Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 1999 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
A MI ÚJSÁGUNK KISKuNLACHÁZA ÖNKORMÁNYZATI HÍREI ÉS EGYÉB KÖZÉRDEKŰ OLVASNIVALÓK LACHÁZA VIII. évfolyam 1. sz. 1999. JANUÁR ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ - KISSÉ MEGKÉSVE! Tisztelt kiskunlacházi Lakosok! Az 1999-es év beköszöntét követően, Önkormányzatunk Képviselőtestülete és a magam nevében jó egészséget, sikerekben gazdag esztendőt kívánok Önöknek. Mindezek mellett Önökkel együtt, még az óévet búcsúztató hangulatnak megfelelően, csalafintán arra is gondolhatnék, hogy e három kanyargó kilences, ami az új esztendő évszámát jelenti, talán az árak emelkedésének köszönhető. A valóság ettől sokkal prózaibb, hiszen egy évvel ismét idősebbek lettünk, mindannyian. Többen fogadták meg szilveszteri hangulatukban az új év küszöbén, hogy mostantól majd másként csinálják. Azt azonban, hogy: mit miért, mikortól és meddig még lehetne sorolni, hiszen mindenki másként értelmezi a fogadalmakat, így vagyunk ezzel mi is, az Önök által választott képviselők is. Nekünk sem könnyebb, hiszen Önökkel együtt a jövőre kívánunk koncentrálni, még akkor is, ha egy kívülálló szemében úgy tűnik, lelassultak a dolgok, nem haladnak, nem mondják, nem látszik stb... Az eddig eltelt időszak jelentős része számunkra a megismeréssel telt el, a magam és több képviselőtársam részéről ezen túl a jövő tervezésével is, még mindig a realitás talaján maradva - hiszen e képviselők azok, akikkel együtt községünk jövőjét - minden kiskunlacházi lakos életkörülményének jobbítása miatt és érdekében - formálni kívánjuk. Annak megfelelően, ahogy választóinktól a megbízást kaptuk. Attól az időponttól minden nap messzebb kerülünk, amikor többen megkérdezték tőlünk: tudjátok hogy mire vállalkoztok? Tudtuk, hogy nehéz lesz a helyzetünk, de azt azért nem hittük, hogy ennyire. A választást megelőzően jóslataink is voltak, a többek általi kétkedés és némi tiltakozás ellenére sajnos egynéhány már bevált. Az ma már tény, hogy az önkormányzatnak nem maradt tartaléka az átadást követő év végi időszakra, és az is tény, hogy a Szennyvíz Társulat helyett az önkormányzatnak kellett év végén helytállni. Ha meggondolják, hogy az önkormányzat és intézményei az egyik legnagyobb munkáltató községünkben, a legtöbb munkaerőt foglalkoztató, akkor megértik, milyen feladatot jelentett a 13-ik havi kifizetés egy nem tervezett szennyvíztársulati hitelrendezés mellett! A 13-ik havi fizetésről: sajnos az önkormányzat néhány intézménye részéről olyan türelmetlenség nyilvánult meg a kifizetési időpontot illetően, amely a korábbi években nem történt! A kifizetést idő előtt követelők elfeledkeztek sok olyan dologról, melyet talán az ő érdekükben is teljesítenünk kellett! Ma már jobban tudjuk mire vállalkoztunk... Ma már azt az időszakot éljük, amikor stratégiát dolgozunk ki a kilábalásra, a szerényen megkezdhető fejlődésre, az előttünk álló négy évre! Hitték volna, hogy még ma is vannak közöttünk olyanok, akik a közpénzt felelőtlenül elköltőket dicsérő jelzőkkel illetik? Hogy egyesek az eléjük tárt bizonyítékokat mint tényt ugyan elismerik, de a korábbi folyamatokat és ebben saját személyiségüket a valóságtól teljesen elszakadva értékelnek, és számukra csak egy fehér lapra írt összeget jelent egy újabb százmilliós adósság? Sok esetben, egyes személyek részéről ezek mellett a helyi lakosok érdekeinek képviselete, ügyeinek intézése is csak egy színjáték volt. Talán ez adhat választ a fegyelmi vizsgálatra, az azonnali távozásra. Mindezek ellenére, évvégi ünnepeink több lehetőséget is kínáltak mindannyiunknak a szeretet és békesség kiteljesítésére. Megható és emlékezetes volt a jó sportoló és tanuló általános iskolás gyerekek eredmény ismertetése; az, hogy egyes intézményvezetők (pld.: Művelődési Központ) a megkülönböztetés nélküli ünneplést választották, nagy örömmel és fáradni nem akarással. Talán emlékeznek még arra az ünnepi köszöntőre, melyben úgy vélekedtem: adni, a kézzelfoghatón túl, szinte kivétel nélkül tudunk. Csak meg kell keresni, választani a módját. Ezért számomra az óév lezárása, az újév kezdetekor mégis az volt a legmeghatóbb, ahogyan községünkben néhány család, árvízkárosult Beregszász kerületi gyermeket látott vendégül olyan tíz napban, mely az abban résztvevőknek csak pillanatoknak tűnt. Jobbító szándékunk az előttünk álló és követő évekre az, hogy a kiskunlacháziak itthon érezzék magukat, a rászorulók ne maradjanak támasz nélkül, segítségünkkel településünk találja meg arculatát, az itt élők pedig megélhetésüket. Kiskunlacháza, 1999. január 20. Kss Imre polgármester PÁRTSEMLEGES - TÁJÉKOZTATÓ • SZÓRAKOZTATÓ • HAGYOMÁNYŐRZŐ LAP Megjelenik 1992. márciustól A MI ÚJSÁGUNK 99 1.