Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1988 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-18 / 33. szám

PPGY —III. Géptelepítések bálványos szakaszához érkezett a Tiszai Vegyi Kombinát polipro­pilén gyárának építése, a füllesztő hőség ellenére is intenzív munka folyt a gyár területén az elmúlt napokban: helyükre kerültek az egység legnagyobb berendezései, készülékei. A gyár egyes építményei, a ki­készítőüzem, a polimerüzem, a ve­zénylő stb. nagyrészt már elkészül­tek, s a technológiai-szerelési mun­kákkal is jó ütemben haladnak. Amint arról korábban mi is beszá­moltunk, helyén állnak már a gyár reaktorai, jónéhány gépet is betele­pítettek, s az elmúlt napokban a gyár biztonsági fáklyáját is föl­emelték. Amint azt a szakemberek­től megtudtuk, a gyár teljes fel­építését novemberben kell befe­jezni, decemberben az üzemi pró­báknak is meg kell kezdődniük. Szrogh Károly építési osztály­­vezető és Kertesei Viktorné mű­szaki ellenőr tájékoztatása szerint az intenzív munka érdekében ezek­ben a napokban 17 vállalat mint­egy 7000 dolgozója van jelen az épülő gyár területén. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat helyi kiren­deltségének dolgozói például — kö­zel egy hónapja — tíznapos ciklu­sokban, reggel hattól délután hat óráig dolgoznak. Közreműködésük­kel a polimerüzemben most példá­ul a helyszíni csőszerelés munká­latai kezdődtek el, az első komp­resszor beállítása is megtörtént, valamint a TVK műszaki felügye­letének illetve a HŐTECHNIKA­ Vállalat közreműködésével a bete­lepített készülékek hőszigetelése is folyamatban van. A kikészítőüzem szerelési feladatait is a GYGV szakemberei végzik, a beérkezett 24 gép közül ide eddig 11-et állí­tottak be. A GYGV helyi kirendeltségének dolgozóin kívül a Vegyépszer szakembereinek is van bőven fel­adata az épülő gyárban, közreműkö­désükkel zajlik például a tárolósi­lók beemelése, beállítása. A mun­kák során eddig tizenegy darab 500 köbméteres és nyolc darab 300 köbméteres tároló került a helyére. A folyamatos technológiai-szere­lési munka biztosításának érdeké­ben az elmúlt hétvégén először, s ezután módszeresen ügyeletet tar­tanak a szervező olasz cég vezető szakemberei. (M) Ukrán, csehszlovák, lengyel vendégek Vásár Miskolcon Gazdaságosság, korszerűség, piacké­pesség — e hármas jelszó jegyében kezdődött el augusztus 1”-én a XII. Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár, mely­nek megnyitója előtt Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese, szervezés érdekében alakult operatív a bizottság tagja tartott sajtótájékozta­tót. Elmondta, hogy a már bevált hagyományok tiszteletben tartásán kívül, az idei vásár számos új formával gazdagodott: nemzetkö­zivé vált, területileg és tartalmi­lag is bővült. Az ukrán, csehszlo­vák és lengyel kiállítók mellett, kellemes színfoltot jelent, hogy Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar megyéből és Buda­pestről is bemutatkoznak vállala­tok, szövetkezetek, intézmények, kisiparosok. Az előkészületek so­rán,­ a lehetőségekhez mérten, fi­gyelembe vették azt, hogy a vásár eszmeisége találkozzék a jelenlegi gazdasági körülmények követel­­­ményeivel. Ezt tartotta szem előtt rendezés, melyet ezúttal is Borsod Megyei Idegenforgalmi Hi­a­vatal vállalt magára, de a részt­vevőik is, akik 13 ezer négyzet­­méternyi területen állították ki termékeiket. A szakmai színvonal növelésé­nek érdekében különféle díjakat ajánlottak fel, melyekre a részt­vevők 190 termékkel pályáztak. Nagy érdeklődésre tarthat majd számot közülük az Északmagyar­országi Vegyiművek csökkent ég­­hetőségű poliuretán lágyhab le­meze, a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem számítógépes prog­ramja, a Zalka Máté Gépipari Technikum saját fejlesztésű CNC oktató esztergapadja, valamint a Tiszai Vegyi Kombinát „Cakk­­pakk” gyűjtőzsákja, polietilénfó­­liából