Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1986 (24. évfolyam, 1-51. szám)

1986-12-10 / 49. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. december 10. AZ ÓVODÁTÓL A KÖZÉPISKOLÁIG Szervezett megelőzés és egészségügyi vizsgálat Az esetleges betegségek feltárása, az egészséges életmódra nevelés már a születés pillanatában megkezdődik. Központilag előírt és szervezett folyamat ez, melynek szálai a megyei tanács egészségügyi osztályán futnak össze. — Rendkívül fontos, hogy a gyermekek egészségügyi állapotát folyamatosan figyeljük — mondja dr. Miklós György, az egészségügyi osztály csoportvezetője. — A bölcsődékben például saját szakorvos tart mindennapos vizsgálatot, hogy a betegségeket minél előbb felfedezzük, s idejében orvosolni tudjuk. — Vannak olyan betegségek is, melyeket ebben a korban még nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megállapítani. — Valóban.Éppen ezért a későbbiekben sem hanyagoljuk el a gyerekek egészségének ellenőrzését. Nyilvántartásba veszünk mindenkit, vagyis inaim fordulhat elő, hogy bárki is lemaradjon a vizsgálatokról, védőoltásokról. Az óvodásoknál ötvenegy-féle esetleges rendellenességet ellenőrzünk. A tartási problémáktól kezdve az érzékszervek állapotán keresztül egészen az élősdiekig, szinte mindent. Megkülönböztetett figyelemmel kutatjuk azokat az elváltozásokat, melyek később akadályozhatják a gyermeket a tanulásban. — Például? — A hallás és a látás minőségét, a mozgás koordinációját. Ide tartozik az iskolaérettségi vizsgálat is. — Hogyan döntik el, hogy ki alkalmas az iskola megkezdésére és ki nem? — A testi fejlettségen túl döntő jelentősége van a pszichés állapotnak és a szellemi képességeknek. Meghatározhatja azonban az iskolai előmenetelt egy súlyos beszédhiba is. Mindezt mérlegelve hozza meg a bizottság a döntést, mellyel minden esetben a gyermek érdekét tartja szem előtt. — Az általános iskolákban milyen az egészségügyi ellátás helyzete? — Iskolafogászati szakrendelésen vesznek részt rendszeresen a tanulók. Azt az esetleges ötvenegy-féle elváltozást itt is rendszeresen ellenőrizzük. Közülük néhány tipikusan iskolai ártalom. Ilyen például a gerincdeformitás, mely óvodában száz közül mindössze egy gyermekinél fordul elő, középiskolában azonban már a tanulók hat és fél százaléka szenved ebben a betegségben. A helyes táplálkozásra, egészséges életmódra nevelés a pedagógusok bevonásával történik. — A nyolcadik osztály befejezése után is átlátják a fiatalok egészségügyi helyzetét? — Nem egészen. Vannak, akik nem tanulnak tovább semmilyen középfokú intézményben, így kimaradnak a központilag szervezett ellenőrzésekből. Nehezebb itt a helyzet azért is, mert jelentkeznek a káros szenvedélyek: dohányzás, italozás, alkalmanként a szupózás vagy más kábítószerek élvezete, s megjelenik a szexualitás. Mindez nagyon sok előadást, rendszeres felvilágosítást tesz szükségessé. (Persze ez nem jelenti azt, hogy a megelőzés és felvilágosítás ebben a korban kezdődik!) Ma már minden lánykollégiumban havonta fogadónapot tart egy szülész-nőgyógyász, hogy szükség esetén hozzá fordulhassanak a fiatalok tanácsért. Az iskolák befejezésével már mindenki a saját kezében tartja egészségét. Kevesebb a központilag szervezett és irányított vizsgálat. S így a statisztikák — sajnos — egyre szomorúbb képet mutatnak... T. T. • Finnországi utat nyert! Beszélgetés egy boldog vesztessel — Jutka, boldog vagy? — Igen, nagyon! — De hiszen vesztettél! Mennyire is? — 14-13-ra nyert a partnerem, Terhi, Finnországból. — Akkor miért is vagy boldog? — Mert rengeteget nyertem én is. — Bolyó Judit tizennyolc éves dunavecsei lány, kunszentmiklósi negyediken gimnazista a finn ifjúsági rádió finn—magyar vetélkedőjének páros döntőjében egy ponttal alulmaradt Terhi Tammi huszonhárom éves finn egyetemista lánnyal szemben. — Hogy kezdődött? Hogy kerültél odáig? — Véletlenül