Hétfői Hírek, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-02 / 1. szám

BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 — BUÉK 1962 Az óév utolsó mátkapárja A képünkön mosolygó fiatal pár — a húszéves Oláh József és menyasszonya, a tizenhat és fél éves Giziké — az ó esztendő utolsó mátkapárja ugyanis január 3-án nyitópár lesz a Lenin kör­úti Központi Házasságkötő Te­remben. Velük kezdődik az 1962- es házassági statisztika, amely nyilván nem lesz kevésbé érdekes a tavalyinál, hiszen a Központi Házasságkötő Teremben 1961-ben pontosan 1961 ifjú pár fogadott egymásnak örök hűséget. A leg­fiatalabb pár egy tizennyolc éves vőlegény és a még nem egészen tizenhét éves menyasszonya volt; a legidősebb „ifjú pár” pedig az­zal a „rekorddal” büszkélkedhet, hogy a vőlegény nyolcvanegy éves, a menyasszony pedig hat­vanhárom éves korában állt az anyakönyvezető elé. (Kölcsényi felv.) Ingajárat­­ a kazánházban A sok „házimuri névtelen munkásai kétségtelenül Bu­dapest központi fűtéses házai­nak fűtői voltak, akik a fő­város mintegy 2000 lakóházá­ban szolgáltatták egész éjsza­ka a kellemes szórakozáshoz szükséges meleget. Az Engels téri ötvenlakásos új házban, már a második szilvesztert ünnepelték a lakók, s Tamás Miklós, a fűtő „ingajáratot" bonyolított le a kazánház és a Kazinczy utcában levő laká­sa között. —­ Engedtem a tűzre egy adagot, aztán az éjféli vil­lanyoltásra hazamentem a családommal, barátaimmal koccintani — mondja. Reggel­re bizony alaposan elfáradt, s míg a többi ünneplő, szil­veszterező álomra hajthatta fejét, ő csak egy hideg zu­hanyt, dupla adag feketét ve­hetett, mert reggel folytatnia kellett a fűtést, nehogy az új esztendő első napján fázza­nak a lakók. A Szilveszter éjszakára ter­vezett riport­témák­ közül az lett volna az egyik, hogy meg­kérdezünk egy taxisofőrt: ho­gyan telik az ünnepi munka­idő. A hajnali interjúból azonban semmi sem lett: reg­gel hat óráig nem kaptunk taxit. Az állomásokon sem beszélgethettünk a sofőrök­kel: mindenütt hosszú sorok vártak a befutó kocsikra. Így az Autótaxi Vállalat vezetői­hez fordultunk, akik — fő­osztályvezetőtől fődiszpécse­rig — valamennyien egész éjjel szolgálatban voltak, s tőlük tudtuk meg, hogy Új­­évre virradóra 800 kocsi fu­tott a főváros utcáin (ez a szám az utóbbi évek rekord­ját jelenti), mégsem tudták kielégíteni a példátlanul nagy Rába utca 1—3. Elektromos Művek. Ide fut be — hivata­los nyelven szólva — az­­áramszolgáltatási zavarok be­­jelentése. Szilveszterkor vi­szonylag nem volt nagy for­galom. Éjfélig „csak” 220 helyre hívták a szerelőket. Este 11 után már alig érke­zett bejelentés. Úgy látszik éjfél felé már nem olyan nagy baj, ha elalszik a vil­lany ... Rahó utca 14. Az óév kora­estéjén innét telefonált izga­tottan dr. Sipőcz Pál orvos felesége: azonnal segítsenek, mert elaludt a villany, nem működik a televízió. Gyors riasztás a szerelőknek, s negyven perc múlva már fényt árasztottak a csillárok, újra kivilágosodtak a televí­ziók képernyői a Rahó utca igényeirel. Hajnali 3 óráig 4200 telefonrendelésre tudtak taxit küldeni, de több mint 2000 telefonálónak okoztak csalódást, mert a hívás idő­pontjában egyetlen szabad kocsi sem volt. Három órától