Hétfő, 1938 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1938-11-21 / 1. szám

HMmm A vizsgás bíró vasárnap kihallgatta a beöréselt gyanúsított onost Mint ismeretes, három nappal ezelőtt kőbányailakásáról a rendőrség előállította dr. Trieser Ervin gyakorlóorvos volt egyetemi tanársegédet, akiről megállapították, hogy betörőbandát szervezett. Wiener előélete után kutatva, megállapították, hogy, néhány évvel ezelőtt másfél évig ült csalás és okirathamisítás miatt az egyik fegyintézetben. A budapesti királyi ügyészség soros ügyésze indítványozta a büntető törvényszék soros vizsgálóbírájánál Wiener bűntársai előzetes letartóztatásának fenntartását. A nagyszabású bűnügyben a büntetőtörvényszék soros vizsgálóbírája vasárnap reggel megkezdte a kihallgatásokat. A késődélelőtti órákban Wieser Br- B.vitt volt tanársegédet vezettette, r maga elé, aki láthatólag megtörve, w. ., gába roakadva támolygott be a vizsgálóbíró szobájába. A vizsgálóbíró hétfőn dönt a tanársegéd-orvos és bűntársai előzetes letartóztatásáról. Elmulasztott évtizedek Arról a korszellemről van szó, amely még itt kísért közöttünk, de soha többé nem tér vissza. Évtizedekről, amelyek fölött végleg elhaladt az élet, akármilyen szép, idillikus és szeretetre méltó volt is, ami egyszers mindenkorra elmúlt. Nem földrajzi, nem is politikai Magyarországra gondolunk, ha szóvátesszük, hanem arra a társadalomra, szellemiségre és lelkiségre, amely keserves tanulságok szerint megérett a belső revízióra, a teljes átalakulásra. Petőfi Okatootásának nevezte és csaknem egy évszázaddal ezelőtt megjósolta a végét ennek a világnak. Ma már pontosan látjuk, s a hajdani próféta meggyőződésével igazolhatjuk, hogy miért történt minden úgy — Világostól a Trianonig —, ahogy az a dolgok belső rendjéből következik. Hiszen a status quo Magyarországában csak a megfelelő helyen kellett születni s akkor az élet már nem is küzdelem, nem is a jobbak, az erősebbek kiválasztódása volt, hanem egyszerű birtokbavétel, csupán ingyen járandóságok behajtása. Akkoriban nagyon sima pálya állott az átlagos képességű ember előtt. A gondtalan előbbre jutás útja a tarokk- partikon és a spriccerező eszmecseréken át vezetett a politikához, amely valamilyen kibővített éstúlvidám kaszinóhoz volt hasonlítható. Nem volt semmi baj ezen a szép Magyarországon évtizedeken keresztül, egy-két nagyobbszabású alkotmányos izgalmon és választáson kívül. Nem kellett túlságosan sokat törnie magát az embernek, hiszen mindig akadt egy pár ügyes zsidó, aki gondoskodott a pénzvilág és a hitelszervezet felépítéséről, arról, hogy üzleteket kössön a maga szájaíze szeriit és ha kell, ellássa nyomtatott betűvel a közvéleményt, vezetőkkel a munkásságot. Volt ugyan egy-két különc, áldozgató és nyugtalanító jelenségekről számolt be és nagy nemzeti tragédiát jósolt. Ki törődött ezekkel? A status quo Magyarországáig soha el nem hatoltak ezek a segélykiáltások. A Zimányi Ignácok, a Bamha Miklósok s a többiek a régi közvélemény szemében külön utakon járó lázas emberek voltak. Hiszen akkoriban az ősi birtokok már a cigányoskodó zsidó műdal hangjai mellett csúsztak át fajilag és nemzetileg idegen kezekbe. Ki hallotta volna meg az agyoncukrozott magyarkodás melódiái mögött az ázsiai évezredekből született barbár dallamot? Ki figyelt arra, hogy az egyre idegenebbé váló főváros dáridójának hangjai mögött a hazátlanok, a kivándorlók búcsúszava hallatszik? Törődött-e a status quo Magyarországa azzal, hogy lassan-lassan végleg kiszorul az élet vezetéséből? Felismerte-e, hogy a század "sorskérdése a minka és a tőke problémája? Elismerte-e a munkásnak, a cselédnek, a napszámosnak az emberségesebb élethez, a művelődéshez való