hallottam róla, hogy a Magyar Rádió Ötödik sebesség című műsora vetélkedőt hirdet Finnországról huszonöt éven aluli fiataloknak, akik nem tudnak finnül, és még nem is jártak ott. Még a jeligét sem tudtam pontosan, de azért írtam egy levelet valamikor október elejéin, azután majdnem elfelejtettem az egészet, mert sokáig nem jött válasz. Október legvégén behívtak, november 5-ére a rádióba. — Várjunk csak! Milyen alapon jelentkeztél egyáltalán? — Még valamikor nyolcadikban kaptam ajándékba egy könyvet, Varga Domokos: Finn testvéreink című munkáját. Azóta mindent elolvassak a finnekről, amihez csak hozzájutok, és azóta hiszem: olyan pályát fogok választani, ami még közelebb visz „finn testvéreinkhez”. — Jó, akkor menjünk tovább. — Megérkeztem a rádióhoz, ahol Dám László műsorvezető feltett egymás után tizenhét kérdést. Ebből tizenötre jól feleltem ... — Mire nem? — Hát például arra, hogy mennyi az „egy főre eső rénszarvas” Finnországiban. — Tudod-e már? — Igien, másfél. — Eljöttél... — ... azután délután háromig izgatottan kóvályogtam Pesten. Akkor telefonáltam, és a műsorvezető közölte, hogy én lettem az első, győztesként finnországi utat nyertem. — Otthon? — Társaim megtapsoltak a suliban, és a szüleim is nagyon örültek.. De sok idő nem volt az ünneplésre. Hétfőn délelőtt elmentünk először a finnekért, és a elindultunk a Balatonra, kedden Kékesen, Hortobágyon meg Hajdúszoboszlón jártunk, szerdán délelőtt pediig Szentendrén.. — Mi volt ennek az utazásnak a célja? — Terkinek kellett élményeket, tapasztalatokat gyűjtenie. Ezeket magnóra mondta, és ezt is leadták a csütörtöki műsorban. Szerda délután interjút készítettek velünk az Ötödik sebesség számára, és Terhi még külön engem is meginterjúvolt. — Csütörtök volt az adás napja? — Igen. Két előadás következett, ezt a finneken kívül a svédek, dánok és norvégek is közvetítették. Az elsőben mentek az élménybeszámolók és a közös interjúnk. Egy órával később jött a „fő attrakció”, egy kvíz — élőben. Mind a ketten tíz kérdést kaptunk, Terhi nyert. — Hogy érzed, igazságos volt ez a verseny? Hiszen Terhi könnyebb helyzetben volt, mint te? — Igen, az ő kérdései tényleg főleg a háromnapos kirándulásunkhoz kötődtek, de ebben a játékban egyáltalán nem az volt az érdekes — számomra sem —, hogy ki nyeri. Valami olyan megfoghatatlan, harmonikus, baráti hangulata volt az egésznek,, s csak maga a játék uralkodott. Szóval még veszíteni is jó volt. — Mikor utazhatsz? — Vagy kora tavasszal, vagy a nyáron. A film rádió lát majd vendégül. — Mozgalmas éved lesz, hiszen jön az érettségi, meg a felvételi is. — Igen, az ELTE magyar— orosz szakára szeretnék jelentkezni, aztán finnre szakosodni. — „Szakmailag” mit adott ez a hét? — Sokat láttam, s tapasztaltam, de igazán, a tolmács munkája fogott meg. őt csodáltam leginkább, ahogy két világot összekapcsol. Én idáig igazán csak a tanári pályára gondoltam, de most azt hiszem, legjobban magyar— finn szakos tolmács szeretnék lennni. Utazni, minél inkább megismerni „finn testvéreinket”. Balogh Mihály KÉPERNYŐ Vetélkedők Ha sikerült legyőznöm kényelemszeretetemet, lehalkítottam egy-két percre készülékemet az Elmebajnokislály kezdete előtt. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy immár évek óta ingerelheti az ép nyelvérzékű skót műsorának magyartalan, bántóan hibás bejelentésével Egri János. Mintha sosem hallott volna kollégám nyelvünk dallamvilágáról, a hangsúlyozás szabályairól. Nincs ebben a többezres nagyüzemben minőségi ellenőrzés? Nincs néhány száz forint a bevezető képsorok megismétlésére? Ha erőt vettem a lustaságomon, és csak a képsorokat mutatta öreg Orettám, sűrűn a képernyőre pisllantottam, le ne maradjak az első kérdésből. Jó, érdekes, megunhatatlan műsornak érzem az elmék vetélkedőjét. A közhiedelemmel ellentétben majd mindenki szívesen tanul, főként, ha édes a tudás gyökere, mint