Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1978 (16. évfolyam, 1-49. szám)

1978-04-26 / 16. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. április 28. Ellenőrök a szövetkezetekben Az elmúlt év végén a Minisztertanács szabályozta az állami és a szövetkezeti ellenőrzés időszerű feladatait, szervezeti kérdéseit és legfontosabb eljárási szabályait. A kormányrendeletek végrehajtása, a mezőgazdasági szövetkezetekben is megkezdődött. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a napokban tűzte napirendre a szövetkezeti belső ellenőrzés témáját és állást foglalt a legfontosabb gyakorlati kérdésekben. Az ellenőrző tevékenység színvonalának javításához jó alapot biztosítanak az ellenőrző és a tsz szövetségi ellenőrzési Irodák működésének eddigi eredményei. Az elmúlt évek fejlődése nyomán lényegében már kialakult és megszilárdult a szövetkezetek hivatásos és társadalmi belső ellenőrző rendszere. Nem új ellenőrző apparátusokat kell felállítani, hanem a meglevőkre építve, azokat a szükséges szakemberekkel kiegészítve a munkastíluson, a módszereken, a munkamegosztáson szükséges változtatni. A hivatásos belső ellenőrök foglalkoztatása mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára is kötelezővé vált. Hosszú ideig, a mainál jóval kisebb üzemi méretek mellett szinte minden ellenőrzési feladatot az ellenőrző bizottságok láttak el. Ma már a gazdaságok méreteit, szerteágazó gazdasági tevékenységüket figyelembe véve, kizárólag a társadalmi erőkre építve nem oldható meg az operatív belső ellenőrzés. Több mint 500 termelőszövetkezet saját elhatározásából ezért is alakított ki belső ellenőri munkakört. A további mintegy 900—1000 gazdaságban egy éven belül alkalmaznak majd hivatásos belső ellenőrt. Az ellenőrzés tartalmi követelményeit illetően ugyancsak összetett és igényesebb feladatok megoldása vár a szövetkezeti belső ellenőrzés valamennyi résztvevőjére, a vezetői ellenőrzést gyakorló többezer szövetkezeti vezetőre, az önkormányzati szervekre. Kívánatos az ellenőrző munka segítő megelőző jelentőségének erősítése. Jó lenne fokozatosan elérni, hogy megszűnjön az ellenőrzés helyenként még tapasztalható kicsinyes, kizárólag hibakereső és megtorló jellege. Az ellenőr és az ellenőrzött kapcsolatát jellemezze inkább az együttműködés, mint a szembenállás. Az ellenőröknek helyénvaló a jó tapasztalatokat is feltárni, elterjeszteni. Az ellenőrző szervek munkaprogramjaiban nagyobb figyelmet érdemes fordítani a gazdálkodás lényegi kérdéseire, a gazdaságosság, a technológiai fegyelem érvényesülésére, a gazdálkodás külső és belső feltételeinek összefüggéseire. Csak így érhető el, hogy az ellenőrzés érdemi segítséget nyújtson a vezetéshez, a döntések megalapozásához, az üzem- és munkaszervezés fejlesztéséhez. Az új ellenőrzési jogszabályok fontos irányítói jogkört és szakmai segítségnyújtási feladatkört biztosítanak a szövetkezetek területi és országos érdekképviseleti szervei számára. Munkájuk homlokterében a szövetkezeti belső ellenőrzés összehangolt működésének előmozdítása, az üzemi feladatok helyes megoldásának rendszeres segítése áll. Radnóti Huba TOT-tanácsos A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY GYŐZTESE A tmk-szerelő Szövetség tér, Kiskunhalas. A földből nagy erővel tör fel a víz. Most érkezett a helyszínre a Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat szakembereinek csoportja. Megállapítják, hogy a központi csomópontnál eltört az egyik vezeték. Valószínűleg az ott járó nehéz járművek idézték elő a bajt. „Ráadásul” összedőlt a tolózárakna is... Hosszas meditációra nincs idő, tetteken a sor, a zavartalan vízellátás érdekében sürgősen el kell hárítani a hibát. Lehet, hogy vákuumozásra lesz szükség. Ki kell szivattyúzni a talajból a vizet, másképp nem lehet feltárni és kicserélni a törött vezetéket. Az odatelepülés