Hétfő, 1942 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1942-09-21 / 38. szám

4 1. NEMCSAK EURÓPÁBAN, hanem már Afrikában is jól ismerik a „Wir fahren gegen Engeland” és az ,,Er­ un” cí­mű német katonadalokat. A híres szerző, Harms Niel hatvanöttagú katonazeneka­­rával néhány nap óta Pesten tartózkodik s első alkalom­mal a német követségen mu­tatkozott be politikai és tár­sadalmi előkelőségek jelen­létében. A kiváló zeneszerző és zenekara e héten két hangversenyt ad a sport­­csarnokban, szeptember hó 22-én és 26-án. A hangver­seny iránt rendkívül élénk az érdeklődés. NÉHÁNY NAPPAL EZ­ELŐTT „spiritiszta­ szélhá­mosság” pattant ki, mivel a ,Szellem­ek” villái szipolyo­­ed­t hivő lélek megunta azt a valóban emberfeletti mo­hóságot , amivel a lelkek föl­di helytartói kiforgatták — metafizikai szén­pontból hit­vány­­—, ámde itt’ a földön nem csekély értékűnek ne­vezhető vagyonából. Az ügy ma már a vizsgálóbíró előtt várt és remélhető, hogy at túlvilággal kacérkodó „hí­vek” valamicskét okultak az esetből. A tapasztalat ugyan azt mutatja, hogy c­s okkul­tisták nem okulnak és mind­egyik elismeri szívesen, hogy a ,,testvérek” közt sok a szélhámos, de az ő saját kü­lön szellemidézőjü­k felette áll r minden földi gyanúsítás­nak. Aki mást állít, az hi­tetlen és pogány . .. Mindez azonban nem zavarja az elő­kelő budai ügyvédet abban, hogy spiritiszta­ nyomokon ku­tatva, igyekezzék kideríteni azt, hogy nemrég elhunyt dús,­gazdag ügyfelének özvegye mire költött el bámulatosan rövid idő alatt nagyon tekin­télyes pénzösszeget. Úgy lát­szik, rövid miért, újabb ,spiri­­tiszt’­ügy kerül a rendőr­ség elé­ ­. NAGY DIVATBA jöttek az úgynevezett segédmotoros ke­rékpárok. A kicsiny, de vi­szonylagosan olcsó és gyors járművek hamar elterjedtek és sok ,,E”-tlen autós ínosz segédmotorosan fejt ki fény­űzést, ami annál könnyebb, mivel nem kell hozzá se rendszám, se külön enge­dély. A benzinfogyasztás pe­­ diVADNYITÓ október elején Petris Bruno zártkörű magántánci/ítsze­­ ív­, pak­si-ut/ a Gyermek, diák, felnőtt, haladó csoportok/ ] egész nap. Különbrl­dig bámulatosan­ csekély. Egy nagy hibája van: szörnyen lármás . . . Felvilágosított ugyan egy szakértő, hogy le­het vele szép csendesen is menni, dehát ak­kor mi lenne a — feltűnéssel? Mis nagyon sok „segédmotoros” ultinak és hölgynek — mégis csak ez a leglényegesebb . . . 4. A PESTI ÉS BUDAI „vi­tamin-kert“ tulajdonosok őszinte bánatára a főváros­ban eddig még soha nem ta­pasztalt mértékben elszapo­rodtak a káposztalepkék. A sok amatőrkertész most sür­gősen megtanulja a „hernyó­zás“ című konyhakerti mű­veletet és a rózsadombi sétá­lók tanúskodhatnak arról, hogy a villatulajdonos mél­­tóságos, sőt kegyelmes urak milyen példás szorgalommal irtják a kártékony jószágot. Sőt a finnyás hölgyek is részt vesznek a munkában, amiről tavaly talán még be­szélni se lett volna szabad előttük. Hiába! Csodás va­rázsa van a „saját termésé­­nek ... A JEGYESSÉG, mint is­meretes, a magya­r tervi k­ntkö­ nyek szerint még nem köte­lez