Kiskundorozsma - Új Dorozsmai Napló, 1998 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-16 / 1. szám

m Dorozsmai Rapló KÖZÉLETI LAP 1998. január 16. • II. évf. 1. szám (X) NEUMANN STANISLAV KOSTKA ÉJSZAKA KISKUNDOROZSMÁN (részlet) Ó éj, te lebegve libbenő táncos magyar éjszaka, és a hatalmas ég sátra alatt, mit milliónyi roppant tűhegy verdes át meg át, nehogy a sóvárgás fullasztóan bennünk rekedjen, nehogy irdatlan sötét verjen itt tanyát - hányan láttuk suhanó szárnyad! Én, kit őrségre az állami ménes ideküldött, meg a honvéd, ki világos ablaka mögött elkezdett levelén elaludt már, egy férfi, ki az éjben lámpást himbálva botorkál, míg a lámpafény lassan imbolyog át a piac kövein, s lehet, hogy Hoyos gróf is, a csinos kapitány és Dorozsma szépe is, ki talán nekivetkezett már, hogy találkozzék teveled, sebes álom! Heves és hangos vidéki beszéd, vízimadarak rikoltozása, a békák kórusa, nyájak bőgése, kolompok ezüst dala szunnyad e föld himnuszos éneke mélyén és száll, száll mocsarak, rozstengerek és búzamezők fölött, át a tengeri­ s a paprikaföldek hosszú szalagja fölött, él a szöllők s a gyümölcsösök enyhén szétszórt házai mellett, miket álmosan őriznek a nyárfák. Anyás mosollyal nevet a tiszta ég alatt ez az ország, melynek egén sirályok, vadkacsa­ s vadlibanyájak úsznak, s hol táncosléptű gólyák kelepelnek. E földön szélmalmok vitorlái lebegve motoznak, s tele van füstszürke komor bivalyokkal a táj - pár lépésnyire innen, fejük fölemelve ténferegnek az úton, szimatolva a szélbe... (Végh György fordítása) Neumann, S. K. (1875-1947) cseh költő, író, újságíró. Lengyel nemesi ősöktől származott. A kilencvenes évek végén az anarchista mozgalom egyik vezéregyénisége. Részt vett az első cseh avantgárd törekvésekben. 1915-ben bevonult, 8 hónapig Szegeden és Kiskundo­­rozsmán szolgált. Itteni emlékeit néhány verse őrzi. ŐKET ÜNNEPELJÜK: 50 évvel ezelőtt 1948 január 18-án kötött házasságot ÁDÁM SÁNDOR és SIMON MÁRIA dorozsmai lakosok. Velük együtt ünnepel két gyermeke és hat unokája is. Mi is köszöntjük őket. Sok boldogságot az ADAM családnak! Írt ÚJ ÉV - ÚJ LAP Azt hinné az ember, hogy az új lappal új életet kezdek majd, új gondolattal. Pedig nem változik semmi az ég alatt; a papír, a penna ami volt, az maradt. Üzenni szeretnék. Üzenni, hogy élek, azt ami történik, s hogy mit gondol a lélek. Olajos Ágnes I Petőfi Sándor tiszteletére Petőfi Sándor 175 éve, 1923 január 1-én született. Ennek tiszteletére egy verset sze­rettem volna írni. Mindössze csak az ihletre vártam még. „Hol maradsz, ihlet?” - kérdeztem tőle köz­vetlen hangon, baráti tegeződéssel. De válasz­ra nem kellett várnom. Angyalszárny suho­gást hallottam, az ihlet érkezett meg fülemhez. - Éhes vagy? - érdeklődött odaadó figye­lemmel. - Igen. Már nagyon várom az ebédet. Anya, ma vasárnap, csirkét süt ebédre. Amikorra a munkámból hazaérek, déli egy óra is elmúlik már. Addigra talán éhen is halok - válaszoltam komolyan, de keserűen nevetve. - Csak a gyomrod éhes? - terelgetett a meg­oldás felé az ihlet. - Nem tudom... - méláztam elgondolkodva. - Az agyam is éhes... egy költeményre. Mintha... - indult el bennem egy gondolat, és egészen Petőfi Sándor bőrében éreztem magam. Petőfi, aki országunk szegény költője-vándora volt. Petőfi, akinek, ha falat kenyere sem akadt, akkor is betűkkel tömte magát. Olvasott, ta­nult, és mindenekfelett írt. Éhesen és sápad­tan. Lesoványodott, megnyúlt alakja sokszor késő éjszakáig, kora hajnalig hajolt a papíros fölé. A papírlap mezítelenségét volt feladata felöltöztetni Petőfi Sándornak. Ezek a később pénzzé tett írások az életet jelentették neki. Pedig meglehet, hogy néhány költeményt talán soha nem adott volna ki a keze közül a költő. Idáig jutottam gondolataimban, s közben észrevétlen, e költemény nyílt tollam nyomán. Éhezem, sápadtan megnyúlik az arcom, elfolyik a testem, égő tűz a harcom, tán egy falat kenyér, ami most kellene, vagy csak egy papírra írott szó ihlete. Olajos Ágnes

Next