Hétfő, 1939 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1939-07-10 / 28. szám

A Peleslcei Notarius Ufa ufazasai (A 6-ik old*» on) éhé ‘«Xr Budapesten este a hőmérsék­let 24 fok Celsius. Várható időjárás a következő ö­ órára: Élénkülő dél-dél­nyugati szél, túlnyomóan derült idő, a hőség fokozódik. Egy­két nap múlva nyugati szél, zi­vatarok és a hőség mérséklő­dése. ára III ill. Mai vezércikkünk: Moszkva lesben áll Budapest, 1969. július 10 Hétfő, II. évf­oly­am, 28 szám. HÉTFŐI POLITIKAI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., József­ körút 5. Tel. 14-44­0!) Borzalmas katasztrófáid mentette meg Csepelt egy tizennégy éves diákcserkész A jövő hét a békés a danzigi Róma, július 9. (A Hétfő római szerkesz­tőjének telefonjelentése.) Római politikai körökben örömmel állapítják meg, hogy a nemzetközi helyzetben a szom­bati nap folyamán további eny­hülés következett be. Ezt a tényt elsősorban annak a mérsé­kelt politikának tudhatjuk be, amelyet a tengely folyta­tott az elmúlt hét diplomá­ciai küzdelmeiben. Paris és London nyugodt maga­tartása elsősorban a tengely bölcs mérsékletének a következ­ménye és ha a most, követke­zendő huszonnégy órában semmi rendkívül esemény nem lép közbe, valószínűnek látszik, hogy a danzigi kérdésben most már végleges, békés megoldás jö­het létre. A Popolo di Roma párisi tudó­sítása szerint francia kormány­körökben nagy megelégedéssel veszik tudomásul, hogy Varsó is hajlandó a egyezésre, meg­ Ugyanakkor a lap megjegyzi, hogy a nyugati demokrácia bé­­külékeny politikája nemcsak a tengelyhatalmak nyugodt, maga­tartásának tudható be, hanem az orosz—francia—angol tárgyalá­sok sikertelenségének is. A moszkvai kudarc Az orosz-francia-angol tárgya­lások az olasz lapok moszkvai je­lentései szerint még a szombati moszkvai találkozó következté­ben sem vezettek sikerre. Molo­tov közölte az orosz kormány végleges álláspontját Anglia és Franciaország diplomáciai ügy­vivőivel, a két diplomata azon­ban nem lehetett elragadtatva a szovjet kormány hivatalos közlé­sétől, mert a moszkvai angol és francia nagykövetség köreiben a tegnapi tanácskozások után is óriási pesszimizmussal ítélték meg a helyzetet. A Popolo di Roma szerint Molo­tov ugyanis tudtul adta a két diplomatának, hogy fölösleges meghozza döntést kérdésben minden további jegyzékváltás, a Szovjet kitart eredeti állás­pontja mellett. „Sztálin és Mostov — írja a Popolo di Roma, meggyőződtek arról, az elmúlt hetek tanácsko­zásai alatt, hogy Angliának és Franciaország­nak nem sikerült, egyetlen­­ olyan államot sem garantál­ni, amely földrajzi helyze­ténél fogva fontos lett vol­na a szovjetpolitika szem­pontjából. Angliának és Franciaországnak ez az óriási és egyre növekvő népszerűtlensége aztán végleg kedvét szegte Sztálinnak, hogy olyan megegyezést kössön a két demokráciával, amelynek követ­keztében Szovjetoroszország bár­mikor belekeveredhetik egy euró­pai konfliktusba“. Hétfőn délelőtt dön­tenek Londonban a demokráciák Danzig­­gal kapcsolatban A Popolo d'Itodia hosszú lon­doni tudósítást közöl, s rámu­tat arra, hogy holnap délben Franciaország és Lengyelország londoni nagykövetei fontos ta­nácskozásra ülnek össze Halifax lord külügyminiszternél. A lon­doni lengyel követ hétfőn dél­előtt 11 órakor érkezik vissza Varsóból és magával hozza a lengyel kormány Danziggal k­apcso­­latos magatartásáról szóló jegyzékét. Franciaország és Anglia előre­láthatóan tompítani igyekeznek majd a lengyel követeléseket és ha sikerül megegyezni, úgy Chamberlain hétfőn este bejelenti az angol parlamentben a demo­kráciák végleges álláspontját a danzigi kérdésben. Ugyanekkor az olasz lapok megjegyzik, hogy Berlinben is rendkívül élénk diplomáciai tevékenység fo­lyik. A német birodalom már most felkészül a hivatalos demokrata állásponttal szemben kifejtendő német állásfoglalásra. VAJTA FERENC M­egdöbbentő részleten a Fonal­ is Hímzab­ar 13 magyar gyü­mfüss Nem egészen értjük, hogy va­lójában mi is történik a magyar gyümölcs körül. Mert szép-szép, hogy az idén szokatlanul olcsó a barack és a pesti háziasszonyok annyi lekvárt főzhetnek, mint eddig még soha, de tudjuk azt is, hogy mindez együtt jár a termelők katasztrófájával. Kint Kecskeméten, Halason, Nagy­kőrösön filléreket kap árujáért a termelő, öt-hat pengőért kótya­vetyélnek el egy mázsa barackot s a gazda, aki izzadott, verejté­kezett, a magyar paraszt, aki megteremtette Európa egyik leg­­remekebb gyümölcskultúráját, nem kapja meg