Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1959-09-14 / 37. szám
Martinov : Reália közelségbe került e világűr utazás A szovjet lapokban, a rádióban és televízióban nyilatkoztak szovjet tudósök és ismertették a legújabb rakéta élén álló feladatokat. D. I. Martinov a „Sternberg” Űrhajózási Intézet igazgatója így styilájkzzött: A ■JXz újabb szovjet űrrakéta felbocsátásának tÜdesiláns ABS és történelmi jelentősége egyaránt nagy.Úgy mondhatnánk, a második megfigyelő út ez a reális közelségbe került világűr-utazás előtt. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy még néhány ilyen rakéta felbocsátása és teljesen biztonságossá válik az ember repülése a világűrbe.” Az ilyen rakéta felbocsátását igen nagy tudományos munka előzi meg, mert a röppálya meghatározásához nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni: a Föld és a Hold helyzetét, sebességét, vonzásét és sok más adatot. Mint ismeretes, a rakéta utolsó fokozata rádióval irányítható és így a esetleges eltérések»* lyesbíthetők. Ehhez pélsáS figyelemmel kell kísérni a rakéta repülését, hogy útját sssíhitassifkai éltén őrizték. Ezt a Sélt á»5tgáTTá'’a?r'crS»£g területért elhelyezett megfigyelő átvoiás'Wc • szerteágazó hálózata, amely a részfetjelentéseket központi elektronikus számítóálomásra közvetíti. A rakéta útját optikai eszközökkel is megfigyelték, ezért szerkesztették a rakétát úgy, hogy nátriumfelhőt bocsásson ki. Ugyanis a nátriumatom a trapagáz hatására lulfitnesz* kititl, fényieni kezd, körülbelül egy kiloifláfáBól, amely Kiidttiétereneryűfő fölhőVé fföPlädtét ha* győh eeaskfí fényiét?, itűg túlságosan áZét hétri öSZKTtt. A nátrium fényének az az előnye IS váfi, hogy ÍTiegkülönböztefffStóSz égitestekétől. Az optikai megfigyelem nagyisan fenyészüzték, a fővárosaim is, de sajnos. Moszkvában felhős volt az ég és így nem tudták figyelemmel kísértei a rakétát. Éppen ezért helyezték el az állomásokat a legkülönbözőbb helyeken, hogy fia egyik vagy másik elől a felhőzet el is takarja a rakétát, a többiek megfigyelhessék. Mint jelentették, több helyütt, így például Taskentben sikerült felvételeket készíteni a nátriumfelhőről. A külföldi tudósok is figyelemmel kísérhetik a nátriumfelhőt, vagy a rádiójelzéseket, sőt, amikor a rakéta a nyugati félgömb felett haladt, akkor az amerikai és japán tüdősök megfigyelései rendkívül had]/ Segitséget fiyújthatnak szovjét koleg&kMl?* — fejezte be nyilatkozatát Martinov A rakéta — folytatja Martinov — rövid ideig tartózkodik I a csillagászok látókörében. „Persze — jegyzi meg a tüdős I — nem lehet vizuálisan, rhogy figyelni azt a pillanatot, amikor a rakéta burkoláta érinti S. Hold felszínét. A CSilISgáSSOR I azt a porfelhőt Sünt látják, amelyet a rakéta f 1057, azTURör másodpercenként hátótelkíló5 méteres sebességgel a Holdhoz ötödik. A rádiójelzések váratlan a legmegbivniatóbb Jelentés'arról, hogy a rakéta a ' Holdra zuhant.” Arra a kérdésre, hogy sike„__ holdrakéta útját Csak meg^ jjriWainert.mrnt ^ a rakétát erosodottabbanaa^ggyopő»* (Folytatás az 1. oldalról) Moszkvai tudósítónk telefonjelentése: A világűrrepülés a romantika világából a realitás területére került A második szovjet űrrakéta kilövésének híre szélsebesen járta be a világot. A rádióállomások megszakították adásukat, hogy bejelentsék a fontos eseményt, különkiadások jelentek meg mindenfelé, a szakemberek világszerte a legfollvobb elismeréssel szóltak a szovjet tudomány S3 technika e legújabb nagyszerű sikeréről. Szedov: Gyökeresen megváltoztak elképzeléseink a világűrről Szedov akadémikus, a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség elnöke ezt írja a Pravdában: „A világűr meghódításának korszaka 1957. október 4- én, az első szputnyik felbocsátásával kezdődött, vagyis mindössze körülbelül két éve. Ez alatt az időszak alatt máris gyökeresen megváltoztak elképzeléseink a világűr addig ismeretlen térségeiről. A rakéták és szputnyikok segítségével értékes