Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1959-06-01 / 22. szám

Vasárnap ifjúsági találkozó kere­tében leplezték le a II. kerületi fiatalok a Budakeszi út 5. szám alatti ház kertjében Ságvári End­re mellszobát. Ságvári Endrét 19­44-ben ebben a házban ölték meg a fasiszta nyomozók golyói. Ortutay Gyula és Harmati Sándor beszélt vasárnap Békésben A Békés megyei Mezőme­­gyer termelőszövetkezeti köz­ségben vasárnap békenagy­gyűlést tartott a Hazafias Népfront. A gyűlésen dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára beszélt a békési tanyavilág nagyarányú fejlődéséről, a dolgozó parasztok életkörül­ményeinek gyökeres megjavu­­lásáról, s ami ettől elválaszt-­ hatatlan: a békéről. Tíz év alatt nagy eredményeket ért el a nemzetközi békemozga­lom, állandóan növekvő ereje, a világ dolgozóinak összefogá­sa többször meghátrálásra késztette a háború megszál­lottjait. Szarvason Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára mondott beszédet az ottani békenagygyűlésen. KÉSZÜL AZ ORSZÁG ÚJ IPARTELEPÍTÉSI TERVE 10—15 új üzem az Alföldön és a Dunántúlon —­­nem telepítik ki a fővárosi üzemeket Budapest túlzsúfoltságának enyhítésére és a vidéki mun­kaigények kielégítésére — a Gazdasági Bizottság határo­zata nyomán — fontos terven dolgoznak az Országos Terv­hivatal szakemberei: készül az ország ipartelepítési terve, amely szerves része lesz a második 5 éves terv feladatait összegező tervtörvénynek és hosszú időre meghatározza az ipartelepítés irányát. A­ nagyarányú tervező mun­ka előkészítő része ezekben a napokban ért véget. Ennek során mindenekelőtt jogilag rögzítették, hogy a különböző állami intéz- ■ ményeknek az ipartelepí­téssel kapcsolatban milyen kötelességeik vannak. Mintegy harminc vidéki­­ vá­rosban tanulmányozták az ipartelepítés lehetőségeit, a többi között a közművek és az energiaforrások helyzetét, az építési lehetőségeket és a munkaerő-ellátottságot. Más­részt foglalkoztak a Budapest­hez hasonlóan zsúfolt vidéki ipari gócpontok vizsgálatával is. A minisztériumok pedig elkészítették javaslataikat, hogy melyek azok a­­ tervbe vett üzemek, amelyeket vi­dékre lehet telepíteni. A nagyméretű előkészítő munka során érdekes megál­lapításra jutottak a szakem­berek. Kiderült, hogy Buda­pest ipari súlya — mindamel­lett, hogy a főváros ma is a legelső ipari gócpont és zsú­foltsága, továbbá a foglalkoz­tatottak száma abszolút mér­tékben állandóan növeke­dett —­­ az elmúlt tíz esztendő alatt némileg csökkent a vidékkel szemben. Tíz esztendővel ezelőtt az iparban foglalkoztatotta­k 55 százaléka a fővárosban dol­gozott. Ez az arány 5 száza­lékkal csökkent. Ennek első­sorban az az oka, hogy az el­múlt években mindenekelőtt a bányászat fejlődött a leg­nagyobb ütemben. A második ötéves terv so­rán az elgondolások­­szerint 10—15 új üzemet létesíte­nek az ország különböző városaiban, elsősorban az Alföldön és a Dunántúlon. Az ipartelepítési terv készí­tői azonban már a­z éves ter­vet is felül­vizsgálták abból a szempontból,­­hogy melyek azok az eredetileg Budapestre tervezett új üzemek, amelye­ket vidékre lehet telepíteni. A Ganz Kapcsolók­ és Ké­szülékek