Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2015-11-01 / 11. szám
ÁRA: 150- FT VACIPOLGÁR 21. ÉVFOLYAM 11. SZÁM PRO URBE DÍJAS KÖZÉLETI LAP 2015.november TARTALOMBÓL Az Attila utca 17. számú ház 4-5. oldal Beszélgetés Bozók Ferenc piarista tanárral és irodalmárral 6-7. oldal Szülőfalum - Kisvác 8-9. oldal Anyanyelvi mozaik 19. oldal Felszentelték a felújított Regőczi-kápolnát 24. oldal Az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója tiszteletére 26-33. oldal VÁCI POLGÁR 11. SZÁM Hát... néha szidolozni kellene. Nagyanyám mindig minden ezüstöt és rezet kiszidolozott ünnepek előtt. És volt egy tálca, egy ezüsttálca. Anyám mesélte, hogy amikor beteg volt kislány korában, nagyapám mindig azon hozta be az ágyába a pirítóst és a lágy tojást. Úgy vagyunk a halottainkkal, mintha halottak lennének. Az élet nem kezdődik és nem ér véget. Csak Élet van, így, nagy kezdőbetűvel. Michael Ende népszerű regényében, a Momoban ír az „idő kezelőjéről”, vagyis Hóra mesterről. Momo egy hajléktalan kislány egy olasz városkában. Csak lenézett, kétkezi munkások a barátai. De értékesebbek, mint „a tekintélyes emberek”. Momo találkozik a „szürke urakkal”, vagyis azokkal, akik korunkban a menedzserszellemű vezetőket képviselik. De nemcsak velük egy különleges férfivel is, aki valójában Isten megtestesítője Ende regényében: Hóra Mesterrel. A történetben van egy teológiai mélységű párbeszéd - talán a leglényegesebb Momo és Hóra között. S mi van a másik oldalon? -Ott vagy, ahonnan a zene jön, amit egészen halkan meghallottál. De akkor hozzátartozol, magad is hang vagy benne. - Vizsgálódva nézett Momóra. - De hát most ezt még nem értheted. - De - mondta halkan Momo.-, azt hiszem. Emlékezett jövetelére a Soha utcán át, amelyben mindent visszafelé élt meg, s megkérdezte: -Te a halál vagy? Nagyapám tálcája Hóra mester mosolygott, s hallgatott egy darabig, aztán így felelt: - Ha az emberek tudnák, hogy mi a halál, nem félnének tőle. ” Életem egyik meghatározó filmje a The Royal Hunt of the Sun - vagyis Királyi harc a Napért. Korábban már írtam arról, hogy az utolsó inka uralkodó, Atahualpa Capac a spanyol hódítás idején hogyan halt meg. Az eredeti angol szöveg - mely az internetre spanyol feliratozással került - egyik legfontosabb párbeszéde, hogy a magát istennek tartó király, az inka, Pizarrónak szuggesztíven mondja (saját fordításomban), hogy „Hamarosan meghalsz, ha nem hiszel Istenedben.” Az Isten iránti bizalom, a belőle fakadó irgalom összeköti a népeket. Ezek nemcsak szép szavak - maga az emberiség szívébe íródott igazság. Mostanában sok hajléktalan ismerősömet veszítettem el. Sokszor botrányosan viselkedtek, felháborodást keltve. De miért viselkedtek volna másként? Hóban, fagyban, esőben az utcán? Miért... Isten minden teremtményét gyermekének tekinti. A „csövesekre” mi dobjunk követ? Ki az, aki bűn nélkül való? Csak az ember hajlamos a meggondolatlan ítéletre - Isten nem. Nagyanyám mindenszentek hajnalán aludt el örökre, életének 91. évében. Rózsafüzérrel a kezében. A „barát”, a legendás ferences, Anzelm atya utána „húzta el ✓ az ötöt”. Kézzel húzta a harangot, az Úrangyalát. Pie Jesu, qui tollis peccata mundi dona eis requiem.... Mácsik Mária