Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-02 / 1. szám
Milliók látták, hallották (Jegyzetek cs tetevízió cl cddiÁzziLacsztcccitL ntíhőccímL Voltak, akiknek tetszett. Mások szerint viszont „volt jobb is”. Egyesek sikamlósabb tréfákat, mások az aktuális csattanókat kevesellték. De akadt olyan hallgató is, aki éppen a két műsor színességét, sokféleségét dicsérte... Alig pár órával, sőt már néhány perccel a két szilveszteresti műsor befejezése után is ilyen rendkívül megosztó véleményeket sikerült összegyűjteni. Abban persze mind a bírálat, mind pedig a „védelem” megegyezett, hogy a két műsor alapvetően különbözött az előző két évben látott kabarérevüktől. A televízióban például a hangsúly ezúttal szemmel láthatóan a revüm volt. Szinetár Miklós, a nagy apparátust mozgató tv-revü rendezője, látványos és pergő színpadi jelenetek sorába ágyazta a szilveszteri műsort. Az ilyen színpadtechnikát megkövetelő revünek nálunk alig vannak gyökerei, követésre méltó hagyományai. Szinetárnak tehát előbb meg kellett alapozni ezt a gyors képváltozásokat, az előadás ritmusát fennakadás nélkül biztosító szerkezetet. A műanyag revüfüggönyök, a modern és jól kezelhető díszletelemek (Vogel Eric láttán olyan gondolataink támadtak, hogy végre megszületett az az európai színvonalú revükeret nálunk is, amelyet a felszabadulás óta oly sokszor szerettünk volnalétrehozni. Ami tehát a külsőségeket illeti, a tv szilveszteri műsora ily módon a meglepetés erejével hatott. Amikor azonban a keretet kitöltő tartalomról beszélünk, lelkesedésünk kissé már alábbhagy. Ezúttal ugyanis nem egy revüszínházból közvetített esztrádműsorról, hanem a televízió szilveszteri műsoráról kell beszámolnunk, amely az Operettszínház nézőterén ülő ezer emberen kívül — és elsősorban — több millió televíziónéző szórakoztatását volt hivatott magas szinten biztosítani. Igen ám, de a nagyszínpad hatáselemeit a kis (de még a „nagy”) képernyő is csak sokszorosan kisebbítve tudja közvetíteni, így aztán a revü hatáselemei is csak sokszorosan kicsinyítve érvényesülhettek. . Mire támaszkodhatott tehát a rendező, akinek a vállán a legnehezebb feladat, több millió ember felfokozott érdeklődéssel várt szórakoztatása nyugodott? A tréfák csattanóira, az összekötő konferanszié csípős-borsos reflexióira, és természetesen a színészi munkára, amely a kabarérevü prózai részeit hatásosan tudta közvetíteni. A tréfák, sajnos fáradtak voltak. Róna Tibor, a tehetséges fiatal humorista, ennek az új műfajnak, a revüvel elegyített kabarénak szinte hazai megalapozója és számos nagysikerű est részese, ezúttal egy alapvető tévedés áldozata lett. A tavalyi műsorban felvillantott néhány akkor eredeti és frappáns ötletet (Vadember, Bumugyapusztai riport stb.), s az idén azt szerette volna bebizonyítani, hogy azok a hősök mit változtak, „fejlődtek” egy esztendő óta. Dehát a Vadember 1962 szilveszterén azért vadult meg, mert mindent igyekeztek neki „megmagyarázni”. Hol tartunk mi már attól? Az a vicctartalék, amelyet ezúttal ez a kis tréfa magában foglal, már csak halovány mása a tavalyinak. De abban is alapvetően tévedett Róna Tibor, hogy több hasonló szituációt és már ismert figurát igyekezett átmenteni az idei műsorba. Igaz, a polgári kabaré is teremtett magának egy-két úgynevezett állandó figurát (Hacsek és Sajó), amelyeket persze ugyancsak nehéz volt folytatólagosan egy megfelelő színvonalon ismételni. Sokszorosan nehezebb feladatra vállalkozik viszont Róna, amikor nemcsak egy-két figurát, hanem egy valóságos mai szatirikus arcképcsarnokot igyekszik egyik műsoráról a másikra „üzemképessé” tenni. Véleményünk szerint ez a műfaj egy ilyenfajta folytatólagosságot nem bár élt . A műsor többi tréfái közül is több tűnt túlságosan hoszszúnak. Az Express nyelviskola ötletéből (Kellér Dezső— Görög László) legfeljebb ha egy villanásnyi tréfára futott volna. A máskülönben finom és színvonalas „Ulti-opera” is valahogy végtelenül elnyújtottnak tűnt és egyfajta sajátos humorával kilógott ebből a sokmillió nézőnek sugárzott előadásból. . Volt viszont a műsornak néhány rangos színészi teljesítménye, amely emelte az est színvonalát, hatását. Mindenekelőtt Rátonyi Róbert konferansziéját illeti dicséret. Rátonyi ismét — mint tavaly és az azt megelőző alkalommal — motorja volt a szilveszteresti kabarénak. Minden mondatát derű, őszinte kacagás kísérte. Szilágyi Györgynek, a pesti maszek rímekbe szedett szilveszteri köszöntőjével pedig az est egyik megérdemelten legnagyobb sikerét aratta, mint előadóművész. Mezei Mária egy pikáns sanzonnal, Kiss Manyi egy kedves magánszámmal, Alfonzo pedig a „Ki mit tud” nem egészen kidolgozott, de elképzelését és egyes részletmozzanatait tekintve, figyelemre méltó paródiájával járult hozzá az est sikeréhez. Sinkovits Imre és Tompa Sándor kitűnő közreműködői voltak a bamugyapusztai riportnak. Kellemes színfoltja volt a műsornak Honthy Hanna fellépése is. Kellér Dezsővel közösen, egy zenés interjú keretében a „halhatatlan” operettről csevegtek. 