Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1988 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-06 / 1. szám
1 iff Hm in <0 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE HALASI KIADÁS XXV. évf. 1. szám Ára: 1,80 Ft 1988. január 6. szerda A VEGYI FEGYVEREK BETILTÁSÁRÓL Az NSZK külügyminisztere a nyugati álláspontot bírálja Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter hétfőn bírálta az Egyesült Államokat, amiért kétkomponensű (bináris) vegyi fegyvereket gyárt. — A világnak nem arra van szüksége, hogy a vegyi harcanyagok mind tökéletesebb változatait állítsák elő, hanem arra, hogy teljesen eltiltsák e fegyverek minden fajtáját. A bináris vegyi fegyverek gyártásának újrakezdése is jelzi, milyen sürgős feladat ilyen egyezmény kidolgozása — hangsúlyozta újságírók előtt a nyugatnémet diplomácia vezetője. Genscher főleg a Nyugatot hibáztatta azért, hogy még nincs megállapodás a vegyi fegyverek tilalmáról. Bírálta azokat a nyugati katonapolitikusokat, akik szerint az ilyen megállapodás betartását nem lehetne megbízhatóan ellenőrizni. A Szovjetunió e kérdés kapcsán is elfogadja a helyszíni ellenőrzés gondolatát. Ezután a Nyugatnak nem volna szabad újabb követelésekkel előállnia, és új akadályokat gördítenie a megegyezés útjába — jelentette ki Genscher külügyminiszter. ÚJ ÉV, ÚJ GYÁRTMÁNY Import helyett Halasról A Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárában az elmúlt évben a termelési érték elérte az 570 millió forintot. Ez 12 százalékkal volt több, mint az 1986. évi. A szép eredményt a hatékonyság növelésével új, korszerűbb termékek bevezetésével érték el. Az idén továbbra is fő feladatuknak tartják a szigorú takarékosságot. Tavaly több beruházásba is belefogtak. Felépült egy 860 négyzetméteres tranzitraktár. Ez nagyban hozzásegíti a vállalatot a gazdaságos áruszállításhoz, hiszen az idén elkészül a vasúti csatlakozás is. Vásároltak egy svéd papírhordógyártó gépsort. A papírhordót az országban eddig importból szerezték be. A felhasználó gyógyszergyárak évente több mint 150 ezer darabot vásároltak külföldről. Az új üzem teljes kapacitását a tervek szerint jövőre éri el és akkor már 350 ezer különböző, 50-220 literes nagyságú hordót fog gyártani. •Az új raktár előtt már a rámpát építik. • Peremezik a hordókat, melyek hazai alapanyagból készülnek. KISKUNFÉLEGYHÁZA, KECSKEMÉT, BAJA Idei feladatok a munkásgyűlések napirendjén Tegnap újabb munkásgyűléseket tartottak. Kiskunfélegyházán, az Április 4. Gépipari Művek I. számú szerelőcsarnokában,, ahol megjelent dr. Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára, Sztanojev András, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság első titkára, valamint dr. Kardos András, a kiskunfélegyházi városi tanács megbízott elnöke is. Szabó Lajos vezérigazgató számolt be az egybegyűlteknek a vállalat eredményeiről, gondjairól és vázolta a feladatokat. Mint mondotta, az Április 4. Gépipari Művekben 1987-ben különösen magasra tették a mércét: a korábbi 980 milliós után 1,1 milliárd forintot meghaladó éves árbevétel elérését tervezték. Nem csoda hát, hogy az évkezdet nehézségeit látva, eleinte jó néhányan kételkedtek a sikerben. Ám a többség nem kételkedett, hanem munkához látott, s ennek meg is lett az eredménye: 1987-ben 15 százalékkal bővült a vállalat termelése és tőkés exporttervüket is túlteljesítették. Mindezt annak ellenére sikerült elérniük, hogy mind külföldről, mind pedig a hazai alapanyaggyártóktól sok esetben akadozva, késedelmesen érkeztek a szállítmányok. A vezérigazgató az idei elképzeléseket ismertetve elöljáróban elmondta, hogy a szabályozók változása következtében 1988 sem lesz könnyű, hiszen jelentősen csökkenni fog a nyereség, és így kevesebb pénz jut a fejlesztésekre. A szigorodó körülmények viszont önvizsgálatra ösztönzik az Április 4. Gépipari Művek