. A kelenföldi új mosoda mellett bölcsödét építünk, melyet reméljük októberben megnyithatunk 60—100 kis emberpalánta részére. Későbbi tervünkben szerepel, hogy az újpesti 1-es üzem környékén is létesítsünk egy bölcsödét. Az szb-titkár külön kiemelte, hogy a kollektív szerződés sok pontja számolt azzal a körülménnyel, hogy a vállalat 3060 dolgozója közül 2373 asszony és lány. Figyelembe vették ezt a törzsgárda tagok kiemelt részesedésekor, amikor 20 év munkaviszony után 800, 15 év után 400, 10 év után 200 forint külön nyereséget kaptak a dolgozók, többségükben nők. Számoltak ezzel a körülménnyel a bérfejlesztésnél is, hogy az asszonyok, lányok érdekében tovább erősítsék az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Különböző segélyezésekre 305 ezer forintot terveztek és ennek egy része szintén a női dolgozóknak jut. A szakszervezeti bizottság a gazdasági vezetéssel együtt állandóan napirenden tartja a női dolgozókkal való foglalkozást, tudatosítja köztük: munkájuk elsősorban a háztartások könynyítését szolgálja, fővárosi asszonytársaiknak segítenek. Kovács András Asszony/ gondok, örömök Régiposta utca 19. Nagy bérház egy szűk belvárosi utcában. Az első emeleten három tágas teremben varrógépek sora. A gépek mögött asszonyok, lányok hajolnak a munka fölé. A Fővárosi Ruhaipari Vállalat egyik üzemágában vagyunk. Csak nők dolgoznak itt. Míg az anyag szakad a kezük alatt, a gondolat elkalandozhat. A szőke, barna női fejekben bizonyára megfordul, mit készítsek vacsorára; — ma este színházba megyünk, be kell ugrani a fodrászhoz; — jaj, el ne felejtsek lemenni a Patyolatba; — tudott-e a gyerek az iskolában... — Százhatvankilenc nődolgozónk van — mondja Bertalan Katalin telepvezető-helyettes —, két műszakban dolgozunk, nem kevés a problémánk. Legtöbb családos anyának gondot okoz a két műszak, és ha nem talál egyedül megoldást, nekünk kell segítenünk. Ilyenkzor biztosítjuk számára az állandó délelőtti műszakot. A III-as termet is a gépek zaja tölti be. Kilenckor megszólal a csengő, megérkeznek a friss lángossal, kezdődik a tízórai szünet. Jaj a „tettesnek” Hat óra óta dolgoznak. Jólesik felállni, nyújtózkodni és most lehet beszélgetni. Ebben a teremben fehérneműt, melltartókat, harisnyatartókat varrnak. Kérdezem, tudják-e, hol árusítják termékeiket, és ha saját részükre vásárolnak, megnézik-e a készítőjéről „árulkodó” címkéket? — Az csak természetes — mondják egyszerre. Izgalmas dolog, amikor másodszor is lemeózzuk a kezünk munkáját. Jaj a „tettesnek”, ha valami hiba van a minőséggel. — így legalább nincs problémájuk, ha fehérneműt vásárolnak. — Az azért van — szól közbe Bertalan Katalin —, mert a kereskedelem szakemberei a megrendeléseknél jobbára csak a karcsúnkra gondolnak. Kereskedelem, vásárlás. Az asszonyok, lányok körülvesznek, már nem kell kérdeznem. — Napok óta járom az üzleteket — panaszolja Hódosi Antalné —, szeretnék egy modern vonalú, színes terilénruhát venni. Azt hiszi kapok? Teltkarcsú a méretem, ötvenes kellene, szemrevaló pedig csak a kis számokban kapható. Pedig a konfekció jóval olcsóbb lenne, mint a csináltatás, nem beszélve az időről. — És a cipők, arról jobb nem beszélni — mondja Gottlieb Emilné. — Azt hittük, vége a télnek, s a cipőprobléma lekerülhet a napirendről. Tegnap