Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004-03-01 / 3. szám

10 XIV. évfolyam 3. szám RÉgi MESTERSÉGEk Hagyományteremtő cipész Él közöttünk egy fiatalember, aki egy szép, ha­gyományokkal rendelkező hivatást választott magának. Kézzel ké­szíti a cipőket az igényes lábbelikre vágyók számára. Olvashattak már róla a Dömsödi Hírnök hasábjain. A neve Fabula László Az elmúlt évek során sok kiállításon, rendezvé­nyen megjelent, neve már nem csak Magyarorszá­gon ismert, s ezért, ildomos, hogy a községünkben élő, lehetséges kézműves eredményeit, sikereit a vele egy, faluban élők is megismerjék. - Tudomásomra jutott a Németországba szóló meghívásod? Mikor volt ez? Kudarné Marika néni által jött létre. Jörg Müller látott a Dömsödi Napokon, és meghívott egy hétvé­gére, ez két éve történt a „Jövő Kiállításra”. Ott sikerült szerezni 8 megrendelőt. Azóta sikeresen el­készültek a cipők és kiszállítottam tulajdonosaiknak. Rá egy évre pedig meghívtak az ottani Cipőházba. Az áruház tulajdonosától kaptam egy meghívást, aki megjelentette az újságokban jövetelem hírét, reklá­mozta, hogy megyek és cipőket fogok készíteni. Ott érdektelenség volt jellemző, valószínűleg későn jelent meg a reklám. Két megrendelőm volt, ter­mészetesen nekik is elkészült már a cipő. Majd két hét után újra kikerültem Németországba, ismét egy kiállításra, de akkor csak bemutató volt, nem voltak megrendelők.­­ Mondanál pár szót a budapesti Liszt Ferenc téri Tourinform Iroda által szervezett esemény­ről? - Kudar Zsigmondné kapott egy levelet, s ezt kö­vetően kérte, hogy képviseljem Dömsödöt. Kaptam egy meghívást a 2003-as karácsonyi és a 2004-es Utazás Kiállításra. Felkértek, hogy mutassam be ter­mékeimet, és képviseljem Dömsödöt. Nagyon jól si­került, de sajnos az Utazás Kiállításra nem tudtam elmenni, mert nem volt hagyományőrző kézműves alkotásom, amivel mehettem volna. Az ilyen és ha­sonló rendezvényeken - pl. Szentendrén a Pünkösdi Napokon, vagy az Anna napi Lakodalmon, ahová hagyományosan el szoktam menni - több ezren megfordulnak, és nagyon sok híres emberrel lehet találkozni. „Kedves Fabula Lászlót". A Magyar Turizmus Rt. Budapest és környéke Regionális Idegenforgalmi Bizottság és Marketing Igazgatósága nevében köszönöm közreműködését, melynek segítségével bemutathattuk régiónk kéz­műveseinek néhány igen fig­yelemre méltó mun­káját. A budapesti Liszt Ferenc téri tourinform iro­dában kiállított remekműveket az­ ünnepeket meg­előző időszakban számtalan kül- és belföldi vendég tekintette meg, akik csupán valamennyien infor­mációért tértek be az­ íródéiba, azok sem távoztak anélkül, hogy valamennyi kiállított darabot meg­csodálták volna. A turisztikai szakma képviselői is megtekintették a bemutatót, de a termékek kü­lönbözősége, ám valamennyi igényes kivitelezése láttán úgy döntöttek, hogy nem állítanak rangsort a kiállított szépségek között. Elismerésüket most tolmácsolom. Remélem, hogy a jövőben is lehető­ségünk lesz, hasonló bemutatók, kiállítások meg­szervezésére, és bízom abban, hogy megkeresésünk esetén újra partnerünk lesz. Kardos Endre igazgató” - Melyik volt a leginkább kedvedre való az ál­talad említett rendezvények közül? - Kedvencem Szentendre. Ott kezdtem pályafu­tásomat. Oda egy kis ládikában vittem a cipőket be­mutatni. Nagyon megkedvelt a szervezésigazgató, s minden évben kétszer meghív. Innen sikerült elmen­ni a Kossuth térre, a Kossuth ünnepség alkalmából szervezett kiállításra, 2003 szeptemberében. Abban a hónapban 3 egymást követő héten volt meghívá­som, a Szüret-Bor ünnepség, majd a Kossuth ünnep­ség és végül a németországi meghívás.