Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1983 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-08 / 23. szám

Hol dolgozhatnak a fiatalok? Felmérés az elhelyezkedési lehetőségekről Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a tanácsok közreműködé­sével az idén is felmérte az álta­lános és középiskolát végzett pá­lyakezdők elhelyezkedésének le­hetőségeit. Megállapították, hogy az általános és középfokú tanul­mányait befejező 236 ezer fiatal közül az idén munkát kereső száz­ezer pályakezdőt 130 ezer munka­hely várja. Kedvezőtlen viszont, hogy — noha az első ízben mun­kába álló fiatalok között 45,8 szá­zalék a lányok aránya — a mun­káltatók a munkahelyeknek csak 33,7 százalékára várnak lányokat. Az utóbbi években egyre csök­ken a pályakezdők részére fel­ajánlott nem fizikai munkakörök száma. Ez évben a középfokú vég­zettségűek mintegy 12 százaléká­nak tudnak a munkáltatók íróasz­talt biztosítani, holott a felméré­sek szerint 30 százalékuk szeretne nem fizikai területen dolgozni. Csupán a fővárosban kedvezőb­bek az esélyek, ahol a meghirde­tett munkahelyek 22,5 százaléka nem fizikai, többnyire lányoknak hirdetnek gépírói, könyvelői, bér­­számfejtői állást. A felmérésből kitűnik, hogy végzős fiatalok jelentős hányada a csak ingázással, vagy lakóhelyvál­toztatással vállalhat állást. Az idén végző pályakezdők 45,8 szá­zaléka ugyanis községi lakos, munkahelyeknek viszont csak 23,4 a százaléka található a községekben. A fővárosban és a vidéki városok­ban — kivéve az öt megyei jogú várost — a helyben lakóknál lé­nyegesen több fiatal foglalkozta­tására nyílik lehetőség. Elhelyez­kedési gondok az északkeleti or­szágrészekben várhatók, főként Szabolcs-Szatmár megyében. Sza­bolcs gondjainak enyhítését szol­gálják a központi támogatással megvalósuló fejlesztések Fehér­­gyarmaton, I kiadón. Az általános iskolát befejezők közül várhatóan mintegy 18 ezer fiatal vállal munkát az idén. El­helyezkedési lehetőségeik az or­szág néhány területének kivételé­vel kedvezőek. Főként az iparban és a MÁV-nál várják a fiatalokat fizikai munkára. A munkahelyek több mint 50 százaléka betanított munkalehetőség, s nagyon sok hiányszakmában szakmunkát he­lyettesítő munkára tanítják be a pályakezdőket, például nők, tetőfedőnek.. Több hegesztő­biztosítja a továbbtanulás vállalat vala­milyen formáját is. A gimnáziumot végzett fiatalok elhelyezkedési lehetőségei kedve­zőtlenebbek. A mintegy 12 ezer pályakezdő számára alig több mint 8 ezer munkahelyet tudnak biztosítani a vállalatok. A meg­hirdetett állások közül vidéken 17, Budapesten 63 százalék a nem fizikai munkakör, a többi lénye­gében betanított munka. Tovább­ra is kevés az olyan munkalehe­tőség — például laboráns, műsze­rész, asszisztens —, amelyet a fia­talok szívesen elfogadnak. Külö­nösen a lányok elhelyezkedése okoz gondot, közülük sokan csak hosszabb várakozási idő után ta­lálnak elképzeléseikhez közelálló munkát. A szakközépiskolát végzettek el­helyezkedési esélyei javultak, de a korábbiakhoz hasonlóan jelentő­sek a különbségek a szakmák kö­zött. Az ipari, építőipari, mező­­gazdasági és vízügyi képesítésű fiatalok elhelyezkedése nem okoz gondot. Néhány szakon és terüle­ten azonban az évek óta tapasz­talható problémák alig mérsék­lődnek. A helyi igényekhez képest például Szolnokon túl sok szak­embert képeznek a cipőiparban, Békés és Hajdú megyében a nyom­daiparban, Zala és Hajdú megyé­ben