költséges dolog. Megpróbálják a kézi feltárást. Ha az egész brigádot bevetik, talán sikerül. Sikerülni kell! Már itt van mind a tizenhárom ember. Rohammunka folyik, kézi erővel merik ki az iszapot, vizet. Hajrá, fiúk... Négy óra múltán csak a felszáradó nyomok sejtetik, hogy a Szövetség téren ezen a napon rendkívüli esemény zajlott le. Az elmondott eset csak egyike volt azoknak, amikor a vízmű ezüstkor zonús szocialista brigádjának tagjai testi-lelki erejük megfeszítésével oly derék munkát végeztek. A kis közösség a Thomas Mann nevet viseli. — A brigádtagaik a realista regényeket szeretik. Amikor éveikkel ezelőtt megszavaztuk ezt a nevet, éppen a híres német író egyik könyve járt kézről kézre a kollektívában, ezért esett rá a választásunk — ad felvilágosítást a brigádnévről Szőke Gyula brigádvezető, akit februáriban Szocialista Munikaverseny Győztese címmel tüntettek ki. A kitüntetést a budapesti szovjet nagykövet kezéből vette át, mivel azt a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa alapította a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben kitűnt dolgozók, illetve kollektívák jutalmazására. A becses kitüntetés bírtokosa Tiszarádról származik. Hegesztőszakmát tanult Budapesten, 43. számú Állami Építőipari Válalalatnál, s ott dolgozott egy ideig! Aztán megnősült, lakásgondjai támadtak, és mert halasi lányt vett el, ebbe a városba költözött 1964-ben, a közeli otthonteremtés reményében. Körzeti tmk-szerelőnek vették föl a vízműhöz. Majdnem az egész Bács-Kiskun megyét járta. S közben az új, gyakran meglehetősen bonyolult feladatok megoldásához megszerezte a kellő tudást, kitanulta a víz-, gáz- és készülékszerelő — második — szakmát 1987-ben Szőke Gyulát méltónak találták a munkahelyén arra, hogy tagja legyen az MSZMP vállalati alapszervezetének. — A brigádmozgalomiban való tevékenység pártfeladatom — tájékoztat a szerelő. — A Thomas Mann brigádban, egyelőre, magam vagyok párttag. Szőke Gyula nem okozott csalódást megbízóinak, sem a brigádnak, melynek vezetését a korábbi helyettesi tisztségből „előlépve”, egy esztendeje vette át. A vállalatnál példamutatóan végezte munkásközössége a város vízellátó rendszerének karbantartását és az esetenkénti hibák elhárítását Emellett rengeteg társadalmi munkába is jutott idejük. A sport, a művelődés és a vidám, baráti, társas szórakozás sem hiányzott a kis kollektíva életéből. A negyvenegy éves munkás azt tartja ideális brigádvezetőnek, aki szakmailag első a gárdájában. Ha egyszer kiderül, hogy ez nem így van, oda a tekintély. Politikailag a legtájékozottabbnak kell lennie, hogy minden felmerülő kérdésre ismerje a helyes választ És ami nem kevésbé fontos: az emberekkel való kapcsolattartás. A brigádvezető ismerje minden egyes brigádhang erényeit és gyöngéit, és mindenkivel az egyéniségének megfelelően bánjon, természetesen a közös cselekvés jó összhangja érdekében. A saját briigádvezetői szerepében igyekezett Szőke Gyula hasonlóvá válni ehhez az ideálhoz. A Thomas Mann brigád a jubileumi verseny alapján április 4. tiszteletére a bronz fokozat „áll ugrásával” kapta meg az ezüstikoszorús jelvényt. Az idén, a vállalati célok eléréséért elsősorban a vízmérők kicserélésénél jeleskedik a brigád. A patronált iskoláiknak, óvodáknak társadalmi munkát végeznek. Szőke Gyula, a Szocialista Munkaverseny Győztese cím viselője a szabad idejében Leginkább horgászni szeret, ez a sport pihenteti. A fiát is magával viszi Sóstóra, vagy Kunfehértóra. brigáddal és a családjával Időnként föllátogat a fővárosba, színházba, múzeumba. A szovjet kitüntetésre büszke, s kis közössége élén ebben az évben is kommunistához méltóan igyekszik dolgozni. A. Tóth Sándor • Szőke Gyula. (Méhes Éva felvétele.) Kenyér, pogácsa, rétes... A Kalocsai Sütőipari Vállalat solti üzemének dolgozói csaknem tíz község lakóinak sütik a kenyeret, s