Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2018 (4. évfolyam, 1-4. szám)

2018-11-01 / 3. szám

Város - Emlék - Képek irta: Rátonyi Gábor Tamás Emléktáblát sok helyen sok apropóból állíthat­nak a közösségek, de egyben azonosak ezek a célok: emlékezni akarnak valakire vagy valamire. Emléket állítani lehet egy személynek, épületnek, eseménynek, bárkinek vagy bárminek, aki, vagy ami munkájával, (élet)történetével jó példát állíthat a jelen és jövő nemzedékeinek, vagy egy olyan ese­ménynek, mely jó vagy rossz tanulsággal szolgálhat. Kerületünkben Város-Emlék-Képek címmel ötödik éve zajlik információs emléktáblák kihelye­zése. Az első emléktáblát a volt Vigadó, jelenleg Városháza - az önkormányzat Hubay Jenő téri épülete - falára helyezték el 2013 februárjában, jelenleg a kerület 12 pontján bukkanhatnak a járókelők Város-Emlék-Képek táblára. Az ötlet a Csokonai Kulturális Központ munkatársától, Sz. Urbán Szilviától származik, aki elárulta: az ihletet azokból a gyerekkori sétákból merítette, melyek során nagyapja mutatta meg a környék érdekes és emlékezetes épületeit, helyeit. Régi épületek, jeles helyek kaptak, kapnak emléktáblát, melyeken korabeli fotók mutatják be a gyakran megválto­zott, átépült épület, környék korabeli arcát. Rövid magyarázó szöveg idézi fel az épület, vagy a benne helyet kapó közösség múltját is. De nem csak épület kapott táblát, hanem a híres-hír­hedt sárga keramit is, ami magyar találmány volt, és kezdetben - az 1910-es években­­ nagyszerűnek bizonyult a hol poros, hol sáros utakon való köz­lekedés elősegítésére. Akkoriban egész települések tudtak lelkesedni, ha valamelyik közterület végre állandóan járható, sárga keramitos útburkolatot kapott. Később a motorizáció elterjedésével csúszós­sága miatt gyilkos, és felszámolandó burkolatnak minősült, a kerület utolsó ilyen utcájának - a pest­újhelyi Gergő utcának - aszfaltozásakor, néhány VÁROS-EMLÉK-KÉPEK PESTÚJHELYI KÖZSÉGHÁZA 1944. szeptember 18-án a szövetséges hatalmak egy óriásbombát dobtak Pestújhelyre Lövey József doktor kertjébe. A bomba nem robbant fel, ezért átvitték a közeli mezőre. A szóbeszéd szerint világháborús emlékműhöz akarták felhasználni. Máig ismeretlen utasításra visszahozták a községházára. 1944. szeptember 19-én egy helyi önkéntes tűzoltót bíztak meg a bomba szétszedésével. A szakszerűtlen kalapálás következtében a bomba hatalmas detonációval felrobbant. A községháza teljesen elpusztult, a környék nyolc-tíz háza súlyosan megrongálódott. Az áldozatok száma ma is vitatott, főleg asszonyok, gyerekek voltak, mert éppen élelmiszerjegyekért álltak sorba. A halottak száma a százat is megközelítette, tömegsírba temették őket, később 1949-ben vitték át őket a pestújhelyi temetőbe. 38 HELYEM, HÁZAM, PALOTÁM ■ IV. ÉVFOLYAM 3.(11) SZÁM ■ 2018. NOVEMBER

Next