kezdve még rosszabb lett a telefonszolgálat helyzete: az éjjeli műszak végéig csupán minden nyolcvanadik telefo­nálónak tudtak kocsit bizto­sítani — a teljesen mozgósí­tott autópark többi kocsiját menet közben „kapták el” a szilveszteri utasok. A reggel hat órakor, sebtében készí­tett „nyersmérleg” tanúsága szerint a fővárosi taxik egyet­len éjjeli műszakban az Egyenlítő hatszorosának meg­felelő távolságot tettek meg­ környékén. A hibaelhárítók pedig indulnak tovább a vi­dáman trombitáló szilveszte­­rezők között a következő címre a kétszázhúsz közül. Kárpát utcai alállomás. In­nen kap áramot a Fővárosi Villamosvasút és a főváros lakóterületének egy része. Ba­bits István elektrikus tömö­ren ennyit mond Szilveszter éjszaka egy órakor: .— Minden rendben van. A műszerek megbízhatóan mu­tatják, hogy a villamosok és a lakások rendben megkap­ják az áramot. De ha fenn­akadás lenne, akkor sem len­ne nagyobb baj. Legfeljebb három percen át csökkenne a feszültség, amíg egy másik árambiztosító szakaszt bekap­csolunk. Taxik az Egyenlítő körül „Legyen világosság“ Halló Markó utca. Mentőszolgá­lat. A szolgálatvezető főorvos határozottan állítja, hogy Budapesten a szilveszter már 1961. december 31-én délben kezdődött. Ekkor rakták ugyanis hordágyra az első ré­szeget. Egyébként egész éjjel felemelt létszámmal álltak készenlétben, szolgálatba állí­tották az összes rádióval fel­szerelt rohamkocsit is. Éjfél után elsőnek — 0 óra 15 perc­kor — a mentők szívük sze­rinti feladatot teljesítettek. Zuglóba hívták őket, hogy egy szülésre készülődő fiatal­ itt 04­ asszonyt kórházba szállítsa­nak. Éjfélig több száz eset­ben, éjféltől újév reggelig még nyolcvanszor vonultak ki a mentők — zömmel az ital „sérültjeihez”. Ezeknek rosszul kezdődik az új év: meg kell téríteniük a költsé­geket. A gépkocsivezetők vi­szont kiválóan kezdtek, jófor­mán egyetlen sérüléses bal­eset sem volt az éjszaka fo­lyamán, pedig az autóbuszok, taxik és személygépkocsik úgy csúszkáltak a jeges uta­kon, mintha korcsolyapályán lennének. Szilveszter... ! Egy éjszakányi megállás, búcsú az óévtől, az újév köszöntése. Pillanatnyi számvetés és vidám nekikészü­­lés, összecsendülnek a poharak, mindenki ünnepel, s várja a tavalyinál még jobb­ esztendőt. A kétmilliós lüktető nagyvá­ros, a drága Budapest Szilveszter éjszakai életének néhány villanását idézik vissza riportereink. Nemzetközi BUÉK Csrrrrr! Brrrrr! Újév hajna­lán 1 órakor szólalt meg a te­lefon Budai Jánosné lakásán: — Halló! Jó reggelt és bol­dog új évet kívánok! Itt az éb­resztő-szolgálat. Ez volt az év első ébresz­tése s a vidám naphoz illően vendéglátóipari dolgozót riasz­tott a csengetés, aki friss erő­vel, hajnali kettőkor állt mun­kába a szórakozó budapestiek szolgálatába. Ébresztője Orczi­­falvi Istvánná volt, aki szol­gálatban töltötte a Szilvesz­tert. Éjfélkor telefonon kö­szöntötte őt férje, s jobb hí­ján a telefonkagylóhoz koccin­totta a borospoharat. A telefonügyeletesek csúcs­­forgalmat bonyolítottak szil­veszterkor a nemzetközi osztá­lyon is. Az éjszakát jó előre percre beosztották s a négy nyelven beszélő telefonkezelők segítségével kapcsolódott Bu­dapest, New York, Párizs, Ha­vanna, Los Angeles, Sao Paolo s a világ sok más városa. Ter­mészetesen az időzónák sok tréfát okoztak. Aki szilvesz­ter estéjén kilenckor telefonált pekingi barátjának, ott újév­kor hajnali négykor szólalt meg. S aki Budapestről haj­nali ötkor üdvözölte amerikai ismerősét, ottani idő szerint szilveszter este tizenegykor mondta: Boldog új évet! SziCi/CSeUeri !u c& t — A CSEPELI MUNKÁS­­OTTHONBAN a 600 vendég többek között 1500 üveg sört, 200 pár virslit és sok száz szendvicset fogyasztott. — AZ ORVOSOKNAK­­moz­galmas éjszakájuk volt. Egyet­len körzeti ügyeletről, a Dem­binszky utcai SZTK rendelő­ből este 8 és reggel 6 között 43 alkalommal hívták ki az­ ügyeletes orvost. A legtöbb panasz: heveny influenza, né­hány kanyaró, szív­tünet és a „zsíros” szilveszteri étlap miatt — jónéhány epegörcs. Egyszer elsősegélyt is kellett nyújtaniok egy verekedés „ál­dozatainak”: ebben az esetben sem ittas emberek vereked­tek össze, hanem az egyik ét­terem két pincére — a borra­valón. — A KISIPARI JAVÍTÓ ÜGYELET két lakásban a kiégett biztosí­tékot hozta rendbe, egy házban a központi hálózati zavart hárí­totta el és két alkalommal hív­ták ki őket csőrepedés miatt. — A TEKINTETES PE­TŐFI VENDÉG ÚR egykori kívánsága szerint a Pilvax Kávéházban cimbalom jelezte az új esztendőt. Éjfél után kettőkor felállással emlékez­tek meg a vendégek a láng­lelkű költő és forradalmár születésének napjáról. — Nem vagyónk babonásak, de a „biztonság kedvéért” meghúz­zuk a malac farkát. (Ágoston felvl A martin is „szilveszterezett“ Idén szilveszterre Csepel is leállt, s hiába kerestük az acélművek olvasztóit, csak egy-egy ügyeletessel találkoz­tunk az üzemben. Ebben az évben megengedhettük ma­gunknak ezt a „luxust” — közölte az ügyeletes diszpé­cser —, mert már szilveszter előtt túlszárnyaltuk évi ter­vünket, így aztán vasárnap csak két hatórás műszakot tartottunk, s este hatkor egész Csepel szórakozni mehetett. Csak hétfőn este tíz órakor indulnak újra az acélolvasztó kemencékkel. Természetesen ilyen hatalmas berendezéseket nem hagyhatnak lehűlni, ezért néhány ügyeletest mégis csak be kellett az üzembe rendelni, ezek azonban — kemencén­ként egy ember — nem ol­vasztottak, hanem úgyneve­zett vakfűtéssel tartották a martinok hőfokát. A­­leg­súlyosabb egyéniség Dózsa György út. Hatalmas sátor alatt fittyet hányt a budapesti szilveszternek a 22 méteres óriás bálna. A jó­kedvű, sétálgató, éneklő, trombitáló pestiek népes cso­portokba verődve álldogáltak az „alvó" bálna körül. Két szalonspicces fiatalem­ber ténfereg, traccsol, mintha a bálna ébredését várnák. — Te, pajtás, hukk, és ez a bálna? — kérdi az egyik. — Áh, dehogy... — így a másik. — Még ez a szerencse — vágja rá a társa — képzeld el, hukk, mi lett volna, ha Budapesten akart vona szil­veszterezni ... Most itt állhat­nánk színjózanon ... Meg­itta volna még, hukk, a bu­­ dafoki borpincét is...I Szilveszteri kaland Szilveszter este, úgy hét óra tájban. Karcsú, fiatal ké­­ményseprűnő megy a körút egyik kis mellékutcájában. A rossz kedvű férfi, aki felhajtott­ gal­lérral szembejön ve­le, hirtelen megáll előtte és megkérdi: Jelmezbálra tetszik? — Ugyan! — felel a nő, és kormos arccal, nagyon ked­vesen elmosolyodj... — Munkából jövök. Megyek haza átöl­tözni! A