jogát és felismerte-e, hogy a proletárság ellen és az egész nemzet ellen szervezi ik meg az idegenfajú politikai spekulánsok? Ildomos volt-e arról szólni, hogy egy kéretlen és hivatlan elem kellemetlen, éneklő beszéde, idegen lelkisége terjed szerte gazdasági életben, irodalomban, művészetben, politikában? Nem. A status quo rendszere befogadta és szívesen fogadta az idegent, ha már elég pénze volt, hogy zergepamacsos kalapot tegyen a fejére és fogaton járjon. De ugyanakkor messziről, idegenül, néha csodálkozva nézte, hogy mennyire védtelen mindenütt a magyar elem. A régi vezető réteg, talán még leginkább a közhivatal íróasztala mellé menekült, mert itt még úgyahogy, egy időre biztosíthatta magának a nyugalmasabb életet és az ország ügyeibe való beleszólást. „Fejünkre lassan-lassan nőnek A befejezett végzetek Tegnapján és mostanján az időnek Mindenki mindenkiért beteg” így mondta el mindezt röviden Ady Endre, így jósolta meg Szabó Dezsőt egy régi Magyarország nagy bosszúságára és mind a kettő a maga kárára. Mégis nekik volt igazuk, ezt a történelmi események ismeretében senki sem tagadhatja. Még az a pár ember sem, aki ma a magyar politika kerekét vissza szeretné fordítani azokba az időkbe, amikor szociális kérdésről, félbirtokproblémáról, zsidókérdésről és más súlyos körleti tartozásokról beszélni illetlenségnek számított. Mi más Magyarországot akarunk! Érezzük a lelkekben, a tömegben és minden egyes emberben, feszülő vágyakozásból, hogy az új korszellem mennyire különbözik a liberalizmus végzetes következményeket kitermelő világától. Látjuk, hogy milyen nagy és szent érték a hagyomány, de tudjuk, hogy néha hagyománynak tekintettük azt is, ami csak fogyatkozás és vétek volt. Látjuk, hogy a hajdani szép szavak elfakultak s az új Európa inkább a teljesítményekre hallgat. Megtanultuk húsz esztendő alatt, hogy a betonútok kilométereinek száma fontosabb a kortesszólamnál és hogy az ország jövője, gazdagsága, becsülete a népszaporodás statisztikájában, az önálló exisztenciák számában, az egészségesebb élet érdekében tett intézkedésekben, s a kifizetett munkabérek összegében nyilatkozik meg. Tudjuk, hogy teljesítményekkel és eredményekkel kell a magyarságnak az élethez való jogát kiharcolnunk, mert érezzük, hogy a nagy népi és faji közösség érdeke mindeneik fölé való. Ezért vagyunk jobboldaliak. Ezért követelünk új, tisztább gazdasági erkölcsöt, tevékeny politikát, erős nemzetet, zsidómentes közéletet. A status quo ideje elmúlt. Most a fegyelmezett munka korszaka következik. 10.000 pengőt a Markó utcai fogház letartóztatott elegáns sikerneve A bűnügyi nyomozásokban páratlanul álló eset foglalkoztatja szombat óta a valutaügyészség detektívjeit. Augusztus elsején a nagykanizsai határállomáson a valutaügyészség detektívjeinek az egyik gyorsvonaton feltűnt egy elegáns fiatal nő, aki rendkívül idegesen viselkedett. A detektívek a gyanús női utast leszállították a vonatról. Az igazoltatás során az elegáns nő útlevelet vett elő, amely szerint Schmuk Pálné, született Both Rozália szatmári születésű román állampolgár, kalaposnővel azonos. A detektívek utasítására SchmukPálnét az egyik motozónő megvizsgálta és a fehérneműje alatt egy kis zacskóban apróra öszszehajtva hat darab ezerpengős bankjegyet talált.A bizonyítékok alapján a síbemet őrizetbe vették, majd felkísérték a budapesti valutaügyészségre. Itt beismerte, hogy nemzetközi futárszolgálatot teljesített A hatezer pengőt Budapesten vette át megbízójától azzal, hogy a pénzt Zürichbe csempészi ki. Hamis útlevele volt a valutások szép futárjának A detektívek házkutatást tartottak az asszony lakásában. Az egyik szekrényben több, mint harminc ruhát találtak és amikor