A Hét, 1892. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
Jakab. Az égbe tör a jó Jakab, Az égbe tör s a légbe kap, Egy légi kéz kezére csap — S leszédül szárnyszegetten .... Az Eszme vonja félutig, De mindig újra lebukik — S a Jancsik, Pisták és Mukik Mulatnak rajt’ veszetten. Méry Károly. Huszonnyolcz nap. — Marcel Prévost. — Contelier asszony Contelier úrhoz. — április 4-én. Most, hogy egyedül vagyok a komornával, el sem képzeled, drágám, mennyire szomorkodom, hogyan unatkozom, milyen beteg vagyok ! Ha elgondolom, hogy csak két nap előtt utaztál el, és hogy még huszonhat, nem, huszonhét napig leszünk egymástól távol, ha azt is beszámítjuk, melybe a hazautazás kerül!. . . A kormány igazán ostoba. Három hónappal a házasság után az ember nem szakítja el a szeretett férjet az ő kis feleségétől. És ha kérdenem szabad, miért teszik? Mit csinálsz te odabenn Bresztben a gyalogságnál, míg én egészen egyedül vagyok Párizsban ? Egy minisztériumi irodavezetőhöz méltó foglalkozás az, hogy gyakorlatokat csináljon, hogy olyan félebbvalói legyenek, akik mint számon kívül való fogalmazók sem állnák meg a helyüket ? És különben is, mikor még a Bretagneban laktál a mamáddal, akkor volt értelme annak, hogy Bresztben szolgáld le azt a huszonnyolcz napot. . De most, amikor Párizsba neveztek ki minket? . . Látod, drágám, mindez nevetséges és így nagyon természetes, hogy annyi sok ember van, aki elégedetlen a köztársasággal. . . . Simon barátod meglátogatott. Úgy látszik, megkérted, hogy távolléted alatt látogasson el néha-néha hozzám, mulattasson engem, mesélje el a minisztérium apró ügyeit, melyeket én majd megírok neked. Nagyon szeretetreméltó volt, nagyon jó nevelésű ember. De mikor az irodáról, a hivatalnokokról, a fizetési viszonyokról hallottam beszélni — mintha csak téged hallottalak volna — ez engem mélyen meghatott és sírni kezdtem nagyon, nagyon. Szegény Simon, nem tudta mihez tartani magát. Nem hiszem, hogy gyakrabban is el fog jönni. Ez az első látogatás nem nagyon mulattatta. Isten veled drágám, imádott szerelmem! Kis feleséged nagyon édes csókot küld a bajuszod sarkára. Éppen le akar feküdni és igyekezni fog, hogy távollevő Jaques-járól álmodjék. Charlotte. U. i. Levelet kaptam anyádtól. Azt írja, hogy szeretné, ha a szolgálati idő letelte után egy hetet nála töltenék Oh, soha, soha! Hová gondol! * — április 12-én. (Töredék.) .... Olvasással igyekszem álmatlanságomat elűzni. De tudod, hogy nem szeretek olvasni, csípi a szememet, anélkül, hogy elálmosítana. És különben, mikor olyan emberek fordulnak elő a könyvben, akik szeretik egymást és csókolóznak, kettőnkre gondolok és ez mindig megríkat. .... Simon barátod folytatja látogatását. Most minden másodnap eljön. Nagyon boldog vagyok, hogy rólad beszélgethetek vele, de — köztünk mondva — drágám, nem gondolod, hogy ezek az egy fiatal asszonynál tett szapora látogatások kissé veszedelmesek ? Nem reám nézve, bizonyára nem! Az az ember, akiért Jacquesomat el tudnám felejteni, még nem született meg. De ő ? Ennek a fiúnak nincs felesége, ő fiatal és én nem vagyok csúnya, ugye? Néhány nap óta úgy veszem észre, hogy nagyon furcsán néz reám. Nem volna érdemes, hogy miattunk boldogtalan legyen. írd meg, hogy mit csináljak, én úgy fogok tenni. U. i. Nem akarok neked kellemetlenségeket mondani, de anyád igazán erőszakoskodó. Mi akadályozza abban, hogy téged Brestben meglátogasson ? Hiszen mindennap láthat, ha a szolgálatnak vége. Charlotte. — április 16-án (Töredék.) ----Legkevésbbé sem szép, amit mondtál, hogy minden asszony azt hiszi, elég őket látnunk, hogy beléjök szeressünk. Én biztosítalak, hogy Simon barátod szerelmes kezd lenni belém. Elgondolhatod, hogy ez végtelenül közömbös előttem, de miért engedjük meg, hogy ez a szegény fiú semmiért föllovalja magát? Nem volna okosabb, ha nagyon udvariasan megmondanám neki, hogy maradjon szépen a minisztériumban ? Különben, amint akarod Még mindig nem tudok aludni és idegrohamokban szenvedek. Nincs többé étvágyam, semmi sem ingerel. Otthon unatkozom és még sem tudom magamat elhatározni, hogy kisétáljak. Oh jöjj vissza gyorsan, imádott drágám! Szükségem van arra, hogy megint magam mellett tudjalak. Ha szolgálati időd letelte után még egy hetet töltenél anyádnál, nos hát! akkor Párizsba érkezve, nem találnád meg többé a te kis Charlotteodat. Meghalnék, meghalnék bánatomban. Tehát értesz? Nem kell anyádat meglátogatnod, ígéred? Kérlek, ha ezt a pár sort idejekorán megkapod, hatalmazz föl válaszodban arra, hogy Simon barátodnak kiadjam az útját. Sietek kijelenteni, hogy sohasem volt szemtelen velem. Hanem a tekintete valóban megrémít. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy valamin töri a fejét. A komornának most mindig a nyitott ebédlőben kell maradnia, míg én a salonban vagyok vele. Charlotte-od.* — április 22-én (Töredék). .... Tehát megegyeztünk és ugye nem haragszol többé három napi hallgatásomért ? Ha tudnád barátom, milyen boldogtalan voltam ez alatt a három nap alatti . . Oh, hidd el, minden ok nélkül. . . A rossz idő okozta, vagy tudom is én, mi . . . elég az hozzá, hogy sírtam, sírtam és nem tudtam magam elhatározni, hogy írjak neked. Jöjj vissza hamar, drágám, mi olyan boldogok leszünk újra együtt, ugye? írd meg nekem legközelebbi leveledben, hogy éppen olyan boldogok leszünk, mint a huszonnyolcz nap előtt. Ezer csók Charlotte-odtól. U. i. A komorna fizetését tiz frankkal megjavítottam. Emlékszel, hogy a múlt hónapban beszéltünk erről. 5IU , jJULllll ■Milium. .1 . il hl, . 1LU—L. J .1J—L