az ilyen játékokon. Tisztában vagyok az ilyen lexikális ismerethalmazok vitatható értékével, köznapi hasznosításának esetlegességeivel. Hónapok, évek múltán elfelejtődnek a különleges adatok, a bajnoki torna, résztvevőitől szerzett információk, de újra és újra fölkeltik a tudásszomjat Egri János műsorának új fordulói. Magam is gyakran leemeltem egy-egy ritkán forgatott kötetet könyvespolcomról, ha az érdekes kérdések, válaszok egy-egy témakörre, a természet,a történelem, a művészetek egy-egy területére irányították a figyelmet. Az elbizakodottságtól is óvta nézőit az Elmebajnokság. Mi mindent nem tudunk... Némi frissítéssel, apróbb újításokkal, új bevezető képsorral jöhet a következő Elmebajnokság! Azért is tetszik ez a műsor, mert a szereplés, a tudás, a vállalkozás nem váltódik át azonnal pénzre. Kérem, ne mosolyogjanak meg! Más vetélkedők imár-már azt sugallják, az esetleg nyerhető néhány ezer forintért érdemes készülni a tévés fellépésre, jó üzlet a kockáztatás. * A Legyen szerencsénk! közvetítésiéi után fejcsóválva hümmöghetünk: miként nyerhetett több ezer forintot valaki ennyire hiányos ismeretekkel. " A szombat délutánokat rendszerint a könyvtárban töltöm, emiatt csak néhány fordulót láttam a Végvári históriák — várjátékok honismereti vetélkedősorozatból. Érződött, szerkesztői rengeteget búvárkodtak érdekességek összegereblyézéséért, de nem sikerült megtalálniok a vetélkedés igazán játékos, a romantikát is mozgósító, a várakhoz, a váras városokhoz kedvet csináló formát. Elképzelhető: másként vélekedem a hosszú sorozatról, ha valamennyi közvetítést megnézem. A látottak azonban nem hatottak rám annyira, hogy a Várjátékok-sorozat kedvéért megbolygassam kialakult munkarendemet. H. N. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Pénzintézetek Kecskeméten Kiváló polgármesterei, a külső gazdasági körülmények kedvező alakulása, látványos sikerei ellenére Kecskemét a kiegyezés és az első világháború között nem tartozott a leggyorsabban fejlődő magyar városok közé. Szabadka, Arad, Nagyvárad, Szeged, Győr, Miskolc és több más település erőteljesebben iparosodott, megalapozottabban városiasodott, többet építtetett, dinamikusabban emelkedett lakosságának iskolázottsága. Dermesztő pénzügyi viszonyai fonnyasztották a legtávlatosabb kezdeményezéseket. Nyomorító hitelviszonyok A közgondolkodás, az itt élők puritanizmusa nehezítette pénzüzletek kialakítását más cívisvárosokhoz hasonlóan. Akkor, amikor a kapitalista jellegű gazdálkodás lett volna soron, sokan helytelenítették a kamattal számoló pénzkölcsönzést. A bukás gyanúja rontotta a hitelfelvevők tekintélyét. Kecskemétről is írhatta volna Balogh István, Debrecen történésze, vagy a gazdasággal „A vagyonnal való szükségtelen dicsekvés a jellem egyik fogyatékosságát, az értelem hiányát és a sors szükségtelen kihívását jelentette.” Így vélekedett a gazdaságtörténész arról a városról, ahol 1846- ban megalapították az első vidéki takarékszövetkezetet. Mit mondott volna a kecskeméti állapotokról? Viszonylag későn értek meg helyi pénzintézet szervezésének feltételei. Lestár Péter ügyvéd állta pénzt a szalmazsákokból és a vasládákból kicsaloigató mozgalom élére. Már Cegléden kaphattak némi hitelt a vállalkozzó szellemű gazdák, amikor 1862- ben 60 000 forint alaptőkével elfogadták a Kecskeméti Első Takarékpénztár alapszabályait. Fele ennyivel kezdett 1869-ben a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank. A kereskedelmi miniszter azonban kevésnek tartotta az alaptőkét, és ezért a tömörülő marosok és kereskedőik újabb 600 darab 100 forintos kötvényt vásároltak. A Kecskeméti Központi Takarékpénztár jóval több pénzzel gazdálkodhatott, mert sikerült tekintélyes budapesti tőkét bevonni ebbe a vállalkozásba. Lassú fejlődés A Kecskeméti Kölcsönsegélyző Egyletből szerveződött 1896-ban a Kecskeméti Leszámítoló és Pénzváltó Bank. „A közvagyonosodás újabb forrása” gyorsabban fejlődött bátyjainál. Működése harmadik évében már 600 ezer koronára emelte alaptőkéjét. Részvénytulajdonosaik száma meghaladta a kétezret. A századfordulót követő évtizedben több kisebb helyi tömörülés mellett említést kíván két erős bankfiók. Az Osztrák—Magyar Bank és a Magyar Általános Hitelbank nyitott üzletet a hírös Városban. Az előbbi hitelforgalom szempontjából a bank egyik legnagyobb fiókja volt. A Hitelbank nyolcadik üzletét nyitotta meg Kecskeméten. A külföldi tőkét is forgalmazó Hitelbank letelepedése a helyi gazdasági lehetőségeket is sejteti. A Debrecen iparát feldolgozó monográfia 1894-es és 1909-es adatok alapján megvizsgálta hat város hitelviszonyainak alakulását. Eszerint: „a saját tőke növekedése mindenütt jelentős volt”. A takarékbetétek növekedését az iparosítás befolyásolta legerőteljesebben. „A hitelintézet fejlődési üteme Debrecenben és Aradon volt a leglendületesebb. Nagyvárad, Szeged, Szabadka a második vonalba sorolható. Kecskeméten a fejlődés és az elért szint gyenge volt." 1910-ben a debreceni hitelintézetek csaknem négyszer, a szegediek és a szabadkaiak több mint kétszer akkora tőkével gazdálkodhattak, mint a kecskemétiek. Óvatos tartózkodás A konzervatív üzleti szemlélet okolható mindenekelőtt az elmaradottságért. „A vezető férfiak legfőbb törekvése az volt, hogy saját szeplőtelen nevükhöz az általuk vezetett intézetek szeplőtelen hírnevét megtartsák, s a betevőkben a korlátlan bizalmat felébresszék, azt tőlük kiérdemeljék; az adósokat pedig meggyőzzék arról, hogy inkább nyereséget szalasszanak el, mintsem hogy kockáztatott vállalatok által zavarba kerülvén, a hitelfelmondás esélyének tegyék ki őket”, olvasható találóan a már említett cikkben. Nehezen lehet pénzhez jutni a magas kamatláb miatt, panaszkodott már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a helyi sajtó. A mezőgazdászat emelésére először — 1872-ben — a Kecskeméti Első Takarékpénztár igazgatósága gondolt. Tíz évre kölcsönöztek nem túl nagy összegeket. A helyi ipari üzemek közül csak a gépgyár alapításában vállalt meghatározó szerepet a banktőke. A Kecskemét a pénzintézeteket hibáztatta 1909. március 7-én a lassú iparfejlődés miatt. „A természet nyújtotta előnyökön kívül hiányzik a többi kellék, elsősorban a szükséges, pénzügyi támogatás. A város számos jómódú, sőt gazdag polgárában az erősen fejlett takarékossági, tehát magángyűjtési hajlam mellett teljesen hiányzik a vállalkozási szellem, és ha nálunk valaki megtakarított pénzre tesz szert, ha lehet, földet vásárol, ha nem, takarékpénztárba teszi pénzét, ipari és gyári vállalatokat azonban nem támogat.” „Vért izzadunk, amely a bankokba folyik”- háborgott a Magyar Alföld 1914. január 18-án. Noha kétmillióval gyarapodott a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület mérlege, 10 százalékos kamattal dolgoznak. „Nem csoda, ha ilyen kamattal megakad a gazdasági élet." Az ügyetlenségek, a maradiság ellenére nagyobb pénzügyi vállalkozások támogatására hivatott hitelintézetek gyökereztek meg 1914-ig a híres Sajnos, üzletpolitikájuk városban. vicinálisként zötyögött, amikor a fővonalakon már gyorsvonatok száguldoztak. Heltai Nándor Egy új múzeum első kiállítása Textil szavunk a latin textus (szövés) szóból ered. S ez is bizonyítja, hogy a textilgyártás legfontosabb mozzanata a szövés. Ez a tény, s a nyilvánvaló praktikus okok (a gyűjtemény megléte) játszottak közre abban, hogy az újonnan megnyílt Textil- és Ruhaipari Múzeum első állandó kiállításának éppen A szövés művészete a címe és témája. A budapesti, XIII. kerületi Gogol utca 9—11. szám alatti épületet, amely egykor a Hazai Fésűsfonó angyalföldi gyáregysége volt, az Ipari Minisztérium, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület közreműködésével átalakították, múzeumi célokra alkalmassá tették. A gyűjtemény, amely 