Gyárának öntödéjét a terv szerint vidékre helyezik. Veszprémfajszon — a rádió­­készülékeket gyártó székes­­fehérvári Vadásztölténygyár közelében — építik fel a rá­diószekrény­eket gyártó új üzemet. A Remix Rádiótech­nikai Gyár egyes termékeit a jövőben Szombathelyen fog­ják gyártani. Két kaposvári üzem a Transvilltől és a Budapesti Kábel- és Sodrony­kötélgyártól átveszi a fém­tömlők és különböző villa­moskészülékek gyártását. Sok más példa is tanúsítja, hogy megkezdődött a tervszerű, ipartelepítés. Mindjárt hozzá kell azonban tenni, hogy — a közhiedelemmel ellentétben— nem a fővárosi üzemek ki­telepítéséről van szó, ami mérhetetlenül költséges és célszerűtlen lenne, hanem a jövőben építendő új üze­mek arányos és ésszerű elosz­tásáról a vidéki városok kö­zött. Az elmondottak nem jelen­tik azt, hogy eddigi ipartele­pítési politikánk helytelen volt. A szükségszerűség és az ésszerűség parancsolta, hogy az iparosítás elmúlt évei so­rán, mindenekelőtt az ener­giát adó bányavidékeket és rekonstrukciók révén a meg­levő ipari bázisainkat szilár­dítsuk meg, az pedig a múlt­ból reánk maradt fejlődési sajátosság volt, hogy az ipar zöme Budapestre összponto­sult. A most készülő nagyarányú ipartelepítési terv tehát nem más, mint az eddigi helyes iparfejlesztés folytatása, a ma szükségleteinek és lehetőségei­nek megfelelően. Katona István Vasárnapra virradóra életbe lépett a MÁV első egészesztendős menetrendje Vasárnapra virradó éjjel lé­pett életbe a MÁV új menet­rendje, a­m­ely egy évig lesz ér­vényben. A MÁV alaposan felkészült az áttérésre, a na­gyobb pályaudvarokon a for­galom legfelsőbb irányítói tar­tottak ellenőrzéseket. A ta­pasztalatokról a MÁV illeté­kes vezetői a következőket mondották a Hétfői Hírek munkatársának: — Az alapos előkészítésnek, a gondos munkának megvolt az eredménye. Az új menet­rendben szereplő vonatok pon­tosan közlekedtek a vasárnap hajnali és reggeli órákban, semmiféle fennakadás, nehéz­ség nem jelentkezett. Az új menetrend­­ kétségtelenül ké­nyelmesebb utazást nyújt majd az utasoknak, hiszen több vonat közlekedik majd a Balaton­ra és az üdülőhe­lyekre,­­ mint tavaly nyáron. Több vonatnak megrövidítet­tük a menetidejét, így az ér­dekeltek gyorsabban juthat­nak el úticéljukhoz. Már az új menetrend első napja iga­zolta, hogy továbbra is pon­tosan közlekednek majd a vonatok. Ez idő szerint ugyanis már 100 vonat közül mindössze két-három késik csak, az is egy-két percet, vagy legrosszabb esetben 10— 12 percet. Arra törekszünk, hogy a MÁV nyáron is pon­tosan betartsa a menetrend előírásait. Sajnos, az i­par egyelőre még nem szállította le a megrendelt motorkocsi­kat, így átmenetileg több olyan szerelvényt, amelyet motorkocsival akartunk já­ratni, gőzmozdonnyal, illetve tolató Diesel-mozdonnyal kell közlekedtetni. JÚNIUS 1-TŐL 15-IG, AMÍG A KÉSZLET TART! « RUHÁZATI­ CIKKEK JÓZSEF KÖRÚT. 37. Készruhák, fehérneműk, női—férfi kötöttáruk, méteráruk, stb. 20—50%-os leértékeléssel. Sok ezer cikk között válogathat!!! cipő­árusít­ás Thököly út 16. Női szandál 75,— Ft-től Női papucscipő fekete 225,— Ft helyett 180,— Ft Férfi papucscipők 350,— Ft helyett 270,— Ft Gyermek szandál 50,— Ft-től Férfi szandál 170,— Ft-től Férfi week-endcipő 105,— Ft háztartási­ cikkek józsef zománc nagy­­­edények kefeáruk varrógépek nádporoiók KÖRÜT 13. 