Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2015-11-01 / 11. szám

ÁRA: 150- FT VACI­POLGÁR 21. ÉVFOLYAM 11. SZÁM PRO URBE DÍJAS KÖZÉLETI LAP 2015.november TARTALOMBÓL Az Attila utca 17. számú ház 4-5. oldal Beszélgetés Bozók Ferenc piarista tanárral és irodalmárral 6-7. oldal Szülőfalum - Kisvác 8-9. oldal Anyanyelvi mozaik 19. oldal Felszentelték a felújított Regőczi-kápolnát 24. oldal Az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója tiszteletére 26-33. oldal VÁCI POLGÁR 11. SZÁM Hát... néha szidolozni kellene. Nagy­anyám mindig minden ezüstöt és rezet ki­­szidolozott ünnepek előtt. És volt egy tál­ca, egy ezüsttálca. Anyám mesélte, hogy amikor beteg volt kislány korában, nagy­apám mindig azon hozta be az ágyába a pirítóst és a lágy tojást. Úgy vagyunk a halot­­tainkkal, mintha halot­tak lennének. Az élet nem kezdődik és nem ér véget. Csak Élet van, így, nagy kezdőbetűvel. Michael Ende nép­szerű regényében, a Momoban ír az „idő ke­zelőjéről”, vagyis Hóra mesterről. Momo egy hajléktalan kislány egy olasz városkában. Csak lenézett, kétkezi munká­sok a barátai. De értéke­sebbek, mint „a tekinté­lyes emberek”. Momo találkozik a „szürke urakkal”, vagyis azokkal, akik korunkban a menedzserszel­lemű vezetőket képviselik. De nemcsak velük­­ egy különleges férfivel is, aki va­lójában Isten megtestesítője Ende regé­nyében: Hóra Mesterrel. A történetben van egy teológiai mélységű párbeszéd - talán a leglényegesebb Momo és Hóra kö­zött. S mi van a másik oldalon? -Ott vagy, ahonnan a zene jön, amit egészen halkan meghallottál. De akkor hozzátartozol, magad is hang vagy benne. - Vizsgálódva nézett Momóra. - De hát most ezt még nem értheted. - De - mondta halkan Momo.-, azt hi­szem. Emlékezett jövetelére a Soha utcán át, amelyben mindent visszafelé élt meg, s megkérdezte: -Te a halál vagy? Nagyapám tálcája Hóra mester mosolygott, s hallgatott egy darabig, aztán így felelt: - Ha az emberek tudnák, hogy mi a ha­lál, nem félnének tőle. ” Életem egyik meghatározó filmje a The Royal Hunt of the Sun - vagyis Királyi harc a Na­pért. Korábban már írtam arról, hogy az utolsó inka uralkodó, Atahualpa Capac a spanyol hódítás idején hogyan halt meg. Az eredeti angol szöveg - mely az internetre spanyol feliratozással került - egyik legfontosabb párbe­széde, hogy a magát isten­nek tartó király, az inka, Pizarrónak szuggesztíven mondja (saját fordításom­ban), hogy „Hamarosan meghalsz, ha nem hiszel Istenedben.” Az Isten iránti bizalom, a belőle fa­kadó irgalom összeköti a népeket. Ezek nemcsak szép szavak - ma­ga az emberiség szívébe íródott igazság. Mostanában sok hajléktalan ismerősö­met veszítettem el. Sokszor botrányosan viselkedtek, felháborodást keltve. De mi­ért viselkedtek volna másként? Hóban, fagyban, esőben az utcán? Miért... Isten minden teremtményét gyermekének tekin­ti. A „csövesekre” mi dobjunk követ? Ki az, aki bűn nélkül való? Csak az ember hajlamos a meggondolatlan ítéletre - Isten nem. Nagyanyám mindenszentek hajnalán aludt el örökre, életének 91. évében. Ró­zsafüzérrel a kezében. A „barát”, a legen­dás ferences, Anzelm atya utána „húzta el ✓ az ötöt”. Kézzel húzta a harangot, az Úr­­angyalát. Pie Jesu, qui tollis peccata mundi dona eis requiem.... Mácsik Mária

Next