dolgozóit. Arra, hogy feltárják belső erőforrásaikat és minél optimálisabban használják fel azokat. A tervek szerint ebben az évben 5,5 százalékkal növeli a gyár termelését és több mint 12 százalékkal tőkés exportját. Ez a terv rendkívül feszített, de a vállalat kollektívájának szakmai tudására, szorgalmára építve elérhető. Ezt követően dr. Szabó Miklós köszöntötte a munkásgyűlés résztvevőit. — Hagyományt folytat a megyei pártbizottság akkor, amikor az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan az idén is ezen a kollektíván keresztül köszönti megyénk munkásságát, valamennyi termelő vállalat és intézmény dolgozóját az új év alkalmából — mondotta, majd így folytatta: — Az Április 4. Gépipari Művek a megye gépipari termelésének 12 százalékát, gépipari exportjának pedig 30 százalékát adja. Megyénkben az Április 4. Gépipari Művek mellett olyan jól prosperáló vállalatokat is köszönthetünk, mint a Bácshús, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzeme, az Épszer vagy a Kunép, ahol a nehezedő körülmények között tettekkel bizonyították a dolgozók munkaszeretetüket, tehetségüket. — Az elmúlt időszakban sokszor és sokat hallhattuk, hogy 1988 más lesz, mint a korábbi esztendők. Másként kell gazdálkodnunk, cselekednünk. Szerencsére, ez a megállapítás nem mindenütt igaz, hiszen jó néhány kollektívának csupán a megkezdett folyamatokat kell kidolgoznia, továbbfejlesztenie. Ott, ahol jó a munkaszervezés, megfelelő a munkaellátottság; általában rend és fegyelem uralkodik; gondolkodva figyelik a piac változásait, ott idén is biztosítani tudjuk az életszínvonal megőrzését és a népgazdaság működéséhez szükséges feltételeket. — Én ebben a hitben kívánom, hogy 1988 jelentse az önök számára elképzelt céljaik elérését —- mondta befejezésül dr. Szabó Miklós. * A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában ugyancsak kedden rendeztek munkásgyűlést. Itt először Lőrincz Attila, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót Tóth Gyula igazgatónak, aki beszámolt arról, hogy a nagyvállalat eredményes évet zárt 1987-ben. Ezen belül a kecskeméti gyár különösen kitett magáért, hiszen árbevételi tervüket 70 millió, nyereségtervüket pedig 28 millió forinttal túlszárnyalták. Mindezt csökkenő létszám és készletszintek mellett sikerült elérniük, így alapot teremtettek ahhoz, hogy a gyár 15 százalékkal növelhette dolgozói jövedelemszintjét. A múlt esztendőről szólva Tóth Gyula elmondta azt is, hogy új terméket vezettek be, és 60 millió forint értékű gépi beruházást valósítottak meg, ami csupán a kezdetét jelenti egy jelentős rekonstrukciós programnak. Mint mondotta: 1988 rendhagyó a vállalat és a gyár életében, hiszen még most sem rendelkeznek komplex tervvel. (A szabályozók változása miatt a vállalat ugyanis nem tudta gyárainak kidolgozni a nyereségtervet.) Ám az igazgató szerint nem is ez a döntő, hanem az, hogy a gyárnak van bőven munkája, kapacitása lekötött. Végezetül Tóth Gyula kérte a SZIM kecskeméti gyárának valamennyi dolgozóját, hogy az idei feladatok elvégzésében a maga posztján mindenki cselekvően vegye ki részét, gondolkodva, okosan, jól dolgozzon. Fontos bejelentések, határozott célkitűzések, bizalom a munkáskollektívában. Ez volt a legfőbb mondanivalója a munkásgyűlésnek, amelyet a Bajai Finomposztó Vállalatnál tartottak január 4-én, mintegy 1200 dolgozó jelenlétében. Horváth Máté vezérigazgató elöljáróban megköszönte a munkáskollektíva 1987-ben végzett áldozatos munkáját, melynek eredményeként az elmúlt esztendőt sok-sok akadály leküzdésével, eredményesen zárta a vállalat. A júliusban elfogadott komplex programnak megfelelően szüntették meg a Veszteséges kártollfonal-gyártást, a fésűs- és kártollszövet-gyártást. Az irányítási rendszer korszerűsítésének eredményeként a termelő egységek 1988-tól profit-centrumként üzemelnek. A vállalat 1988. január 1-jétől Bajatexre változtatta nevét s ezzel együtt a vállalat arculatát is újraformálja. A termelés hatékonysága és a dolgozók jövedelme 10 százalékkal nőtt az elmúlt évben, az előző évinél 30 millió forinttal magasabb tőkés exportot teljesített a vállalat, konfekcionált termékeiből és kötött fonalból. 