30%-os leértékeléssel 50%-os leértékeléssel 30—40%-os leértékeléssel 28.— Ft helyett 13.— Ft-ért Esik eső karikára Vasárnap délelőtt mégis 12 700 könyv kelt el a sátrakban Eső mindenféle műfajban: csöpörész, szitál, záporoz, sze­metel, esik, hullong és így to­vább. Tehát minden fortélyát előszedi, hogy szétkergesse a Könyvhét vasárnapját. Sike­rül neki?... Ezt a vasárnapot úgy is fel­foghatjuk, mint a Budapesten 82 művel és háromszázezer kötetnyi könyvvel kivonult ál­lami könyvterjesztés és a vele­­szembenálló időjárás szünte­len csatározását. A csatározá­sokban eddig a könyv ügye tűnik győztesnek. Vasárnap már a kora délelőtti és legesősebb időben több mint 12 700 kötetnyi könyvet adtak el csupán a könyves sátrakban, 200 000 forintot meghala­dó értékben. Ezenkívül valamennyi köny­vesbolt is árusította az összes könyvnapi művet. Egyes he­lyeken, így a Kossuth Lajos utcai könyvesboltban nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint némelyik látványos és ezért a vásárló szemét jobban vonzó sátornál. Hozzávetőleges számítások szerint az üzemi könyvvásárok­ban eddig szintén 200 000 forintot meghaladó érték­ben keltek el könyvek. Már az első órákban igen sok elfogyott Puskin Anyeginjé­ből, Horatius verseiből, Illés Béla anekdotáiból, Berkesz András: Vihar után című re­gényéből, Heltai Jenő költe­ményeiből, Erenburg: A kom­­münár pipája című könyvé­ből, Juhász Gyula összegyűj­tött költeményei és Krúdy: A fehérlábú Gálné című könyve a viszonylag magas ár ellenére (50, illetve 86 forint) is nagy számban fogyott. Az ifjúsági könyvek közül a Robin Hood a legkapósabb. Nagy számban kelt el Molnár Gábor: Kalandok az őserdő­ben című útleírása is. Az Ünnepi Könyvhét csillaga azonban változatlanul Petőfi­ összes költeményeinek most megjelent ötvenezer példányos kiadása az eddigi vásárlásból ítélve valószínűleg napok alatt elfogy. A dedikáló írók közül Ta­mási Áronnak akadt vasárnap a legtöbb dolga. Nagy sikere volt Kaján Tibornak is, aki „Meglepő táblák” című kari­katúra-gyűjteményét rögtön­zött rajzokkal dedikálta. Egyébként déli tizenkét óra­kor a Nemzeti Színháznál fel­állított könyvsátor előtt iktat­ták be a „Könyvet” új hivata­lába. Nászajándék lett belőle. Így­­történt: Négy fiatalem­ber találkozott percnyi pontos­sággal a villamosmegállónál. Mint szavaikból kiderült, munkatársukat mentek kö­szönteni esküvője alkalmából. Már akkor összemosolyogtak, amikor rájöttek, hogy mind a négyen könyvet szántak barát­juknak nászajándékul. S mi­ként a szenvedélyes kártyás mérhetetlen lassúsággal húzza le a lapot, hogy fokozza a töb­biek izgalmát, oly vontatottan mondta meg az első a vásárolt könyv címét: Koroda: Látó­hegyi asszonyok. Bejelentése megdöbbentő hatást keltett. Mind a négyen ugyanazt a könyvet vették. ... A Látóhegyre mentek kö­szönteni. B. E. Kevés vásárló a tejboltok vasárnapi nyitva tar­táásának premierjén Vasárnap reggel 300 tejet árusító bolt tíz óráig nyitva­­tartott. A vasárnapi tejárusí­tásnak