házasságra és ha bárme­lyik fél visszalép a házas­ságtól, a törvény rendes kö­rü­lmények között semmilel kártérítést nem állapít meg a hoppon maradt fél számá­ra. A bírói gyakorlat úgy alakult ki, hogy a visszalépő felet marasztalni szokták a kifejezetten jegyességi aján­dékok, ebédek, vacsorák és egyéb költségek és kiadások erejéig. Arra is volt már precedens­, hogy egy fiatal­embert c, bíróság 1095 va­csora árának megfizetésére kötelezett, mivel az ifjú há­roméves vőlegénysége idején naponta menyasszonyánál költötte el — mint vendég — szerénynek egyáltalán nem mondható vacsoráját. Most hasonló kereset folyik a bí­róság előtt. Bár csupán négyhónapos volt a jegyes­ség s a vele járó traktamen­­tum, az ügy mégis súlyosabb, mert a cserbenhagyott ára nemcsak a leoszt ellenérté­két, de az­ — élelmiszerjegye­­iset is követeli vissza ... 6. A JÓZSEF­ KÖRÚT egyik nagy élelmiszerüzlete előtt fiatal rendőrtiszt tartotta fenn a rendet a délelőtti be­vásárlók között. A kitűnő ki­állású daliás rendőrtiszt — nem tudjuk, felsőbb rendelet­re, vagy pedig privátszorga­lomból intézte a dolgot — olyan kitűnő tapintattal és derűs humorral látta el szol­gálatát, hogy öröm volt néz­ni. Ha példaadásnak szánták ezt a ..vendégszereplést"­ .— kitűnően sikerült..­­. TÖBB MAGYAR ZENEI előkelőség megtisztelő meg­hívást kapott most a világ­­hírű Wiener Filharmonik­er Verein vezetőségétől Richard Strauss legújabb hatalmas művének, a ,j­onau’'-nak ün­nepélyes bemutatójára, a hí­rek szerint a monumentális alkotást eredetileg a bécsi filharmonikusok sop éves ju­bileumi ünnepségére szánta a Mester, a mű azonban nem készült el az ünnepségek ide­jére, ezért mutatják csak most be. A bemutatón ter­mészetesen maga a szerző vezényel. 8. NÉMETORSZÁGBAN a plasztikus fényképezés prob­lémáiért hosszú és fárasztó kísérletek után végre sike­rült a gyakorlatban is meg­valósítani. Azok a találmá­nyok, melyek eddig a plasz­­tikus filmre vonatkoztak, mind a stereoskópián alapul­tak. Ennek nagy hátránya volt, hogy a képek szemlé­lésénél egy különleges ké­szüléken kellett keresztül­nézni. Most azonban egy új találmány lehetővé teszi a plasztikus képeknek szabad szemmel való szemlélését, minden segédeszköz nélkül. Rövidesen a nagy európai kiállításokon bemutatásra kerülnek ezek a plasztikus fényképek. (Styx) 6entryfé$iek Naponta %2-líon is! fi 'A DEÁK (Déjcsl? Erdélyi kastély a műteremben Két hónappal ezelőtt hete­kig dolgozott egy kis film­­társaság a bihari hegyekben, ahol M­a­tol­c­s­y Andor „Gyávaság“ című filmjének külső felvételeit forgatták. Csodálatos tájak kerültek mozivászonra, az új magyar filmnek több mint a fele „külsőkben” pereg le. Most került sor a műtermi felvé­telekre, a filmirodában hegyi utakat, kisvasútpályát s egy kastély néhány részletét épí­tették fel — pontos mását lóknak a motívumoknak, amelyek a külsőkben már­­szerepelnek. Szeleczky Zita, Hidvéghy Valéria, S­enny­ey Vera, Haj­mási­ Miklós és Vízvár­y Mariska játsszák a főszere­peket Nádasdy Kálmán ren­dező irányítása