Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2020 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2020-06-01 / 6. szám
„Turulmadár szállj ...” 100 éve annak, hogy Magyarországgal szemben életbe léptették a Trianoni békediktátumot Országszerte emlékeztek, emlékeznek arra a kényszeres diktátumra, mely a történelmi Magyarország határait drasztikus módon szabdalta át. 1920. június 4-ét követően nemcsak egy ország, hanem egy egész nemzet siratta veszteségét. Az ország korábbi államterületének csonkolásával közel 70%-át, a lakosságnak pedig több mint 50%-át veszítette el. Románia mint győztes antantbarát hatalom az egykori magyar államterületből 103 000 négyzetkilométert szerzett csaknem 5 millió lakossal (Bukovinát, Partiumot, Erdélyt és Bánát keleti részét). A Szerb-Horvát-Szlavón Királysághoz került Bánát nyugati fele és Bácska. A későbbi Jugoszláviához csatolták a Vajdaságot, Bosznia-Hercegovinát és Dalmáciát. 63000 négyzetkilométert több mint 4 millió lakossal. Az új államként fellépő Csehszlovákiához került a Magyarországtól elcsatolt Szlovákia és Kárpátalja, közel 62 000 négyzetkilométer, 3,5 millió lakossal. Ausztria Magyarország többségében németek által lakott megyéire tartott igényt, így került Ausztriához 4000 négyzetkilométer terület, a mai Burgenland, közel 300 000 lakossal. A békediktátum alapján tehát több mint 3 millió magyar anyanyelvű lakos került az államhatárokon kívülre, a magyar anyanyelvet beszélők mintegy 40%-a. Ők az elcsatolásokat követően kisebbségbe kerültek. Sorsuk az idegen államok részeként hányattatottá, kiszolgáltatottá vált. Az anyaországhoz, a magyar nemzethez való kötődésük saját népi kultúrájuk megőrzésében, megerősítésében figyelhető meg. A megcsonkolt országban maradt magyarság pedig siratta az elcsatolt területeit, miközben a túlélésért küzdött. A veszteség okozta mély sebek beivódtak az óvodák, iskolák falai közé, ott voltak az otthonokban, a szétcsatolt családok életében. Ma is kézzelfogható, tetten érhető ez a mély szomorúság, mely itt lappang mindennapjainkban. Hányszor hallottam nagyanyámat, aki 1925- ben született, amint mesélte az iskolában a tanító által tanított versikét: ,, Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország Mennyország! ” Ugyanitt érdemel említést az a falvédő, mely a 2019-ben megrendezett falvédő kiállításunk egyik jeles darabja volt. Felirata a következő: „ Turulmadár szállj, sehol meg ne állj, Vidd el a mi üzenetünk, lesz még magyar nyár. ” Nemhogy a szövegben, hanem magán a falvédő központi részén, az Árpád-sávos címer felett jelenik meg a turulmadár. Az a turulmadár, mely a magyar eredetmondákból oly jól ismert (s mely Attilától Géza fejedelem idejéig a koronával megjelenítve a magyarság hadi jelvénye is volt). Ezért a teljes magyarság összetartozását-szabadságát mind a mai napig a turulmadár szimbolizálja. Visszatérve a falvédőre, annak képi ábrázolásáról is érdemes szólnunk néhány mondatban. Szinte keretet képezve jobb és bal oldalon viseletbe öltözött pár, köztük elterülő rónák, hegyek és keresztény falvak. Egy ország egysége, melyet idegenek szakítottak szét. Az eltelt időt, éveket pedig a felkelő nap érzékelteti. Most, hogy a száz éve aláírt diktátumra emlékezünk, óhatatlanul felsejlik bennem a kérdés: Vajon hol jár most a turulmadár? Megállt vagy sem? És lesz magyar nyár? 1938-ban az első bécsi döntéssel Szlovákia és Kárpátalja déli, döntően magyar lakta része visszakerült Magyarországhoz. 1939-ben pedig teljes mértékben visszakerült Kárpátalja az anyaországhoz. Miután 1941-ben Magyarország belép a II. világháborúba, Bácska, Dél-Baranya és Mura-vidék is visszakerül. (A bukovinai székely falvak lakosságát Bácskába telepítik.) A ki- és áttelepítések sora a háború befejezése után, 1946- ban nagy méreteket öltött. A német nemzetiségű magyar állampolgárokat Németországba telepítik. Magyarország és Csehszlovákia közt lakosságcsere-egyezmény lép életbe. A korábban visszacsatolt területeket újfent elcsatolják. Az itt született, itt élő emberek szülőföldjükön maradnak, ám akarva-akaratlan más országok honpolgáraivá válnak. Más törvények, más szabályok betartására kötelezendők. Mi következik ebből? Fentebb utaltam arra, hogy minden ország más-más módon törvénykezik, így a nemzetiség politikája is eltérő. Különféle módszereket alkalmaznak az asszimilációra (beolvasztásra), a vándormozgalomra (elűzésre), a megtorlásra (megsemmisítésre), emellett folytonosan csökken a népszaporulat is. Mindezeknek köszönhetően együttvéve, az elcsatolt területeken a kisebbségi népcsoportok szétmorzsolódnak s lassan-lassan eltűnnek a palettáról. Ezzel a tendenciával, Trianonnal, mint történelmi eseménnyel, annak következményeivel a szakirodalom mellett számos szépirodalmi alkotás, életrajzi és családregény foglalkozik. A hányattatást, annak következményeit jól érzékeltetik az egyes sorsokat feldolgozó írások, mint pl. Szomolai Tibor: Felvidéki Saga című regénye. „Egy nincstelen zsellérlány és az ő utódainak sorsa által a felvidéki majorság hányattatásait mutatja be. ... ahol... Mindezek ellenére a néhai szegény asszony leszármazottai egy családi találkozó alkalmával elégedetten vethetnek számot a múlttal, és bizakodóan tekintenek a jövőbe. ” Mindenképp meg kell említenem testvértelepülési együttműködésünket, mely jelenleg leginkább kulturális mivoltában érhető tetten. Für és Dömsöd több mint 50 éves kapcsolata arról a szoros nemzeti kötelékről tanúskodik, mely elévülhetetlenül örökre összeköt bennünket. Magyarságunkról szól. Ugyanaz a földrajzi környezet ölel körbe, közös keresztény alapon nyugvó kultúránk, nyelvünk szövi át egész létünket, mindennapjainkat. Ezen gondolatok mentén, szállj turulmadár! Országhatárokon átívelve, szállj! Éljünk magyarul, hogy fiataljaink is magyarul gondolkodhassanak! Vass Ilona in.nMrT ~ 111 1111 '»'illiunT.HTTim rtrinium nminiimn < i » v-r-* **tnfTt Ad ÁWj. yslwjót: