Híres Maros, 2001 (2. évfolyam, 1-11. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001. január II. évfolyam X. szám Á-cssz 90 Ft Közmeghallgatás 4-7. A Város VI. 8. Mikor lesz főépítészünk? 9-11. Szabados György díja 15 - Nagyporosi Zrikák 16-17- 10 éves a helyi sajtó 23- Tartalom Új kor alkonyán Az új évezred beköszöntével látszatra nem kezdődött el semmi új. Megy tovább minden a régiben. Az emberek zavartalanul butulnak a képernyő előtt, gombamódra szaporodnak a plázáik és egyre hangosabbak a mobiltelefonok. A költő által egykor megénekelt tőkés birodalmak most már őrjöngve forgolódnak, megrészegülve attól, hogy akadálytalanul rabolhatnak, „csattog világot szaggató foguk,”s a kiszolgáltatott kis nemzetek bénultan állnak e szörny-birodalmakkal szemben, tehetetlenül várva végső elnyeletésüket, mint a kígyó tekintetétől megbabonázott áldozat. Pedig van, lenne esély nemcsak a megmaradásra, de a felemelkedésre, mert minden nemzet a maga sorsának kovácsa, így a magyar is. Az elmúlt évszázadokban csak kívülről tudtak megszállni és hosszú évtizedekig elnyomva tartani bennünket, de most ennél rosszabb történik: a lelkek megszállása folyik a legaljasabb módon, sajnos, nem egészen sikertelenül. Hódít, neonfénykorát éli az amerikanizmus. Ki kell mondani, a világra a legnagyobb veszélyt Amerika jelenti. Jelenleg megszállás alatt tartja a világ nagy részét, s nem riad vissza a legbrutálisabb eszközöktől sem, ha a lázadó népeket le kell törnie. A világ csendőre, a demokrácia (démonokrácia) őrangyala, igen, ez Amerika, most például azt tanulhattuk meg tőle, hogyan kell elnököt választani. Nem jobb az ilyen választási komédiák helyett a nyílt diktatúra? Minek ez a színjáték, mikor mindenki nagyon jól tudja, mire megy ki az egész? Egyszerűbb lenne nyílt lapokkal játszani. Egyébként hamarosan eljön a nap, mikor Amerika megmutatja igazi arcát. Most még megpróbálja tartani a látszatot, de már nem bírja sokáig. Reméljük, minél hamarabb bekövetkezik ez a pillanat, mert onnantól már ennek a kultúra és igazi történelem nélküli kreatúrának a bukására sem kell sokat várni. Eltűnik a föld széléről örökre. Az amerikanizmussal és a globalizmussal szemben egyetlen esélyünk maradt: a vidék. Budapest már régen elesett. A fővárostól nem várhatunk semmit. Magyarországot csak a vidék mentheti meg, jól látta ezt annak idején egy Németh László, egy Szabó Dezső. Ők felismerték, Magyarország vidéken van. A falvakban, ahol még keresztet vetnek az emberek, ha feszület előtt vezet el az útjuk. Ahol a karácsony még ünnep, nem pedig futóverseny valamelyik bevásárlócsarnokban. Ahol az emberek tudják egymás gondját-baját, segítenek a másikon, amennyire lehetőségük van, mert sajnos éppen a vidéket hanyagolják el immár több évtizede, évszázada. Pedig Magyarország minden ereje, rejtett energiakészlete most nem a gazdasági, hanem a szellemi aranytartalékainkra gondolok) vidéken van. Sehol másutt. Nem polgári Magyarországról kell papolni örökké, miközben (az ötvenéves kommunista agymosásnak köszönhetően) azzal sem vagyunk tisztában, mit is jelent a szó: polgár. Jelenleg nemhogy az a sokat emlegetett polgári Magyarország nem épül (legfeljebb úgy, ahogy a szocializmus épült öt évtizedig), de inkább menedzser-Magyarországról, yuppie-Magyarországról lehetne beszélni. A vidéki embernek, legfőképp a fiatalságnak, büszkének kéne lennie, amiért vidéken született. Nem azt kell szégyellni, ha nem tudunk néhány angol szót, inkább, hogy magyarul sem tanultunk meg eléggé. Ne majmoljunk másokat, minket sem majmol senki. Igenis legyünk büszkék a világon egyedülálló, mágikus nyelvünkre, költőinkre, kultúránkra, ne hagyjuk mindezt elveszni egy hamburgerért. Nem vagyunk bűnös nép. Ha mi bűnös nép vagyunk, minden nép az. Belegondoltunk már, mit szégyellünk ennyire? Kötelezően, magunk sem tudva, miért? Csak azért, mert ezt sulykolták belénk. Nem nekünk kéne szégyellni magunkat. Egyetlen feladata van minden magyarnak az új évezredben. Az, hogy felemelje végre a fejét. Barna T. Attila Az évezred utolsó napsütése Törökmezőn