A Hét, 1897. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

vele pusztulna egy darab. Pedig lélek van e gépekben is, szocziális lélek, a munka megtakarításának nagy elve, amely eltérően a többi forradalmi elvtől, vér nélkül fogja megváltani a világot. Az utóbbi évek találmányai közül kevés felel meg olyan precise czéljának, mint a Remington hetes számú írógép. Mindenekelőtt érvényre jut benne a masinákról mondott álta­lános igazság, hogy használata időt, munkát és költséget ta­karít meg. A­ki egy kis gyakorlattal elsajátítja fortélyát, két­szer, háromszor olyan gyorsan ír vele, mintha ugyanazt a munkát tollal és tintával végezné, anélkül, hogy az asztal fölé görbülve, testi épségét a legkisebb veszedelem is fenyegetné. Keze el nem zsibbad, dereka meg nem mered, ha naphosszat kopogtatja is a masina billentyűit. Tisztán, hibátlanul nyomódnak le a betűk; a szem épp oly könnyen igazodik el rajtuk, mint az értelem. Nagy hasz­nát látja mindenki. Üzletekben, hivatalokban s mindenütt ahol nagy levélforgalmat kell lebonyolítani, már­is nagy áldás. Mióta a Remington-gépet befogadták a minisztériumok, az állami, a megyei és városi hivatalok, a törvényszéki és ügy­védi irodák, kevesebb a rövidlátó hivatalnok és a görnyedt vállú napidíjas. Nem is szólva arról, hogy az olvashatatlan irású levélnek ez az írógép minden időre véget vet. Tehát véget vet annak a sok kellemetlen zavarnak, tévedésnek, félre­értésnek is, ami egy rossz irású ember levele révén mindany­­nyiunkat érhet. De ezek csak általánosságok. A Remington hetes számú írógépet gyakorlati előnyei teszik oly kiválóan becsessé. Kezelése, hogy csak egy párat említsünk értékes tulajdonsá­gaiból, oly egyszerű, hogy néhány óra alatt a gyerek is meg­tanulhatja. Billentyűin könnyen lezongorázhatja feladatát, mert a gép leírja tiszta, egyenletes, nyomtatásszerű betűivel a kis és nagy abc­ét, az írásjeleket, a számokat sőt , tévedni is szabad rajta. Mert ha fölemeli a papírhen­gert, direkte is hozzáfér az írásához, amelyen bármilyen hibát kijavíthat. Irodákban, ahol az okmányokat vagy a leveleket másolni kell, sok időt és munkát takarít meg egy ilyen Remington-gép, amelynek sok­szorosító képessége rendkívül nagy. A géppel írt eredetivel egyidejűleg, ha megvan a másoláshoz szüksé­gelt színpapír, 3 — 20 tiszta kópia készülhet. Edison-mimeo­­gráffal pedig akár 600 — 800 levonat s mind oly tiszta nyo­mású, akárcsak az eredeti. A »Remington 7«-es Írógép tehát egyforma szolgálatot tesz írónak és olvasónak. Jelességei miatt nálunk is népszerű már, de még mindig nem annyira, mint a külföldön, ahol privátemberek is titkárként fogadják házukba. Hogy Magyar­­országon is jótevője legyen az embereknek, szívesen küld a Glagovszki és Társa c­ég, amely itt egyedüli képviselője ennek az amerikai találmánynak, saját költségén próbahasználatra bárkinek egy Remington-gépet s szívesen oktatja be kezelésére a hivatalokat, természetesen díjtalanul. Hoz is a posta ennek a c­égnek mindennap tömérdek hálálkodó és elismerő nyilatkozatot az irómasinájuk korszak­­alkotó czélszerűségéről. S szívesen teszi kirakatjába a többi közt azt az elismerő írást, amelyet Becze Antal, Csík megye alispánja intézett hozzá, amely ekkép szól: Glogovszki és Társa uraknak, Budapest. Van szerencsém