1988-ban 1»06 tonna kötött fonal előállítása, és 3,5 millió négyzetméter kötött méteráru kibocsátása szerepel, saját méteráruból készül 500 ezer konfekcionált termék. Terveik között szerepel üzlethálózatuk bővítése. Kecskeméten az első negyedévben nyitják meg reprezentatív mintaboltjukat. A bajai raktáráruházukat is hamarosan megnyitják. Exportbővítő pályázaton vesznek részt, 35 millió forint értékben fonókötő és konfekcionáló gépekkel korszerűsítik termékszerkezetüket és javítják minőségi munkájukat. Vállalatuk vgm-foglakoztatással az idén nem számol. A termelékenységnövekedés feltételeit fő munkaidőben teremtik meg, s ezzel együtt 10 százalékos bérszínvonal-emelkedést terveznek. G. B.—Sz.F. • A félegyházi munkásgyűlés résztvevői. • Dr. Szabó Miklós a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a munkáskollektívát. * Őszi, tavaszi munkák - télen rás Az inkább tavaszias, mint téli időjákedvez a mezőgazdasági.... A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium adatai szerint decemberben az átlaghőmérséklet éppen egy egész fokkal volt több, mint a sokéves átlag, 1,6 Celsius-fokot számítottak. Bár a csapadék az év utolsó hónapjában is sokkal kevesebb volt, 23,2 milliméter, mint az elmúlt ötven év 41 milliméteres átlaga, mégis igen jót tett a vetéseknek. Az őszi kalászosok megerősödtek, szépen fejlődnek, a lucernatelepítések az eddigieknél jobb képet mutatnak. A megye gazdaságaiban a tervezett őszi mélyszántással nagyobbrészt már elkészültek, amíg az időjárás engedi, terven felül, mintegy 7-8 ezer hektáron végezhetik el ezt a munkát. A homokos területeken, ahol a talaj nedvességállapota megfelelő, megkezdték a fejtrágyázást is. Folytatódik az ültetvénytelepítések talaj-előkészítése, illetve a szőlőkben és az almásokban megkezdték a metszést. A lehetőséggel élve, szerte az országban a nagyüzemek szinte teljesen behozzák a lemaradást, emellett folytatják a két ünnep között megkezdett egyéb munkákat is: a szőlő és a gyümölcsfák metszését, valamint a szervestrágya-hordást. Mivel az időjárás a szokottnál jobban kedvez, az üvegházakban és a fóliasátrakban a primőrök ültetéséhez is korábban hozzáláttak. Határszemlét tartanak ezekben a napokban Somogy megye legtöbb nagyüzemében. Az őszi vetések állapotát ellenőrzik, s az eddigi megállapítások szerint a megfelelő időben elvetett kalászosok, valamint a lucerna és a repce kelési aránya és fejlettsége jobb a sokéves átlagnál. Ebben az is közrejátszik, hogy a földművelők egyre nagyobb tapasztalatokat szereznek arról, miként lehet száraz talajon is viszonylag jó vetőágyat készíteni. Az ország több részén, így például a Baranya megyei termelőszövetkezetekben a traktorosok azokat a háztáji és zártkerti földeket szántják, amelyekre a nagyüzemi táblák őszi mélyszántása miatt nem került sor. Mohács környékén néhány traktoros az őszi vetések fejtrágyázásához is hozzálátott, így a kiszórt műtrágya a téli csapadékkal együtt mosódik a talajba. A Dráva völgye több gazdaságában folytatják a meliorációs munkákat. A történelmi borvidékek közül a Mecsek környékén metszik a szőlőt, és hozzáfogtak a nagyüzemi gyümölcsfák ápolásához is. A kiskertekben a lemosópermetezés szintén megkezdődött. A kertészek a fóliasátrak felállítását végzik, sőt helyenként már a legkorábban élő zöldségek magvait, illetve palántáit is a földbe helyezték. A most tűzdelt salátapalántákból február végén már termést várnak. A Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátban a szőlőrügyek vizsgálatával kezdték a téli szőlőápolást, eszerint