Hétfői Hírek, 1960 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1960-09-12 / 37. szám
Ára: 1 Ft GONDOLATOK A VÉRTANÚK VASÁRNAPJÁN Irta: Parragi György Szeptember hó második vasárnapja a fasizmus áldozatainak szentelt nemzetközi nap. Ezen a vasárnapon kegyelettel emlékszünk vissza mindazokra az ismert antifasiszta hősökre és a milliónyi névtelen áldozatra, akik a fasizmus embertelensége, rémuralma, világhódító tervei ellen folytatott harcban pusztultak el, azokra, akik már a második világháború előtt megkezdték ezt a harcot, de nem érhették meg a fasizmus felett aratott győzelmet. Szeptember 11-én valóban a vértanúkra emlékező vasárnap volt. Kérdezzük azonban: eleget tettek-e volna a mai antifasiszták lelkiismeretbeli parancsszavuknak, ha megilletődve, csak emlékeztek volna, ha az egykori közös harcokra visszagondolva, csak a fasizmus áldozatainak tragikus sorsát gyászolták volna? Ezeknek az ismételten antifasiszta határozott nemmel felel. Mert a fasizmus áldozatainak napja nemcsak emléknap, hanem harci nap, újabb emberi és politikai kötelességek vállalásának napja, újabb harci lendületet adó nap, a régi küzdelem folytatásának egyik megkülönböztető napja. Ezek azok az ismételten megújuló lelkiismereti, harci feladatoknak teljesítését nemcsak a fasizmus áldozatai iránt érzett kegyelet írja elő, hanem az egész élő emberiség jövőjéért, szabadságáért, békéjéért való helytállás, becsületbeli tartozás kötelessége. Ezért ezen a vasárnapon az antifasiszták világszerte nemcsak a múltra, a börtönökre, a vesztőhelyekre, a haláltáborokra, a gázkamrákra, a krematóriumokra — amelyekben az áldozatok mártírhalált haltak — néztek vissza, hanem éles szemmel vizsgálták a mai világpolitikai helyzet forrongó alakulását, és a régi harci készséggel előrevetették pillantásukat a jövőbe is. A jelen helyzetnek és a jövő lehetőségeinek mérlegelése adta meg az idei emléknapnak igazi jelentőségét és tartalmát. Mire figyelmeztet a jelen és milyen magatartást követel az antifasisztáktól a jövő? A második világháború végén a fasizmus legyőzése feletti határtalan lelkesedésben mindazok, akik részt vettek a náci, olasz, japán, magyar és más fasizmusok felett aratott megsemmisítő győzelem kivívásában — érthetően — jóhiszemű optimizmussal bíztak abban, hogy ez a győzelem örökre megsemmisíti nemcsak a fasizmus katonai erejét, de véglegesen kiirtja a fasiszta szellemnek még az írmagját is. Ez az akkori győzelem légkörében indokoltan feltámadt reménység azonban rövid néhány év múlva szertefoszlott. A fasiszta militarizmus éppúgy, mint a fasiszta szellem rövid időre a föld alá szorult ugyan, de mint a későbbi események bizonyították, nem sikerült örökre lezárt kriptába eltemetni. A jelen tényei kegyetlenül bizonyítják, hogy a fasiszta militarizmus és ideológia a második világháború után egy ideig tetszhalott állapotban volt, de nem halt meg teljesen. fzétrekelésében nagy részük volt a fasizmussal már a világháború előtt és alatt is közeli kapcsolatokat feawert'' & w»m «álakat követő imperialistáknak, elsősorban az amerikai imperialistáknak. Mindenekelőtt az utóbbiakat terheli a történelem ítélőszéke előtt a felelősség, hogy minden eszközzel segítették föld alatti búvóhelyeikről napvilágra hozni azokat a náci tábornokokat, a Globke- és Oberlander-féle tömeggyilkosokat, az olasz fasiszta vezetőket, akik elsősorban felelősek a második világháború ötvenmillió halottjáért, a sok tízezer amerikai halottért is. Azóta már nyíltan garázdálkodnak a neofasiszta jelmezbe bújt régi fasiszták Nyugat-Európa különböző országaiban, elsősorban Nyugat- Németországban, amely a neofasizmus viperafészke, de másutt, Olaszországban, Franciaországban és Ausztriában is. Természetes, hogy