értesíteni, hogy az önöktől vásárolt Remington Írógép czéljainknak teljesen megfelel­ő jól begyakorolt kezelés mellett sok oly időt és munkát egyen­lít ki, amelyet eddig három-négy írnok se győzött le. Irodai czélokra tehát igen előnyösen használható s mint ilyet mele­gen ajánlhatom. Csik-Szereda, 1897. szeptember 12-én. Ezen a levélen, ha a Glogovszki és Társa czég valahol kifüggesztené, egy sor tiszta hely se maradna, annyian imák alá őszinte hálából és igaz elismerésből. Magyar könyvkötészet. — Gottermayer Nándor műintézete. — Az iparművészeti ágak közül a könyvkötészet jog­gal versenyezhet az elsőségért. Szoros kapcsok fűzik az emberi kultúrához, még ha csak­ a mesterségre, a gyakor­lati szükséglet kielégíté­sére szorítkozó részét tekintjük is. Jóval a könyvnyom­tatás előtt, a rómaiak­nál, a bizánczi művelt­ségben már mint ma­gasra taksált iparművé­szeti ág szerepelt. A múzeumokban, mint drága kincseket őrzik ezen kornak könyvköté­szeti remekléseit: az ele­fántcsont-metszeteket, a hajlított vagy vésett öt­vös­munkákat, az örvé­­nyes és drágaköves könyvdíszítéseket. S ki tudná ma meghatározni, hogy az ó­kornak könyv­­amatőrjei milyen mesés összegekkel vásárolták magukhoz ezeket a drá­gaságokat ? A nyugati kultúrában a könyvkötészet művészete először a kolostorokban bukkan fel, miért is sokáig nevez­ték a díszesebb kötéseket »barátkötés «-eknek. A XV. szá­zad után a könyvkötők függetlenül minden ezéktől az egyetemek oltalma alatt kezdtek dolgozni Németországban. S itt kezdődik az a fellendülés, melyből a mai modern könyvkötészet fejlődött, s melynek az ornamentikális mű­vészetben csaknem vezető szerep jutott. Hazánkban a könyvkötészet, mint iparművészeti ág, csak a legutolsó időkben tudott tért hódítani. A vidéki, sőt a fővárosi »kompaktorok« műszerek, eszközök, sőt, valljuk meg őszintén, közönség hiányában, csak a köznapi fogyasztásnak dolgoztak. Az amatőrök művészi érzéke sokáig szunnyadozott, s legfölebb egy főúr vagy főpap óhaj­tott olykor könyvpolczán egy-egy díszesebb kötést látni. Pedig a Corvinák kötése fényesen tanúskodik a mel­lett, hogy a régi magyar mesterekben is volt érzék az ornamentika művészete iránt. De a Mátyás király után megakadt magyar kultúra nem volt alkalmas arra, hogy ez az érzék kifejlődjék s kultuszszá izmosodjék. Más idők és más emberek kellettek hozzá. A gond­viselés meghozta mind a kettőt. Az irodalmi renaissance, mely magyar írókat és magyar olvasó közönséget terem­tett, meghozta, ha kissé elkésve is, a magyar könyvköté­szet úttörőjét Gottermayer Nándor személyében. Alig két évtizede, hogy Németországból, hová ezt az iparművészeti ágat tanulni ment, hazakerült. Az ottani fejlett kultuszban megnemesült ízlésével csak becsvágya állott arányban. Anyagi eszközei azonban nem. Láttuk őt a váczi-utczai udvari műhelyben az obuigát kék kötény­nyel serényen munkálkodni a napi kenyérért De a munka, mely ebből a szegényes külsejű műhelyből kikerült, már olyan fokú haladást tanúsított, mely önkénytelenül feléje terelte a figyelmet. Írók és kiadók kezdték sűrűn látogatni a nem éppen hívogató külsejű műhelyt, melynek csak­hamar állandó közönsége lett. Gottermayer izlése, mely munkáiban kifejezésre jutott, gyorsan hódított. A műhelyéből kikerült félfranczia közé- Remington 7.

Next