Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 1999 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

A MI ÚJSÁGUNK KISKuNLACHÁZA ÖNKORMÁNYZATI HÍREI ÉS EGYÉB KÖZÉRDEKŰ OLVASNIVALÓK LACHÁZA VIII. évfolyam 1. sz. 1999. JANUÁR ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ - KISSÉ MEGKÉSVE! Tisztelt kiskunlacházi Lakosok! Az 1999-es év beköszöntét követően, Önkormányzatunk Képviselőtestülete és a magam nevében jó egészséget, sikerek­ben gazdag esztendőt kívánok Önöknek. Mindezek mellett Önökkel együtt, még az óévet búcsúztató hangulatnak megfele­lően, csalafintán arra is gondolhatnék, hogy e három kanyargó kilences, ami az új esztendő évszámát jelenti, talán az árak emelkedésének köszönhető. A valóság ettől sokkal prózaibb,­­ hiszen egy évvel ismét idősebbek lettünk, mindannyian. Többen fogadták meg szilveszteri hangulatukban az új év küszöbén, hogy mostantól majd másként csinálják. Azt azon­ban, hogy: mit miért, mikortól és meddig­­ még lehetne sorolni, hiszen mindenki másként értelmezi a fogadalmakat, így vagyunk ezzel mi is, az Önök által választott képviselők is. Nekünk sem könnyebb, hiszen Önökkel együtt a jövőre kívá­nunk koncentrálni, még akkor is, ha egy kívülálló szemében úgy tűnik, lelassultak a dolgok, nem haladnak, nem mondják, nem látszik stb... Az eddig eltelt időszak jelentős része számunkra a megismeréssel telt el, a magam és több képviselőtársam részéről ezen túl a jövő tervezésével is, még mindig a realitás talaján maradva - hiszen e képviselők azok, akikkel együtt községünk jövőjét - minden kiskunlacházi lakos életkörülményének job­bítása miatt és érdekében - formálni kívánjuk. Annak megfele­lően, ahogy választóinktól a megbízást kaptuk. Attól az időponttól minden nap messzebb kerülünk, amikor többen megkérdezték tőlünk: tudjátok hogy mire vállalkoztok? Tudtuk, hogy nehéz lesz a helyzetünk, de azt azért nem hittük, hogy ennyire. A választást megelőzően jóslataink is voltak, a többek általi kétkedés és némi tiltakozás ellenére sajnos egy­néhány már bevált. Az ma már tény, hogy az önkormányzatnak nem maradt tartaléka az átadást követő év végi időszakra, és az is tény, hogy a Szennyvíz Társulat helyett az önkormányzatnak kellett év végén helytállni. Ha meggondolják, hogy az önkor­mányzat és intézményei az egyik legnagyobb munkáltató községünkben, a legtöbb munkaerőt foglalkoztató, akkor megértik, milyen feladatot jelentett a 13-ik havi kifizetés egy nem tervezett szennyvíztársulati hitelrendezés mellett! A 13-ik havi fizetésről: sajnos az önkormányzat néhány intézménye részéről olyan türelmetlenség nyilvánult meg a kifizetési idő­pontot illetően, amely a korábbi években nem történt! A ki­fizetést idő előtt követelők elfeledkeztek sok olyan dologról, melyet talán az ő érdekükben is teljesítenünk kellett! Ma már jobban tudjuk mire vállalkoztunk... Ma már azt az időszakot éljük, amikor stratégiát dolgozunk ki a kilábalásra, a szerényen megkezdhető fejlődésre, az előttünk álló négy évre! Hitték volna, hogy még ma is vannak közöttünk olyanok, akik a közpénzt felelőtlenül elköltőket dicsérő jelzők­kel illetik? Hogy egyesek az eléjük tárt bizonyítékokat­­ mint tényt ugyan elismerik, de a korábbi folyamatokat és ebben saját személyiségüket a valóságtól teljesen elszakadva értékelnek, és számukra csak egy fehér lapra írt összeget jelent egy újabb százmilliós adósság? Sok esetben, egyes személyek részéről ezek mellett a helyi lakosok érdekeinek képviselete, ügyeinek intézése is csak egy színjáték volt. Talán ez adhat választ a fe­gyelmi vizsgálatra, az azonnali távozásra. Mindezek ellenére, évvégi ünnepeink több lehetőséget is kínáltak mindannyiunknak a szeretet és békesség kiteljesítésére. Megható és emlékezetes volt a jó sportoló és tanuló általános iskolás gyerekek eredmény ismertetése; az, hogy egyes intéz­ményvezetők (pld.: Művelődési Központ) a megkülönböztetés nélküli ünneplést választották, nagy örömmel és fáradni nem akarással. Talán emlékeznek még arra az ünnepi köszöntőre, melyben úgy vélekedtem: adni, a kézzelfoghatón túl, szinte kivétel nélkül tudunk. Csak meg kell keresni, választani a módját. Ezért szá­momra az óév lezárása, az újév kezdetekor mégis az volt a leg­­meghatóbb, ahogyan községünkben néhány család, árvízkáro­sult Beregszász kerületi gyermeket látott vendégül olyan tíz napban, mely az abban résztvevőknek csak pillanatoknak tűnt. Jobbító szándékunk az előttünk álló és követő évekre az, hogy a kiskunlacháziak itthon érezzék magukat, a rászorulók ne maradjanak támasz nélkül, segítségünkkel településünk találja meg arculatát, az itt élők pedig megélhetésüket. Kiskunlacháza, 1999. január 20. Kss Imre polgármester PÁRTSEMLEGES - TÁJÉKOZTATÓ • SZÓRAKOZTATÓ • HAGYOMÁNYŐRZŐ LAP Megjelenik 1992. márciustól A MI ÚJSÁGUNK 99­ 1.

Next