a fasizmus áldozatainak emlékéhez nem akkor maradunk hűek, ha csak emlékbeszédeket mondunk, koszorúkat helyezünk el a különböző emlékművekre, hanem ismét, nemzetközi méretekben is, megteremtjük az antifasiszta harci frontot, és visszaverjük a fasiszta provokációkat, bármely országban is üssék fel fejüket. Ez az újjáéledt antifasiszta nemzetközi frontnak történelmi feladata. Ezeknek a feladatoknak teljesítésére serkent a vasárnapi antifasiszta emléknap, az egyre kihívóbban előtörő nemzetközi fasiszta irányzatokkal fel kell tehát venni keményen a harcot. Újra meg kell teremteni az antifasiszta erők nemzetközi frontjának egységét. És nemcsak azért, hogy ez a front visszaverje az újjáéledő fasizmus támadásait, hanem elsősorban azért, hogy megakadályozza a neofasizmus aknamunkáját egy új világháború kirobbantására, az egész emberiség ellen irányuló merénylet elkövetésére. Ez az értelme az újjáéledt antifasiszta nemzetközi frontnak. Ez a front olyan zászlókat lobogtat, amelyek az emberiségnek az élethez, az elnyomás nélküli élethez, a szabadsághoz, a haladáshoz, a szocializmushoz való jogait hirdetik. A neofasizmus új, mindent megsemmisítő nukleáris háborút hirdet. Az antifasiszta front a béke jegyében, a szociális haladás érdekében, az emberiség jobb életének megvalósítása céljából indította el támadását a föld alól kibúvó neofasiszta erők ellen. Az antifasiszta front ma sokkal erősebb, mint volt a háború előtt és a háború alatt. Százmilliók értik meg az antifasizmus harcának igazságát és erejét. A halál lovagjai, a neofasiszta erők nem törik le az antifasiszta frontba tömörült sok száz milliónyi ember életösztönét, nem tudják elhomályosítani a tömegek tisztánlátását. A neofasizmus ideológiai frontáttörési kísérlete reménytelen, reménytelenek a Pentagon urainak és a náci tábornokoknak a tervei a békeszerető népek, elsősorban a szocialista tábor ellen. A fasizmus áldozatainak emléknapja a neofasizmus és a militarizmus elleni harcra, a nemzetközi antifasiszta front egységének további megszilárdítására hívja fel a figyelmet. . Ugyanakkor figyelmezteti a neofasisztákat és szövetségeseit: saját halálos ítéletüket írják alá, ha meg akarják valósítani háborús terveitet. MAGYAR RÁ. HÉTFŐI IV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM. POLITIKAI HETILAP 1960. SZEPTEMBER 12. HÉTFŐ. AttCru 4 vtMA nvizió Totó-eredmények A világsajtó az ENSZ-közgyűlés jelentőségéről Közöljük az V. és VI. Békekölcsön nyereménylistáját Egyetemi vezetők nyilatkoznak az oktatási reformról Rendezik a Móricz Zsigmond körtér forgalmát Telefonjelentésünk az olimpia zárásáról Legújabb jelentések a kongói helyzetről Az ENSZ-parancsnokság akadályozza a kongói küldöttség New York-i utazását Leopoldville, szeptember 11. (MTI) Stamneyville-ben a helyzet teljesen nyugodt. A keleti tartomány — Lumumba legfőbb erőssége — szilárdan a kormány mellett áll. Az ENSZ bénító intézkedéseinek súlyos hatásai ellenére mindenütt a kongói államszervezet megerősödésének jelei tapasztalhatók. Megnyugtató látni, hogy itt a fővárosban — csakúgy, mint Kaszaiban és a keleti tartományban — a hadsereg szilárdan támogatja a központi kormányt. Ha Lumumba kormányának a következő néhány napon belül sikerül magát kivágnia az ENSZ főparancsnokság blokádjából, akkor viszonylag hamar úrrá lehet a helyzeten és sikeresen befejezheti az ország újjáegyesítésének művét. Ellenkező esetben csak elkeseredett akciók következhetnek, amelyek felidézhetik az általános polgárháború veszélyét. Mint a Reuter közli, Bolamba, a kongói tájékoztatásügyi miniszter államtitkára újságíróknak szombat este bejelentette, hogy a kormány csapatai megszállták a leopoldville-i rádiót és a főváros repülőterét. Kaszavubu szombati táviratával egy időben a Biztonsági Tanács tagjai között szétosztották azt a felhívást is, amelyet Lumumba miniszterelnök intézett az ENSZ-hez. A felhívásban Lumumba elítéli az ENSZ főtitkárának beavatkozását Kongó belügyeibe. A közép-keleti hírügynökség jelentését idézve az AP közli, hogy azok az afrikai országok, amelyek csapatokat küldtek Kongóba, azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy ezeket a csapatokat visszavonják, ha az ENSZ továbbra is beavatkozik Kongó belügyeibe.