Hétfői Hírek, 1960 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1960-09-12 / 37. szám

Ára: 1 Ft GONDOLATOK A VÉRTANÚK VASÁRNAPJÁN Irta: Parragi György Szeptember hó második va­sárnapja a fasizmus áldoza­tainak szentelt nemzetközi nap. Ezen a vasárnapon ke­gyelettel emlékszünk vissza mindazokra az ismert anti­fasiszta hősökre és a millió­nyi névtelen áldozatra, akik a fasizmus embertelensége, rém­uralma, világhódító tervei el­len folytatott harcban pusz­tultak el, azokra, akik már a második világháború előtt megkezdték ezt a harcot, de nem érhették meg a fasizmus felett aratott győzelmet. Szep­tember 11-én valóban a vér­tanúkra emlékező vasárnap volt. Kérdezzük azonban: eleget tettek-e volna a mai antifa­siszták lelkiismeretbeli pa­rancsszavuknak, ha megille­­tődve, csak emlékeztek vol­na, ha az egykori közös har­cokra visszagondolva, csak a fasizmus áldozatainak tra­gikus sorsát gyászolták vol­na? Ezeknek az ismételten antifasiszta határozott nem­mel felel. Mert a fasizmus ál­dozatainak napja nemcsak emléknap, hanem harci nap, újabb emberi és politikai kö­telességek vállalásának nap­ja, újabb harci lendületet adó nap, a régi küzdelem folyta­tásának egyik megkülönböz­tető napja. Ezek azok az ismételten megújuló lelkiismereti, harci feladatoknak teljesítését nem­csak a fasizmus áldozatai iránt érzett kegyelet írja elő, hanem az egész élő emberi­ség jövőjéért, szabadságáért, békéjéért való helytállás, be­csületbeli tartozás köteles­sége. Ezért ezen a vasárnapon az antifasiszták világszerte nem­­csak a múltra, a börtönökre, a vesztőhelyekre, a haláltá­­borokra, a gázkamrákra, a krematóriumokra — amelyek­ben az áldozatok mártírhalált haltak — néztek vissza, ha­nem éles szemmel vizsgálták a mai világpolitikai helyzet forrongó alakulását, és a régi harci készséggel előrevetették pillantásukat a jövőbe is. A jelen helyzetnek és a jö­vő lehetőségeinek mérlegelé­se adta meg az idei emlék­napnak igazi jelentőségét és tartalmát. Mire figyelmeztet a jelen és milyen magatartást követel az antifasisztáktól a jövő? A második világháború végén a fasizmus legyőzése feletti ha­tártalan lelkesedésben mind­azok, akik részt vettek a náci, olasz, japán, magyar és más fasizmusok felett aratott meg­semmisítő győzelem kivívásá­ban — érthetően — jóhiszemű optimizmussal bíztak abban, hogy ez a győzelem örökre megsemmisíti nemcsak a fa­sizmus katonai erejét, de vég­legesen kiirtja a fasiszta szellemnek még az írmagját is. Ez az akkori győzelem lég­körében indokoltan feltámadt reménység azonban rövid né­hány év múlva szertefoszlott. A fasiszta militarizmus épp­úgy, mint a fasiszta szellem rövid időre a föld alá szorult ugyan, de mint a későbbi események bizonyították, nem sikerült örökre lezárt kriptába eltemetni. A jelen tényei kegyetlenül bizonyítják, hogy a fasiszta militarizmus és ideológia a második világháború után egy ideig tetszhalott­ állapot­ban volt, de ne­m halt meg teljesen. fzétrekelésében nagy részük volt a fasizmussal már a világháború előtt és alatt is közeli kapcsolatokat feawert'' & w»m­ «álakat követő imperialistáknak, első­sorban az amerikai imperia­listáknak. Mindenekelőtt az utóbbiakat terheli a történe­lem ítélőszéke előtt a felelős­ség, hogy minden eszközzel segítették föld alatti búvóhe­lyeikről napvilágra hozni azo­kat a náci tábornokokat, a Globke- és Oberlander-féle tömeggyilkosokat, az olasz fa­siszta vezetőket, akik elsősor­ban felelősek a második világ­háború ötvenmillió halott­jáért, a sok tízezer amerikai halottért is. Azóta már nyíltan garáz­dálkodnak a neofasiszta jel­mezbe bújt régi fasiszták Nyugat-Európa különböző or­szágaiban, elsősorban Nyugat- Németországban, amely a neo­­fasizmus viperafészke, de másutt, Olaszországban, Fran­ciaországban és Ausztriában