a többfajta péksüteményt. A pékek három műszakban naponta 26 mázsa kenyeret készítenek. Egy műszak alatt 900 kétkilós kenyér kerül ki a két kemencéből. Mint azt Molnár Lajos üzemvezető mondta, a tervek szerint jövőre új, nagyobb kapacitású kemencéket kap az üzem. Ezzel lehetővé válik majd, hogy még több község lakóit is ellássák a jó minőségű kenyérrel. A vállalat saját gépkocsijával a kenyéren kívül 11 fajta péksüteményt, egyebek között pogácsát, rétest, szállítanak naponta a községi boltokba. • Horváth József és Kun Sándor szakmunkások egy műszak alatt 900 kétkilós kenyeret sütnek. • Szállítás előtt a friss pogácsa, túrósrétes. (Méhes Éva felvételei.) Új üzemcsarnok épül a bajai villamosgépgyárban Az Egyesült Villamos Gépgyár bajai gyárában az évről évre történő terméknövekedés szükségessé tette egy 1400 négyzetméter alapterületű új üzemcsarnok építését. A munkálatokat a Bács- Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végzik. Az új csarnok 28 millió forintba kerül. A csarnokrészhez csatlakozik a kazánház. Az emeleten 160 személyes öltözőt, fürdőt, tanácstermet és néhány irodahelyiséget alakítanak ki. A csarnok gépesítésére mintegy 20 millió forintot fordítanak. A munkálatokat a tervek szerint jövő áprilisra fejezik be. Ugyancsak az idei tervükben szerepel egy új, 500 négyzetméteres festőműhely építése is. • A Csepel Autógyárnak a kovácstűzhelyhez szükséges szellőzőberendezéseket készítenek. (Szabó Ferenc felvétele.) Kommunális és szolgáltatási gondok Kecskeméten A kecskemétiek sorra-rendre küldik szerkesztőségünkbe a szőkébb környezetük áldatlan kommunális és szolgáltatási helyzetét taglaló, tehát közérdekű leveleiket, melyben hatásos inézkedéseket sürgetnek, s ezekhez általában hozzáfűzik a megoldási javaslataikat is. És minthogy a közéletiség eme örvendetes megnyilvánulása csak segítheti a még céltudatosabb, a lakossági igényekhez jobban igazodó településfejlesztési munkát, az olvasóink által közöltekből nyilvánosságra hozunk most egy Csokorra valót, abban a reményben, hogy az illetékesek érdemi reagálásáról is mielőbb beszámolhatunk majd e hasábokon. Sz. Z-né kifogásolja, hogy a kecskeméti Luther-udvar, PIÉRT-raktár és a Hornyik János utcai volt iparos otthon épülete előtti terület, valamint a Széchenyi ttéri buszmegállók környéke gyakran szemetes. Eldobált papírgalapsínok, cigarettacsikkek, ételmaradékok stb. bizonyítják, hogy vannak emberek, akik mit sem törődnek errefelé a renddel, a higiéniával. E notórius szemetelők mellett a járókelőknek sem szabad közömbösen elmenniük, megfékezésük azonban főleg a hatóságok feladatta, melyek az eddigieknél jóval többször, alkalmazhatnák a helyszíni bírságolás módszerét — vélekedik olvasónk, aki a kommunális üzem figyelmét is felhívja az utcai szeméttárolók rendszeresebb kiürítésére. Az előbbi témával kapcsolatosak a „Panaszosok” aláírású sorok is, melyekből kiderül, hogy az E—5-ös főútvonal Széchenyi körúti szakaszán levő — a KÖJAL- székház melletti — kétemeletes házhoz tartozó kukák nap mint nap az utcán díszelegnek, tartalmukat guberálók „veszik számba” gyakorta, s ennek puszta látványa is megbotránkoztató, nemkülönben a sok környékbeli szemét, melyet ezen edényekből sodor szerte szét a szél. Ideje lenne végre megszüntetni ezt a tarthatatlan állapotot, vagyis hivatalosan kötelezni a házbelieket arra, hogy kiürítés után mindig az udvarukon, vagy valamelyik helyiségükben tárolják a szóban forgó szeméttárolókat! Földgázhálózat építésével kapcsolatban három levelet is kaptunk a közelmúltban. A Mátyás király körútiak érthetetlennek tartják azt a lassúságot, amellyel földbe helyezik a csőrendszert. Mint közük, a DÉGÁZ Vállalat igazgatója tavaly év végében jelölte meg a vezeték kiépítésének határidejét, de a valóság az, hogy a forgalmas körút két oldalán balesetveszélyesen tátonganak a mély árkok, s