­­ Honnan lehet tudomást szerezni az éppen aktuális kiállításokról? - Meghívás alapján. Általában minden megkere­sést elfogadok, kivéve a vásárokba szólókat. De ezek a kézzel készített cipők nem is valók oda. Ellenben a kézműves kiállításokra, várakban megrendezésre kerülő hagyományőrző rendezvényekre igen. - Mikor lesz a következő program, ahol meg­jelensz, s mit lehet erről tudni? - Március 7-én, a Petőfi Csarnokban. Egy kéz­műves foglalkozásokkal egybekötött kiállítás és be­mutató, vásár. Ide úgy ajánlottak. Ott ez az első ha­gyományteremtő céllal megrendezésre kerülő prog­ram. - Milyen munkáid, megrendeléseid vannak most? - Pillanatnyilag Erdei Zsoltnak (Madár) készítek cipőt. Kaptam egy meghívást egy cég üzletemberei­től. Itt az egyeztetések még hátravannak. Az Erdei Zsolttal való találkozás után várom Kótai Mihály és Nagy János világbajnokokat a felajánlott lábbelikért. Ezáltal lett egy olyan felmerülő ajánlata az Ökölvívó Szövetségnek, hogy az első olimpiai érmet kapó ökölvívó kap egy pár cipőt ajándékba tőlem. - Az alapanyagokat honnan, hogyan szerzed be? - Elég nehéz beszerezni, mert nagyon drága. A bőr olasz, ill. német. Cégek hozzák be Magyaror­szágra, rajtuk keresztül tudom megvenni. A ke­ményáru anyag, ami a talp, a Pécsi Bőrgyárban fel­lelhető még, de az is elég rossz minőségű. Ha ők nem fognak gyártani, azt pótolandó, marad a keres­kedő, aki külföldről behozza. Saját magamnak elő­állítani nem tudom, csak a kereskedőre tudok tá­maszkodni. - A szerszámokat hol vásárolod? - Azokat venni már nem lehet. Kalapácsot, árakat még igen, de a díszítőszerszámokat, vasalóeszkö­zöket csak a suszterektől lehet kapni, vagy inkább örökölni. 1913 (!)-ban készült szerszámaim vannak. Öregek. Szert lehet tenni rájuk kellékeseknél, ahová beadják. Venni nem lehet, csak utánajárva, hosszú úton, lassan megszerezni. - Milyen lábbeliket kérnek tőled a megrende­lők? - Nagyon keresett lábbelik nincsenek. Félcipők leginkább. Ragasztottat nem csinálok, csak varrot­tat. A gojzer varrott, és a csatos, amiből idáig nagyon sok megrendelésem volt. -Te melyiket szereted leginkább készíteni? - A lovaglócsizmát. Ezt nagyon nehéz elkészíteni. Mikor tanultam, azt mondták, ez a cipőkészítés csú­csa, mert ebben minden tudomány benne van. Ne­héz, és minden részét kézzel kell varrni, nem géppel. - Hogyan történik ez a folyamat? - Szabás. Ki kell szabni a felsőrészt a borjúbox­­ból (felsőrésznek való anyag). Utána kézzel neki kell állni a varrásnak. Ezt félkész állapotban rá kell húzni a kaptafára, amikor még a szára nincs össze­varrva a kéregrésszel. Aztán az alját, majd a szárat kell kikeményíteni. Bonyolult munka. A felsőrész készítésével van sok munka. Ott nagyon oda kell fi­gyelni a varrásra, mert nagyon szembetűnő. Az alja elkészítése ugyanúgy történik, mint a cipőnél, rámán varrott vagy faszeges módon. Nagyon strapabírós kell lenni. Életet jelenthet a csizma. - Véleményem szerint fokozódik a kereslet a kézzel készített cipők iránt, vagy ellenkezőleg, csökken inkább? - Pontosan még nem tudom. Még csak fél éve va­gyok vállalkozó. Úgy látom, hogy a kínai eléggé el­nyomja a cipőt, de aki megteheti, hogy kézzel készí­tett cipőt vegyen, meg is veszi, mert tudja, hogy mi a minőség. - Magadnak készítettél már cipőt? - Egy lovaglócsizmát és három félcipőt. -A közeljövőben utazol külföldre? - Pillanatnyilag meghívásom nincs. Egy öreg bá­csinál tanulom a lószerszámkészítést, ill. segítek ne­ki. Vele mehetnék Németországba, lovasversenyek­re, lovaglócsizmákat vihetnék ki magammal. Neki nagyon sok meghívása van. Nyáron lenne egy 3 na­pos vadász-lovas kiállítás.­­ A március 7-i rendezvény után hol lehet majd téged látni? - A Dömsödi Napokon, Szentendrén a Bor ünne­pen (szeptember 13-14.), ill. ahová meghívást kapok. -Köszönöm a beszélgetést, eredményes munkát kivánok! Gerenday Éva

Next