mellett­. A JOSNŐ írta I Llifid­y J­osset őnagysága igazán okos asszo­ny. Merem állítani, át­­lagon felüli műveltséggel rendelkezik, emellett — mily ritka női tulajdonság! — humora is van, érti a tréfát cselekvő és szenvedő alakban egyaránt, és — ez talán a legritkább és legértékesebb benne — nem hallgat va­kon és fellebbezhet ellenül az úgynevezett „női megérzé­sekre“, amivel a hölgyek rendszerint olyan nagyra van­nak és ami már oly sok kellemetlenség kútforrása volt. Mondom, önagysága — még férfimértékkel mérve is — okos asszony. Ezt előre kellett bocsátanom, mivel el­lenkező esetben nem lett volna csodálatos, hogy egy hölgy felszólít arra, hogy menjek vele jósnőhöz. * Ilyirányvi felszólítást már nem egyszer kaptam éle­temben. Mint ahogyan más férfi is kapott már. A férfi és a nő viszonyában van olyan időszak, amikor a nők idő­szerűnek tartják természetfölötti erők bevonását abba a dologba, ami szigorúan csupán kettőjükre tartozik. Ez amolyan bizonytalansági érzet előjele. A hölgy vajákolna, szeretne aktív bűbájt kifejteni, középkoriasan kígyónyállal, pacsirtaszívvel, ingkorcba varrott hajszállal, Szent György napjának éjjelén keresztúton tépett bogáncs főzetével és más­­fajta régi boszorkánysággal szorosab­ban magához láncolni a férfit, akinek vonzalma — a nő „csalhatatlan megérzése“ szerint — már lazul. Ámde a legtöbb mai pesti nő mit sem tud ezekről a babonákról, csak sejti, hogy vannak, vagy voltak ilyes­mik és éppen ezért zarándokol e — szerinte válságos — ülőkben a barátnő által javasolt javasasszo­nyhoz, a cso­dálatos jósnőhöz, aki mindent lát, mindent tud és min­denre ajánl orvosságot. A férfi még mit sem­ sejt, ő még boldog és gyanút­lan, de a nő oly furcsán és szokatlanul viselkedik, hogy végül a férfi is rájön arra, hogy a nő attól fél, hogy vége felé jár a szerelem ... Ha férfi rövid gondolkodás után rendszerint maga is belátja, hogy a nőnek, mint mindig, most is igaza volt, csalhatatlan női ösztöne most sem tévedett — és a sze­relem valóban a végét járja .. . Mert a kezdeményezés mindig a nőé. * Józsefvárosi bérház, hátsó lépcső, tiszta, kis udvari lakás... A jósnő — a csalhatatlan középkorú, úgyneve­zett „kültelki“ megjelenésű asszony. A levegőben enyhe káposztaillat. Hölgyismerősöm — ismert fölényét valahol az ajtó előtt hagyva — megilletődötten lépi át a küszöböt és tiszteletteljes bizalommal üdvözli a jósnőt. — Tessék­ halét foglalni... — mondja zamatos táj­­szólással a józsefvárosi látnoknő és szemét mereven az előtte lévő üveggömbre szegezve, „transzba“ kerül. — Mindent látok .... — mormolja és mélyen sze­membe néz. Azután a szent borzalommal figyelő hölgy­höz fordul. — Tessék kimenni nagyságom, mert nagyon titkos dolgokat kell mondanom ... A hölgy jelentőségteljesen pillant rám és szó nélkül kimegy. * A jósnő egyszerre visszaesik a transzból és rendes, okos paraszthangján így beszél: — Ismerem ám én a nagyságos szerkesztő urat, de minek szélhámoskod­jak én az úrral... Csak arra kérem, a nagyságának ne tessék szólni... Nem