a termőrügyek életképessége igen jó. A gazdaság 1100 hektárnyi ültetvényeiben elkezdték a metszést, és a tavaly kifagyott tőkék pótlásához a gödröket is kiásták. Építők — mozgásban A tervkészítők talán soha nem voltak olyan nehéz helyzetben, mint manapság. Ha pusztán a jelenből hosszabbítják meg a jövő vonalát, nem biztos, hogy jó nyomot rajzolnak a fejlődésnek. Ezért az építőipar legközelebbi jövőjének felvázolásához is elegendő, ha azokat a követelményeket vesszük alapul, amelyek az egész népgazdaságot meghatározzák. Az első, hogy az egyensúly javításához gyors, operatív intézkedésekre van szükség, amelyekhez igazodni, alkalmazkodni nem lesz egyszerű a vállalatoknak. A másik, logikus feladat, hogy hosszabb távon is megalapozzuk egyensúlyi helyzetünket, mert ez a reform alapköve. Mindezek ismeretében arra számíthatnak az építők, hogy a vállalkozói szellem felértékelődik, ennek következtében a verseny is élesedik. Egyre fontosabb lesz a piaci információ, például arról, hogy az ország mely térségében van építési kereslet. Várhatóan tovább folytatódik az igények differenciálódása, és nem lehet arra számítani, hogy új nagyberuházások indulnának. Emiatt kevesebb, kisebb értékű megbízással keresik meg majd az építővállalatokat, amelyek számára az lesz a ritka, ha új épületet kell emelniük. Gyakrabban fenntartásra, felújításra, karbantartásra számíthatnak. Az előzetes számítások szerint az építőiparban 1988—89-ben a termelés mérsékeltebb ütemben fog növekedni a korábbiakhoz képest, mintegy 6 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy az építőszervezeteknek át kell alakulniuk a piac megváltozott igényei szerint. A legdrasztikusabb változás a lakáspiacon várható, tekintve, hogy az állami lakások építésének aránya nem fog tíz százaléknál többre növekedni. Ennek következtében a hagyományosan lakást építő szervezeteknek is más megélhetési forrás után kell nézniük. Hasonló sorsra jutnak a kommunális építéssel, vagy csak mélyépítéssel foglalkozó vállalatok. Mivel minden feladatból kisebb lesz az igény, az tud jól felkészülni a jövőre, aki „több lábon áll", vagyis kapacitásával, termelési szervezetével készen áll arra, hogy bárhol, bármilyen kisebb értékű megbízást is elvállaljon. Ennek következtében az állóeszközpark is „mozgásnak indul”, és oda rendeződik, ahol a legjobban hasznosul. A szakmunkási gárda is abba az irányba mozdul majd, ahol a legtöbb szükség van rá, és ahol a legjobban megfizetik. Erre csak azok a kisebb-nagyobb szervezetek lesznek képesek, amelyek az építési piacon stabil és biztos helyet vívnak ki maguknak a versenytársak között. így várható, hogy az életképes szervezeteknél növekszik a termelés hatékonysága, amelyek viszont alkalmatlannak mutatkoznak a jövedelmező munkára, azok sem megélni, sem munkatársaikat megfizetni, sem önmagukat fejleszteni nem lesznek képesek. Az évek óta szorgalmazott, de jövőre már élesben tapasztalható változások a magasépítő-ipar vállalatait hozzák a legsúlyosabb helyzetbe, amelyek már eddig is nehezen álltak meg a lábukon. Részben a nagy állami elvonások, részben pedig a vállalatok gazdálkodásának gyöngeségei okozzák, hogy a legnagyobb lakásépítő szervezetek tartósan „gyengélkednek”. Értük már senki nem nyújthat mentőövet. Ha saját programot dolgoznak ki életbenmaradásukra, és azt sikerül is végrehajtani, akkor 1988-ban átviszik a „lécet", újból a startvonalhoz állhatnak. A piaci igényekhez való alakulás nem feltétlenül a zsugorodási politikát követeli, hanem például azt, hogy a jótállás kötelező vállalására kisebb, belső szervezeti egységeket hozzanak létre. A minőségi munka egyébként is az a kulcsszó, amit minden építőnek tanácsos a zászlajára írni. Az építési költségek, és ennek következtében az árak növekedésével párhuzamosan ugyanis ez lesz a választóvonal a megmaradók és az elhullók között. Sz. K.