A Hét, 1896. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1896-06-07 / 23. szám
Nevezetes kiállítók. MAUTHNER ÖDÖN pavillonja. A kereskedelemnek és a poézisnek nagyon kevés érintkező pontja van. És bizony Mauthner Ödön nem költő. Ő csak a megénekelni való anyagot szállítja, jól csomagolva, pontosan a kívánt határidőre. Ez a nagyhírű, derék kereskedő nem az ábrándok homályos szemüvegén, hanem nyitott szemmel szemlélte a tavasz flóráját s körülbelül igy szólt magában: Szép, nagyon szép, de lehetne talán szebb is. Egy kis üdvös reform az anyatermészetre is ráfér . . . És pozitív, reális érzéssel nekilátott a reformnak, fokozta a rózsák színpompáját, bujábbá tette a pázsit zöldjét s illatosabbá a lombot. Szóval, megkorrigálta a tavasz mosolygó bájait. Csodálatos energiával értékesítette a botanika holt betűit a gyakorlati életben. És ennek köszönheti magkereskedése azt a minden versenyen felül álló jó hírnevet, melyet az ország határain belül és kívül élvez. A virágos- és konyhakert minden nemesített produktuma egy-egy apró diszokmány, mely elismerésével Mauthner Ödönt tünteti ki. Ezek mellett szinte feleslegesnek mutatkozik a berámázott és pergamentre nyomtatott diszokmányokkal és érmekkel előhozakodni. Nincs azoknak se szeri, se száma. Maga a király is már évekkel ezelőtt a Ferenci József-rend lovagjává avatta a hazai kerti flóra eltörhetetlen buzgalmú fejlesztőjét. Hogy milyen közel atyafiságban áll az ő kereskedése a poézissel, azt pavillonja is igazolja, mely egy kis idillt képvisel a kiállítás hatalmas mesterművei között. Az ibolya szerénysége és bája mosolyog le e kis pavilonról, mely csupa parafa-kéregből összeróva, egy praktikus kerti lakot mutat. Tavaszi illatát teszi figyelmessé a kiállítás körútján járókat a díszes növények ez elegáns kis lakására. A rögtönzött virágos park üdeszinü pázsitjával, bársonyos árvácskáival, liliomaival s egyéb hangulatot ébresztő virágcsoportjával mindenkinek leköti a figyelmét. Lehetetlen mellette elmenni, hogy belülről is meg ne tekintsük a reformált tavaszi bájak e takaros pavillonját. Még a kerítése is pompás kertészeti ötlet. Csupa természetesen hajlott és művészettel egymásba fonott fából áll s a tetőzet rovátkái közül kaczéran mosolyognak elő illattal terhelt virágos kelyhek. Bent üvegedényekben vannak a virágmagvak, melyeknek jóságát kívül az eleven flóra illusztrálja. Mindenki meggyőződhetik, hogy itt nem elméletről van szó. De nem is fogy ki e pavilion a látogatókból egész nap. A fejedelmi vendégek közül József főherczeget kell megemlítenünk, ki többször hozta már ide családját. A népszerű magyar főherczeg, ki maga is szenvedélyes és szakavatott kertész, olyan otthonias Mauthner Ödön pavillonjában, mintha csak Alcsúthon járna.. Egyik látogatása alkalmával a czég alkalmazottjai közül senki sem volt jelen, sőt maga a tulajdonos is másfelé járt. De ez nem hozta zavarba József főherczeget. Ő maga kalauzolta családját s elmagyarázott töviről-hegyire mindent. Mi is bemutatjuk képben a virágoknak e természetes motivumokból összerótt hajlékát s mód fölött sajnáljuk, hogy e bemutatásból csak éppen a szín, illat és hangulat hiányzik. Szóval mindaz, ami e pavillont a kiállítás egyik legvonzóbb klenédiumává avatja. A Mauthner Ödön neve nem szorul a dicsőítésre, legkevésbbé pedig most, mikor fű, fa, virág hirdeti a czég jelentőségét az ország minden részében. Mauthner Ödön: Mauthner Ödön pavilionja, 393