• A brazzaville-i rádió egyik közlése szerint Ileo, a kongói szenátus elnöke — akit Kaszavubu Lumumba helyére miniszterelnöknek jelölt — Bukavuba menekült. Az MTI prágai jelentése szerint a csehszlovák külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé a kongói helyzetről. A nyilatkozat határozottan elítéli a fiatal kongói állam ellen szőtt cselszövéseket és követeli, hogy az ENSZ képviselői és szervei a jövőben ne avatkozzanak be törvénytelenül Kongó belügyeibe. Mint a TASZSZ tudósítója jelenti, a kongói közvélemény körében növekvő felháborodást kelt az ENSZ felelős képviselőinek magatartása, amelyet azóta tanúsítanak, hogy Kaszavubu megtette egyoldalú nyilatkozatát Lumumba elmozdításáról, amit később a kongói parlament többsége elutasított. Egy nyugati újságíró vasárnap kijelentette, hogy Kaszavubu beszélgetést folytatott Harriman-nel, aki Kennedy amerikai elnökjelölt megbízásából érkezett Leopoldville-be. Kaszavubu kijelentette, elengedhetetlennek tartja, hogy még vagy öt-hét napig fennmaradjon a jelenlegi helyzet, vagyis az ENSZ-csapatok ellenőrzése az ország élete felett. Az országban többen is kifejezték már elégedetlenségüket az ENSZ képviselőinek méltatlan cselekedetei miatt. „Úgy látszik tévedtünk, amikor az ENSZ-hez fordultunk segítségért — mondotta a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésében Pierre Medier kongói szenátor —, azokhoz az országokhoz kellett volna fordulnunk, amelyek felajánlották segítségüket. A Nyugat, az ENSZ égisze alatt rosszindulatú magatartást tanúsít velünk szemben és ezt nem tűrhetjük.” A kongói kormány szóvivője bejelentette, hogy vasárnap elindul New York-ba egy küldöttség, hogy a Biztonsági Tanácsban képviselje Lumumba kormányának álláspontját. A küldöttség vezetője, Thomas Kama, Kongó ENSZ-megbízottja és a küldöttségben részt vesz Lumbala államtitkár. Az ENSZ-parancsnokság , ■ azonban — amely Leopoldville repülőterét megszállva tartja — nehézségeket támaszt a küldöttség elindulásának útjába. Az ENSZ „szigorú ellenőrzése” azonban, úgy látszik, nem egyformán érint mindenkit Kongóban, mert a Kaszavubu által kijelölt ellenminiszterelnök, Ileo küldöttsége — mint az AP jelenti — vasárnap reggel Leopoldville-ből már el is indult az Egyesült Államokba. Az ENSZ fegyveres erőinek egy csoportja vasárnap Leopoldville-ből Kaszai és Katanga határára utazott, hogy érvényt szerezzen az állítólag Kaszavubu által elrendelt tűzszünetnek, amelyet azonban a kongói központi kormány határozottan cáfolt. (MTI) Lelkes hanguton békegyűléssel fejeződött be Szegeden Paul Robeson vasárnapi alföldi látogatása Tudósítónk jelenti Szegedről. A békegyűlésre igyekvő Paul Robeson gépkocsija másfélórás késéssel futott be Szegedre: az útba eső alföldi városok népe keresztülhúzta az útimarsallok minden számítását. Vendégünk nem utazhatott át megállás nélkül Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Kisteleken, mert mindenütt elállta kocsija útját az alföldi dolgozók sokasága. Műsoron kívül „Műsoron kívül” mind a három városban fogadó bizottság és hatalmas tömeg vártaPaul Robesont, de a fogadó bizottságok ezúttal nem tudták ellátni önként vállalt feladatukat, mert az egybegyűlt ezrek szeretete elsöpörte