Dombóvár - Dombóvár és Vidéke, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Dombóvár, 1938 s‘s^«8SüsSftiá ima Trianon 18. éve VII. évfolyam. 1 szám.Szombat, január 1 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. tfSiiMWiPwarWfetf Előfizetési ár: Egész évre 6 pengő, fél évre 3 pengő, egy hónapra 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr KORALEWSKI GÉZA Megjelenik minde' szombaton. SZERKESZTŐSÉG: Dombóvár, Jókai utca 1. Telefon : 49 KIADÓHIVATAL: Dombóvár, Kossuth L.u. 53. Telefon: 60 Darányi Kálmán miniszterelnök Szilveszter délutánján rádióbeszédet mond. Az érdekes nyilatkozatot midenki hallgassa meg! nyíltan állást foglalt és bízunk a további szociális törvények sürgős jövetelében, ebben a hitben reméljük a boldogabb újévet. A boldogabb újévet, mely a kormányzó úr szolnoki beszédének parancsa folytán politikai békét és nyugalmat is kell jelentsen. U) esztendő Darányi Kálmán miniszterelnök becsületesen teljesilt. igtíiutén es «.tígicelügyminisztere, Széll Joef beterjesztette a Ház elé megígért törvényjavaslatot. Boldogult Gömbös Gyula igutolsó óhaja volt a titkos szavazati jognak törvényerőre emelése és Darányi ezt az óhajt teljesítette most, amikor visszaadta az országnak azt a jogot, melyet annak idején Bethlen István gróf elvett. Évek hosszú során át minden ellenzéki gyűlés dobogójáról tele tüdővel követelték a szónokok a titkosat, mely minden bajunkra panacea lesz. Minden szónoki demagógiának nyílt választás elleni támaadás volt a veleje. Most ezt a méregfogat húzta ki Darányi Kálmán és újévi ajándéknak benyújtotta a javaslatot, mely pontot tesz a múltra és emberi és lelkiismeret szerinti politikai álláspont elfoglalását teszi lehetővé minden arra érdemes magyar polgár részére. Tiszta, őszinte, minden nyomástól mentes szavazatokkal alakulhat ki az ország politikai iránya és megszűnnek azok a lehetetlen anomáliák, amikor uradalmak cselédségét baromi módon fekfetén terelni a szavazó t helyiség „zottsága elé ! Mi üdvözöljük az újesztendő hajnalán Darányi Kálmánnak bátor, férfias kiállását, mellyel visszaadta a népnek politikai véleményszabadságát, de üdvözöljük azt a másik javaslatot is, melyet Darányi a Ház asztalára tett, mert az a másik javaslat, amelyik a legelesettebb néprétegek öregségét teszi szebbé , kenyeret jelent. Egy új szociális törvény alapjait jelenti ez a javaslat, mely az ország legnagyobb számú, de legelhagyatottabb népén segít, mely népmunkás életét napkeltétől vakulásig többnyire a nagybirtok napfényének ányékában töltötte, hogy aztán öregségére a kegyelemkenyér keserű falatjain tengesse életét. Ennek a hatalmas néprétegnek jelent újévi ajándékot a másik törvényjavaslat, melyet Darányi Kálmán nagy, szociális, megértő szívvel terjesztett a Ház elé. Mi bízunk a jövőben. Bízunk a keresztény nemzeti irány fejlődésében, mely mellett Darányi Kálmán A céhrendszer teljes felszámolása, valamint az ezzel egyidőben életbelépett és a korlátlan iparűzési szabadság elvére helyezkedő 1872. évi ipartörvény még súlyosabbá tette annak a magyar kézműiparosságnak a helyzetét, amelyet a nagy lépésekkel tért hódító gyáripar versenye, a közös vámterület hátrányai s a tőkeszegénység amúgy is kikezdett. Az egyes nemzetgazdászok jelszava, hogy a kézművesipar amúgy is kihalásra van ítélve, nálunk is éreztette hatását. Természetes, hogy az 1884. évi XVII. t. c. által életrehívott ipartestületek, a számukra megszabott szűkebb hatáskörben, nem felelhettek meg azoknak az összes feladatoknak, amelyet az iparosság tőlük várt. Megalakításuk az érdekeltség tetszésétől függött, ebből folyólag éppen azok a vidékek maradtak ipartestületek nélkül, amelyeknek a kultúrközpontoktól távoleső kézművesei elsősorban szorultak az irányításra, érdekeik fokozottabb oltalmára és előbbrevitelére. Az ipartestületek között sok olyan volt, amelyik taglétszámának és anyagi erejének csekély volta s az iskolázottságban és képzettségben meg nem felelő, rosszul fizetett ipartestületi jegyzővel még azokat a feladatokat sem tudták ellátni, amelyeket az 1884. évi XVII. t. c. az ipartestületek számára kijelölt. Az ipartestületek jó részének a működése kimerült a tanoncszerződések megkötésében és a munkakönyvek lebélyegezésében : az iparos tőlük gazdasági támogatást, kulturális felvilágosítást és szociális gondoskodást nem várhatott. Számos ipartestületnek a taglétszáma igen alacsony volt, ennélfogva azután az ipartestület kis anyagi erővel rendelkezett. A bodrogkeresztúri 68 tagú ipartestületnek egész évi bevétele 27 pengő, a 73 tagú hercegszántóéi 89, a 65 tagú felsőszentivánié 114, a 121 tagú almáskamarásié 128, a 49 tagú kübekházaié 144, a 70 tagú olaszliszkaié 153 pengő volt volt; a 193-as taglétszámú erdőbényei ipartestület évi bevétele is csak 169 pengőre rúgott. Vajjon milyen »adminisztráció“ és milyen »gazdasági, kulturális és szociális jellegű“ tevékenységet fejthettek ki ezek az intézmények és milyen vezető tisztviselője lehetett az olyan ipartestületnek, amelyiknek egész évi bevétele alig haladta meg a 100 pengőt? Ezekről az ipartestületekről mondotta az 1932. VIII. t. c. indokolása, hogy nem tartanak megfelelő képzettségű munkaerőt az írásbeli teendők elvégzésére, mert nem tudják kellően díjazni s az ipartestületi jegyző teendőit hajnalán A ? ifi inf?rtpsfjir.ati hálnzírt írta . Bornemisza Géza m. kir. iparügyi miniszter