Hetedhéthatár, 2000 (4. évfolyam, 1-25. szám)
2000-11-17 / 23. szám
2000. november 17. Tillai Gábor Egy vándordiák Oxfordban... - 2. rész Kutatói ösztöndíjjal Európa egyik legrégibb egyetemén A középkori kapun, egy keskeny sikátorból az igazgató lakása alatt belépve nagy négyzetes udvarra jutunk - közepén gyönyörű pázsit zöldell amelynek északi falát a T alaprajzú kápolna határolja, egyik sarkában a csarnok (Hall) a diákok közös étkezőjeként, illetve konferenciák előadótermeként szolgál ódon bútorzattal és üveghengerekkel védett gyertyákkal az asztalokon. (A falakat az elmúlt évszázadok professzorainak portréi díszítik.) Az udvar másik sarkából a kápolna előtti középkori kerengőbe lehet átjutni, melynek folyosófalait az itt végzett egykori neves diákok és oktató professzorok emléktáblái borítják, de a padlózatban találtam az 1660-as években itt dolgozó főkomornyik emlékét őrző követ is. (Tehát megbecsülték a kiemelkedő munkát végző alkalmazottakat is!) A négyzetes udvar egyik oldalán nyíló árkádon átsétálva egy nyitott, U alakú udvarból nyílik az úgynevezett tanári szoba (Senior Common Room) épülete. Ennek folytatása a vendégtanároknak szállást nyújtó épületszárny, de ez már talán csak 300 éve épült hozzá a középkori maghoz. Másnap, szombaton reggel indulok a tanári szobába reggelizni, a komornyik azonban először azt hiszi, hogy diák vagyok - valószínűleg relatíve fiatal korom (35 év) miatt - s felküld a csarnokba, hogy ott reggelizzek. Az ottani pincér kísér vissza, s a komornyik - miután az étkezési névsorban közösen rátaláltunk a nevemre - nagy elnézéseket kérve kíséri fel a vendégprofesszor urat a fantasztikusan hangulatos tanári étkezőbe (faburkolat, kandalló, s kb. 12 személy leültetésére alkalmas ovális asztal), amely az elkövetkező hetekben reggeli és esti étkezéseim állandó színhelye lesz. Miután kifaggatott reggeli iránti óhajaim felől - én tisztességes gyomorral rendelkezve a ham and eggs mellett döntök egyszer s mindenkorra - a „friss” reggeli újságok olvasására buzdít, akkurátusan közölve, hogy az étkezés kezdési időpontja 8 óra 15 perc. (Ebből következett, hogy a kutatói és oktatói munka 9 órakor indulhat naponta - ez számomra meglehetősen szimpatikus napi ritmuskezdés, későn ébredő alkatomnál fogva.) Reggeli után rövid, meditatív sétára indulok a kollégium kertjében, amelyet két oldalról a középkori városfal övez. (Úgy látszik, 1379-ben már csak itt volt üres telek a falakon belül kollégium alapítására.) A kert közepén egy a falakkal azonos magasságba nyúló mesterséges domb áll teleültetve gyönyörű, örökzöld fákkal és bokrokkal, körülötte igazi angol gyeppázsittal. E domb eredetileg ágyúállás, megfigyelő pont lehetett a város egyik sarkában. A falak tövében pedig egy kis virágoskert húzódik végig. Sétám közben játszadozó mókuspárra figyelek fel az egyik fán, ők később rendszeresen „beköszönnek” reggelente a lépcsőházba egy kis eledelért, nyalánkságért. (folytatjuk) A szerző felvételei A kollégium kápolnája előtt tulipánfa virágzik, a háttérben az irattár és a csarnok erődszerű épülete A természet nyugalma mindenhol jelen van Oxfordban Gótikus kerengő részlete paddal - New College A New College kápolnájának részlete a groteszk vízköpő fejekkel hetedHÉTHATÁR 21