is. Természetes, hogy a fasiz­mus áldozatainak emlékéhez nem akkor maradunk hűek, ha csak emlékbeszédeket mondunk, koszorúkat helye­zünk el a különböző emlék­művekre, hanem ismét, nem­zetközi méretekben is, meg­teremtjük az antifasiszta harci frontot, és visszaverjük a fasiszta provokációkat, bár­mely országban is üssék fel fejüket. Ez az újjáéledt antifasisz­ta nemzetközi frontnak tör­ténelmi feladata. Ezeknek a feladatoknak teljesítésére ser­kent a vasárnapi antifasiszta emléknap, az egyre kihívób­­ban előtörő nemzetközi fa­siszta irányzatokkal fel kell tehát venni keményen a har­cot. Újra meg kell teremteni az antifasiszta erők nemzet­közi frontjának egységét. És nemcsak azért, hogy ez a front visszaverje az újjáéledő fasizmus támadásait, hanem elsősorban azért, hogy meg­akadályozza a neofasizmus aknamunkáját egy új világ­háború kirobbantására, az egész emberiség ellen irá­nyuló merénylet elkövetésére. Ez az értelme az újjáéledt antifasiszta nemzetközi front­nak. Ez a front olyan zászló­kat lobogtat, amelyek az em­beriségnek az élethez, az el­nyomás nélküli élethez, a szabadsághoz, a haladáshoz, a szocializmushoz való jogait hirdetik. A neofasizmus új, mindent megsemmisítő nuk­leáris háborút hirdet. Az anti­fasiszta front a béke jegyében, a szociális haladás érdekében, az emberiség jobb életének megvalósítása céljából indí­totta el támadását a föld alól kibúvó neofasiszta erők el­len. Az antifasiszta front ma sokkal erősebb, mint volt a háború előtt és a háború alatt. Százmilliók értik meg az antifasizmus harcának igazságát és erejét. A halál lovagjai, a neofasiszta erők nem törik le az antifasiszta frontba tömörült sok száz milliónyi ember életösztönét, nem tudják elhomályosítani a tömegek tisztánlátását. A neo­fasizmus ideológiai frontáttö­rési kísérlete reménytelen, reménytelenek a Pentagon urainak és a náci tábornokok­nak a tervei a békeszerető né­pek, elsősorban a szocialista tábor ellen. A fasizmus áldozatainak emléknapja a neofasizmus és a militarizmus elleni harcra, a nemzetközi antifasiszta front egységének további megszilár­dítására hívja fel a figyel­met. . Ugyanakkor figyelmez­teti a neofasisztákat és szö­vetségeseit: saját halálos íté­letüket írják alá, ha meg akarják valósítani háborús terveitet. MAGYAR RÁ. HÉTFŐI IV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM. POLITIKAI HETILAP 1960. SZEPTEMBER 12. HÉTFŐ. AttCru 4 vtMA nvizió Totó-eredmények A világsajtó az ENSZ-közgyűlés jelentőségéről Közöljük az V. és VI. Békekölcsön nyereménylistáját Egyetemi vezetők nyilatkoznak az oktatási reformról Rendezik a Móricz Zsigmond körtér forgalmát Telefonjelentésünk az olimpia zárásáról Legújabb jelentések a kongói helyzetről Az ENSZ-parancsnokság akadályozza a kongói küldöttség New York-i utazását Leopoldville, szeptember 11. (MTI) Stamneyville-ben a helyzet teljesen nyugodt. A keleti tartomány — Lumumba leg­főbb erőssége — szilárdan a kormány mellett áll. Az ENSZ bénító intézkedéseinek súlyos hatásai ellenére mindenütt a kongói államszervezet meg­erősödésének jelei tapasztal­hatók. Megnyugtató látni, hogy itt a fővárosban — csak­úgy, mint Kaszaiban és a ke­leti tartományban — a had­sereg szilárdan támogatja a központi kor­mányt. Ha Lu­mumba kormányának a kö­vetkező néhány napon belül sikerül magát kivágnia az ENSZ főparancsnokság blo­kádjából, akkor viszonylag hamar úrrá lehet a helyzeten és sikeresen befejezheti az or­szág újjáegyesítésének művét. Ellenkező esetben csak elke­seredett akciók következhet­nek, amelyek felidézhetik az általános polgárháború ve­szélyét. Mint a Reuter közli, Bo­­lamba, a kongói tájékoztatás­ügyi miniszter államtitkára újságíróknak szombat este be­jelentette, hogy a kormány csapatai megszállták a leo­­poldville-i rádiót és a főváros repülőterét. Kaszavubu szombati távira­tával egy időben a Biztonsági Tanács tagjai között szétosz­tották azt a felhívást is, ame­lyet Lumumba miniszterelnök intézett az ENSZ-hez. A fel­hívásban Lumumba elítéli az ENSZ főtitkárának beavatko­zását Kongó belügyeibe. A közép-keleti hírügynök­ség jelentését idézve az AP közli, hogy azok az afrikai or­szágok, amelyek csapatokat küldtek Kongóba, azzal a gon­dolattal foglalkoznak, hogy ezeket a csapatokat vissza­vonják, ha az ENSZ továbbra is beavatkozik Kongó bel­ügyeibe.