Cibakháza - Cibaki Hírek, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003-04-01 / 4. szám

2003. április MESÉLNEK ÉPÜLETEINK Rekviem egy kastélyról (Hl.) z FÖLDBIRTOK,­­ J­ÓSZAQÁLLOMÁNY, SZEMÉLYZET..... Lapunk februári számában indí­tottunk útjára egy olyan cikksorozatot, amelyben településünk emberi jóságáról ismert földbirtokosát és régen lebontott kastélyát kezdtük el bemutatni azzal az indíttatással, hogy a néhai tulajdonost, magát az épületet - ami ma már történelminek mondható - nem mindenki ismeri. Ezen emlékek felelevenítése, valamint a fiatalabb korosztállyal való megismertetése sorozatunk célja. A belső tanya A tanya a földbirtokos személy­zetének, valamint cselédeinek lakásaként szolgált, s a jelenlegi MIZSEI Kft. /volt MEZŐGÉP/ helyén állt. A személyzet és az asz­talinas az úgynevezett cselédsoron lakott a félemeletes tanyaépületben - de nem együtt a cselédekkel -, kivéve a főszakácsot. Úgynevezett egykony­­hás lakásban élt a kulcsár, a fő­kertész, az első főkocsis. A cselédépület négy méter hosszú volt, melynek nyugati oldalán a bognár /Deim János/, a kovács /Hranyeczki Károly/, a keleti oldalon a főkertész /Bodnár János/, valamint a kulcsár /Krais­z Kálmán/ lakott, mind családjaikkal együtt. Ugyanitt volt a lakhelye a főgulyásnak, a főkocsis­nak, valamint a parádés kocsisoknak is. Sváb Gyula parádés kocsisa Lantos János volt, az intézőé Gyulai János. Ezzel szemben, nyugat felé egy másik épület helyezkedett el, ahol a négyszemélyes konyhán alakították ki a cselédháza­kat. A nyugati oldalon lakott az asztalinas és a főgépész. A fenti épülettel párhuzamosan egy kétszemélyes házsor állt, itt egy konyhán csak két személy lakott. Ezen a ház­soron volt még a főgulyás /Burka István/ és a kőműves mester /Major István/ lakása, a házsor legvégén a csősz Radics Gyuláé. A jószágokról néhány szót Ezután következett a kis istál­ló, ahol a növendék marhák és csikók voltak elhelyezve. A földbirtokon hat pár igáslovat tartottak. A lovakat és a teheneket egy úgynevezett kandi /takarmánytároló­ választotta el. A nagy istállóban negyven tehén volt, tízes állásban. Ezzel szemben laktak a fejőgulyások, négyen egy konyhán. A hajdani Kendergyár előtt tartották a sertéseket, melyeket a Szegedi PICK vásárolt fel. A sertésből ki­kerülő szalonna helyben maradt komencióban. A jelenlegi MIZSEI Kft. felé haladva helyezkedett el a szín, ahol a cséplőgépek álltak /a régi Mezőgép épülete/. A hajdani ebédlő helyén volt a kovácsműhely. A kft. daraboló épületének bal oldalán voltak a parádés lovak, jobb oldalon pedig a tejhűtőház, és a különböző kamrák. Az épület 1951. január 27-én került az akkori gépállomás tulajdonába. A személyzet A kastélyban az összes személy­zeti munkát - mely magában foglalta a főzést, a főétkezések feltálalását - öt ember végezte, ugyanakkor a szobalányi teendőket is ők látták el, takarítani is nekik kellett. A fősza­kács és az asztalinas találkozott közvetlenül az urasággal. A fősza­kács nő volt, a többiek az ő beosztot­­taiként dolgoztak, közük egy fő asz­talinas, ő szolgálta fel az ételt. Az intéző Kocsis János, test­vére Kocsis Antal a számtartó volt. Az intéző feladata a gazdaság ügyeinek igazgatásából állt. A szám­tartó kordéval közlekedett, melyet saját maga hajtott. Feladata a mostani főkönyvelőéhez hasonlított. Minden munkásnak száma volt, fizetéskor ez alapján fizették őket. A cselédek mindannyian 1945-ben költöztek ki a kastélyból. A birtokok bemutatása Sváb Gyula Cibakházán 2684 hat. Hold, 484 négyszögöl földterülettel rendelkezett, melynek része volt a szántó, a kert, a szőlő, a legelő, az erdő és a nádas. Ezekből az úgynevezett Sárszegi rész édes­apjától, Sváb Jakabtól 1893-ban öröklés útján, az un. Gyügeri /Imre major/ ingatlanrész gróf Almássy Imrétől 1902-ben vétel útján lett az övé. Néhai Sváb Jakab a fent említett Sárszegi ingatlant részben árverésen, részben adás-vétel útján szerezte 1879-ben, illetve 1887-ben. A harmadik bírtokrész Cibakháza község belterületétől két kilométer távolságra, az úgynevezett Ujjszőlő I. dűlőben fekvő, mintegy 900 négyszögölet kitevő szőlő. A Sárszögben és az Imre majori részen emberi fogyasztásra alkalmas vizű, fúrott ártézi kutakból olthatták szomjukat az emberek. A Sváb Gyula gazdaságához tartozó négy major a gazdálkodáshoz szükséges épülettel volt ellátva. Az 1900 táján készült épületek legnagyobb része vályog­­falazatú és nádtetős. A Dóra majorhoz tartozó épü­letek közül egy istálló téglafalazatú, nádtetős, körülbelül nyolcvan állat befogadására alkalmas. Két kertészház téglafalazatú, az egyik nád-, a másik cseréptetővel. Az épületekben a lakószobák száma húsz. A fent említetteken kívül egy simítóház és a raktárépület állt még itt, mely téglafalazatú, és nádtetős volt. Telekmajorban egy kétszázötven juh befogadására alkalmas istálló állt (falazata vályog, tetőzete nád). Alsósápon egy negyvennyolc állatnak helyet adó, vályog­­falazatú, nádtetős istálló épült. Imre­majorban egy hat­vanhat állat lakhelyéül szol­gáló, téglafalazatú, nádtetős igás istálló volt. A gazdasági cselédlakásokat rosszul építet­ték fel, ezért az 1940-es évek­ben már lakóházként nem használhatták. /Folytatjuk.../ Lajmer Józsefné, Kalmár Tünde. A Sváb birtok volt gazdasági épülete felújított mai állapotában

Next