sodort kötözőzsinege és a lineáris polietilénből készült vö­dörcsaládja. Az ipari vásár leg­főbb célja természetesen az idén is a legkorszerűbb, a munkaigé­nyesebb, szellemi értékeket tartal­mazó termékek bemutatása, me­lyek kiváló alkalmat nyújtanak a különféle szerződések megkötésé­re is. Vologda megyével például egymillió kétszázezer forint ér­tékben született megállapodás, ennek keretében az ukrán cégtől­­ textil- és csipkeárut kapunk, mi pedig felsőruházati termékeket, műanyagféléket,­­ konzervárukat szállítunk majd cserébe. Porkoláb Albert elmondta még, hogy a vá­sár idején — augusztus 21-i­g — az egész ország területére érvé­nyes 50 százalékos vasúti, illetve a megye területén belül ugyancsak 50 százalékos Volán-kedvezményt kapnak a kiállításra érkezők. rendezőség minden ötven- és száz­­­ezredik látogatót jutalomban ré­szesít A tájékoztatót követően, az ün­nepélyes harangjáték után Dudla József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg a vásárt. Emlékez­tetett arra, hogy 1968 óta tarta­nak Miskolcon rendszeresen ipari vásárt, melynek az a jelentősége, hogy kronométerként, irányjelző­ként hat a gazdaság állapotában az amatőrtől egészen az ipari szintig. Borsod megye az ország ipari ál­lóeszközeinek 13, termékeinek va­lamivel több mint 10 százalékával rendelkezik, jelentős a szénbányá­szata, a PVC- és polipropilén­gyártása, a gépipara, s mégis ez a termékszerkezet okozza a leg­több társadalmi gondot. Elmond­ta, hogy napirenden vannak a vál­tozások, keressük azt az utat, mellyel fel lehet építeni a jövőt Ebben nem csupán a kell látnunk, de az új kényszeri lehetősé­geket kell felismernün­k, s azt, ho­gyan vehetünk részt ezek kihasz­nálásaiban. A vásár elsődleges célja is az, hogy általa bemutat­hassuk termékeinket, s új gazda­sági kapcsolatokat teremthessünk Az ünnepélyes megnyitó után a vásár díjainak átadására került sor. A vásár forgatagában nézelőd­ve az egyetlen leninvárosi részt­vevő, a Tiszai Vegyi­­ Kombinát ízlésesen b­e­rendezett pavilonja előtt Kőváry Lászlót, a TVK bu­dapesti kirendeltsége propaganda­osztályának csoportvezetőjét in­vitáltam beszélgetésre. — Ritka példa, hogy a vállalat, bár egyes termékeit külön is meg­említik, mégsem hoz haza egyet­len díjat sem. — Valóban így van, de úgy gondolom, oly sok elismerés van már a birtokunkban, hogy az ál­landó „szereplés­ünk” már ismét­lésnek hatna. A versengés mellett célunk volt az is, hogy tájékoz­tassuk a résztvevőket különféle festékeinkről, műanyag áruinkról, s más termékeinkrő il. Ennek ér­dekében indítottuk el a „Naponta találkozunk” akciót, melynek se­gítségével a TVK a reklám szem­pontjából szintén piacon tud ma­radni. A jelmondattal úton-útfé­­len, országúti táblákon, a televí­zióban, valamint a vásáron szembe találják magukat az ér­­­­deklődők, mellyel termékeink köz­vetett felhasználási lehetőségeire célzunk. — Milyen áruféleségekkel pá­lyáztak, s jellemzőik közül me­lyeket tartják a leglényegesebb­nek? Öt termékkel neveztünk, Tipox EP FM 75, a Tivecid és Tr­­a­velazur festékekkel, a vödörcsa­láddal, a „Cakk-pakk” zsákkal, valamint a polipropilén kötözőzsi­neggel. A pavilonban igen sok más termékünket is kiállítottuk, tasakokat, műanyag hordókat, li­neáris polietilén hordtáskákat. A kötözőzsineg előnyeit úgy érzem nem kell részleteznem, a szemét­­gyűjtő zsák rendkívül higiénikus, a festékeink vizes diszperziójuk mi­att környezetvédőek, s az sem utolsó szempont, hogy nem kell őket oldószerezni, a vödörcsalád pedig egyéb felhasználási területe­in kívül, egyben a TVK-ban gyár­tott festékek csomagolására al­kalmazható. Tamás Mariann — 1988. AUGUSZTUS 18. allkotmánynapi gondolatok írta: Simon Péter országgyűlési képviselő A történelmi neves évfordulók mindenkor alkalmat adnak arra, hogy múltunk tanulságait le­szűrve elgondolkozzunk hazánk, népünk, szűkebb környezetünk jelenéről, jövőnk