Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1992 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
ItlfAiS :--------------------------------------------, • VII. évfolyam 1. szám Jánoshalma 1992. január 11 ■ BP*^ BP~ Megjelenik havonta, ára 10 forint Köszönjük, Éva! A Hunyadi Népe szerkesztőbizottsága és a lap új főszerkesztője megköszöni Bulláné Nagy Évának azt az öt éven át kifejtett munkát, melyet az újság indulásától a múlt év végéig lapunkért - láthatóan szeretettel - végzett. Két termelőszövetkezet újságjaként indult 1986 októberében a Hunyadi Népe, de már akkor is azzal az igénnyel, hogy "a helyi közvéleményben számon tartott sajtóorgánum lesz". Azóta hosszú utat jártunk be. A kitűzött cél - úgy tűnik -, most vált igazán megvalósíthatóvá, mikor az önkormányzat lapjaként városunk minden polgárához szólhatunk. Szeretnénk megtartani és újra kiérdemelni régi olvasóink bizalmát, s nem titkolt célunk, hogy olvasótáborunkat tovább szélesítsük. Hogy a Hunyadi Népet sokan szívesen veszik kezükbe városunk határain túl is - szerte az országban, ahol jánoshalmiak élnek - ez a Te érdemed, Éva! Reméljük, szívesen gondolsz vissza a velünk töltött időszakra. Köszönjük városunk nevében is, hogy sok évtized után segítettél elindítani egy új jánoshalmi lapot, mely most már a VII. évfolyamába lépett. A folytatás ezután rajtunk áll. Neked, Éva kívánunk a továbbiakban is eredményes és sikeres munkát, a magánéletben pedig sok boldogságot. Tisztelt Szerkesztőbizottsági Tagok! Ezúttal köszönök el a Hunyadi Népe szerkesztő bizottságától, annak valamennyi tagjától. Az öt év, orrát közöttetek töltöttem és dolgoztam végig veletek együtt, legszebb emlékeim közé tartozik. Igazi lokálpatrióták vagytok, akik szívügyüknek érezték, hogy ennek a kisvárosnak legyen újsága. Dolgoztatok érte legjobb tudásotok szerint, vállalva érte olykor nem csak az elismerést, hanem a jogos, avagy a jogtalan kritikát is. Mindezek mellett a munkátokat az minősíti, hogy 1500 példányban kelt el az újság, amivel hasonló nagyságú település nemigen dicsekedhet. Legyetek rá büszkék és folytassátok! Nektek és mindazoknak, akik majd ezután kapcsolódnak be ebbe a munkába, kitartást, jó munkát és sikereket kívánok! 1991. decembere Üdvözlettel: Bulláné Nagy Éva BOLDOGABB ÚJ ESZTENDŐT! Még fülünkbe cseng a szilveszteri pezsgőspohár kellemes zenéje, amikor mosolyogva kívántunk egymásnak boldog új esztendőt. Közben talán nem is gondoltunk arra, hogy kinek-kinek mikor is lenne boldog a most kezdődő 1992-es év. Ki, mit vár az új évtől? Igen, mert mindannyian tele vagyunk várakozással és vágyakozással. Olyanok vagyunk mint a küszöbön szepegő gyermek. Szeretnénk benyitni, de félünk a kitáruló ajtótól. Nem tudjuk mi van odabenn. Szepegünk és várunk. Gyermeki kiszolgáltatottság érzése kerít hatalmába minket, met úgy érezzük hogy a "nagyok" a fejünk felett döntenek sorsunkról. A megújító törekvések és elképzelések kopogtatnak, máskor dörömbölnek a megszokottság várába zárkózott régi gondolatok és eszmék kapuján. Érezzük mindannyian, hogy valóban valami új születik valami új valósul meg, de nem látjuk az út végét. Türelmetlenül topogunk, mintha a boldogabb jövőbe száguldó autóbuszra várnánk. Sokan vagyunk, akik fel szeretnénk szállni. Míg várakozunk vegyük észre egymást! Vegyük észre a kisgyermekeket, akik arra vágynak hogy jobb legyen a bizonyítványuk, a nagydiákokat, akik tanulmányaik befejeztével diplomát kívánnak szerezni, az élettársukat türelmetlenül kereső fiatalokat. Házastársakat, akik izgalommal lesik hogy okos és szép lesz-e gyermekük, és alig várják, hogy a kerek kis arcocskát övező hajfürtökbe hatalmas szalagot