az élelmiszeriparban, m­a, Győr és Zala megyében Bara­az autóforgalmi ágazatban. Ezek a fiatalok lakóhelyük környékén csak szakmájuktól eltérő, jó eset­ben rokon területeken tudnak el­helyezkedni, esetleg vállalják az ingázást. Néhány női pályán — közgazdasági, kereskedelmi, ven­déglátóipari, óvónői munkakörök­ben , egyes területeken szintén korlátozottak az elhelyezkedés le­hetőségei. (MTI) Új termékek diétásoknak Az egészséges táplálkozást, a diétázók, kórházi betegek ellátását se­gítő új termékeket mutattak be kedden Szolnokon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán a gabonaipar szakemberei. A már ismert szója-, rizs-, borsóliszten, étkezési búzacsírán, korpán kívül megis­mertették a bemutató közönségét a székesfehérvári Gabonaipari Tész­tagyár különféle pa­nírporaival, a búzacsírával dúsított tejbegrízpor­­ral, a fánkporral, az ízesített daragombócporral. Ezekből rövid idő alatt könnyű, tápértékben, vitaminokban gazdag ételek készíthetők. A bemutatott újdonságokat minden megyében szakboltokban áru­sítják. (MTI) KIKOTORJÁK... A bajai új híd alatt néhány nap­ja megkezdték a Kőolajvezeték Épí­tő Vállalat szakemberei és vízi jár­művei a régi hídláb maradványai­nak és a felgyűlt hordaléknak a ki­szedését, elhordását. A látványos munka a nap minden szakában sok érdeklődőt és nézelődőt vonz. (Straszer András felvételei) LEVÉLFÉLE EGY KITÜNTETÉS ÜRÜGYÉN Kedves mélykúti postások! A­zt hallottam egyszer, hogy a posta „állam az államban”. Teljhatalmat gyakorló, s — mint valaki megjegyezte — paragra­fusokkal körülsáncolt intézmény. Nem tudom, a tisztelt cím, huszonkét fős kol­lektívájuk, hogyan értelmezi ezt? Kövesdi Gábor, Jacsa Mihály, Kákás István, Deb­vadetvics István­ná, Varga Zoltán, Retek Antalné és férje — s a többi községi postás — csu­pa nagyhatalmú em­ber, mind? Túlzás volna ezt állítani. Inkább egy­fajta szolgáltatást teljesítő dolgozók, akik például tavaly 7230 expresszküldeménnyel és 5700 távirat­tal érkeztek idejében a címzettekhez. Idejében, azaz jókor, nem feledve az utasítást, hogy sürgős táviratnál, átvételtől átadásig nem telhet el több mint négy óra! Így van ez az „állam az államban” kerékpárral, vagy jobb esetben kismotorral közlekedő alkalma­zottakéi: szolgálatot teljesítenek, semhogy ren­delkeznének! De, hogy zokon ne vegyék, a távirat és az expressz inkább amolyan különleges — rend­kívüli — szolgáltatásuk, akár a tavaly februárban bevezetett éjjel-nappali távbeszélő-ügyelet. Ami viszont óráról órára, sőt percről percre munka, az a gyorspostázás mellett annyira magától érte­tődő, hogy amikor az apróbb tennivalóikról kérdez­tem, Szabó József­né hivatalvezető mintegy hézag­­pótlásként sorolta fel azokat: „A képeslapokat, meg a kétforintos bélyeggel föladott le­veleket ugyancsak Jacsa Mihály­ék­­ viszik el a házakhoz. Meg nem tudnám mondani,­­hogy hányat évente. Sokat! Ezen­felül fotóit és lottót is árusítanak. Ünnepek előtt szólnak a lakosoknak, hogy milyen képeslapok ér­­keztek. Decemberben, pótrendelésekkel sikerült a postahivatalunkat annyi karácsonyi i üdvözlőlappal ellátni, amennyiből mindenki­­­ válogathatott, tetszé­se szerint. A kül- és a b­elterületi kézbesítőink, s a hivatali felvevőhelyen dolgozók révén jó a kapcso­latunk a lakossággal.” A jó kapcsolat a bizalom jele — úgy vélem, ked­­ves mélykúti postások —, amelyet példásan igye­keznek megőrizni. Nemcsak­­ azzal, hogy a levele­ket, az