Dunapataj - Pataji Hírlap, 1998 (9. évfolyam, 46-51. szám)
1998-11-01 / 50. szám
6. oldal PATAJI HÍRLAP Három nap krónikája A Patajiak Köre vezetősége és tagsága hangulatos és látványos ünnepséget szervezett a Patajról elszármazottak és a patajiak, a meghívott vendégek részére. Az egyesület e kezdeti lépést hagyománnyá kívánja fejleszteni. A patajiak mindig büszkén és örömmel vallották magukat patajiaknak, hiszen ide kötötte a távol kerülteket is a család, a baráti kör, az ismerősök, az óvoda, a hajdani iskola. Péntek délután az esős idő ellenére is nagyon sokan megjelentek a kör székháza udvarán. Schramm Gábor polgármester úr köszöntő beszéde után örömmel néztük az aerobic csapat minden porcikát megmozgató mutatványát, a mazsorettek színes utcai felvonulását. A koraesti óra nemcsak látványos, színvonalas, hanem ínycsiklandó is volt, hiszen a székház udvarán 10-12 bográcsban fortyogott a készülő pacalpörkölt, melyet Gyimesi József, volt pataji vendéglős em A hálaadó, terményszentelő ökumenikus istentisztelet oltár elé helyezett szimbolikus kompozícióját a Caritas egyesület munkatársai állították össze Tóthné Széll Gabriella irányításával. „Dona nobis pacem..." -zengték a gyerekek és a hangszerek, mintegy a Pataji Ősz záróüzeneteként - „Adj, Uram békét nekünk..." (Szabó Zsigmond felvétele) lékére rendeztek a szervezők. A finom vacsora mellől nem hiányoztak a jó pataji borok sem, melyeket ki-ki kedve szerint kóstolhatott. Október 3. Szombaton délelőtt folytatódott a baráti találkozó. Sokan 30-40 év távlatából köszöntötték egymást. Meghittebb volt ez egy iskolai találkozónál, hiszen nemcsak kortársak, hanem életkortól függetlenül volt patajiak üdvözölték egymást nagy-nagy szeretettel. Nagy, nyíltszíni taps fogadta Petőfi: Szülőföldemen című versét, a citerazenekar, a népdalkör és a zeneiskola műsorát. Délután az évek óta megszokottnál is látványosabb volt a szüreti felvonulás, az utána következő csőszlányok,fiúk tánca, majd este a szüreti bál. Előbbit a bokodpusztai lovasok bemutatója, utóbbit a gyermektánccsoport fiataljainak fellépése tette színesebbé. Október 4. A háromnapos rendezvénysorozat méltóságteljes befejezése volt vasárnap délelőtt a katolikus templomban tartott terményáldó ökumenikus istentisztelet. Mindkét egyház vezetője Isten áldását kérte a terményeket előállítókra, a megjelent patajiakra, vendégeikre. Üdvözölték a Patajiak Köre kezdeményezését, buzdították őket e rendezvény jövőbeni folytatására. Az orgonaszó mellett itt is megszólalt a zeneiskola, az általános iskola és a népdalkör alkalomhoz illő, szívet melengető műsora. Bőven megérdemlik az elismerést a szervezők, minden szereplő fáradságos és áldozatkész sok munkájáért, úgy érezzük, hogy a megjelentek és még további ismerősök is szívesen jönnek haza hozzánk. Dunapatajra egy év múlva is. Fábián János Október 2. Messze földön híres volt nem is olyan rég Gyimesi József vendéglős pacalja. Az emlékére rendezett első pacalfőző versenyen tizenegy „csapat” mérte össze tudományát. Mindenkinek jutott valamilyen különdíj. A Gyimesi család különdíját (kalocsai mintás étkészletet), valamint az első helyezést Bach János és baráti csapata nyerte. További érmesek: Kiss Sándor (Új Élet TSz), ifj. Jancsó Gyula (Jäger Sörház). (Hús János felvétele) D0. évfolyam 5. szám (50. szám) Pataji Ősz A szülőfalum vonzásában A Patajiak Körében az elszármazott patajiaknak rendeztek találkozót. Sok ismeretlen és ismerős arc bukkant fel közöttük. Legszívesebben mindegyikőjüket megszólaltattuk volna, de erre az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor, talán valamikor majd pótolhatjuk. Arra kerestem a választ, hogy akit az élet vagy a sorsa, hivatása máshova vitt - kit távolabb, kit közelebb -, abban hogyan élnek az emlékek, hogyan él Pataj. Szabó Sándorban, aki jelenleg Kecskeméten él volt iskolaigazgató, vezetett gyermekmozgalmat, dolgozott a megyei tanácsnál, most a Kecskeméti Televíziót igazgatja) az maradt meg.....hogy olyan magasak voltak a kerítések, most meg minden kerítésen belátok; az maradt meg, hogy olyan messze volt az iskola, most két perc alatt elérek az iskoláig otthonról. Megmaradt az, hogy olyan barátságos emberek voltak Patajon. (...) Hosszú ideig, amikor kórust vezettem, előttem volt Miska bácsinak a nagy, csontos keze. Nekem úgy szép Pataj, ahogy az én emlékeimben él.” Faragó Ágnes messzire került, a Skála egyik tulajdonosánál, a Tengelmannál dolgozik Németországban, testvére, Faragó Tamás a Dunaferr Rt. egyik kft-jénél dolgozik. Ők a nagyszülőket, a szülőket, az iskolát említették sok szeretettel. Ági úgy érzi: „... Ha az ember máshol él, máshol dolgozik, akkor nagyon kevés ideje van arra, hogy úgy ápolja a kapcsolatokat, ahogy szeretné. A családra is nagyon kevés idő jut, a barátokra pedig szinte semmi, és ezt sajnálom.” Becző Gyuri - akik ismerik, tudják, hogy őt még egy újságcikkben sem lehet „Györgyinek nevezni - sokszor megfordul itthon. Dunaharasztin telepedett le családjával. „... Nagyon meghatódtam a mai ünnepen, az ötévestől a 80 évesig mindenkit láttam szerepelni. Ahogy járok különböző vidékeken, nem tapasztalom, hogy ilyen kulturális élet legyen kisközségekben, mint Patajon.” Ők voltak a fiatalabb generáció és mindegyikükben él a zeneiskolával kapcsolatos emlék. Utánuk szólaljanak meg azok, akik mögött már egy élet tapasztalata és bölcsessége áll, és akiknek bepárásodott a szeme időnként a beszélgetés során. (Folytatás a 7. oldalon!)