1972 óta létezik, gyarapításához az iparág 56 vállalata nyújtott anyagi se gítséget. E hozzájárulásért cserébe a múzeum, közművelődési feladatát teljesítve, teret és helyet ad a vállalatok találkozóinak, előadásoknak, szimpóziumoknak. S elhatározott tervük, hogy a textilipari vállalatokat bevonják a muzeológiai gyűjtő-, feldolgozó munkába. NEMZETISÉGI KALENDÁRIUM____________________________ „Ez az én hazám, itt vagyok otthon” Ilyenkor december táján évről évre feltűnik szerkesztőségi postánkban egy német nyelvű kötet: a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének kalendáriuma. A több száz oldalas, sok-sok képpel illusztrált kiadvány idén is pontosan megérkezett. Címlapján az 1987-es évszám, s a vecsési hagyományőrző művészeti csoport két ifjú tagja, a hátsó borítón a bajai Weinträger Adolf Tél Vaskúton című festménye. A kalendáriumot szerte az országban jó ismerősként veszik kézbe, immár negyedik évtizede. Nem csupán a német keresztneveket tartalmazó naptár, a hasznos kerti és orvosi tudnivalók kedvéért. Lapjain hazánk több mint kétszázezer német nemzetiségű lakójának mindennapjai tükröződnek. A hagyományoknak megfelelően ez a kalendárium is családi olvasmány. Mindegyik korosztály talál érdeklődésének megfelelő olvasnivalót. Az írások végigböngészése a téli estéken alkalmat ad a megmerülésre a Muttersprache, az anyanyelv áramában is. A bevezető cikkben Hambuch Géza, a szövetség főtitkára eredményekről és tennivalókról ír. Az országos tanács tagjai pedig lakóhelyük, választási körzetük életéről tudósítanak. Bács-Kiskun megyéről a bajai Zom Antal és Fleck István, a csátaljai Rock József, a hartai Hinkel Henrik és a császártöltési Angeli Mátyás beszámolóját olvashatjuk. A három évszázados együttélés állomásait idézi fel a magyarországi németség történetét áttekintő tanulmány. Ugyancsak a történelmi múltba kalauzol az az írás, melynek címe: Ez az én hazám, itt vagyok otthon. Érdekes emberek portréi sem hiányoznak a kötetből. Bemutatkozik két felelős tisztségeket betöltő nő: egyikük, Krémerné Michelisz Teréz országgyűlési képviselő Hímesházáról, a másik fiatalasszony, Bauer-Hell Heléna tanácselnök Etyeken. Megszólal a kalendárium lapjain az ismert újságíró, Pálfy József, és az orvos-akadémikus, Szentágothai János is. A sokszínű összeállításból a Duna—Tisza köze német nemzetiségi lakói sem maradtak ki. Garai óvodásokról készült felvétellel indul a naptárlapokat illusztráló fényképek sora. Népviseletbe öltözött apróságok táncát örökítette meg a kamera. Augusztus hónaphoz lapozva pedig a császártöltési úttörő-fúvószenekart láthatjuk. A felvétel a Magyar Mezőgazdasági Múzeum előtt készült egy budapesti fellépés alkalmával. Egy másik fotó pedig ügyeskezű császártöltési asszonyok munkáját mutatja be a helyi Kossuth Termelőszövetkezet varrodájában. A képes riportok sorát Harta bemutatkozása nyitja. A község jelenéről Szokola Imre tanácselnök számol be. A Lenin Termelőszövetkezet munkáját, eredményeit Enisz Péter ismerteti. A képeken pedig többek között a hartai néptáncegyüttest, az épülő új, kétnyelvű iskolát, s a fejlődő község utcaképeit láthatjuk. — Azt mondanám, posztmodern stílusú alkotás, ha nem tudnám, hogy készítője, a bajai Sitkei Levente még csak nyolcéves — Adam Misch festőművész szavaival kezdődik az a cikk, melyben a Grimm-mesék alapján készített gyermekrajzokról olvashatunk. legjobb alkotásokat az NDK budapesti kulturális központjában állították ki. DEUTSCHER XrAT TPATTITPR ILALÜídI UJCiJtl 1987 Versek és elbeszélések is helyet kaptak kalendáriumban. Az utolsó oldalakon pedig a könyv- és hanglemez-ismertetés található. A magyarországi németséget bemutató művek — köztük a tizennégyezer példányban kiadott Deutscher Kalender — megvásárolhatók Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjaiaban, a megyében Baján, a Tóth Kálmán téri könyvüzletben. L. D.