melletük szintén hónapok óta hevernek a csövek. Építőiket pedig errefelé még mutatóban sem lehet látni régóta. Sütő Dániel mintegy harminc család nevében sürgeti a Bartók Béla utca földgázhálózatba történő bekapcsolását. Leírja, hogy immáron tizenöt esztendeje beépített a környék, ahol sok a fiatal, meg a szinte magatehetetlen idős ember is, akik joggal vágynak arra, hogy a hagyományos — és nehéz fizikai munkával járó — tüzeléstechnikáról korszerűbbre térjenek át. És erre azért tűnik közelinek a lehetőség, mert a hálózat a szomszédos területeken áthalad. Hasonló okok miatt panaszkodik Urbán Istvánná nyugdíjas is. Értesítése szerint a Csongrádi út 13-as számú házig elvezették a földgázt, amit az úttest alatt „átvitték” a 16-os számú épületbe is, ám a 14-es számú és a többi lakás főleg idős tulajdonosa hosszabb ideje hiába kéri a kivitelezési munka folytatását. KÉRDEZZEN — FELELÜNK V. G. bácsalmási lakos hosszabb ideje van rokkantsági nyugállományban. Az ebből származó jövedelme azonban nagyon kevés ahhoz, hogy a két kiskorú gyermekéről megfelelően gondoskodhasson. A család anyagi helyzete kedvezőbb megváltoztatásának egyetlen módja, hogy olvasónk ismét dolgozzon, mégpedig úgy, ahogy azt a csökkent munkaképessége lehetővé teszi. „Ha a volt munkahelyem nem tud könyörülni rajtam, kitől remélhetek segítséget?” — kérdezi. Az idén januárban túlmunka végzésére kérték fel az egyik vállalati szocialista brigádot, mely becsülettel — reggel hét órától nemegyszer késő éjszakáig dolgozván — tett eleget e vállalásának. Plusz díjazásról azonban az ígérete ellenére sem akar hallani a vezetőség, arra hivatkozván, hogy nem elrendelés, csupán felkérés alapján végzett többletmunkáról van szó. „Mi becsapva érezzük magunkat, most szeretnénk tudni: helyes-e a munkahely ezen intézkedése, illetve állásfoglalása” — kérdezi társai nevében a kollektíva lapunkat felkereső tagja. A rendes, pontosabban a kötött munkaidőn felüli tevékenység feltételeit, s a díjazás eseteit a kollektív szerződés tartalmazza. Előírásai azonban nem mondhatnak ellent a Munka Törvénykönyve vonatkozó szabályainak. Ezek értelmében például a fontos termelési feladat határidőre történő elvégzése érdekében is kötelezhetők túlmunkára a dolgozók, akikkel szóban és írásban egyaránt lehet közölni az ilyen döntést. És ennek lényegén nem változtat az a közlésbeli stílus sem, hogy valakit, valakiket csak felkérnek, nem pedig utasítanak a munkaköri foglalkoztatást meghaladó teendők ellátására. Minthogy azonban az önök munkakapcsolatának részleteit nem ismerjük, így el kell tekintenünk a konkrét választól. Közöljük viszont az általános érvényű rendelkezést: az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára huszonöt százalékos, a további két órájára ötvenszázalékos, az ezt meghaladó időtartamra pedig százszázalékos pótlék jár. Tudni kell még, hogy ellenértékként szabad idő is kiadható, feltéve,ha azt kéri a munkát végző. Amennyiben e tájékoztatás után is érdemesnek tartják ügyüket, javasoljuk, forduljanak panasszal a vállalat munkaügyi döntőbizottságához. összeállította: Velkes Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516. A csokiként munkaképességűek ehabilitációjával, helyzetük ránézésével kapcsolatosan a munkaügyi, az egészségügyi és a pénzügyminiszter 1967 (XI. 22.) szám együttes rendelete tartalmaz lapvető szabályokat. Eszerint az iyen emberek részére elsősorban , legutóbbi munkáltatónak kell biztosítani kereseti lehetőséget. >ly módon például,hogy a szakászuknak és a korábban szerzet t apasztalatuknak figyelembevéelével állapítja meg az új munkakörüket. Ha ez nem lehetséges, egyéb teendőkkel kell őket megbízni, melyet betanítás, vagy új szakképesítés megszerzése révén végezhetnek eredményesen. Persze előfordulhat, hogy a munkahely semmiféle úton-módon nem tud a „leszázalékoltak” segítségére