• A brazzaville-i rádió egyik közlése szerint Ileo, a kongói szenátus elnöke — akit Ka­szavubu Lumumba helyére miniszterelnöknek jelölt — Bukavuba menekült. Az MTI prágai jelentése szerint a csehszlovák külügy­minisztérium nyilatkozatot tett közzé a kongói helyzetről. A nyilatkozat határozottan el­ítéli a fiatal kongói állam el­len szőtt cselszövéseket és kö­veteli, hogy az ENSZ képvi­selői és szervei a jövőben ne avatkozzanak be törvénytele­nül Kongó belügyeibe. Mint a TASZSZ tudósítója jelenti, a kongói közvéle­mény körében növekvő felhá­borodást kelt az ENSZ fele­lős képviselőinek magatartá­sa, amelyet azóta tanúsíta­nak, hogy Kaszavubu meg­tette egyoldalú nyilatkozatát Lumumba elmozdításáról, amit később a kongói parla­ment többsége elutasított. Egy nyugati újságíró va­sárnap kijelentette, hogy Ka­szavubu beszélgetést folyta­tott Harrim­an-nel, aki Ken­nedy amerikai elnökjelölt megbízásából érkezett Leo­­poldville-be. Kaszavubu ki­jelentette, elengedhetetlen­nek tartja, hogy még vagy öt-hét napig fennmaradjon a jelenlegi helyzet, vagyis az ENSZ-csapatok ellenőrzése az ország élete felett. Az országban többen is ki­fejezték már elégedetlenségü­ket az ENSZ képviselőinek méltatlan cselekedetei miatt. „Úgy látszik tévedtünk, ami­kor az ENSZ-hez fordultunk segítségért — mondotta a TASZSZ tudósítójával foly­tatott­­ beszélgetésében Pierre Medier kongói szenátor —, azokhoz az országokhoz kel­lett volna fordulnunk, ame­lyek felajánlották segítségü­ket. A Nyugat, az ENSZ égi­sze alatt rosszindulatú maga­tartást tanúsít velünk szem­ben és ezt nem tűrhetjük.” A kongói kormány szóvivője bejelentette, hogy vasárnap elindul New York-ba egy kül­döttség, hogy a Biztonsági Ta­nácsban képviselje Lumumba kormányának álláspontját. A küldöttség vezetője, Thomas Kama, Kongó ENSZ-megbí­­zottja és a küldöttségben részt vesz Lumbala államtitkár. Az ENSZ-parancsnokság , ■ azon­ban — amely Leopoldville re­pülőterét megszállva tartja — nehézségeket támaszt a kül­döttség elindulásának útjába. Az ENSZ „szigorú ellenőrzé­se” azonban, úgy látszik, nem egyformán érint mindenkit Kongóban, mert a Kaszavubu által kijelölt ellenminiszterel­nök, Ileo küldöttsége — mint az AP jelenti — vasárnap reggel Leopoldville-ből már el is indult az Egyesült Álla­mokba. Az ENSZ fegyveres erőinek egy csoportja vasárnap Leo­­poldville-ből Kaszai és Ka­tanga határára utazott, hogy érvényt szerezzen az állítólag Kaszavubu által elrendelt tűz­szünetnek, amelyet azonban a kongói központi kormány ha­tározottan cáfolt. (MTI) Lelkes hanguton­ bék­egyűléssel fejeződött be Szegeden Paul Robeson vasárnapi alföldi látogatása Tudósítónk jelenti Szegedről. A békegyűlésre igyekvő Paul Robeson gépkocsija más­félórás késéssel futott be Sze­gedre: az útba eső alföldi vá­rosok népe keresztülhúzta az útimarsallok minden számítá­sát. Vendégünk nem utazha­tott át megállás nélkül Kecs­keméten, Kiskunfélegyházán és Kisteleken, mert mindenütt elállta kocsija útját az alföldi dolgozók sokasága. Műsoron kívül „Műsoron kívül” mind a há­rom városban fogadó bizott­ság és hatalmas tömeg várta­­Paul Robesont, de a fogadó bizottságok ezúttal nem tud­ták ellátni önként vállalt fel­adatukat, mert az egybegyűlt ezrek szeretete elsöpörte az