még a termelési költségeket sem. Egyes verziók szerint a német vevők nem kap­ták meg idejében a beviteli en­gedélyeket. De hát, miért nem kapták meg? Nem lett volna senki, aki ezt kisürgesse. Más hírek szerint nincs elég hűtő­­kocsi. De hát miért nincs? Akár­mi legyen is a barack-krach oka, sehogy sem tudunk belenyugodni abba, ami most történik. Mert elvégre egy agrárország nem rendezkedhetik be arra, hogy az Úristen bizonyára rossz termést fog adni, vagy a jég leveri az élő félben lévő gyümölcsöt. El lehet képzelni olyan esetet is, hogy a termés jó lesz. Magyarországon­­még mindig száz és százezer ember nem jut gyümölcshöz. Ha tehát nem megy a külföldi érté­­kesítés, akkor el kell adni bel­földön a barackot, úgy, ahogy lehet. Nem a mi feladatunk, hogy a módozatokra nézve taná­csokat adjunk. Ilyenekkel nem akarunk és nem is tudunk szol­gálni. Mi csak azt tudjuk, hogy­an­ ez a gyümölcs­kérdés is egyike azoknak a problémáknak, amelyeket a nemzeti reformpoli­tikának meg kell oldani. Lehető­leg úgy, hogy a bürokratikus akadályok eltűnjenek és a ma­gyar gazda ne járjon rosszul s akkor se, ha­­ bőségesen meg­áldja az Isten. Általános feltűnést keltett nemrégiben az a vizsgálat, amely a Fonal- és Hímzőipar R.-T., va­lamint annak tulajdonosa, Hor­­vát Ákos vezérigazgató ellen in­dult a hatóságok részéről pengő­­kiajánlás miatt. Horvát Ákos ismert alakja volt a fővárosnak, kézimunka vállalata mellett versenyistállót is tartott fenn, a vizsgálat megindítá­sakor azonban kiderült, hogy már régebben Lon­donban tartózkodik és így kihallgatni sem lehetett. A megindult vizsgálat termé­szetesen megrendítette a Fonal- és Hímzőipar R.­T. helyzetét és a vállalat a napokban kény­­szeregyezségi eljárás meg­indítását kérte, azzal az indokolással, hogy fize­téseit nem tudja tovább telje­síteni. A kényszeregyezségnek rendkívül érdekes előzményei és olyan körülményei vannak, ame­lyek előreláthatólag még hosszú ideig foglalkoztatják az illetékes tényezőket. A kényszeregyezség­­gel kapcsolatban a vállalat is­mertette az összes körülménye­ket. Horvát Ákos már jóval a világháború előtt foglalkozott népművé­szeti és­ háziipari készítmé­nyek forgalombahozatalával. A háború után, 1920-ban, egyéni cégét ,„Fonal- és Hímzőipar R.-T.” elnevezéssel részvénytár­sasággá alakította át és a fel­­értékelés idején egymillió pengő alaptőkét mutatott ki. kényszeregyességi bejelentése körül Éhbér a munkásnak, óriási hasson a cégnek Az alaptőke részint áruból, részint az Erzsébet­ körúti há­romemeletes bérházból, valamint a Stefánia­ úti villából és az üz­leti berendezés értékéből adó­dott. Horvát Ákos hamar fel­ismerte azokat az üzleti lehető­ségeket, amelyek a színpompás magyar népművészeti cikkekben rejlettek és a háború után nemcsak az európai piacokra, de Ame­rika felé is kiépítette az export ka­pcsolatokat. Amíg ezek az exportkapcsolatok busás­­jövedelmeket jelentettek a vállalat részére, addig Horvát Ákosék a Matyóföldön, a Sár­közben és egyéb speciális ma­gyar népművészeti vidékeken éhbérért dolgoztatták az em­bereket, úgy, hogy az ipar­ügyi minisztérium is kény­telen volt több ízben a leg­­erélyesebb eszközöket alkal­mazni a Fonal és Hímző­­ipari Rt-vel szemben. Horvát Ákos exporttevékeny­sége során Amerikában megala­kította a Handambrenderer In­corporation nevű vállalatot, amely óriási üzemmé nőtte ki magát és az üzleti forgalom le­bonyolítása úgy történt, hogy Horváték innen kiküldték az árut Amerikába, egészen minimális, sokszor nevetsé­ges árakon, ezt az árat bejelentették a Nem­zeti Banknál és az ellenértéket rendszerint be is fizették, az amerikai magyar eladási árak és az itthon bejelentett árak közötti különbözet pe­dig Amerikában maradt. Londonban hasonló eljárással folytatta a Fonal- és Hímzőipar Részvénytársaság üzleti manipu­lációit, sőt Belgrádban is állítottak fel expozitúrát, amely azután Jugoszlávián keresztül to­vábbította az árut az ameri­kai piacra.­­ A Magyar Nemzeti Bank már hosszabb idő óta vizsgálja a va­­gyonsíbolásnak ezt a módját és az egész ügy most érdekes for­dulathoz érkezett a kényszer­egyezségi bejelentéssel. A bejelentéshez csatolt mérleg alapján a Fonal- és Hímzőipar Rí­nek 1.602.590 pengő bruttó tartozása áll fenn, ezzel szemben a bruttó vagyon 1.275.118 pengő, úgy hogy a vagyonhiány 327.472 pengő. A vagyon fontosabb té­telei a következők: áruraktár 294.647 pengő, berendezés 30.000 pengő, az ingatlanok értéke kö­rülbelül egymillió pengő. A Y&T

Next