férfi hirtelen összeteszi a kezét. Csakugyan? Az is­ten áldja meg! Ak­kor talán maga meg­hozza a szerencsémet! Megfordítja a sor­sot! Jöjjön fel hoz­zám, itt lakom a szomszéd házban! Rettenetesen babo­nás vagyok, súgta szuggesztiven . . . szörnyű pechem volt egész évben. Ta­lán ha maga most feljönne . . . Ne gondoljon rosszra, . . . a nővéremmel la­kom! Remek hideg büfét készített. — Ugyan kérem! így kormosan! — Nem baj . . . Ha akarja, megfüröd­­het. . . — De kérem . . . nekem programom van ... Át kell öl­töznöm . . . — Ide figyeljen . . . én . . . én . . . fel­ajánlok magának valamit. Most ka­pott a nővérem egy amerikai csomagot benne teljesen hülye estélyi ruhát, neki nem kell. Ha ma­gának jó . . . sajnos, attól tartok, csípő­ben szűk lesz . . . A nőnek villogni kezdett a szeme? Csípőben szűk? Ugyan kérem! Gye­rünk! A kéményseprőnő körülnézett a csinos műteremlakásban. Kissé megcsodálta a szürrealista képeket, majd hirtelen felsi­­koltott halálos ré­mületben. Revolvercső meredt rá. — Segítség! Egy Őrült! — visította. — Nem vagyok őrült. Azonnal tisz­títsa ki a kéményt. Vendégeket várok, s hat hete nem ka­­p­ott kéményseprőt... (Fedor Agnes) Az új évvel született (Tory Klára felv.) — Oááá! - így szólt a legszebb újévi köszöntő. 1962. első badett­pesti újszülötte, Klapka Gyurka 1 óra 20 perckor üdvözölte a bol­dog anyukát és még újév napján hangos oázással hasonló jókat kívánt apukának és három esztendős nővérkéjének. Az év első bu­dapesti gyermeke valóságos kis vasgyúró, 3 kiló 75 deka és 56 cen­timéter hosszú. „Görbe“ filmhíradó A Magyar Filmhíradó újévi jó­kívánságait mulatságos „görbe­­híradó” formájában adta át a közönségnek. Knoll István ren­dező változatos, sokszínű egyve­leggel kísérletezett. Bemutatja a munkatempót a negyedév elején és végén; kifigurázza az ál­mai filmsémát némafilm módszerek­kel. Kép és hang kontrasztjával humorizál: bokszmérkőzést látunk — a szpíker a ritmikus atlétika lenge mozdulatait és könnyedsé­gét dicséri. Láthatjuk, ami a ko­rábbi híradókból kimaradt, mi­lyen áron készült riport az állat­óvodában. Villámtréfákat is kom­ponál, ezek sikerültek a legjob­ban. Az egyik a legújabb belvá­rosi üzlet sorsát mutatja be cipő­bolttól a cipőboltig, a másik a táskarádió túlburjánzását példáz­za a tragikus színpadi pillanat­ban, amikor a hős, a sugólyukból hallván csapatának 3:0-ás győzel­mét, boldogan hal meg. A szellemes szilveszteri film­híradónak gyengéi is vannak: mintha a rendező nem tudott volna válogatni az ötletek között; helyenként lusta a ritmus; keve­­seljük a filmhíradó öngúnyát és az esztendő híradóinak — esemé­nyeinek — görbetükör-krónikáját. (zaj) Bökkenők ... szombaton a szokásos időben zártak az iparcikk üz­letek és ez a kettős ünnep előtt némi megrökönyödést okozott. ... nem folyósították előre a 2-1, 3-i fizetéseket, bár cso­­dák­ csodája, ennek ellenére mégis volt elegendő „folyósí­tott”, azaz folyékony tartalék. ... virslit, virslit — köve­telte a nép, de csak a legki­tartóbb virslivadászok tudtak nylon hálójuk végére keríte­ni elegendő mennyiséget. ... nem jutott újévi üd­vözlőkártya annak, aki 30-án, 31-én kapott észbe. És az ital... 3000 PALACK PEZSGŐ, kétezer hektó sör és