adatokat kaptunk az atmoszféra legfelsőbb rétegeiről. Ezeknek a 860—1000 kilométer '* ffiágas* Ságban végzett megfigyeléseknek elemzése azzal a következtetéssel járt, Kö£y az atmoszféra sűrűsége nagy magasságban sokkal nagyobb a feltételezett-inthogy, ezekre a rétegekre magas hőmérséklet jellemző. Például 500 kilométer magasságban a hőmérséklet eléri az 1500—2000 fokot. Megállapítást nyert az is, hogy az ilyen magasságban a légtérítégek élramlóait várontálják saját ORSasaikat. JLDvel az hatj, hogy az atmoszférának egeker rétegei hol összerenomódnak, hol kitágulnak és állapotuk közvetlenül összefügg a Nap tevékenységével. A különleges érzékenységű manométerek segítségével a harmadik szputnyik adatokat szolgáltat a gázok sűrűségéről. Ilyen módon megállapították, hogy változik-e a sűrűség a magasságtól, valamint a földrajzi szélességtől és a napszakoktól függően. A harmadik szputnyikon levő rádiófrekvencia-mérők tömegspektrométerek lehetővé tették, hogy meghatározzák a felső rétegekben levő ionok összetételét. Kiderült, hogy 230—900 kilométer magasságban az oxigén- és m mértékben a nitrogén-atomok ionjai a legnagyobb számban előforduló töltetrészecskék. A szovjet kozmikus rakéta segítségével első ízben kísérelték meg a bolygóközi gáz összetétetéslek felderítését. Kiderült, hogy az 1500 kilométer magasságban minden ggpwetars'- genmain tow proton jut. Sőt, 110—150 000 kilométer magasságban is 300—400 részecskét jeleztek a készülékek. Ez más szóval azt jelenti, hogy a bolygóközi tér egyáltalában nem ütés. A nagy magasságokban levő levegő sűrűségéről, hőmérsékletéről és összetételéről, valamit a kozmikus sugarek. Ibolyántúli és röntgen-sugarak erősségéről és energiájáról nyert adatok, valamint a Nap röntgen-sugarairól szerzett értesülések módot nyújtanak arra, hogy fogalmat alkossanak a földi atmoszféra ionizációjának fokáról, a bolygóközi gázok összetételéről és ily módon közelebb hozzák az űrrrepülés korszakát. Természetesen még ázamos műszaki, orvosi és biológiai feladatot kell megoldani.” a Holdon, ha épségben marad a rakéta! Martinov azt válaszolta, még ha fel is tételezhet, hogy vr. megtörténik (bár ez lehetetlen), ebben az esetben sem lehet meglátni a rakétatestet. A Holdig nagy a távolság és aj megfigyelés tárgya kicsiny. A Holdon csak egy olyan űrhajót lehet majd megfigyelni, amelynek átmérője 200-300 méter. (MTI) Danyilin : Nyomában vagyunk az űr titokzatos szülötteinek B. Danyilin, a műszaki tudományok kandidátusa, az Izvesztyijában hasonlóképpen helyesbíti az „űr” fogalmát. A világűr egyáltalán nem pusztaság, mint eddig elképzeltük — írja —, hanem mikrometeorokkal, rádióhullámokkal, kozmikus sugarakkal és elektromos töltésű részecskékkel telített térség. A rakéta módot nyújt arra, hogy megállapítsák, milyen erős a kozmikus sugárzás a Földtől különböző távolságokban, felderítsék a kozmikus sugarak jelenségét, és talán nyomon vagyunk már, hogy választ nyerjünk arra a kérdésre is, hol születnek a világűrnek ezek a titokzatos szülöttei. A rakétán olyan műszerek vannak, amelyekkel adatokat szerezhetnek a Föld és a Hold mágneses erőteréről. A magról a méterek segítségével, amelyeket a harmadik szputnyiló vitt magával, kiderült, hogy nem egészen helytálló a Föld mágnesességéről széles körben elterjedt teória, amelynek értelmében a földmágnesség erőterének nagy részét a földkéreg saját mágnesességével magyarázzák. A világűrrepülés a romantika világából a realitás területére berült. Mindenki számára világos, hogy a világűrben lezajló jelenségek és a földön lezajló jelenségek között sokféle és elszakíthatatlan kapocs van. Mint ismeretes, a Nap óriási hatást gyakorol a Föld életére. A Napfény infravörös, ibolyántúli és röntgensugarakat, valamint különböző rádióhullámokat, és elektromos töltésű részecskéket bocsát a földre. Ezek a részecskék behatolva az atmoszféra legfelsőbb rétegeibe, kozmikus sugarakkal együtt sarki fényt hoznak létre, azonkívül a