kilátásairól. Augusztus 20-a ősi aratóünnep, amely az idők során vált az ál­lamalapító István király, az új kenyér és az alkotmány ünnepé­vé. E napnak mind a három je­lentése a nemzet sorsával függ össze. Ezen a napon, emlékezünk Ist­ván királyra, kinek életéről, sze­mélyiségének nagyságáról a kró­nikák, a történetírás fényes lap­jai tudósítanak. Életműve, a ke­resztény, feudális magyar­ állam megalkotása nemzetünk fenn­maradását alapozta meg. István király felismerte azt, hogy Kárpát-medencébe érkezett ma­a­gyarság csak úgy maradhat fenn az akkori Európa népei között, ha letelepszik, ha kemény kéz­zel megszünteti a törzsi széthú­zást, ha szilárd államszervezetet épít ki, és államvallásként a kor eszmei irányzatát meghatározó kereszténységet fogadja el Az egyház szigorú rendelkezései mel­lett világi törvényekkel is bizto­sította az állami keretbe foglalt népközösség együttélését, az ál­lamszervezet működését. István király felbecsülhetetlen alkotásának értékét ma már­ egy ezredév története szentesíti. Az Európába illeszkedő, Kelet és Nyugat között hidat verő istváni Magyarországban mai Magyaror­szágunk törvényes elődjét ismer­hetjük fel. A radikálisan átala­kuló világ realitásaihoz való al­kalmazkodás, a kor legfejlettebb intézményeinek átültetése, a fel­zárkózás és az ehhez szükséges termelési-szervezési és ideológiai követelmények leghatározottabb érvényesítése mind-mind olyan gondolat, amit mai világunk is diktál. Jelképesnek tekintjük azt, hogy augusztus 20-án hirdették ki 39 évvel ezelőtt népköztársaságunk alkotmányát. Ez is államalapí­tás volt, a dolgozók államának megteremtése. Ez az alaptörvény volt a magyar nép évezredes tör­ténelmének első írott, működő al­kotmánya. A hatalom korábbi birtokosai sokat hivatkoztak ugyan „ezeréves alkotmány”-ra, valójában sohasem létezett. Alkotmányunk rögzíti, előírja az­ embert megillető alapvető jo­gokat: a munkához, a pihenés­hez, az egészség és testi épség védelméhez, az öregségi és beteg­­ellátáshoz, a művelődéshez, vallásgyakorláshoz, a nemzetisé­­­gi egyenjogúsághoz való jogot, hogy csak néhányat ragadjunk ki a legfontosabbak közül. Mind­ez kifejezi államunk, népünk legnemesebb törekvéseit, érvé­nyesülésükre törvények sokasága vigyáz. Ugyanakkor ma nem árt arra emlékeztetni, hogy alkotmá­nyunk a jogok mellett állampol­gári kötelezettségeinket is rög­zíti. így, a vonatkozó paragrafus szerint, hazánk állampolgárainak nemcsak joguk, hanem köteles­ségük, hogy képességeik szerint dolgozzanak; alapvető kötelessé­gük az ország gazdasági erejé­nek fokozása, műveltségük gya­rapítása. Felvetődik a kérdés: vajon jogaink gyakorlása ará­nyában teljesítjük-e kötelessé­geinket? Első írott alkotmányunk tör­ténelmi jelentősége vitathatatlan. Az elmúlt közel negyven év tár­sadalmi fejlődését nyomon kö­vette az 1972-es alkotmány­re­form, majd az 1983-as alkot­mánymódosító törvény. Ma azon­ban már időszerű szembenéznünk alkotmányunk gyengeségeivel, mert rendelkezései nincsenek összhangban társadalmi-gazda­sági rendünk új elemeivel, s még elvi szinten sem szabályozzák például az elmúlt húsz évben ki­alakult gazdasági mechanizmust. A mi alkotmányunk túlzottan szűkszavú és általános, keretjel­legű. A szocialista országok kö­zül hazánk az egyetlen, ahol ma is az első alkotmány az alap­törvény. Politikai intézményrendszerünk fejlesztésének részeként folya­matban van az alkotmány felül­vizsgálata, egy új alaptörvény kidolgozása. Ennek eredménye­ként biztosítani kell, hogy az alkotmány a mostani deklaratív jellegétől eltérően, pontosabb és részletesebb garanciákkal rögzít­se az állam és az állampolgárok viszonyainak, jogainak és köte­lességeinek kereteit, illetve az állami és társadalmi szervek mozgásterét. Ugyancsak konk­rétabb és részletesebb garanci­ákkal kell alátámasztani a par­lament népszuverenitásból eredő jogainak gyakorlását. A cél