Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2015-07-01 / 7. szám

22 • VÁCI POLGÁR 2015. JÚLIUS Vidám irodalom A XIX században indult egy politikai élc­­lap a Borsszem Jankó. Szellemisége eleinte friss, fiatalos, ele­gáns humorú, később a fiatalos frissesség el­tűnik, bár mindvégig megőrzi vitriolos élce­lődő kedvét, és, ezáltal a XIX. század egyik legnépszerűbb hazai élclapjává lett. Az első világháborút követően a lap példányszáma jelentősen lecsökkent. A „ Vidám irodalom ” ezt a humoros han­gulatot kívánja a megjelenteknek átadni. Karinthy Frigyes „Így írtok ti” című mű­vével új műfajt teremtett. Ő „irodalmi karika­túrának” nevezte. Kortársai (például Tóth Ár­pád) és a későbbi költői nemzedék (Heltai Je­nő) is szívesen írt versparódiákat. Schöpflin Aladár fogalmazta meg az örök igazságot, hogy az egyéniség minden korban időszerű. „A rímhányó Romhányiként emlegetett zseni pimasz éleslátásával szinte egyszerre mutatott rá emberi gyengeségeinkre és a ma­gyar nyelv nagyszerűségére. Véleményét, in­telmeit gyakran rajzfilmfigurák vagy kedves állatkák szájába adta, s bármily könyörtelen véleménnyel is bírt rólunk, nevettünk briliáns humorán”. Olvasható róla. Ő abban tért el Karinthy Frigyes „irodalmi karikatúráitól”, hogy az emberi gyarlóságot állatfiguráival mondatja el. Péter Péter költő érzékeny a humorra. Versparódiái, prózai szövegei, a Karinthy ha­gyomány folytatásaként, szólalnak meg, de szerepet kapnak verseiben a minden­napi élet furcsaságairól írott szatirikus írásai is. A mű­sorban elhangzik a Borsszem Jankóban meg­jelent tréfás írások, Leffensteiner Salamon gyűjtése, Berda József versei, Gyombolai Márton Görbe tükre, melyet a Váci Radnóti Miklós írókor tagjairól írt, és a Tollvonások című stencilezett kiadványban jelent meg 1968-ban, Péter Péter szerzői estjén, 2015 januárjában. (Felvétel: Sz. Kiss Zsanett) R. I. P. Nemrég halt meg Pierre Brice, francia színész, a filmvásznon Winnetou, apacs törzsfőnök megszemélyesítője. 86 éves volt. A felejthetetlen filmsorozat részei az 1960-as évek sikertörténetei közé tartoztak. Nemzedékek rajongtak nemcsak Karl May könyveiért, hanem a belőlük készült, nagyrészt egyedi, az író műveitől eltérő, ennek ellenére azonban ötletekben gazdag filmekért. Az író könyveit olvasó emberek esetleg csalódottak azért, mert a cselekmények eltér­nek az eredetitől, de ezt pótolják a filmek egyéb értékei. A kalandos történetek valódi értékét a nagyszerű színészi alakítások, a gyö­nyörű, természeti képekben gazdag felvételek adták - és persze a felejthetetlen filmzene. Amikor volt szerencsém Drezdában járni - ennek már két éve­­ júliusi hőség volt. A Karl May Múzeum előtt egy izmos indián harcos faragott, életnagyságú szobra állt. A lát­vány bizony megragadott minden női szemet. A törzsfőnök alakja engem a Peter Shaffer drámájából készült, 1969-es filmre, a Kirá­lyi harc a napért című alkotásra emlékeztetett. Cristopher Plummer, a világhíres kanadai színész alakította Atahualpát, az inkát. A múzeum nagyrészt a legendás író, Kari May életének fő helyszínét, a villáját népesítette be a látogatókkal. A nagy álmodozó egy mindenképpen letűnt korszak hőseit hozta közénk. Ma már - az internet világában - nem álmodnak a fiúk arról, hogy törzsfőnökök lesznek. A mi ezüstpuskánk, Henry-karabélyunk és medveölőnk elnémult örökre. Keressük a hitünket. Talán még valahol, a lelkünk legmélyén vágyunk Atahualpa rendíthetetlen hősiességére, mely arra vezette, hogy higgyen a saját halhatatlanságában. A történelemkönyvekben úgy szerepel a napimádó király, hogy Pizarro, a spanyol hadvezér, a konkvisztádor áldozata lett. Az emlí­tett dráma azonban zseniális ötlettel áll elő: mi van, ha a hódító hódol a meghódított előtt? A történet szerint a keresztény hitében meg­ingott Pizarro Krisztusba és az öröklétbe vetett hitét éppen egy pogány, egy bálványimádó férfi adja vissza. Kettejük barátsága, test­véri szeretete megrendítő. A nyár a Nap évszaka. Atahualpa Capac, az 1533 nyarán, 36 évesen, Peruban kivégzett uralkodó alakja hasonlít a drezdai Karl May Múzeum nevezetes hősére, Winnetoura. Mindketten hittek valamiben, amit egyszerűen csak úgy nevezünk: Isten. Hőség volt. A Villa Shatterhand-del szembeni park fái és cserjéi adtak némi enyhülést. Egy agancsnyelű késsel vágtuk fel a jó ma­gyar kolbászt. Falatoztunk. Indiánok voltunk­­ és maradunk. Szabad emberek egy szabadságot és emberi jogokat papoló, valójában idegen­gyűlölő világban. Pierre Brice - requiescat in pace. R.I.P. Mácsik Mária A „Vidám irodalom” címmel humoros összeállításra kerül sor a Váci Világi Vi­galom idején 2015. július 19-én, vasárnap, 18 órai kezdettel, Vácott a Mároki kocsma udvarán (Vác, nagyállomástól 20 méterre ) (Vác, Széchenyi u. 40. Esős napon az emeleti teremben.) Közreműködnek: Heinl Éva, Csernák Zsuzsa, Péter Péter, Kocsis György, Csereklye Károly Zoltán. Szerkesztette: Péter Péter, Székelyhídi Ferenc Zene: Kocsis György Az előadás megtekintése ingyenes. A műsor két részes, közben szünet, hogy aki megszomjazik a melegben, az ihasson is.

Next