Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)

2017-09-01 / 3. szám

GERECZE PÉTERt irta: Rátonyi Gábor Tamás Pestújhely „alapító atyái” közül Gerecze Péter nevét nem őrzi utca, de 2006-ban emléktábláját a Pestújhelyi úti iskola falán, idén nyáron pedig emlékkövét az Őrjáró téren avatták fel. Gerecze nem egyszerűen csak az elsők között volt aki telket vett, majd házat épített Pestújhelyen, de a település közéletének meg­határozó alakjaként emlékezhetünk rá. Igazi tudós volt, régész, műemlékvédő, építészeti örökségünk feltárásában és dokumentálásában végzett munkáját ma is számontartják. Gerecze 1856. május 23-án született az erdélyi Désen.­s, középiskolai tanulmányait Szamosújvá­­ron és a megyeszékhelyen, Kolozsváron végezte. Életrajzi adatai ellenére nem volt ősi erdélyi a Gerecze-család, a XVIII. század végén telepedtek át Nagykőrösről. Bár nem volt vezető szerepük Erdélyben, 1848-49-es áldozatvállalásáért meg­becsülték őket. A szabadságharcot követően a családból egyedül Gerecze Péter édesapja maradt életben­. A fiatal Gerecze egyéves bécsi tanul­mányút és a hadkötelezettség teljesítése után visszatért, és beiratkozott a Kolozsvári Tudo­mányegyetem bölcsészkarára. 1881-ben végzett magyar, német és pedagógia doktori szigorlat­tal. A Pécsi állami főreáliskola (ma: Széchenyi István Általános Iskola, Gimnázium, Szakkö­zépiskola és Sportiskola) tanáraként kapott állást - tizenhárom évig dolgozott itt magyar, német és történelemtanárként. Pécsi évei alatt számos külföldi utat tett elsősorban Németországba, ahol képtárakat, gyűjteményeket látogatott, illetve művészettörténeti előadásokat hallgatott. Ekkor már publikált is, elsősorban az antik világ műalkotásairól, többek közt a Laokoon-cso­­portról és a milói Vénuszról. Ellátogatott Olasz- és Franciaországba is, Németországban pedig pedagógusként is képezte magát. 1894-ben került Budapestre, ahol a VI. kerületi állami főreáliskola tanára lett (ez volt a későbbi Kemény Zsigmond Gimnázium, mely 1951-ben meg­szűnt). Az iskolai szünetek alatt magyarországi utazásokat tett, elsősorban Árpád-kori épületek maradványait keresve. Felvette a kapcsolatot a millenniumi kiállítás történelmi főcsoportjával, számukra összefoglalót írt építőművészeti és szobrászati örökségünkről. Ebben az időben köte­lezte el magát az akkoriban még csak formálódó műemlékvédelemmel, 1898-ban ki is nevez­ték a Műemlékek Országos Bizottsága tagjává. 1905-ben Gerecze szerkesztésében jelent meg Magyarország első összeírása a műemlékekről­. Gerecze pécsi tanári éveiben kezdte kutatni a baranyai megyeszékhely székesegyházának épületét. Éveken keresztül tanulmányozta a templomot, publikációi jelentek meg annak köveiről, falfestményeiről. Érdeklődése általában Magyarország román stílusú, az Árpádok­ korát idéző épületei felé irányult. Végigfényképezte az ország műemléképületeinek, romjainak egy részét, ami a századforduló idejét tekintve nem volt mindennapos tevékenység. Fényképfelvéte­leit az 1970-es évekig apránként vásárolták meg különböző műemléki szervezetek, múzeumok az örökösöktől. 1 A XV. kerületi blog „Ember, város” sorozatában megjelent írás szerkesztett változata: Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát): Ember, város: Gerecze Péter-XV. kerületi blog, 2013. július 15. 2 Bakó Zsuzsanna Ildikó: Gerecze Péter fényképhagyatéka - Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1993. 9. o. 3 Dankó Imre: Gerecze Péter élete és munkássága - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1964. 291. o. 4 Dr. Gerecze Péter: Magyarország műemlékei 1., A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke 1905. 18 HELYEM, HÁZAM, PALOTÁM ■ III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM ■ 2017. SZEPTEMBER

Next