Váci Polgár, 2019 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2019-02-01 / 2. szám

8 VÁCI POLGÁR 2019. február Pfitzner Rudolf: Világhírű pszichoanalitikus 2. rész (1930-2016) Szombaton 27-én reggel arra leszünk fi­gyelmesek, hogy az éjszaka folyamán az ÁVH- sok eltűntek. Felismerjük parancsnokukat, egy főhadnagyot, fegyőr egyenruhában, sima vállap­­pal. Ott van az ÁVH-s törzsőrmester is fegyőr törm. egyenruhában. De sok új arcot is látunk, mindenki smasszer öltözetben. Reggelinél tizedesünk elmondja, hogy a hadsereg nagy része a forradalom oldalára állt. Folynak a harcok az ÁVH-val és az oroszokkal. Pénteken a fegyőrök összetörték a politikai tiszt szobájában megmaradt egyetlen Sztálin-szobrot, és széttépték Rákosi képét. Utána letépték sap­kájukról a vörös csillagos emblémákat. Valóban sehol nem látunk vörös csillagot a sapkákon. A bádog mellett állandóan figyelünk ki az abla­kon. Egymás után jelennek meg a sapkákon a nemzeti színű szalagok. Nyolc óra felé megy ki a váltás. Mindegyikük sapkáján piros-fehér-zöld szalag. A nép megéljenzi őket. Mi is megélje­nezzük a nemzeti színeket. Elhatározzuk, hogy követelni fogjuk a bádogok sürgős eltávolítását az ablakokról. (Itt szeretnék emlékeztetni Tollas Tibor: Bebádogoztak minden ablakot... c. ver­sére. Tibor 56 nyarán amnesztiát kapott és rám bízta a Füveskertek- a börtönirodalom további koordinációját és „szerkesztését”. Egy-két nap­pal a forradalom kitörése előtt küldött nekem vi­tamin- tablettákat.­ De ilyen követelésekre nem kerül már sor! Az MZ (magánzárka) oldal énekelni kezdi a Himnuszt, Szózatot és a magyar Hiszekegyet. Zeng belé a börtön. A tüntető nép átveszi az éneket. Pillanatok alatt érik meg a helyzet. A forradalom lángol minden csepp vérünkben. Ki­abálunk lefelé. Ha magyarok vagytok, kinyitjá­tok az ajtókat! Engedjétek szabadon a politikai foglyokat! Ne lőjetek ránk­.stb. A fegyőrök mosolyogva integetnek! Jön a híradás az ajtó alatt becsúsztatott cédulán: „Verni a balhét!”, azaz civil nyelvre lefordítva: minden eszközzel lázongani! Elkezdjük rugdalni az ajtót és verni a bádogot. Végig rugdalja az ajtót mind a két emelet, mind a négy dolgozó osztály. A lábam már fáj, de nem törődöm vele. Hat év lefojtott­ság tör ki most belőlem. Félelem, szorongás, minden eltűnt. Sikerül az ajtó alját kitörni, de a lakat és a reteszek nem engednek. A folyosón már rabok járnak. A III. osztá­lyon egyik zárkának sikerült kitörnie az ajtót. Az őrség elmenekült. Jönnek a fiúk ágymagasító va­sakkal és minden lehetséges szerszámmal, amit ilyenkor a találékonyság ad az ember kezébe. Egymás után hullanak le a lakatok. Álkulcsok kerülnek elő és egymás után nyílnak az ajtók. Végre hozzánk is eljutnak. Kinyílik az ajtó, ame­lyik fiatal életem hat esztendejét temette el. Ki­­rohanunk a folyosóra. Mindenemet ott hagytam, csak a cigarettát veszem magamhoz. Ölelgetjük egymást és tovább rohanunk. Ahol még nincs ki­nyitva az ajtó, ott nekiesünk a záraknak. Ki van szabadítva a III. és IV. osztály. Nem tudjuk ki­nyitni a rácsot, amelyik a lépcsőházat zárja le. Nagy nehezen mégis kifeszítjük és rohanunk le az I. és II. osztályra. Neki az ajtóknak! A láncre­akciót nem lehet feltartani: öt perc múlva szabad a két földszinti osztály is. Tovább, át az MZ-re (magánzárka osztályra). Ott is egy-kettőre meg­nyílnak az ajtók. Felszaladnak néhányan az MZ- épület lapos tetejére és kiabálnak lefelé a tüntető tömegnek: Szabadok vagyunk! Néhány őr a rendesebbek közül bejön kö­zénk. Ölelgetjük őket, kezet fogunk velük. Egyi­kük elárulja, hogy a parancs szerint nem szabad ránk lőni. Nem tudjuk, hogy mi lesz a vége az egésznek, de hajt bennünket a szabadság vágya. A börtönépületet a parancsnoki épülettől elvá­lasztó rácsnál megjelenik a börtönparancsnok, a nyomozó, a politikai tiszt és kíséretük. Nyuga­lomra kérnek bennünket. Azonnal itt lesz a for­radalmi tanács a városból, tárgyaljunk azokkal. Alakítsunk erre egy öttagú bizottságot. Míg né­hány idősebb társunk bizottságot alakít, mi fia­talok bizalmatlanok vagyunk. Azt hisszük, idő­nyerésre taktikáznak. Nem alkuszunk! Nem le­het megállítani a lendületbe jött tömeget. Előke­rül egy fejsze. A pékműhely melletti ajtót né­hány perc alatt kitörjük. Megindulunk az utca felé. A kijárati kaput már kinyitotta az őrség. A nép ujjongva fogad bennünket az utcán.

Next