ezeket gondosan átvizsgálták, meglepő felfedezést tettek. A ruhák bélésében apró rekeszek voltak. Ezekbe rejtve csempészte ki a rovott szélhámosnő a valutát az országból. A ruhákat bűnjelként lefoglalták és beszállították a valutaügyészség szentistvánkörúti helységébe. Schmuk Pálnét a valutaügyészség letartóztatta és a nyomozás tovább folyt a megbízók leleplezésére. A nyomozás során az is kiderült, hogy Schmuk Pálné hamis útlevéllel utazott. Valódi neve Bródi Lenke Lili és 27 éves izraelita kalapkészítő. összeköttetésben volt Majerovics Antal szatmári születésű izraelita kereskedővel, aki főmegbizottja volt az egyik síkerbandának. Motozás a fogházban tízezerpengős eredménnyel A banda tagjai Svájcban, Belgiumban, Angliában, Hollandiában és Lengyelországban űzték bűnös manipulációikat és hatalmas futárszervezettel hálózták be Európa valamennyi nagyvárosát. Majerovics közben ■ útlevéllel kiszökött az országból és így a nyomozás egyelőre végetért. Bródi Lenke Lii a Markó-utcai fogházba került és itt várja a november 28-ára kitűzött főtárgyalást. A Markó-utcai fogház foglárnőinek már régóta gyanús volt Bródi Lenke Lili, aki annak ellenére, hogy már augusztus másodika óta a fogház lakója, sohasem jelenik meg a mosdóhelyiségben és gondosan ügyel arra, nehogy ruhája csak egy pillanatra is lekerüljön róla. Amikor kérdőre vonták, azt felelte, hogy súlyos beteg és szigorú orvosi utasítás miatt nem fürödhet. A különös viselkedését a fogház vezetősége szombaton jelentést tett a valutaügyészségnek. Vasárnap aztán dr. Tóth Sándor detektívfel-ügyelő vezetésével detektívek szálltak ki a fogházba. A rablőt elővezették és egy motozónő megkezdte kikutatását. A motozás szenzációs eredménynyel járt. Bródi Lenke Lili ruhája alatt két kis gumizacskóban közel tízezer pengőt találtak. Bródi Lenke Lilit a felfedezés után ismét elővezették a valutaügyészségre és folytatták kihallgatását. Vallomása alapján újabb nyomozást indítottak és hamarosan újabb letartóztatások várhatók. Nagy részvét kísérte utolsó útjára Bari Ágostot Bari Ágostot, a miniszterelnökség sajtóosztályának előadóját vasárnap délelőtt 11 órakor nagy részvét mellett temették el a farkasréti temetőben. Megjelent a temetésen Szász Lajos pénzügyi államtitkár, vitéz dr. Kolosváry Boross Mihály, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, dr. Rákóczy Imre miniszteri oszt.főnök, Braznovszky Iván, a Lapkiadók Testületének elnöke, Drózdy Győző képviselő, a miniszterelnökségi sajtóosztály valamennyi tagja, igen sok újságíró és kortárs. Köszörűt küldött a miniszterelnökségi sajtóosztály testületileg, Kolosváry Borcsa Mihály sajtófőnök, Dulin Elek, a sajtóosztály helyettes vezetője, a Magyar Újságírók Egyesülete, is. Budai lént Hírlap. A ravatalnál a miniszterelnökségi sajtóosztály nevében Bulin Elek, a Budapesti Hírlap nevében Máriássy Imre, az Újságíró Egyesület nevében Béry László és a közgazdasági újságírók nevében Berkes Róbert búcsúztatta a halottat. A Beszédek után a halottaskocsi, amelyet teljesen elborított a szebbnél szebb koszorúk és virágcsokrok tömege, elindult a sír felé, ahol örök nyugalomra helyezték Bari Ágostot. Felakasztotta magát a Ligetben egy ötgyermekes anya Vasárnap hajnalban a Szépmű- vészeti Múzeum közelében az örszemi rendőr az egyik fán egy asszonyt talált felakasztva. Azonnal segítségére sietett, levágta a kötélről s miután kiderült, hogy még életben van azonnal értesítette a mentőket, akik pár perc alatt ki is érkeztek a helyszínre és megállapították, hogy JMátyus Jánosné 47... . éves takarítónő, egy napszámos felesége akart megválni az élettől. Mátyusné a főkapitányság- életvédelmi osztályán zokogásból - elfúló hangon adta elő, hogy