köthessenek. A küzdelmes munkájuktól boldogabb jövőt váró szülőket, s a nagyszülőket, akik gyermekeik unokáik látogatására vágynak. Mindannyian várunk ebben az új esztendőben valakitől valamit. Úgy gondoljuk, hogy a boldogságunk várának kulcsa a másik ember kezében van. Mi lenne, ha most az 1992-es esztendő küszöbén saját szívünkben keresnénk azt. Ha most nem a másiktól, hanem önmagunktól várnánk az életünket megújító szebb jövőt? Ha kinyitnánk szívünket Valaki számára, aki ajtónk előtt áll és kopogtat? Aki azt mondja: "Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen." Mit jelent ez a szívkinyitás? A megfejtés kódját Szent Pál apostol adja meg: "Újuljatok meg gondolkodástok szellemében s öltsétek magatokra az új embert!" (Ef. 4,24). Megújulni csak élő szervezet tud. Ha bennünk Élet van, képesek vagyunk rá. Boldogabb új esztendőt megélni csak úgy tudunk, ha megújulunk gondolkodásunk szellemében. Tehát a valóság mérlegére kell helyeznünk eddigi gondolkodásunkat és elképzeléseinket. Amit eddig jónak tartottuk, valóban jó volt-e? A testi és szellemi értékek rendjét, helyesen állapítottuk-e meg? Világosan láttuk-e életünk értelmét és célját? Nem kellene-e javítanunk elképzeléseinket? Most még van rá mód és lehetőség! "Öltsétek magatokra az új embert!" Új cipőt, új ruhát felvenni, valami jó érzés. Mennyivel inkább felemelő lehet ismét és ismét emberségünkben megújulni. De hogyan? Erre is Szent Pál adja meg a választ: "Vesd le a régi embert szokásaival együtt és oltsd fel az újat (Kol. 320)". Van-e fülünk ezt meghallgatni és van-e bátorságunk szembesülni önmagunkkal? Belenézni lelkünk tükrébe és észerevenni a belénk ivódott rossz szokásainkat. Felfedező útra indulni bennőnk labirintusában. A régóta megszokott beszédünk hangneme, a káros szenvedélyeink, amelyektől oly nehéz megszabadulni, a munkánkban megmutatkozó lelkiismeretesség hiánya, viselkedési modorunk a családban és a munkahelyen stb. mind megannyi meglepő felfedezések. Egy pillantást vetünk lelkünk tükrébe, és onnan a régi ember néz le ránk. Mielőtt felöltenénk az "új embert", emberibb emberséget, vessük le a régit! Az új ember szava lelki sebeket gyógyít, mosolyra fakaszt, szerelemre lobbantja a hitvestárs szívét és a gyermekeknek tündérországot nyit és boldogabb jövőt ígér. Az új ember elnézi az öreg szülő gyarlóságait, megsimogatja ráncos homlokát. Segít, ahol csak tud, és nem tartja számon, hogy kap-e érte viszonzást. Amint a Nap sem kérdi, mit kapok fényemért, a melegemért, hanem ontja, árasztja sugarát előcsalogatva a tavaszi rügyeket, virágba borítva a mezőket, ugyanúgy a szeretetben megújult ember körül szebb lesz a világ, boldogabbak az emberek. A megújult ember boldog, mert amíg mások azon keseregnek, hogy a szomszédnak többet nyújtott az élet, ő annak örül, amilye van és amit adni tud. Amíg más szívét melegíti és fényesíti, mindinkább meglátja benne, — mint tükörben — saját boldogságát. Boldogabb új esztendőt! —kívánjuk másnak és magunknak. Az új év küszöbén eltűnik a gyermeki félelem, bizonytalanság és megszeppenés, ha a gyermek keze belesimul atyja kezébe. Felszállunk az 1992-es év buszára és már tudjuk, hogy a boldogságot nem a politikusok, vagy a gazdasági szakemberek nyújtják, akiket az ablakon, a Tv ablakán keresztül láthatunk, hanem Az, aki az idő volánjánál ül és aki a megújult ember szívébe békét és örömet teremt. Tajdina József r.k. plébános JÓL GAZDÁLKODOTT ÖNKORMÁNYZATUNK Hogyan gazdálkodott Jánoshalma Önkormányzata 1991- ben, mik a kilátások 1992- re? Erről beszélgetünk Csonka Istvánné városfejlesztési és gazdálkodási osztályvezetővel. — Az 1991-es évet — mondja az osztályvezető — megalapozott pénzügyi helyzettel indítottuk el. Nem voltak olyan elkötelezettségek, adósságok, amelyek rontották volna az év indulását. Az önkormányzatok pénzügyi finanszírozása egészen új rendszerű, amely minden településnek egyforma esélyt ad feladatai ellátásához. Törvény határozza meg az önkormányzat kötelező feladatait,melyből legfontosabbak: az egészséges ivóvízellátás, az alapfokú oktatás, az egészségügyi és szociális alapellátás, a közvilágítás és a helyi utak fenntartása. Ezek mellett az önként vállalt feladatok a pénzügyi lehetőségektől függenek. — Milyen bevételi terve volt az önkormányzatnak az 1991-es évre? — Költségvetésünkben 228 millió forint bevétellel számoltunk. Ennek csaknem fele a normatív állami támogatás, több mint 50 millió forint a személyi jövedelemadó, a többi lakossági és egyéb bevétel. — Hogyan alakult a bevétel? — A bevételek meghaladják a 250 milliót. Év elején a költségvetési törvény alapján lehetősen nyílt céltámogatás igénylésére így az általános iskola rekonstrukciójához 10 millió 600 ezer, egészségügyi műszer vásárlására 606 ezer forintot kaptunk. — Hogyan néz ki a fejlesztési terv végrehajtása? — Fejlesztési tervünk 36 millióval indult, de meghaladja az 59 milliót. Legnagyobb tétel az általános iskolai rekonstrukció 30 millió forintja. A Gondozás Központ bővítése 4 millió, az Erdő utcai lakótelkek kialakítása, közművesítése 55 millió forint ráfordítást igényelt, hogy csak a nagyobbakat említsem. Öröm számunkra is, hogy lakossági társulás formájában a múlt évben a tervezett hét helyett tíz utcában valósult meg gázhálózatépítés, útépítés nyolc utcában, ivóvízhálózat egy utcában és mindezekhez 7 millió 700 ezer forinttal járult hozzá az önkormányzat. Elmondhatom, hogy a betervezett felújítások és fejlesztési feladatok maradéktalanul megvalósultak. Mindig több kivitelezőtől kértünk árajánlatot és mindenkor figyelembe vettük a jó minőségű műszaki megoldást és a gazdaságosságot. Munkánkat nagy mértékben segíti a településfejlesztési, lakásgazdálkodási és környezetvédelmi bizottság, valamint a pénzügyi ellenőrző bizottság. — Mire számítanak 1992ben? — Ezt az évet ugyanilyen biztonsággal kezdhetjük, de bizonyos feladatokra szerényebben tervezünk, mert bevételeink nem emelkednek olyan gyorsan, mint az infláció. Továbbra is jelentős összeg az önkormányzat intézményeinek működtetése, az általános iskolai rekonstrukció, reméljük, kapunk rá támogatást. Szeretnénk továbbra is támogatni a lakossági út-, gázhálózat építését. Jó lenne folytatni az intézmények felújítását az egészségügy műszerezettségének fejlesztését. Egyébkén az ez évi tervet a szakbizottságok megtárgyalják, fontossági sorrendben előkészítik és úgy kerül majd a képviselőtestület elé jóváhagyásra. Végül, ami az 1991-es évet illeti: előreláthatólag 245 millió forint volt az az összeg, amely Jánoshalma város érdekében kiadásra került. Bízunk benne, hogy 1992-ben tartani tudjuk városunk fejlesztésének ütemét — fejezte be az osztályvezető. Lusztig József Mit várunk 1992-ben? Egy új évi körséta tapasztalatai Az új esztendő küszöbén állva, az óév körülményeit ismerve jó magyarhoz illően , örömmel ünnepeltük a szilvesztert. A megpróbáltatásokat magunk mögött hagyva, a pezsgős poharak tiszta hangját hallgattuk országszerte, így természetesen városunkban is. De mit éreztek illetve mit kívántak az emberek egymásnak szőkébb pátriánkban? Hogy kérdésemre választ kapjak újévi körsétára indultam. A megkérdezettek nem "előre" kiválasztott személyek voltak, hanem spontán találkozások az utca emberével. Király Jánosnét és unokáját a Bíró Béla utcában láttam meg. Az új év se legyen rosszabb - mondta - , mint az óév volt Az unokáim a jövőben éljenek boldogságban, ne legyen háború! Békében éljen az ország népe! A pici unoka tágra nyílt szemekkel figyelte a rövid párbeszédet, de türelmesen várt, hiszen a nagymami két karjának ölelése biztonságot nyújtott. Tovább indultam. Az Árpád utcában találkoztam Farkas Mihállyal (Kapocs u. 5. sz. alatti lakos). A véleménye sommásan: — Az elmúlt esztendőben nagy lett a létbizonytalanság, az életszínvonal romlott, röviden ennyit az óévről. Az új esztendőben javuljanak mindannyiunk életkörülményei. (folytatás a 4. oldalon] Boldog és gazdagabb, takarékos Új Esztendőt kívánunk minden kedves ügyfelünknek. OTP Bank Rt. Jánoshalmi fiókja Harczi János fiókvezető LÁTHATÓ AZ ALAGÚT VÉGE Bizakodik Karsai Péter országgyűlési képviselő képviselő úr, ön szerint melyek voltak az 1991-es év legfontosabb eredményei, eseményei? Ha egy szóban akarom jellemezni az eredményeket, akkor azt mondhatom, a stabilitás ez a fogalom. Ez jelenti ma a működő parlamentáris demokráciát, a nagy nehézségekkel küzdő, de talpon maradó nemzetgazdaságot, a külföldi országok irántunk táplált bizalmat, amely az országba áramló tőke formájában ölt testet Tulajdonképpen ez az a folyamat, amelynek megtartása és továbbvitele a nemzet alapvető érdeke, így minden olyan kísérlet amely az 1991-es évben e viszonylagos stabilitás aláásására történt, azt kockáztatta, hogy országunkat egynémely szomszédunk sorsára juttassa. Éppen ezért számomra a legbiztatóbb kilátást éppen az jelenti, hogy népünk képes volt józanságát nyugalmát megőrizni a naponta támadó rémhírek és ártó szándékok ellenére. Ha konkrét eseményekre gondolok, akkor ilyen emlékezetes momentum az 1991-es évben a kárpótlási törvény megalkotása volt és az augusztusi pápalátogatás. Tehát ha, jól értem szavait, akkor Ön az ország felemelkedését az eddigi politika folytatásában látja? Meggyőződésem, hogy nincs más kiút Egy kormányt vagy parlamentet le lehet ugyan akár máról holnapra váltani, vagy feloszlatni, de attól még a mostani csődtömeg a gazdaságban megmarad. Az a vékony palló, az a szűk mozgástér, amelyen jelenleg is egyensúlyozunk, egyszerűen nem ad másra lehetőséget mint a jelenlegi megszorító, húsbavágó intézkedésekre, hogy a legnagyobb bajt az összeomlást elkerülhessük. De mégis, akkor hol a vége ezeknek a megszorító intézkedéseknek, azaz meddig kell még számítanunk az életszínvonalat jelentősen csökkentő intézkedésekre? Látható-e az alagút vége? Ha most azt mondom: "igen, látható az alagút vége”, ezt sokan épp azért nem fogják elhinni, mivel a bőrükön nap mint nap az ellenkezőjét tapasztalják. Mindezek ellenére meggyőződéssel mondhatom — ismerve az gazdaságban zajló pozitív változásokat is (mérséklődő infláció, a konvertibilitás felé haladás, külföldi tőke beáramlása, társulási szerződés az európai közösséggel stb.), hogy az 1992-es év zárásakor arról adhatok számot hogy továbbá nem kényszerülünk újabb megszorító, nadrágszíj-húzogató törvények meghozatalára. Abban is biztos vagyok, hogy térségünkben a kárpótlási törvény végrehajtása után újjászülethetnek azok a családi gazdaságok, amelyek igen sok embernek adhatnak biztató jövőt Az év végére azt is várjuk, hogy megáll a munkanélküliek számának növekedése és a most nagyon feszült szociális problémákra is kerülhet az állam pénztárcájából nagyobb segítség. Mit kíván az 1992-es évre választópolgárainak ? Mindenkinek kívánok türelmet a nehézségek elviseléséhez, bizalmat és "bízva bízvást" a kilábaláshoz, józanságot és körültekintést a kitűzött célokhoz, toleranciát a másság elfogadásához és hálát legfőképpen jó egészséget és békés családi életet - r e -