ünnepi rendet­­ és a rende­zők kordonát. Az üdvözlő be­szédek szavai szerte­foszlot­­tak a zúgó tapsviharban, a mindent elsöprő éljenzésben. Mindenki látni akarta a nagy művészt, mindenki közel akart férkőzni hozzá. Paul Robeson meghatottan állta a „roha­mot”, a magyar nép tiszteleté­nek, szeretetének újra meg újra kitörő megnyilvánulását. A kocsisor dél helyett csak délután érkezett meg Szeged­re. A vendégváró tömeg meg­töltötte a tágas Széchenyi te­ret. Színpompás kép fogadta Robesont: a gyárak munkásai ünneplőben, a környékbeli magyar és délszláv parasztok népviseletben várták az érke­zőt. A tömeg előtt zsinóros, feketeruhás csoport: a Dankó Pista népi zenekar „száz szál cigánya” muzsikált. Az éljen­zés, a taps itt is elnyomta az üdvözlő szónok hangját. Auto­gramkérők­­ százai vették kö­rül a vendéget, aki egymás­után írta nevét gyerekkéz nyújtotta kockás irkalapra, dí­szes albumokba s a város em­lékkönyvébe is. A vízhordó dala A sok ezres tömeg akkor sem tágított, amikor a vendég alakja már eltűnt a Városi Tanács kapuboltozata alatt: ■tapsorkán hívta újra és újra az ablakhoz, végül küldöttség kérte a művészt, szóljon né­hány szót a szegediekhez az erkélyről. „Ennél szebb fogad­tatást már elképzelni sem tu­dok” — mondta Paul Robesen s aztán elmondotta, hálás né­pünknek az együttérzésért, a szeretésért, amely az üldözte­tés éveiben a legkülönbözőbb formákban jutott el hozzá Amerikába. Ezernyi meghívó levél érkezett hozzá, s íme most itt van, eleget tett a meghívásnak. A meghatott, meleg szavak után, befejezésül felcsendült A vízhordó dala, betöltötte a teret a művész gyönyörű basszusa. Ezután a fogadásra egybegyűlt tömeg még hosszú ideig éltette Paul Robesont. Késő délután a kétíves ven­dég részt vett a Dóm téren rendezett béke nagygyűlésen, ahol a békéért és a népek ba­rátságáért szót emelő beszé­dét és dalait szűnni nem aka­ró, tomboló tapsviharral és él­jenzéssel fogadta a nagygyű­lésen megjelent sok ezres tö­meg. D. I. ­i Egyes­ül Ara­b Köztársaság alelnöke a székesfeh­érvári Szabad Élet tsz-ben Nureddin Kahalé, az Egye­sült Arab Köztársaság alel­­nöke feleségével vasárnap — útban Tihany felé — meglá­togatta a székesfehérvári Sza­bad Élet termelőszövetkezetet. Kíséretében volt Dr. Izzat el Tabul­i, a szíriai központi bank kormányzója és Musz­­tafa Aly Khalaf, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Az arab vendége­ket útjukra elkísérte Kristóf István, az Elnöki Tanács tit­kára, valamint Radványi Já­nos rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, a Kül­ügyminisztérium protokol osz­tályának vezetője és Katona János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium osztály­vezetője. Az Egyesült Arab Köztársa­ság alelnöke és kísérete elő­ször a székesfehérvári Szabad Élet termelőszövetkezet öntö­zéses konyhakertészetét tekin­tette meg. Itt Farkas Lajos, a Fejér megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnökhe­lyettese és Varjas Gyula, a termelőszövetkezet elnöke üd­vözölte a vendégeket, akik el­látogattak a szövetkezet ta­nyaközpontjába is. A vendé­geket részletesen tájékoztat­ták a szövetkezet fejlődéséről, eddigi eredményeikről, a ta­gok jövedelméről, szociális helyzetükről. A szövetkezet központjában a vendégek el­beszélgettek a vendéglátókkal és tovább folytatták útjukat Tihany felé. (MTI) Átépítik a diósgyőri kettes­szám­ú kohót A Lenin Kohászati Művek nagyolvasztóművében meg­kezdték a 2-es számú kohó átt­építését. A kohót új falazat­tal és vértezettel látják el, a segédberendezéseket felújítják és részben újakkal cserélik ki. Az építkezés több mint harmincmillió forintba kerül és abban csaknem harminc üzemnek több mint hatszáz dolgozója vesz részt. Az át­épített nagyolvasztót előrelát­­hatólag októberben helyezik üzembe.

Next