Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2017-05-01 / 2. szám
A 96-OS BUSZJÁRAT TÖRTÉNETE irta: Simon Bálint István - Rátonyi Gábor Tamás Ki gondolta volna, hogy a jellegzetes újpalotai és rákospalotai vonalként ismert 96-os buszjárat 47-esként kezdte a pályafutását? És azt, hogy kezdetben csak Újpesten járt? Pedig így volt, lenti monografikus szintű feldolgozásunk a járat szinte valamennyi menetrendi változását bemutatja. A 96-os járat története ugyanakkor hűen tükrözi a kerület elmúlt közel 60 évének közúti közlekedési változásait, de azokat a gazdasági-társadalmi folyamatokat is, amelyeket átéltek a járat által érintett Rákospalota és Újpalota lakói. Rákospalotán és Pestújhelyen 1929 novemberének utolsó napján indult először olyan autóbuszjárat, amit a főváros szervezett: a Városligettől induló 24-es ment Pestújhelyre, a 25-ös pedig Rákospalotára (a viszonylatszámok ma is ismerősek lehetnek)1. A világháború végéig alapvetően nem is változott a helyzet, a tömegközlekedés fő eszközei a villamosok maradtak. A második világháborút követően 1957-ig magánszemély autót nem vásárolhatott1e, így a mindennapokban a tömegközlekedés szerepe szinte kizárólagos volt, ám Rákospalotán Nagy-Budapest megalakulásáig mindössze két busz és négy villamosjárat közlekedett. A hivatásforgalom - vagyis a munkahelyre való eljutás és az onnan való hazajutás - többszöri átszállást és hosszas gyaloglást követelt az utasoktól. Rákospalota soha nem volt jelentős ipari település, ám lakóinak jelentős része a XX. században már a munkásság körébe tartozott. A dolgozók többsége tehát Pest és Újpest üzemei felé ingázott nap mint nap. 1960 és 65 között a fővárosi iparvállalatok dolgozóinak létszáma közel 6 százalékkal nőtt, így az utazási igény is ennek megfelelően módosult. 1971-től kezdtek beköltözni az első lakók az Újpalotai lakótelepre, ahol végül annyian éltek, mint Rákospalotán és Pestújhelyen összesen, így a kerület lélekszáma megkétszereződött. A fent taglalt folyamatok mindegyike hatással volt a 96-os buszjárat(ok) elindítására, vonalvezetésére, sűrűségére. Az 1923-ban megalakított egységes fővárosi közlekedési vállalat, a BSZKRt (Beszkárt) 1949- ben megszűnt, feldarabolták közlekedési ágazatok szerinti vállalatokra. Ekkor jött létre a Fővárosi Autóbuszüzem Községi Vállalat (FAKV), amiből 1950-ben lett Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ). A BKV 1968-as létrehozásáig ez a vállalat szervezte és bonyolította (néha szó szerint) a Fővárosi Tanács döntései alapján Kis- majd Nagy-Budapest autóbuszközlekedését. Nagy-Budapest létrehozását követően 1950. július 24-én 47-es jelzéssel új járatot indítottak az újpesti SZTK (akkor: OTI) és a Cérnagyár között (a 47-es jelzés épp ekkor vált szabaddá, miután kihasználatlanság miatt megszüntették a Bosnyák tértől Rákosszentmihályon át Árpádföldig közlekedő járatot). Az újpesti járat 1 Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát): A 124-es (24-es) busz története XV kerületi blog 2015. március 1. 2 Majtényi György: Életstílus és szubkultúra. Az autózás története - Korall folyóirat 2000/1. szám 3 Koroknai Ákos - Sudár Kornélia (szerk.): A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada II. 320. o. 4 Autóbusz-járatok forgalmi változásai 1945-1976, kéziratos kivonat a Forgalmi Szolgálati Utasítások alapján BKV Forgalomirányító Főosztály 1976 (a továbbiakban: AUTÓBUSZ 1976) 2 HELYEM, HÁZAM, PALOTÁM ■ III. ÉVFOLYAM 2. SZÁM ■ 2017. MÁJUS