az ünnepi rendet és a rendezők kordonát. Az üdvözlő beszédek szavai szertefoszlottak a zúgó tapsviharban, a mindent elsöprő éljenzésben. Mindenki látni akarta a nagy művészt, mindenki közel akart férkőzni hozzá. Paul Robeson meghatottan állta a „rohamot”, a magyar nép tiszteletének, szeretetének újra meg újra kitörő megnyilvánulását. A kocsisor dél helyett csak délután érkezett meg Szegedre. A vendégváró tömeg megtöltötte a tágas Széchenyi teret. Színpompás kép fogadta Robesont: a gyárak munkásai ünneplőben, a környékbeli magyar és délszláv parasztok népviseletben várták az érkezőt. A tömeg előtt zsinóros, feketeruhás csoport: a Dankó Pista népi zenekar „száz szál cigánya” muzsikált. Az éljenzés, a taps itt is elnyomta az üdvözlő szónok hangját. Autogramkérők százai vették körül a vendéget, aki egymásután írta nevét gyerekkéz nyújtotta kockás irkalapra, díszes albumokba s a város emlékkönyvébe is. A vízhordó dala A sok ezres tömeg akkor sem tágított, amikor a vendég alakja már eltűnt a Városi Tanács kapuboltozata alatt: ■tapsorkán hívta újra és újra az ablakhoz, végül küldöttség kérte a művészt, szóljon néhány szót a szegediekhez az erkélyről. „Ennél szebb fogadtatást már elképzelni sem tudok” — mondta Paul Robesen s aztán elmondotta, hálás népünknek az együttérzésért, a szeretésért, amely az üldöztetés éveiben a legkülönbözőbb formákban jutott el hozzá Amerikába. Ezernyi meghívó levél érkezett hozzá, s íme most itt van, eleget tett a meghívásnak. A meghatott, meleg szavak után, befejezésül felcsendült A vízhordó dala, betöltötte a teret a művész gyönyörű basszusa. Ezután a fogadásra egybegyűlt tömeg még hosszú ideig éltette Paul Robesont. Késő délután a kétíves vendég részt vett a Dóm téren rendezett béke nagygyűlésen, ahol a békéért és a népek barátságáért szót emelő beszédét és dalait szűnni nem akaró, tomboló tapsviharral és éljenzéssel fogadta a nagygyűlésen megjelent sok ezres tömeg. D. I. i Egyesül Arab Köztársaság alelnöke a székesfehérvári Szabad Élet tsz-ben Nureddin Kahalé, az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke feleségével vasárnap — útban Tihany felé — meglátogatta a székesfehérvári Szabad Élet termelőszövetkezetet. Kíséretében volt Dr. Izzat el Tabuli, a szíriai központi bank kormányzója és Musztafa Aly Khalaf, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Az arab vendégeket útjukra elkísérte Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, valamint Radványi János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium protokol osztályának vezetője és Katona János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium osztályvezetője. Az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke és kísérete először a székesfehérvári Szabad Élet termelőszövetkezet öntözéses konyhakertészetét tekintette meg. Itt Farkas Lajos, a Fejér megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese és Varjas Gyula, a termelőszövetkezet elnöke üdvözölte a vendégeket, akik ellátogattak a szövetkezet tanyaközpontjába is. A vendégeket részletesen tájékoztatták a szövetkezet fejlődéséről, eddigi eredményeikről, a tagok jövedelméről, szociális helyzetükről. A szövetkezet központjában a vendégek elbeszélgettek a vendéglátókkal és tovább folytatták útjukat Tihany felé. (MTI) Átépítik a diósgyőri kettesszámú kohót A Lenin Kohászati Művek nagyolvasztóművében megkezdték a 2-es számú kohó áttépítését. A kohót új falazattal és vértezettel látják el, a segédberendezéseket felújítják és részben újakkal cserélik ki. Az építkezés több mint harmincmillió forintba kerül és abban csaknem harminc üzemnek több mint hatszáz dolgozója vesz részt. Az átépített nagyolvasztót előreláthatólag októberben helyezik üzembe.