azért, mert tet­szik tudni, ha ez el is marad, van helyette száz más, de minek rontani az illúziójukat. (Így mondja!) — Mert sok ám a hisztérika Pesten... — és foly­tatja a megdöbbentően élesen meglátott „szakvéleményt“, amit évek során az üveg gömb és mocskos kártyacsomag mögött szerkesztett meg a józsefvárosi tiszta kis udvari lakásban, ahol különben már nem soká marad, mert ha­marosan házat építtet Erzsébeten ... Beszél, duruzsol és én igazi érdeklődéssel hallgatom... Néha csodálkozom is, amikor leveleket, hálálkodó „k­ö­­szönő-iratokat“ mutat ismert nevek viselőitől. Tapasztalatait, észleleteit és levéltárát akár egy pszichológus orvos is megirigyelné. Ülök, hallgatok és csodálkozom. Mégegyszer megkér, hogy hallgassak, aztán — az előszobából behallatszik a várakozók türelmetlen csoszo­­gása — kegyesen elbocsát. Bágyadt hangon kiköszön a velem jött hölgynek és végtelen unalommal tekint a „kö­vetkező“ izgatott arcába. * — Nos? Mit mondott? Milyen?... — kérdi nagyon okos és fölényes barátnőm. Mély meggyőződéssel és őszintén válaszolok: — Igaza volt magának... Mindent, de mindent tud ... Dorit Kreysler Benne a német film meg­­isztálta egyik legvérbelibb, temperamentumos, fürge szubrettjét. Üde szőkesége, szaporán pergő nyelve és ugyancsak szaporán kacsint­gató szemei azok a fegyve­rek, amelyekkel a magyar n­oziközönség­ szívének meg­hódítására tör. Budapest sze­mélyesen is megismerhette az idén nyáron a Hunniában forgatott, A Berlin-film pro­dukciójában készülő „Ha sze­rbi­sem, elvehetsz“ című ope­rettben. Most nemsokára is­mét betáncol Budapestre, igaz, hogy nem személyesen, csak a Willy Forst rendezé­sében készült „Bécsi vér“ c. filmoperettben, ahol egy nagyravágyó, temperamentu­mos kis bécsi balettpatkányt alakít, ő tanítja meg a film­ben a savanyú porosz grófot — Willy Fritsch-et — kerin­gőzni, .. .. ­ Tiffen nikjai. Történelmi témákkal nem szívesen foglalkoznak film­­gyártóink, a kosztümöket és különleges díszleteket igénylő produkciók jóval többe kerülnek, mint amennyit egy-egy magyar film költségvetése elbír. J­e­­szenszky Ferenc film­­vállalata, amely most film­re vitte Gárdonyi híres regényét, az i­s­t­e­n r­a­b­­j­a­i­t, dicséretreméltó áldo­zatkészséggel készítette el Boldog Margit életének f­émváltozatát. P­ac­s­ér­y Igost rendezése gondos és a történelmi hűséghez ra­gaszkodó és felfogástalanok a főszereplők, elsősorban­­B­ail­a Eláné, aki ragyogó gnün­szi kés­zséggel kelti feletie Boldog Margit alak­­jait. Rajta kívül L­ehot­ay Á­r­pá­d, T­asnády Ilona, Egressy Attila, Sz­i­l­a­sy László és a tehetséges erdélyi színész, Horváth László eluttattak hálás feladatokhoz. A forgatókönyv írójai Bo­r­s­­ Ödön és Lajt­ay Ödön és L­a­j­t­a­y Károly, a ki­­s ledi'y vitéz N­ár­a­y Antal, a Rádió igai- Apollo pénteki díszelőadásán megjelen- József királyi herceg és Auguszta ny. Varga József, Radocsay László miniszterek,­ Ghyczy Jenő meghatal- Bárcziházi B­ár­cz­y István titkos tanácsos, IT­lassies Gyula báró és G­e­r­g­el­y­f­f­y András