ugyan­ennyi bor várta a vendége­ket a szórakozóhelyeken. Csaknem minden az utolsó kortyig elfogyott. Szilveszteri fürdőzők a víziló medencéjében „Szesztestvér“ a Rákóczi úti kirakatban Vásott gyerekek módjára viselkedtek ezen a szilveszte­ri éjszakán is a pestiek és a rendőrség - becsületére mondva -­, a szerető apa gon­dosságával vigyázott rájuk, mindent megtett, hogy sze­rencsésen lépjék át az óévet Mozgósította „legfürgébb” alakulatát, az URH-t, az adó­­vevőállomással felszerelt autós járőröket és „ezek” már a késő délutáni órákban, a szitáló esőben, az újságíróval együtt, megkezdték a szolgá­latot .­ Figyelem! Figyelem! Itt 600, itt 600! — A 27—23, 55—45, 88—98 vételre jelentkezzen ... Az idő még elég „fiatal”, amikor halljuk az üzenetet: „55—45-nek irány az Opera!” Itt eléggé megtépázottan „egymásba kapaszkodva” áll a CA 46—26 rendszámú Aus­tin és a CA 57—37 számtáb­­lájú Wartburg. Tulajdonosa Vida Gáborné — az Opera­házból­­ siratja a kocsiját és még az sem vigasztalja, hogy az „övé” az óév utolsó autó­karambolja. Boldog újévet kívánt a köz­pont az URH-soknak, amikor „futunk” a Rákóczi út 24. számú ház elé, ahol a Kony­hafelszerelések Boltjának ki­rakatába beesett V. József húszéves fiatalember és ott ült bánatosan a szódavizes szifon mellett, s azt hisszük, hogy ez a fiatalember nagyon drá­gán került a szódásüveg mellé. A csepeli, az erzsébeti és a többi külvárosi utcák csende­sek, ott kaptuk a „hívó szót”, hogy „Irány az Állatkertbe — betörés!” Három órát mu­tat a Népköztársaság útja vé­gén a villanyóra, amikor ki­érünk a koromsötét Állat­kertbe. A hívatlan vendégek átmásztak a kerítésen. A ref­lektorok rávilágítanak a cse­mete vízilóra meg a meden­céjére és még két fiatalra, a­kik önfeledten lubickolnak a meleg vízben. Óriási a sze­rencséjük, hogy a mama tá­vol alszik, mert nagyon rá­ijeszthetne a szilveszteri für­­dőzőkre.A beszeszelt vízimá­dókat elsőnek a mentők vi­szik az egyik kórház ,,patyo­lat részlegébe”, a gyomor­mosóba. Az éjszaka hátralevő része már teljes nyugalomban telt el és a reggel megvont mér­leg szerint 1961 Szilveszterén a kétmilliós magyar főváros­ban mindössze négy előállí­tás történt. Fiú, vagy lány ? Szombaton délelőtt örven­detes családi esemény tör­tént az Állatkertben: Kin­csemnek, a 30 éves vízilóma­mának kicsinye született. Fo­tóriporterünk a születés után azonnal kisietett az Állat­kertbe, de a vízilóbébit még­sem sikerült lencsevégre l­apni, mert anyja egyelőre féltékenyen őrzi, s elrejti a látogatók, sőt még az ápoló szeme elől is. A nem is oly kicsi újszülöttnek egyelőre még neve sincs, hiszen eddig azt sem tudták megállapítani, hogy fiú-e vagy lány. Kin­csem mama — mint a vízilo­vak ápolója elmondotta — napokig nem is eszik, csak gyermekét őrzi, s csak ez­után teszi meg majd a vízi­lóbébi anyja mellett az első lépéseket. Ekkor kerülhet sor a névadóünnepségre­­ is. Ha fiú lesz, V. Jónásnak neve­zik, majd, ha leány, valószí­nűleg ő lesz a II. Kincsem. RIPORTEREINK, akik a szilveszter éjszakát szintén munkában töltötték — reméljük nem feleslegesen —, hogy ezt az oldalt össze­állíthassuk: Benkő Tibor, Lu­kács Angéla, Nagy Lajos, Nyerges Ágnes, Sándor Ernő, Vilmon Gyula, Zsombor Já­nos.

Next