A Hét, 1899. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-22 / 4. szám
X. évfolyam. HERJELEK MINDEN VASÁRHIP. Előfizetési feltételek! Egész évre.......... írt 10.— Félévre ................ » 5.— Negyedévre.......... » 2.50 Egyes szám ára 20 kr. 1899. A HÉT POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. —IAl. Budapest, január hó 22.§MI— 4/473. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, VII. ker., Alsó-Erdősor 3. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Szerkeszti KISS JÓZSEF. Kéziratok nem adatnak vissza. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, kiknek előfizetése deczember végével lejárt, hogy a lap további megküldése iránt hova elébb intézkedni méltóztassanak. Krónika. A kis gömböcz. — január 20. Volt egyszer egy kis gömböcz, szegény emberek végső elesége. Amikor már kifogytak mindenből, fölküldi az anya a nagyobbik leányát a padlásra, hogy vágja le a gömböczöt. De a kis gömböcz nem hagyta magát, hanem azt mondta: hamm, bekaplak! — És be is kapta a leányt. Hogy nagy vártásra utána küldték a kisebbik leányt is, a legkisebbet is, fölment az asszony is és utána az ura, azt képzelhetik. Hogy bekapta valamennyit, nem csoda a mesében. Ekkor azonban az öt ember súlya alatt leszakadt a gyönge madzag és a kis gömböcz lehullván a szelemenből, kigurult az utczára. Étvágya megnövekedvén, bekapott ott egy csoport kaszásembert, meg egy regement katonát, bagázsiástól. És a kis gömböcz gurult tovább. * Nem akarom önöket bosszantani a kis gömböcz meséjének applikácziójával. Politikát írok és helyzetet vázolok. Amikor hétköznap én is ott állok a pártok tuséiban, magam is hallom a bömbölő ágyuszót és féltem a bőrömet, meg amit a tarsolyomban nem hordok: a marsalbotot. Magam is látom, hogy az alkotmányra szomorú napok virradtak s ha Bánffy Dezsőt hamarosan nem hívják Szilágyi Dezsőnek, Tisza Kálmánt és családját pedig gróf Károlyinak és családjának: ez a szegény haza elveszti legdrágább kincsét, az alkotmányt. Az alkotmányt és ami vele együtt jár: Rakovszky István mentelmi joga, meg a Sima Ferencz tarhonyaügyei, Apponyi Albert beszédei és Polónyi Géza grammatikája. Nem tudnám, hogy akinek doktor czíme és harminczezer forintja van, hogyan válhatik képviselővé alkotmány nélkül és ha Madarász apónak nincsenek társai jobb és baloldalon, hol keressem Magyarországon a polgártársakat. Ezek mind súlyos veszedelmek, ezekhez járulhat még a nép forradalma is, mert a nép századokon keresztül mindig vért hullatott egy-egy Károlyicsalád, egy-egy szép beszéd és egy-egy tarhonyagyárért. Ilyenkor aztán jön a regement katona bagázsiástól s hétköznapon bizony magam is féltem a szép, drága uniformisokat , szegényeket mind bekapja most a kis gömböcz! Vasárnapra azonban máskép látom a világot. Azt látom, hogy mikor az alkotmány védői a népre akarnak appellálni, messzire ki kell fáradniok az alkotmány sánczaiból, hogy népet találjanak. Oda kell menniök a Rauchmaul korcsmájába, — vagy: most már nem Rauchmaul a szocziáldemokráczia korcsmárosa ? — szépen parolázniok kell Pfeiffer úrral, akivel azután megegyeznek egy-egy rakomány nép szállításában — illendő ár fejében. Pfeiffer és a nép nélkül nincs és nem is lehet népgyűlés, de Pfeiffer és a nép nélkül van alkotmány. Már most képzeljék el, mi lesz a népből, ha elveszik alkotmányát! A Szapáry-féle választások idején ajánlottam a hazának egy módot, mely tisztábban a legtisztább választásoknál konstruálja meg a képviselőházat. Tessék a jelöltek neveit egy kalapba dobni és egy árva lánynyal kihúzatni belőle négyszázötven nevet. Meg lesznek a képviselők, meg lesznek a különböző pártok s meg lesz a többség, függetlenül minden hatalmi eszköztől s a mellett a parlament nem lesz kevésbbé a nemzeti akarat kifejezője, mint ma. A nemzeti akaratról régen kiderült, hogy nem tartozik a nemzetre, aminthogy a gabona nem tartozik a földre, melyben termett, hanem a földesurra, aki betakarítana. A politikus urak, akik egyre a nemzetre hivatkoznak, bajosan ismernék el, hogy a gatyás parasztok többsége, ha valamely politikai kérdésben nyilatkoznék, többet értene a politikához, mint ők, ha még annyian vannak is. A nemzet nevében vitatkoznak vámterületen, bankszabadalmon és az 1898. I. t.-cz. értelmezésén, pedig ha igazán ezeket a komoly szaktudást kívánó kérdéseket a tudatlan népre bíznák eldöntés végett, alighanem ostobaságot követnének el. A nép a mostani czenzusos nép csak úgy, mint az általános és titkos szavazati jog válogatatlan népe pusztán médiuma a választásoknak, de nem aktív faktora, a választás pedig nem a nép akaratának a kipuhatolása, hanem csak forma, arra való, hogy a sok kívánkozó ember közzül valamiképpen kikerüljön a törvényszabra négyszázötven képviselő. Hogy ez a forma most nagyon drága, nem szép a tiszta erkölcs szempontjából. De hogy olcsóságát azok követelik, akik az árura pályáznak, megint csak nem szép az erkölcs szempontjából. Valóban különös, az ország milyen nyugodtan akczeptálta a mostani képviselőházat, az ellenzéki urak pedig még most is minő ádáz gyűlölettel emlékeznek vissza a választásra. Persze, az a Bánffy felvette a mandátum árát s azt megérzi valamennyi honatya, aki vásárolt. De tiszta választás! Ugyan menjenek. A tiszta választást oly értelemben kívánják, hogy ők olcsóbban !