expressz és , a távirati küldeményeket lel­kiismeretesen eljuttatják a címzettekhez. Nemcsak úgy, hogy Hodoniczki Ferencné, a Hámán Kató bri­gád vezetője és munkatársai fillérre el tudnak szá­molni a rájuk bízott értékekkel. Helytállnak a na­pi, milliós pénzforgalomban. Hanem azzal is őrzik a postai szolgáltatást igénybe vevő mélykútiak bi­zalmát, hogy a megrendelt újságokkal sem késle­kednek házhoz menni. Lapterjesztő brigádjuk, II. Rákóczi Ferenc, májusban 5.170 sajtóterméket a előfizetésre kézbesített. Ennél többet, 6706-ot pe­dig az azt megelőző hónapban, alkalmi árusítással, példányonként értékesített. Tudok róla, hogy a sajtóterjesztés a mélykúti ta­nyavilágban sem könnyű. A legnehezebb Retek An­tal külterületi postás munkája. Reggelente a táz­­lári határban kezdi körútját, és valahol Kisszállás környékén fejezi be. Útja harmincnégy kilométer. Közben egyetlen levélszekrényes támpont sincs. A legeldugottabb dűlőútra, a legfélreesőbb tanyába is bemegy. Ilyen körülmények között a vállalt kettő helyett öt Népszabadság-előfizetést gyűjteni — igazat adok Daróczi László hírlapfelelősnek — di­cséretes! Kár lenne, ha a munka mellett a legfontosabbat, a tanulást nem említenénk. Hiszen ez is hozzátar­tozik a mélykúti postások mindennapjához. Retek Antalné, aki társai biztatására, korhatáron felül fe­­jezte be az általános iskolát, majd kezelőtanfo­lyamra jelentkezett, s jelenleg szakmunkásképzőt végez, vagy Hodoniczkiné, aki szakmai tanfolyam­ra jár, a gyakorlatban hasznosítja ismereteit az ügyfelek, a feladók és a címzettek javára. Május 1-je, múlt évi eredményes munkájuk ju­talmaként megérdemelten kapta tehát, kedves mélykúti postások, huszonkét fős közösségük a ,,Kiváló hivatal” címet a Szegedi Postaigazgató­ságtól. Örülünk, hogy írásunkat a hétezer-ötszáz lakosú Mélykút postahivataláról épp ezzel zárhatjuk! Kohl Antal • Munkában a postás házaspár: Retek Antal és felesége. • Gyors, pontos, udvarias a kiszolgálás a pénzfel­vevőhelyen. • Daróczi László hírlapfelelős. 1083. június 8. • PETŐFI NÉPE • S GONDOLJ A RŐFIRE! Kincsesbánya a háztartás Vidám malacfejes, élénikpiros műanyag vödrök jelentek meg jó másfél évvel ezelőtt drezdai há­zunkban, a folyosó végén, rajta németül a felírás: a cocának. Az épület hirdetőtábláján a városi köz­­tisztasági vállalat udvarias hangú levélben fordult a lakókhoz, arra kérvén őket, hogy a konyhai hul­ladékot ne­ dobják­­ ki a szemétbe, hanem öntsék a röfi böd­öné­be. A házmester azóta reggelente öt órakor egy nagy kukaedény­be gyűjti össze a ti­zenhat emeletes ház folyosóiról a piros vöd­rök tartalmát. Hatkor megjelenik a köztiszta­sági vállalat takarmány­gyűjtő kocsija, elnyeli és elszállítja a háziak fölöslegét. A malacfejes vödröt a házmester ter­mészetesen alaposan el­mossa, mielőtt vissza­állítaná a helyére. Egy tonna háztartási étel­hulladékért húsz már­kát (106,40 forintot) kap takarmány prémium cí­mén. Milliószámra áll miénkhez hasonló röfi­ a bödön az NDK-beli há­zakban. A szemetesku­kák tárolóiban ennél jóval nagyobb edény látható, rajta az ismert malacfejes jelzés és egy nagy F betű: Futter, az­az takarmány. Az álla­mi vállalat nem tett mást, mint hasznosítot­ta az élelmes maszekok rég bevált ötletét, azo­­két, akik a Trabant vagy Wartburg után akasztott utánfutójukra rögzített edénybe gyűjtik körze­tükben a disznóhizla­lásra használt étel-, zöldség- és gyümölcs­hulladékot. A maszek a malacainak