tulajdonképpen ez volt a premierje, ami egyébként gyengén sikerült. Vasárnap még sok háziasz­­szony nem tudta, hogy reggel kinyitnak a tejboltok s ezért még szombaton szerezte be a vasárnapi reggelihez és az­­ebédfőzéshez szükséges tejet. Másokat viszont a reggeli eső riasztott el a bevásárlástól. A gyengén sikerült premier el­lenére azonban a szakembe­rek véleménye szerint a kö­vetkező vasárnapokon már ugrásszerűen megnő a forga­lom, s nemcsak tejet, de más élelmiszereket is nagyobb mennyiségben vásárolnak majd a háziasszonyok. PUSKAPOROS HORDÓ, VAGY A BÉKE FÉLSZIGETE „A Balkánt régóta Európa puskaporos hordójának tartot­ták — állapította meg a­­ többi között Hruscsov minisz­terelnök a tiranai szovjet— albán barátsági nagygyűlésen, majd hozátette, hogy a hely­zet azóta lényegesen megvál­tozott.” A Balkán-félszigetnek az európai béke szempontjá­ból különleges helyzetére, az a fenyegető lehetőség irányí­totta rá ismét a figyelmet, hogy Görögországban és Olasz­országban amerikai rakéta­­támaszpontok felállítására ké­szülnek. Ez a lépés, amely nyilvánvalóan a szocialista or­szágok ellen irányul, kiélezné a helyzetet a Földközi-tenger és Délkelet-Európa térségében. Európa­ népeinek, de első­sorban a Balkán-félsziget né­peinek érdeke­ ennek az ellen­kezője: a balkáni „puskaporos hordó“ végleges megszünteté­se, a balkáni országok baráti együttműködésének megvaló­sítása, e térségből minden olyan politikai, vagy straté­giai célkitűzés távoltartása, amely feszült helyzetet terem­tene Délkelet-Európá­ban. A Tiranában elhangzott megállapítások világos és ha­tározott utat mutatnak arra, hogy miképpen válhat a Bal­kán puskaporos hordóból a béke félszigetévé. Az atom- és rakétafegyvermentes övezet megteremtése a Balkán-félszi­geten, azt jelentené, hogy si­kerülne kiiktatni a nemzet­közi politika egyik­ „neural­gikus pontját“. A balkáni helyzet stabili­­­zálására jó pár hónappal ez­előtt messzetekintő javasla­tot­ terjesztett elő Románia kormánya. Indítványozta, hogy hívják össze a balkáni országok — Románia, Bulgá­ria, Jugoszlávia, Albánia, Gö­rögország és Törökország — kormányfőinek­­ értekezletét és ezen rendezzék a fennálló vi­tás kérdéseket. A magyar nép kezdettől fogva helyesléssel és rokonszenvvel fogadta ezt a javaslatot. Történelmünk szo­morú tapasztalata és tanulsá­ga,­ hogy a­­ balkáni helyzet rendezetlensége, a Balkán-fél­szigeten kirobbant fegyveres konfliktusok pusztító követ­kezménnyel jártak Magyar­­ország számára is. Éppen­­ ezért tehát a ma­gyar mén a maga részéről határozottan és bizakodással támogatja ama törekvéseket, amelyek a „béke félszigeté­nek” reálpolitikai koncepció­ját segítik elő mind a Balkán, mind pedig egész Európa ér­dekében. A genfi értekezlettel egy időben... „A két világháborúban a német militaristák megmutatták, milyen rengeteg bajt tudnak okozni szomszédaiknak” — mondotta Hruscsov szovjet miniszterelnök. A bajkeverők most sem henyélnek. Ennek bizonyságára közöljük e látszólag tiszteletre méltó gyülekezet ké­pét is. A kép azt a jelenetet ábrázolja, amint a Krupp-konszern igazgató­­sági ülést tart az Essen melletti fejedelmi pompájú