Ajka - Ajkai Szó, 1994 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1994-08-12 / 32. szám
1994. augusztus 12. Ajkai Szó |||… hogy van egy olyanfajta készségem, hogy nemcsak megmarad bennem, amit olvasok, hanem el tudom úgy mondani, hogy másban is érdeklődést keltsek. Innen számítódik a vetélkedős múltam. Aztán hosszabb csend következett, illetve kisebb versenyek, amiket megnyertem, de én azt gondolom, igazán népszerű az országban az Elmebajnoksággal lettem, ami három éven keresztül ment. Nagyon büszke vagyok rá, mert ott olyan témákat választhattam, amiket én szerettem: Széchenyit, Görgeyt, a tizenhárom aradi vértanút, és a magyar szénbányászatot. Történt mindez a nyolcvanas évek első felében, ami akkor egy picit politikai hitvallás is volt. Kiváló emberekkel ismerkedhettem meg, nagyon jó versenyek voltak, és közben kiderült, hogy odafigyel a lakosság, és arra inspirálunk fiatalokat, hogy érdemes olvasni, zenét hallgatni, képeken elbámészkodni. Aztán jött a Szó, zene, kép (ez már az első képviselőségem alatt), és talán a legbüszkébb arra vagyok, hogy jópár évvel ezelőtt a Veszprém megyei csapattal a Várjátékokban sok, kultúrában úgymond felettünk álló várost képviselő profikat egy amatőr, de nagyon lelkes társasággal sikerült megverni. A döntőben például én egy múzeumigazgatóval szemben nyertem. Nagy élmény volt. A képviselői munka sok elfoglaltsággal járt, de jött a nem mindennapi kihívás: a Mindent vagy semmit, kiváló emberek részvételével, akik közül sokat személyesen ismerek és sokra becsülök. Az is izgalmas, hogy ez más jellegű játék, mint a korábbiak, ahol egy-egy témakör köré csoportosítható ismeretanyagra volt szükség. Itt ami tudást az ember élete során akkumulált magában, azt kellett nagyon gyors reflexekkel felszínre hozni. - A játékvezetői invitálást miért pont most fogadta el? - A választási kampány alatt ízléstelennek éreztem volna, ha vetélkedek és netán nyerek, mert nyilván sokan azt mondták volna: ez az ember képes ilyesmit is felhasználni, hogy népszerűsítse magát. Másrészt a kampány nem is adott volna időt erre a szereplésre. - Hogyan készül a műsor ? - Mint minden szellemi vetélkedő, ez is felvételről látható a televízióban. Egy délután felvesznek négy adást egy órától este nyolcig, másnap megint négyet, tehát ha továbbjut valaki, gyakorlatilag három nap alatt túl lehet kilenc fordulón. Ez embertelen tempó. Olyan ez, mint ha egy jó bokszoló lebunyózik egy-két menetet, megveri az ellenfelét, közben a következő vetélytárs elleni miben jó, miben kevésbé, és ez fordulóról fordulóra egyre nagyobb teher. A hasonlat talán túlzó, de kétségtelen, hogy egy ilyen küzdelem nagyon igénybe veszi az embert. A hetedik fordulóban - utólag úgy érzem - Választási siker után vetélkedő-győzelem (folytatás az első oldalról) egy pillanatra lazítottam. De jók az ellenfelek, és azonnal feljönnek! Ilyenkor már akadnak tévedések, elkésett reflexek, és amit nagyon szégyellek: az Őszikékre kapásból rávágtam: a szerző Kosztolányi. Én, aki ráadásul nagyon szeretem Aranyt, ezúton is elnézést kérek mindenkitől. - Mi lesz a díj sorsa? - Elsősorban a győzelemnek örülök azért, mert ez közvetetten Ajkának is elismerés, mivel tudják rólam, honnan jöttem, és jó érzés, hogy nem okoztam csalódást. Olyanfajta izgalmat éreztem a városban folyamatosan, ami rendkívül jólesett. Tapasztaltam a szeretet megnyilvánulását, az aggodalmat, hogy "na, sikerüljön neki" - ezt a terhet szívesen viseltem. A nyereményről: egy Opel Astra Caravant nyertem. Azt hiszem, ismernek annyira az emberek, hogy tudják rólam, nem vagyok gazdag. A magyar törvény szerint, a nyereményem után 40 % adót kellene fizetnem. Ez pedig 560 ezer forint, így végig kellett gondolnom a dolgot, és arra jutottam, hogy mert nem tudok zsebből ennyit előhúzni, eladom az autót. Meggondolandó lenne a pénzügyi kormányzat számára, hogy azt a néhány embert, aki évente hasonló helyzetbe kerül, megéri-e "megbüntetni" egy ilyen adóval, amikor ez teljesen jelentéktelen részét képezi az államkassza bevételeinek. Mádai Péter, aki megnyerte a vetélkedőt, boldog. Mádai Péter, az ország adófizető állampolgára, végtelenül el van keseredve. De az nagyon jó érzés számomra, hogy rengeteg gratulációt kaptam fordulóról fordulóra, tapasztaltam hogy Ajkán szurkolnak értem, és hogy nem hoztam szégyent a városomra sem, és talán a parlamentben ezek után a képviselőtársak is még fokozottabban odafigyelnek a felszólalásaimra. Mi a titka a felkészülésnek, mi jelenti a motivációt, és ebből adódik a kérdés harmadik része: vállalkozna-e újból hasonló megmérettetésre? - József Attilának, legkedvesebb költőmnek egyik gyönyörű sora így hangzik: "a mindenséggel mérd magad". Én ezt úgy fordítottam le magamnak kissé vulgárisan: a mindenségét, mérd magad! Ha az ember nem kíváncsi arra, hogy mire képes, mit tud, akkor igazából nem akarja megmérettetni magát. Ez a mostani játék három dologra épült: gyors reflexekre, ismeretanyagra és küzdőképességre. Nem vagyok már húszéves, a reflexeim valamelyest koptak. A tudásanyagom talán nem, mert amikor van időm, most is olvasok, képzem magam. A harmadik a küzdőképesség. Úgy érzem, ez töretlen, és ami még döntő, hogy ilyen kihívásnak nem lehet ellenállni. A parlamenti munka fárasztó, és ha valaki lelkiismeretesen végzi, sok időt vesz igénybe, de én nem ígérem meg senkinek, hogy ha két év múlva indul egy újabb vetélkedő, nem próbálkozom meg újból! Ha olyan játék lesz, ami engem szellemileg inspirál és ösztökél, hogy összeszedjem magam, hogy ráhangolódjak, akkor nem valószínű, hogy nemet mondok. Azt hiszem, nehéz időket él nemcsak Magyarország, hanem a világ is. Szellemileg felkészült, a múltat jobban ismerő, a szépséget meglátó ember ezt könnyebben elviseli. Köszönöm a beszélgetést és gratulálok az Ajkai Szó nevében! Gimesy Miklós (Fotók: Mészáros József)