az, hogy a parlament kizárólagos hatáskörét a politikai vezetés, a kormány soha ne léphesse túl. Várható, hogy állami számvevő­széket hoznak létre, és azt a parlament alá rendelik, mert másként nem oldható meg az ál­lam pénzügyeinek kellő ország­­gyűlési ellenőrzése. Az új alkotmány kidolgozása mellett egy olyan politikai me­chanizmust kell létrehozni, amely eleve megakadályozza egy anti­demokratikus politika esetleges újbóli felülkerekedését, az alkot­mányos normák háttérbe szorí­tását. Ehhez a politikai hatalom mechanizmusába az alkotmány szabályaival kell beépíteni a szükséges demokratikus intéz­ményeket, az ellentétes vélemé­nyek kifejtésének lehetőségét is érvényesítő fékek és ellensúlyok megfelelő rendszerét, így meggá­tolható, hogy a politikai hatalom bármely gyakorlója az alkot­mányt megsértve visszaélhessen beosztásával. Az új alkotmányban a mai különböző tulajdonformák jogi vonatkozásait, illetve az állam­hoz való viszonyukat is meg kell majd határozni. ’ Az alkotmány reformja szer­vesen illeszkedik abba a reform­­folyamatba, amelynek szükséges­ségét a kormány stabilizációs munkaprogramja fogalmazta meg és amelynek tovább nem halaszt­ható megvalósításáról a májusi országos pártértekezlet foglalt állást. A pártértekezlet állásfog­lalásának bevezetője a párt tö­rekvéseit összefoglalóan így fo­galmazta meg: „Előrehaladásunk, a nemzet boldogulása azt köve­teli, hogy a társadalmi élet min­den területén fordulatot hajt­sunk végre: felgyorsítsuk a re­formfolyamatokat, összehangol­tan folytassuk a gazdaság és a politikai intézményrendszer mű­ködésének megújítását, segítsük a társadalom alkotóképességének kibontakozását”. Az állásfoglalás értékelése szerint gazdasági hely­zetünk az utóbbi években nem javult, nőtt az ország konver­tibilis valutában fennálló adós­sága, erősödött az infláció, növe­kedtek a lakosság terhei, csök­kent az életszínvonal. Romlott a közhangulat, csökkent a bizalom a párt, a vezetők iránt, erősödött a pesszimizmus, a kiábrándultság. A pártértekezlet szigorú ön­vizsgálatot végzett és rámutatott a kialakult kedvezőtlen jelensé­gek okaira. A tőlünk függetle­nül bekövetkezett külső hatások­ra utalva úgy foglalt állást, hogy gondjainkat alapvetően belső okok, saját tevékenységünk fo­gyatékosságai idézték elő. A tel­jességre való törekvés nélkül itt elsősorban a világgazdasági át­rendeződés téves megítélését és a rossz reagálást, a szocialista piacgazdaság kiépítését célzó re­formok kidolgozásában és beve­zetésében való következetlenséget, a gazdaságban megkezdett refor­moknak a társadalom más terü­leteire történő kiterjesztésének késését emelhetjük ki. De kedve­zőtlen hatása volt más folyama­toknak is: az iskolázottság, a szaktudás, a műveltség szintje elmaradt a kor követelményeitől, a munkaképes korú lakosság szá­ma csökkent, egészségi állapota nem volt kielégítő. Ugyanakkor a kialakult helyzet valós értéke­léséhez az is hozzátartozik, hogy nemcsak gondjaink vannak, ha­nem tiszteletet parancsoló ered­ményeink is az élet legkülönfé­lébb területein. Mai bajaink lát­tán nincs okunk megtagadni az elmúlt 32 évet, amely nemzeti történelmünk egyik legnagyobb vállalkozása volt, amely népün­ket korábbi önmagához képest magasra emelte anyagi javakban és szellemi értékekben egyaránt, s amely nemzetközi méretekben megbecsülést, elismerést szer­zett hazánknak. A stabilizáció, majd a kibon­takozás garanciáit csak magunk­ban, a magunk megújulási kész­ségében kereshetjük. A jövő nemcsak a párt és a kormány kezében van, a gondolkodó, cse­lekvő mérnökök és munkások kezében ugyanúgy. Döntően erő­ink mozgósításától, munkánktól, képességeink és tudásunk kama­toztatásától függ, hogyan és mi­kor lépünk előre a jobb jövő fe­lé. Az egyik nemzeti ereklyénk: a koronázási palást .............................................................. LENINVAROSI KRÓNIKA 3. ‘

Next