tíz üzletet végigjártam, de nem találtam egy csinos, könynyű tavaszi cipőt, olyan 200— 250 forintért. Olcsó van, de nem ízléses. Végül is kikötöttem egy 400 forintosnál, a Petőfi Sándor utcai cipőboltban. Itt viszont jólesett, hogy kedvesen szolgáltak ki. Bár minden üzletben így lenne. — Vékony szálú harisnyanadrágot is csak elvétve lehet találni az üzletekben. — Most, hogy lekerült rólunk a vastag, színes harisnya, a mini ruhához igazán kellene —, folytatja Kovács Erzsébet. Jó lenne, ha megfelelőbb minőségűek lennének a hazai kozmetikai cikkek is. A magyar hajlakk ragasztónak is beválna. Könnyítő szolgáltatások Aztán arról beszélgetünk, melyek azok a szolgáltatások, amelyek könnyebbé teszik a dolgozó nők életét. Nem számoltam pontosan, de a patyolati mosógép „párviadalból” a mosógép került ki győztesen. Dicsérték, hogy milyen jók a gépek és részletre is beszerezhetők. A mosóporok minősége is kifogástalan. Elmondták, hogy a legtöbben főznek este. A konzervek drágák és egy fizikai munkát végző férfinek nem is elég egy adag. Mirelitből jó lenne még több, különösen a közkedvelt, gyorsan elkészíthető májat hiányolta mindenki. — Sokkal nagyobb számban kellene családos üdülői beutaló — mondja Gattyán Jánosné, mert az egész évi munka után, ha önellátó módon megyünk üdülni, — nem szólva, hogy menyivel drágább —, megint csak mi nők húzzuk a rövidebbet. A kéthetenkénti szabad szombatnak nagyon örülnek azasszonyok. Tavaly júniusban vezették be. Még vidám búcsúszombatot is rendeztek az utolsó „munkaszombaton.” És ami miatt korábban aggodalmaskodtak: nincs keresetkiesés. Kifutottunk az időből. Legtöbben már újra a gépek mellett ülnek. Búcsúzóul a műhelytitkár még elmondta, hogy ezeknek az asszonyoknak a napi munka és az azt követő otthoni műszak sok apró gondja-baja mellett még a segítésre is van idejük. Decemberben a Népszabadság egyik számában megjelent cikk nyomán a Szabadság szocialista brigád tagjai, tizenkilenc asszony, felvette a kapcsolatot a XVI. kerületi Béla úti Állami Csecsemő Otthonnal. Patronálják őket. Most készülnek az első ajándékok: színes kis suszterkötények, horgolt kendőcskék. Jó szívvel készítik őket, remélik, örömet szereznek vele. Szalai Emília Fejér megyei pillanatképek Amikor legutóbb beszélgettem Kis Lajossal, szakszervezetünk Fejér megyei bizottsága titkárával, arról esett szó, hogy a vállalatok, üzemek milyen mértékben javítják, teszik jobbá a dolgozó nők élet- és munkakörülményeit. Tapasztalatunk szerint erre mindenütt nagy gondot fordítanak a megyében. Természetesen ott, ahol erre lehetőség nyílik. Mert hiába mondanánk például, hogy a fehérvári Bútoripari Vállalatnál is egyre jobbak lesznek ezek a körülmények. Itt sajnos olyanok, hogy e tekintetben már nem várhatunk sokáig. De ahol tehetik, könnyebbé teszik az asszonyok, lányok munkáját.