államtitkár, vitéz H­a­á­s­z A­ladár, vitéz T­h­u­­ránszky László és vitéz Vináry Ervin miniszteri osz­tályfőnökök. Rus­ki-­c­zay-R­üdi­g­er Imre altábornagy és még sokan mások, sérózene szerzője gatója. A Nemzeti­­ek többek között királyi hercegasszó és Antal István mázott miniszter. avasai A Fórum mozi új filmje, a muzsikusok világába viszi el a nézőt. Jablonszky Fe­renc forgatókönyvének hőse két hegedűművész — egy most induló és egy halkan öregedő —­ s egy fiatal zon­goraművésznő. Hármuk kö­zött sűrűsödik drámává a történet, amely részleteiben igyekszik újszerű lenni és né­hány hatásos és érdekes ren­dezői ötlet révén ez a szán­dék többé-kevésbé sikerül is. Hegedűs Tibor rendezése jó tempóban pergeti a játékot, a francia filmekre emlékez­tet olykor az a modor, ahogy ez a finom húrokon játszódó szerelmi történet a nézők előtt a vászonra kerül. Szö­rényi Éva játssza a zongora­művésznőt, sok egyéni szín­nel és érzéssel, két partnere pedig Uray Tivadar, továbbá vitéz Benkő Gyula, akinek ez az első filmfőszerepe. Megdi­csérjük még az epizódszerep­lők közül Ladomerszky Mar­­gitot és Pethes Ferencet. Szépek Vasa Károly felvéte­lei, a kísérőmuzsikát pedig Beethoven-művekből állítot­ták össze. Az új magyar film az olasz Esperia vállalat első magyar produkciója. 1942 SZEPTEMBER 21. Új Michel Simon film: A király bolondja Verdi híres operája, a ,,Ri­­goletto“, amelynek szövege Hugo Victor egyik műve alapján készült, igen jó ma­téria film számára. Az ola­szok a történelmi filmek te­rén egyre inkább élre tör­nek, néhány nagy filmjük egyenrangú a sokmillió dol­láros hollywoodi produkciók­kal. A mostani film a fran­cia Michel Simon főszerep­lésével készült, a produkció azonban különben olasz. A romantikus filmanyag csodá­latosan bőkezű kiállításban kerül a nézők elé s a cím­szerepben Michel Simon döb­benetesen nagyszerű. Termé­szetesen a Verdi-muzsika sem hiányzik a filmből, Gigli és Totti dal Monte hangja csen­dül fel néhányszor. A hang­súly azonban elsősorban a­­drámai akcióban van, a zene ,csak aláfestésül szolgál. Mi­chel Simonon kívül a film többi fontos szerepeit is első­rangú garnitúra játssza, Ma­ria Mercator, Doris Duranti, Rosso­lo Brazzi és Carlo Nin­­chi alakítják a történelmi dráma főszerepeit. (Korzó) Házasság Vaszary Jánosnak egyik legnagyobb színpadi sikere volt évekkel ezelőtt a „Há­zasság amelyet jóval több mint százszor játszott annak­idején a Magyar Színház. A darab most filmre került a szerző rendezésében, a fősze­repben Muráti Lilivel és Pa­ger Antallal. A darab vonala változatlanul megmaradt, a nagyobb lehetőség­)­ révén azonban szélesebb, hatáso­sabb, helyenként drámaibb, vagy pedig mulatságosabb lett a filmmese. A morálja is, mintha most közelebb áll­na hozzánk. Muráti Lili vib­ráló, izgalmas egyénisége friss derűbe öltözteti a fősze­repet, igazi mai nőt alakít eleven humorral és melegen dobogó szívvel. Kifogástalan alakítás­a Páger Antalé­s elég jó Perényi László is, va­lamint a kisebb szereplők. (Scald, Kaszinó, Szittyh J.) .

Next