Villa Haselben, a Krupp-dinasztia fellegvárában. Vajon miről tárgyalnak? Fritz Berg, a német gyáriparosok szövetségének elnöke nemrégiben kijelentette: „A Nyugat anyagi felszerelése olyan feladat, amelynek teljesítéséből a német ipar nem maradhat ki és nem is akar kimaradni.” Hát szóval erről. . A bonni hadigépezet irányítói a közvélemény megnyugtatására korábban még azt mondogatták: a szövetségi köztársaság nem gondol saját hadiiparának kifejlesztésére. Most pedig Strauss hadügyminisz­ter arról beszél, hogy „a Bundeswehrnek technikailag a saját lábán kell megállnia.” A Huhr-vidék tehát újra fegyverarzenállá válik. (s.ő.) Antikvárium ballada Két szomszédvárról, pon­tosabban két üzlethelyiség­ről szeretnék beszélni. Mind­kettő a Mártírok útja 44-ben van. A, nagyobbik és hírében is derekabb, a sok féldecit és betörülközött honpolgárt lá­tott 281. számú Italbolt. Mel­lette ijedten lapít művészet­­történeti könyveket, Dickens és Tolsztoj műveit, Petrarca és József Attila költeményeit kínáló kirakatával, egy an­tikvárium. Az italboltban a csorba fröccsöspoharak, a bagószínű fal arra figyelmezteti a beté­vedt szomjas utazót: a csap­székek kivesző fajtája utolsó mohikánjainak egyikét látja. Maguk az alkalmazottak is el­mondják: hamarosan átala­kítják ezt a boltot. Az antikvárium oly szűk, hogy ha három vevő nekiáll böngészni, a negyedik már csak az utcáról­­szólhat be: „Kapható-e Zrínyi halála négy kötetben, Emich Gusztáv be­tűivel?”­­ Ha valaha vendéglősűrűségi versenyt hirdetnének, ez a környék jó eséllyel harcolhat­na kl világelsőségért. Egy meg­­állónyi körzetében találjuk a Paksi halásztanyát, a Margit­­híd éttermet, a Gülbalog ven­déglőt, a 282-es Italboltot, a Zelfihordót, a Rózsadomb ét­termet és még hét hasonlót, tehát összesen 13 vendéglőt, csárdát, italboltot. S most ké­szül a szemközti oldalon az újjáépülő Regent-házban fő­városunk egyik legnagyobb, legszebb étterme. Viszont, ha Buda állami an­tikváriumait vesszük számba, akkor találunk egyet a Bartók Béla úton, s találjuk az em­lített árva, vézna, szomorkás boltocskát. Ilyen jelenség is kevés van világszerte: több egyetem és főiskola működik Budán, mint ahány antikvá­riuma van. Mondotta tehát szomorú arccal az antikvárium veze­tője: „Se megfelelő raktár, se megfelelő bolthelyiség. Fél Buda áldaná a vendéglátó­­ipart, ha a megszűnő italbolt helyiségét az antikváriumhoz csatolnák. Így körzetünk po­tom negyedmillió lakosa meg­felelő antikváriumhoz jutna.” Serényen odafolyamodtunk tehát a II. kerületi Vendég­látóipari Vállalat igazgatójá­hoz, mit szólna erre a javas­latra. Jókedvűen felkacagott: „Mi is bővíteni szeretnénk ott Ad­ja át nekünk a helyiséget a Könyvterjesztő, cserébe oda­adjuk neki antikvárium cél­jára a Dióhéj eszpresszót.” (Vagyis nevének megfelelően a világ legparányibb eszpresz­­szóját, amiből jóformán csak mikroszkóp alatt látható egy akkora darab, amin elférne egy satnya házikönyvtár.) Nem tehetne-e valamit annak érdekében a belkereskedelem, hogy a könyvet nyújtó jobb keze és az ételt-italt felszol­­­­gáló bal keze megértse, hogy­­ melyikre hol van pillanatnyi­­l­­ag nagyobb szükség? (-rí

Next