Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2017-09-01 / 3. szám
GERECZE RÁKOSPALOTAI ÁSATÁSA - REGTELEK irta: Rátonyi Gábor Tamás Gerecze Péter rákospalotai ásatásáról - Regtelek falu temploma alapjainak és két honfoglalás kori temetőnek a feltárásáról - Búza Péter már írt közismert palotai könyvében. Az ásatás pontos helyszíne a köztudatban mégis elnagyolt maradt, leggyakrabban a Pestújhely határában kifejezéssel lokalizálják a templomrom helyét. Fennmaradt ugyanakkor két fotó, és néhány korabeli újsághír, melyekből néhány feltételezést pontosíthatunk - más kérdésekkel kapcsolatban azonban továbbra is a legvalószínűbb feltételezés megfogalmazása helyes. Regtelek faluról első ízben talán Szabó Károly történész (1824-1890) tett históriai említést 1881-ben a Kemény Zsigmond-társaság marosvásárhelyi ülésén felolvasott székfoglaló értekezésében, tehát még jóval a Gerecze Péter által végzett feltárást megelőzően. Szabó középkori oklevelek szövegtöredékei alapján adott egy nagyvonalú topográfiai meghatározást, mely szerint Regtelek Palota falu és az 1881-ben még Szentmihály-puszta néven ismert hely - ma XVI. kerület, Rákosszentmihály között terült el, Pest északi határán. Regteleken a királyi udvar regösei, vagyis énekmondói élhettek. Magyar eredetű elnevezésükből ered a népszokásként ismert regölés is. A regösökre a magyarországi latinság szóalkotásából használt combibator nevet is használták, mely együttivót (ivócimborát) jelent. Pais Dezső nyelvész (1886-1973) pedig bizonyítja, hogy a részeg szavunk a révül, rejt vagy a reg, regös kifejezésből származik. Nem volt ritka, hogy az udvar egyes foglalkozási csoportjainak tagjai a királyi földadományok révén önálló faluba szerveződve laktak, vagy ott birtokot tartottak fenn. Más települések mellett hasonló eredettörténete van a Budapesthez közeli Solymárnak (solymászok) és Nagykovácsinak (kovácsok) is. Regtelek Szabó Károly szerint I. (Róbert) Károly király alatt már lakatlan volt, oklevélbe azonban csak I. (Nagy) Lajos foglalta 1347-ben az akkor már rég pusztává vált Regtelek nevét. Azt, hogy a palotai szőlőhegy alatt régi korok lakóinak nyomai lehetnek, régóta közismert volt a helybéliek, de a tudományos élet körében is. Búza szerint 1849-ben már történt egy dokumentálatlan feltárás, és akkor kezdődött a római kori kövek széthordása is, melyek aztán beépültek rákospalotai házakba. Paúr Iván évtizeddel később számba vette a megmaradt köveket, és említi, hogy három darab a fóti Károlyi-kastély udvarát díszíti. A rákospalotai MÁV-telep építési munkálatai közben kerültek elő további kincsek, melyek egy részét a helyi lakosok szintén széthordták. A Rákospalota című lap felsorolásszerű leltárt adott az ásatások előtt előkerült darabokról: ismeretlen „ősállati szarvasmarha-féle koponya”, egyszerű díszítésű fekete agyagcserepek, edénydarabok, bronz és ezüst fülbevalók, jellegzetes halántékgyűrűk, fehér. 1 Búza Péter: Palotai tegnapok - Csokonai Művelődési Ház 1995. 14. o. 2 írásban megjelent: Szabó Károly: A királyi regösökről - Századok a Magyar Történelmi Társulat közlönye XV. évf. 1881.553-568. o. 3 Ortutay Gyula: Magyar Néprajzi Lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 4 Falvy Zoltán: Énekmondók a középkori Magyarországon I. Filológiai Közlöny VII. évfolyam - 1961.1 -2. szám 99. o. 5 SZABÓ 558. o. 6 Paúr Iván: Huszonöt kiadatlan pannoniai latin felirat - Archaeologiai Közlemények 1. kötet, 1859. 117. oldaltól GERECZE RÁKOSPALOTAI ÁSATÁSA - REGTELEK 21