lenni, ez esetben viszont a lakóhely szerint illetékes tanács kötelessége a foglalkoztatásuk érdekében Intézkedés, önnek azt tanácsoljuk, forduljon elhelyezkedési kérelmével a megyei tanács vb bajai járási hivatala munkaügyi osztályához! Jótállás A vevő ma már minden tartós fogyasztási cikk mellé kis füzetet kap, amelyik igazolja: tulajdonosa garanciális jogokat élvez. Ha a vásárolt holmi elromlik, a szerviz ingyen javítja meg, sőt, ha a hiba súlyos, a terméket újra cserélik. Tehát a jótállás a vásárló védelme. Manapság megszokott hogy a szavatossági idő egyre nő, amely nemcsak egyszerűen kereskedői furfang a forgalom növelése érdekében, hanem tanúsítja az áru jobb minőségét is. Vagy nem? Sajnos, átfogó statisztikák nem készülnek arról, hogy ki, hányszor és milyen mértékben el — kell élnie — garanciális jogaival, pedig nem lenne érdektelen ez az adat. Az összforgalom arányában az elmúlt időben látatlanban is bizonyos, hogy sokszorosára nőtt az összeg, amely egyfelől örvendetes, megnyugtató dolog. Híven tükrözi ugyanis az életszínvonal alakulását, az életmód változását minden olyan adat, amely a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy minél több televízió, automata mosógép talál gazdára, annál több erőt köt le a garanciális javítás és maga a lakossági szolgáltatás. Az sem közömbös, hogy a gyártó cég hónapok, vagy évekre vállal jótállást — jócskán befolyásolhatja ez is a szavatosságra fordított összeget. Persze, tapasztalhatók még kisebb-nagyobb aránytalanságok és szervezésben fogyatékosságok (például a népszerű NDK-beli mosógépeket csak a fővárosban tudják karbantartani. Javításukat még a nagyobb vidéki városokban sem szervezték meg...), ám annyi bizonyos: ma már mindannyiunkat érinti a fogyasztási cikkek garanciája, természetes velejárója a vásárlásnak a vásárlási biztonság. Azonban a jótállásra költött összegek mást is mutatnak, amelyekre gyára válogatja, melyik figyel oda: a készített termékek minőségét. A garanciális javításokról vezetett grafikonok biztos szeizmográfként jelzik, ha baj van. És nem mindegy — bármennyire jó szavatossági feltételeket kínál a gyár, s bármekkorára is nőtt a forgalom —, hogy milyen magasra ugrik a jótálló kiadása. Kétszeresen sem mindegy: rontja a vállalati eredményt és fokozott terhet ró az amúgy is szorongatott helyzetben levő szolgáltató egységekre. Ráadásul, minden ellenkező híresztelés ellenére, a vásárló igazi biztonsága még csak az, amikor üresen marad a garanciafüzet bélyegzőinek helye. A vevő sem örül annak, ha a gyártónak minduntalan jót kell állnia termékéért. Mindenképpen nagyobb figyelmet kellene szentelni általánosságban véve is a jótállásnak, megkövetelni minden egyes cégtől, hogy ne csak termékeinek forgalmával, hanem a szavatosságra fordított költséggel is törődjön. Ismeretes, hogy valamennyi garanciális gyárnak van kerete, ha ebből kifut — automatikusan rossz bizonyítványt állított ki áruinak minőségéről. A kereten belüli mozgást már kevesebben ellenőrzik, holott az is értékmérő. Különösen így van ez az építőiparban, ahol már krónikusan magas az ingyen végzett utólagos javítások nagysága. Akadt olyan építőipari vállalat, amelyiknek hat felépített házában kétezer (!) hibát számolt össze egy, szakértőkből álló bizottság, miután a lakásfenntartó szövetkezet négyévi huzavona után sem tudta érvényesíteni garanciális jogait, a bírósághoz fordult, csak ezután egyezkedett meg a kivitelezővel. Ne szóljunk itt a lakók kálváriájáról, arról, hogy az építőipari vállalat készpénzzel akarja megváltani a hanyag munkát, mert sem ereje, sem ideje a a granciális javítások elvégzésére... Ennél az esetnél ugyanis az a fontos, hogy a kétezer hiba feltérképezése után is minden megy tovább, senki sem keresi a vétkeseket. Pedig erről az oldalról nézve a jótállás is valamennyiünk zsebére megy! ..... ....... ! E.