félretett fi­nom falatokért újév táján egy hízott disznó­val szokott fizetni, ame­lyet kóstolóként visz szét a reá és állataira gondoló ismerősöknek. Az állami vállalat persze nem kedvesked­het kóstolóval, de arra van lehetősége, hogy a cocáknak valót szorgal­masan gyűjtögető közös­ségeknek kisebb-na­­gyobb összegeket utal­jon át a ház és környé­kének csinosítására, vagy éppen a lakótömb klubfelszerelésének gyarapítására. A takar­­a­mánygyűjtő mozgalom egyik legfőbb agitátora egyébként a hazafias front aktívahálózata. A Gondolj röfb­e! mozga­lom első számú érve: az NDK-nak évente több mint 700 millió dollárt kell kiadnia ga­bona- és takarmány­­vásárlásra. Ebből nem kis összegből sze­­­retnének a lakosság se­gítségével néhány száz­milliót lefaragni.­­ Ta­­valy 913 244 tonna ház­tartási étel-, gyümölcs- és zöldséghulladékot gyűjtöttek össze a köz­­tisztasági vállalatok ko­csijai. Ez több mint 200 ezer tonna takarmány­­gabona tápértékének fe­lel meg, amelyből mint­egy 40 ezer tonna ser­téshús állítható elő. És ehhez nem számították hozzá az éttermek, vál­lalati konyhák, gyer­mekélelmezési tok, kórházak, vállala­tidülők stb. által összegyűjtött „hivatalból” konyhai maradékot, a zöldség­­gyümölcs üzletekben félretett fonnyadékot. Drezda, 1983. június Kulcsár László • Gondolj a röfire! —■ malacfejes jelzés a tá­rolóedényeken. • Mindenki láthatja, hová gyűjtse a disznóknak szánt tápanyagot. A rendőrség kérése A Kecskeméti Városi és Járási Rendőrkapitány­ság (Kecskemét, Kossuth tér 3. sz. 1. óra. 130. sz.) kéri azok jelentkezését, akiknek az alábbi időpont­ban és helyekről a személygépkocsijukról a követ­kező tárgyakat lopták el: — 1982. májusában vagy szeptemberében Kecske­méten, a Széchenyiváros központi autóbusz-végál­lomás közelében parkoló S—100-as Skodáról négy darab Raelly dísztárcsát és egy Zsiguli személy­gépkocsiról ugyancsak négy darab Raelly dísztár­­csát. — 1982. szeptemberében, Kecskeméten, a Petőfi Sándor utcából az úgynevezett fflrészfogas házak mögötti parkolóban egy piros Wartburg személy­­gépkocsiról és egy Zsiguli típusú személygépkocsi­ról négy-négy Raelly dísztárcsát. — 1982. október hónap végén vagy november hó­nap közepén Kiskunfélegyházán, a központban le­vő lakótelep parkolójában egy fehér színű Trabant­ról két darab ködlámpát, egy Zsiguli személygép­kocsiról a hátsó szélvédő üvegről egy fekete mű­anyag díszrácsot. Ugyaninnen egy ismeretlen tí­pusú személygépkocsiról egy rádióantennát. — 1982. november hónap első napjaiban Kecske­méten, a Petőfi Sándor utcából, az úgynevezett sza­lagházak mögötti parkolóból egy Moszkvics és egy Zsiguli­­ személygépkocsiról 2—2 darab visszapillan­tó tükröt. — 1992. november hónap végén Izsákon, a köz­ponti parkolóban egy Zsiguli személygépkocsiról egy darab antennát, továbbá az italbolt előtt álló másik két személygépkocsiról ugyancsak egy-egy rádarantannál. — 1982. novemberében Kecskeméten, az Irinyi ut­ca 52—54. sz. ház előtt egy Trabant személygépko­csiról négy darab dísztárcsát. — 1983. januárjában Dunaújvárosban egy kék szí­nű Zsiguliról két darab sárga ködlámpát, valamint egy Wartburg személygépkocsiról két darab Raelly dísztárcsát. — 1981. február hónap első napjaiban Kiskőrösön a Magyar Néphadsereg lakótelepi parkolójából egy zöld színű Zsiguliról Raymond típusú ködlámpát. — 1983. április hónap elején Szabadszálláson egy piros szinti Zsiguliból húsz liter benzint.

Next