levegő széles rétegét Villamossággal töltik meg, ez az ionoszféra, amely visszaveri a földről a rádióhullámokat. A Szputnyi- Irok és Fekéték erősseát antak, illetve adnak lehetőséget a kutatóknak, hogy feljussanak az atmoszféra legfelsőbb rétegeibe, megközelítsék a Holdat, megismerjék a Kalánt körülvevő rétegeket.” Jlandei/ú (Erdei rajza) Párizsi telefontudósítás A szovjet tudomány tekintélye óriási mértékben megnövekedett Párizs, Szeptember 13. Mint a nyugati világban mindenütt, Párizsban is óriási szenzációt keltett a második szovjet holdrakéta kilövésének híre. Szombaton délben egykét perccel azután, hogy a moszkvai rádió bejelentette a rakéta elindulását a Hold felé, a francia rádió is nyomban közölte rendkívüli hírként, hogy a „Lunique II” megkezdte útját az űrben. Az esti órák márt a rádió már közvetítette a fránéta hallgatóknak a holdrakéta hangját. A frantéta obszervatóriumok teleszkópjai este az égbolt iteégádott pontjára szegeződtek, attól a rakéta által kibocsátott nátrium-csíknak kellett megjelennie. Pontosan a szovjet tudósok által jelzett időpontban láthatóvá vált egy negyedosztályú csillagfény erejével a füstcsík. A Bt. Michelen a provencei obszervatórium 32 centiméter átmérőjű teleszkópja segítségével a francia eribaguezek fényképfelvételeket készítettek a szovjet holdrakéta füstjelzéséről. A párizsi Journal du Dimanche első oldalan ma ott áll a hatalmas fénykép, amely az 5—6 percig látott füstcsíkot ábrázolja. A párizsi utca embere óriási érdeklődéssel kíséri a szovjet désében, hogy ma a szovjet tudomány az első a világon. A francia sajtó tudományos kommentárjai nem fukarkodnak az elismerő megállapításokkal, a szovjet holdrakéta útján szerezhető tudományos adatok jelentőségének méltatásában. A francia tudományos hírt m magyarázatok aláhúzzák, hogy első ízben kaphatunk adatokat a Heidstlágné SSS teréről. Iimételték kiemelik a francia tudósok, hogy a szovjet tudomány olyan kivételes teljesítményű üzemanytagot állíthatott elő, amelynek felhasználásával rakétáik könynyűszerrel leküzdhetik a Föle vonzóerejét. A legnagyobb elismerés hangján szólnak arról, hogy a rakéta utolsó „emeletét”, amely leadókat, műszereket hordoz, távolból irányíthatják. A Journal du Dimdriche többi között így ír: „A szovjet tudomány tekintélye a világ közvéleménye — s az amerikaiak szemében is — igérvét óriási mértékben növekedett. Az Egyesült Államok lakói most az égboltról olvashatják le, a sarló-kalapácsos kozmikus lövedék útjából, hogy a Szovjetunió mekkora fölényt vívott ki az űr meghódításáért indult véssénybest. Pálffy József Itt 18-18-60, a második kozmikus űrrakéta hangja A Magyar Posta már vasárnap délelőttre a kozmikus űrrakéta iránt érdeklődők szolgálatába állította a 18-18-60-as telefonszámot. — „A Szovjetunió által szepember 12-éit teltmtott, második kozmikus rakéta jelzései” — így jelentkezik a hívószámon egy női hang. Ezután közvetíti az űrrakéta hangját. A telefonszámot már va sarhcip a ueid oraKtJan SuKan hívták. Magyar űrhajózási szakemberek Vollá Vtszpirtyitotkozata az irányítás technikájáról és pontosságáról A Magyar Űrhajózási Intéző Bizottság három tagjával, Almár Ivánnal, Nagy István Györggyel és Sinka Józseffel beszélgettünk a második szovjet űrrakétáról. — Merre száguld jelenleg a világmindenség e legújabb vándóra? Az új mesterséges égitest a legutóbbi adatok szerint mint megtette a holdig vezető út nagy részét, a vasárnap délben 12 órakor körülbelül 80 000 kilométerre közelítette meg a Holdat. Sebessége természetesen fokozatosan csökkent, s százezer kilométer után mintegy másodpercenként három kilométerre mérséklődött. Jelenleg 2600 méteres másodpercenkénti sebességgel száguld a Hold felé, de a Hold közelében a vonzás következtében kissé ismét messzuiasul, s körülbelül 2800 kilométeres sebességgel fut majd másodpercenként. A közölt adatokból kiszámíthatjuk, hogy a csillag SRfíSz visznyítva, jelenleg hol vezet el útja. Valószínű, hogy a