*— mondja Kis Lajos. S ezt rögtön két példával bizonyította. — A Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalatnál új orvosi rendelőt avattak. Szép, korszerűen berendezett helyiség. Ezzel egyrészt tehermentesítették a városi SZTK rendelőt,másrészt időt takarítanak meg a vállalat dolgozóinak, hiszen az orvos „házhoz jön”. Sok aszszonnyal, lánnyal beszélgettünk itt, és valamennyien elismerően szóltak erről a gondoskodásról — fűzi hozzá az első példához. Nemrégiben pedig Dormán Imrénével találkoztam, ugyancsak Dunaújvárosban, a helyi Városgazdálkodási Vállalat központjában, aki hasonló örömről tájékoztatott. Megnéztem a rendelőjüket. Bizony párját ritkítja. Ide is a legmodernebb felszereléseket hozták és természetesen a rendelést vezető orvosokról is gondoskodtak. Bekecs Istvánná, megyebizottságunk tagja a fehérvári Patyolat Vállalatnál dolgozik. Arról kérdeztük, hogy vajon a „saját portáján” rendben vane minden? — Úgy gondolom, most már nincs miért szégyenkeznünk. — Korábban volt? — Igen. Igaz, még 1963 előtt, amikor a munkafolyamatok zömét kézzel végezték a lányok, asszonyok. — Milyen a Patyolatnál a nő-férfi arány? — Hetven-harminc százalék. S ennek megfelelően teszik jobbá a munkakörülményeket is. A „sláger” most a 44 órás munkahét bevezetése. Eddig nem nyílott mód arra, hogy ezzel a gondolattal foglalkozzanak, de most úgy érzik, megértek a feltételek ehhez is. Ha sikerül megvalósítaniuk elképzeléseiket, akkor a harmadik negyedévtől, július 1- től már itt is csökkentett munkaidőben dolgoznak. S kell-e mondani, hogy ennek elsősorban az asszonyok, lányok örülnek. — Magasfokú nálunk a gépesítés, — mondja Bekecsné. — A mosodában géppel vasaljuk a köpenyeket, ingeket, a vegyi részlegnél, ahol eddig teljes egészében kézierővel történt a vasalás, ma már csak a pipere holmik szorulnak az emberi kéz munkájára. Egész gépsorok teszik könnyebbé, gyorsabbá a munkát. Jövőre megkezdjük az új mosoda építését. A negyedik ötéves tervben a vállalat utcai frontját is beépítik szociális, kulturális létesítményekkel. Modern irodaház, kultúrház, korszerű, minden igényt kielégítő mosdó, fürdő, öltöző, étkezde épül. Természetesen addig is teszünk egyet-mást a dolgozó nők érdekében. Orsovai Tibor Ritka jubileum Május 6-án kellemes meglepetés érte Héninger János kétegyházi nyugdíjas kéményseprőt. Boldogan fogadta lakásán megyebizottságunk titkárát, Szalai Istvánnét, a Békés megyei Kéményseprő Vállalat képviselőit, Fehér Istvánt és Vasas Pálnét, valamint az Erkel Ferenc szocialista brigád tagjait. A maguk és a munkatársaik jókívánságait hozták magukkal 75. születésnapja és 50. házassági évfordulója alkalmából, no meg a szerény ajándékokat. — Honnan is gondoltam volna — mondta Héninger bácsi —, hogy még ilyesmit is nyilvántartanak a magamfajta egyszerű emberről. Pedig tudják a vállalatnál, mint ahogy azt is, hogy Héninger bácsi most tölti be 20 éves szakszervezeti tagságát, s a 62. évet a kéményseprő szakmában. Veréb András, az Erkel szocialista brigád tagja mesélte: — Jani bácsi még ma is lepipálja a fiatalokat. Nyugdíjas létére kora hajnalban fenn van. Nem számolja, mennyit dolgozik az úgynevezett „nyugdíjas mellékfizetésért”. Sőt, most tett egy példamutató vállalást: külön is tanítja a brigád fiataljait. A kedves, családias ünnepség idején a békési Egyetértés szocialista brigádtól dísztáviratot is kapott. Az őt körülvevő szeretetet érezve, Héninger bácsi meghatottan mondta: „Azt kívánom valamennyi dolgozó szaktársnak, hogy legalább annyi időt töltsön el erőben, egészségben a szakmájában, mint én.” K. R . Mi is sok szeretttel köszöntjük a ritka jubileumot ünneplő Héninger Jánost. Hosszú életet, gondtalan, szép napokat kívánunk, János bácsi. Szerk. biz.