Ifjpesten a Párisi utca 11. bámházban lakott férjével — aki állandóan betegeskedik — és öt gyermekivel. Július elején kilakoltatták, mert nem tudta fizetni a házbért és azóta gyemekeit a jó emberek gondjára bízta. Mátyusné az utóbbi időben maga is betegeskodott ,és súlyos anyagi gondjai miatt elhárta, hogy a Várpoligátben egy fára felkúszja magát. Az életvédelmi osztály a szerencsétlen asszony segítségére sietett és gondoskodni fognak róla és családjáról. Soron következik: A DEVIZAARISZTOKRÁCIA MEGSZÜNTETÉSE Az egész magyar gazdasági közvélemény érthető érdeklődéssel fogadta azt a bejelentést, hogy a kormány a Budakalászi Textilművek Kiinger Henrik rt.-hez vállalati vezetőt rendelt ki az 1938. évi XV. törvénycikk végrehajtásának biztosítására. Ez az első eset a törvény meghozatala óta, hogy illetékes helyen élnek a törvény által adott felhatalmazása. A Budakalászi Textilművek rt. ügye hosszabb idő óta foglalkoztatja a hatóságokat és ez az újabb lépés — mint értesülünk — a törvényben előírt adatszolgáltatások hiányosságai miatt történt. A vállalati vezető megbízatása, hogy felderítse a való tényállást. Ez a munka előreláthatóan több hetet vesz igénybe. A Hétfő értesülése szerint ez az intézkedés az első lépést jelenti és rövidesen sor kerül a többi, adatszolgáltatást nyújtott vállalat anyagának feldolgozására és a szükséges intézkedések megtételére is Ezzel kapcsolatban az az elgondolás is felmerült, hogy vizsgálat alá kell venni a kérdést: szükség van-e továbbra az önkompnezációs rendszer fenntartartására. Ezt a rendszert 1934-ben vezették be, és az akkori valutáris viszonyoknak megfelelően lehetővé tették azoknak a vállalatoknak számára a közvetlen nyersanyagbeszerzést, ammelyek külföldi piacokra exportáltak. A lebonyolítás módja az volt, hogy a vállalatok a kiszállított exportáruk ellenértékéért külföldön nyersanyagot vásároltak és azt behozták az országba. Ilyenformán az exportvállalatok a nyersanyagbeszerzéssel járó külföldi költségeket magukfedezték, de az idők folyamán nem egy esetben olyan komplikált konstrukciókat teremtettek a nyersanyagbeszerzés terén, hogy annak áttekintése és megfelelőllenőrzése a hivatalos körök részéről majdnem lehetetlen volt. Illetékes helyen már hosszabbidő óta hangzanak el kifogások a nyersanyagbeszerzésnek ilyen módja ellen. Annál is inkább, mert a nyersanyagbeszerzést , tulajdonképpen már központosították és az új rendszerben minden olyan iparvállalat, amelynek külföldi nyersanyagra van szüksége, minden nehézség nélkül megkaphatja a szükséges valutát és devizát. Tehát egyre kevesebb értelme van annak, hogy a vállalatok maguk intézzék ezt a tevékenységet, különösen akkor, amikor, hivatalos részről ezt a formát és ezt a rendszert nehezen tudják ellenőrizni. Egyébként azok azok a vállalatok is többször fordulnak a nyersanyagbeszerző központokhoz valutáért, amelyek önkompenzációs joggal rendelkeznek és rendszerint még is kapják indokolt esetekben a szükséges valutát Ilyenformán tehát az önkompenzációs rendszer további fenntartásának nincs gazdasági szüksége és ebben az irányban előreláthatóan már a közeljövőben érdekes , és figyelemreméltó intézkedések várhatók. t KÉPVISELŐI BESZÁMOLÓ. Kovács Sándor kőszegi képviselőa körmendi választók ötezer főnyi tömege előtt tartotta meg beszámolóját. Azt fejtegette, hogy a mai szociális renden az egész vonalon változtatni kell, mégpedig az evangélium szellemében. Szükség van arra is, hogy az intézkedések gyorsan következzenek be és az irányítást hozzáértő férfiak végezzék. Élznünk kell a felelős vezetőkben, mert csak így tudunk eredményes munkát végezni. A népszerű képviselő beszámolóját a választók nagy lelkesedéssel fogadták. .