kilövés időpontját azért is választották ezekben a napokban, mert földközelbe került a Hold, s így kerekszámban 374 000 kilométert kell megtennie az űrrakétának a HottUtf. FöMtávolban több tízezer kilométerrel nagyobb távolságot kellene befutnia. — Míritfiegy a kilövés első negyed és holdtölte között történt, tehát a rakéta jelenleg TStrsiófme 9 Napra, szaad körülmény — amennyiben élharna a höht mhírért tűs a TTHp,a rendszer új bolygójává válik — i r'lz.r'IAL-zvmrf'rv Hfi£o] Iri' o/~> I ~i o j tiMt'iJ evWOfTy vin trwiwty későbbi pályáját. Bizonyos idő után az űrrakéta közeledni fog a Naphoz, pályája elnyúltabb lesz, mint az első mesterséges bolygóé. Ha tehát mesterleges bolygóvá válik, egyik irányban messzebb távolodhatik el a Naptól, mint elődjét ugyanakkor körülbelül fél év múlva közelebb kerülhet a Naphoz, mint az első űrrakéta. Amenynyiben a Hold mellett vezet el majd a pályája, sebességéből és irányából ítélve körülbelül 200 millió kilométerrel távolodik el Földünktől, szemben az előző űrrakétával, amelyik mintegy 200 millió kilométer távolságra, hatolt be a Világűrbe. — Mi les* * sort* a rak*» tának, ha eltalálja a Holdat? — AZ első mratáloS jelentéseit hém tartalffiasn&R Uf&lest arra, hogy a rakétát a Höldté isáríyítottáll Völfia. A méhnyitjék a pályá Hékívezér a tídlónak, úgy a rakéta rázuhást, ha azonBra pályája mellette háladét, akkor a rakétát a Höld nem tudja „Befogja”, mert sebessége nagyobb, mint a Holdéít Vonatkozó szökési sebesség. — Milyen üzemanyag kétté fe» a rákét«? épít— Mffidén Bizannival a januári rakétánál is kitűnően bevált, immár klasszikus petróleum-oxigén keverék. Annál is valószínűbb ez, mert a rakéta súlya is körülbelül hasonló az előbbihez és sebessége is csaknem megegyezik azzal. Atomhajtásról szó sem lehet, mert ez esetben az atomhajtású szerkezetek a Holdra kerülnének s ott sugárszennyeződést idéznének elő. Ezt pedig nem kockáztathatják meg a tudósok, hiszen gyakorlatilag lehetetlenné tennék a későbbiek során a tudományos kísérleteket: a Hold keletkezésére, életkorára, valamint a Föld keletkezésének körülményeire. — Nem lehetséges, hogy a mostani rakéta műszertartálya épségben a Holdra érjen? ”* Ha ez lenne a cél, akkor a tartályt fékező rakétákkal kellene ellátni, hogy ezek megfelelően lelassítsák sebességét. A fékező rakétákat a pr»g',«rt*ma»ék khenheteindítania. A rakéta utolsó fokozatáról leválasztott 390 kilogrammos műszertartályban SSffflban hSb igen maradhatott hely ilyen rakéták számára. — Milyen pontosságot követel m!^a céloinál a HDM eltalá— Rendkívül bonyolult követelményeitet kell megoldani az irányításnál. Mozog a célpont és mozog az a hely is — a Föld — ahanbán a rakétát kilövik. Szemléltetően érdekes elmondani, hogy es a feladat olyan célzást követel, amelynél egy másodper-1 cékkent három tréléses sebességgel mozgó körhintáról egy Hé méter távolságban levő, egy méter átmérőjű és bardapás céhként 96 méteres sebességgel mozgó korongot kellene eltalálni. A januári űrrakétánál az irányítás pontossága 1—2 ívperc volt. Ez a pontosság meszemenően elég a Hold eltalálásához. A Hold távolságában ugyanis ez 22 kilométeres lövési szórásnak felel meg. A Hold átmérője pedig 3 470 kilométer, tehát ha a tudományos cél a Hold feltalálása, akkor éppen a Iso űrrakéta sikerei alapján minden bizonnyal meg is tudják ezt valósítani a szvjet tudósok. . Ele ha elgondoljuk, hogy a 122 kilométer sugarú kör területe nagyobb mint Magyarország, akkor a rakéta, által okozott aránylag kis becsapódási helyet nehezebb megtalálni a Holdon a napjainkban rendelkezésre álló távcsövekkel, mint egy tűz a szalmakazalban. A szovjet szakemberek véleménye szerint legalább 200 méter átmérőjű testnek kellene az Űrrakéta sebességével becsapódnia a Holdba, hogy a felvillanás optikai észlelésére földünkről remény legyen. Rt. I— Kiváló ételliftbengésséjtek, remek italok, ikSistöl sjíl át a frealanc étteremJien Till, Rákóczi út I* Telefon: 130 000