Visegrád - Visegrádi Hírek, 1993 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
6 VISEGRÁDI HÍREK Őszi aktualitások - vagy hogyan került Magyarországra a burgonya és a kukorica? Ismét elérkezett az őszi betakarítás ideje, törik a kukoricát, szedik a répát, burgonyát. Utána néztünk hogyan is fejlődött szinte a legfontosabb népélelmezési cikke, honnan került hazánkba a két kiemelkedően becses tápláléknövényünk, a burgonya és a kukorica. Gyakran elhangzik a tréfás találós kérdés: Evett-e Mátyás király krumplipaprikást? Rá is vágják: Miért ne evett volna? Hiszen jól elkészítve a királyok asztalán is helye lehetett ennek az ízletes ételnek. Pedig a burgonya fiatal növény Európában és hazánkban is. Amerikai eredetű, a 16. század derekán - tehát Hunyadi Mátyás halála után jóval - hozták be kontinensünkre spanyol vagy angol hajósok. Az új növényt sehol Európában nem fogadták jó szívvel furcsa természetű föld alatt növő gumói, s rossz ízű - ugyan föld felett növő - bogyótermése miatt. Csak amikor rohamosan nőtt a népesség, egyre nagyobbak lettek a városok és gyakoribbak az éhínségek, akkor fedezték fel, hogy milyen olcsó és jó táplálék. Első hazai nyoma 1654-ből származik, nyugati egyetemekről hazatérő protestáns diákok hoztak haza gumókat. Valaki feljelentette őket Wesselényi nádornál azzal, hogy mérges növényeket rejtegetnek. A felelősségre vont diákok ekkor ismertették a növény hasznos voltát és készletüket a nádornak át is adták. Ő azonban hiába igyekezett birtokain meghonosítani, nem sikerült. Csak száz évvel később kezdett igazán elterjedni Magyarországon. Meghonosodása sokféle úton-módon történt. A kamarai birtokokon parancsszóval kötelezték a jobbágyokat az ültetésre, az erdélyi részeken kormányzószéki rendelettel szorgalmazták, hogy minden város, falu termelje, még vetőmagot is osztottak segítségképpen. Mária Terézia uralkodásának második felére, tehát az 1760-as és 70-es évekre már az egész ország területén elterjedt és népszerű növény lett. Meghonosodását ugyan sokféle hiedelem gátolta (betegséget okoz, mérgez...), de végül is az egymást követő szűk esztendők s nyomukban az ínség beláttatta, hogy rendszeresen termelni kell. A szabadságharc előtti évtizedben már mindenütt oly nagy mennyiségben termelték, hogy az 1846/47- ben egész Európát végigpusztító nagy burgonyavész nálunk nem tudott győzedelmeskedni. Ma már eszünkbe sem jut, hogy ez a nélkülözhetetlen eledel 200 éve ismeretlen volt hazánkban. Az őszi betakarításnak fontos eleme a kukorica betakarítása. Vajon mióta honos nálunk ez a fontos növény? Őshazája Közép- és Dél-Amerika, ahol igen becses takarmánynövény, évszázados vallásos tisztelet övezi. Előőrse volt annak a növénycsapatnak, mely az Újvilágból Európába kerülve meghódította kontinensünket. Kolumbusz hozta második amerikai útjáról Spanyolországba. A hajónapló feljegyzései szerint 1492. november 5- én találkoztak először az új növénnyel, így ez a dátum az európaiak számára a kukorica születésnapja. Spanyolországban gyorsan elterjedt, s hamarosan átkerült Itáliába, majd a Balkánra is. Európa északibb területein - közel száz évig - csak botanikai ritkaságként, dísznövényként ismerték. Hazánkban termesztésének első nyoma 1611-ből, Erdélyből származik. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy minden bizonnyal délről, a török megszállta Balkánról, került hozzánk. A székelyek ma is török búzának nevezik. Magyarország a kukoricatermesztés északi határán fekszik, tőlünk északra alig, délre pedig nagy területeken vetik. Nálunk szeptemberben már mindenhol törik a kukoricát, s a vele való munka hagyományossá vált a paraszti gazdaságokban. Hazaszekerezték és csendes őszi estéken, lobogó tűz mellett megkezdődött a kukoricafosztás. A lányok és legények vígan voltak, azt lesték, ki talál előbb piros csövet, mert annak egyes vidékeken hazamenetel volt a jutalma, másutt azt tartották: „Aj először piros csőt lel, lakodalma lesz az ősszel. ” Herendi Ida 1993. október Egy hét Zánkán Az elmúlt tanévben osztályunk részt vett egy város- és faluvédő pályázaton. Munkánkat siker koronázta, hiszen megnyertük az I. díjat. A pénzjutalom mellett ketten az osztályból egy hetet töltöttünk Zánkán július 11-18. között. A táborban 42 ifjú városvédő vett részt az ország különböző településeiről. A tábor célja a környék, vagyis a Káli-medence építészeti és természeti értékekben gazdag településeinek tanulmányozása volt. A programban előadások, beszélgetések, tanulmányutak szerepeltek. Találkozhattunk S. Hegedűs Lászlóval, Ráday Mihállyal és számos híres emberrel, történésszel, geológussal, néprajzkutatóval. A természeti értékek felkeresése során hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk. Szépen felújított régi házakat láttunk, Kővágóörsön, Salföldön, Kékkúton. Találkoztunk pusztulásra ítélt épületekkel (pl.: kővágóőrsi zsinagóga, salföldi pálos kolostor), csúfoskodó szeméttelepekkel. Nagyon hasznos volt ez az egy hét. Köszönjük a Város- és Faluvédők Szövetségének, hogy megszervezte ezt a tábort. Tisza Zsuzsanna és Jékely Máté 7. oszt. tanulók A nyári angol tábor A nyár végén kezdődött a másodszorra megrendezett angol tábor. Az angol tanárunk Jim Miller volt, a magyar-angol tanárnők pedig Nóra néni és Ili néni. Sokat játszottunk és tanultunk is egyben. Sok érdekes programon vettünk részt. Pl. Elmentünk a Skanzenba, a csoport tagjaiból kialakítottuk a Miller családot stb. A napirendünk minden nap ez volt: 9.00 -10.30 Tanulás 10.30 -10.45 Szünet 10.45 -12.00 Tanulás 12.00 -12.30 Ebéd a Sirályban 12.30 -15.00 Tanulás Thanks to Miller. See you next year. Dobri Júlia