13 A rádió szilvesztere idén az előző évek gyakorlatától eltérően, csupán néhány műsorszámában volt rokon a televízió műsorával. Ez az előbb elmondottakból nyilvánvalóan következik is. Ami új volt benne, s egyúttal sikeres, az a már közismert figurának, a mindent jobban tudó, a pesti aszfalton élő és kritizáló Zacseknek egy vadonatúj tréfája volt. Benedek Tibor Zacsek figurájában ismét ellenállhatatlanul mulatságos volt. Egy másik nagy sikerű magánszámban, Hajdú Júlia és Harsányi Béla zenés karcolatában arról hallhattunk, hogy az utóbbi évtizedben a köszönés hányféle változatán „estünk át”. A magánszámot Márkus László adta elő pompásan, ennek a sajátos előadásművészeti stílusnak szinte minden csínját felvillantó ötletgazdagsággal._ Tahi László szellemes Ketten beszélhetőjét Mezei Mária és Monyai Lajos tolmácsolta, s ugyancsak kitűnő volt Galambos Szilveszter tréfája, aki a pedagógusok családlátogatásáról mondott el néhány nagyon mulatságos „tapasztalatot”. Nem értettünk viszont egyet a Ki mit tud három helyezettjének (a füttyös Hacki Tamásnak, a jódlizó Bodor Károlynak és a két Gézengúznak, Gergely Ágnesnek és Ivoncz Zsuzsának) szerepeltetésével. Igaz, ezek a fiatalok 1962-ben „tűntek fel”, azonban még egyikük sem kiforrott, kész művész. Az a körülmény, hogy az Országos Rendező Iroda, most pedig már a rádió is mind gyakrabban szerepelteti őket, erről a rendkívül fontos tényről eltereli a figyelmet. Ugyancsak szerencsétlen volt a tv-ben is látott Express nyelvoktatásnak huszonkét perces bemutatása, évbúcsúztatót ezektől a műsoroktól. Idén, ezt a várakozást nem mindenben sikerült kielégíteni. Egy sajnálatosan rossz szervezési hibáról azonban még kell néhány szót szólni. A tv műsorában az új esztendőt nyolc-tíz perccel beköszöntése előtt üdvözölték. Igaz, boldog új évet soha nem lehet elég korán kívánni... Ezúttal azonban az Operettszínház ezer megdöbbent nézője a ruhatári tolakodással „toldotta meg” ezt a jókívánságot. Nem is beszélve a képernyő tulajdonosokról, akik az év hátralevő néhány percét arra használták fel, hogy a Posta pontos időszolgálatát ostromolják ... 1963 persze ettől függetlenül is, idejében beköszöntött. Bános Tibor , összegezésül persze azt is el kell mondani, hogy mind a televízió, mind a rádió műsorszerkesztői, rendezői rendkívül nehéz és cseppet sem irigylésre méltó helyzetben voltak. Hiszen ha jól meggondoljuk, ezen az estén valóban tízmilliós hallgató- és nézőtábort kellett az ilyenkor szokásos felfokozott igények tudatában kielégíteni. Sőt még határainkon túl is figyelemmel kísérik a rádió szilveszteri műsorát, így tehát nemcsak sokan, hanem sokféle,képpen is várnak kellemes Elöljáróban egy jellemző számadat: míg hosszú évek során átlagosan egy-egy rajzos bábfilm készült Magyarországon, most 15—20-at forgatunk évente a Pannónia Filmstúdióban — kezdi a beszélgetést Macskássy Gyula, A két bors ökröcske, A telhetetlen méhecske, A ceruza és radír, a Párbaj világhírű alkotója, „a magyar Walt Disney” — ahogy a világsajtó elnevezte. A Varsói, Karlovy Vary-i, oberhauseni, cannes-i, velencei díjak és oklevelek fémjelzik a magyar rajz- és bábfilmgyártásnak az elmúlt néhány évben megtett óriási útját, s ezek eredménye is, hogy 1963-as terveinkben több mint 20 film készítése szerepel. Komoly határkőhöz érkezett ez a műfaj éppen az elmúlt hetekben: Öcsi, Peti és a többiek címmel bemutatták az első, teljes műsoridőt betöltő magyar rajzos bábfilmsorozatot, öt rajzfilm és két bábfilm szerepel ebben a műsorban, amely kicsit összegezője is elért eredményeinknek. Különféle stílusú és hangulatú kisfilmek gyűjteménye, idősebb és fiatalabb művészek alkotásai váltakoznak a vásznon. Kár, hogy a MOKÉP kissé elbagatellizálta ezt a premiert. Ma is állandó panasz a gyermekfilmek hiánya , s amikor most végre bemutatóvá ért egy egész műsort adó gyermekfilm-összeállítás, arról alig szerezhettek tudomást a nézők, hiszen talán fele annyi propagandát sem kapott, mint egy átlagos játékfilmbemutató. Elkészültünk egy másik, jelentősnek ígérkező filmmel is: az UNESCO felkérésére forgattunk 11 perces rajzfilmet a számok történetéről. A film első kópiája nemrégiben indult Párizsba, ötletét az adta, hogy egy évvel ezelőtt Budapesten járt az UNESCO egyik főtisztviselője, aki felvetette: Kelet és Nyugat kapcsolatáról kellene tanulságos, tartalmas, mégis könnyed, élvezetes filmet készíteni. A számjegyek történetében véltük megtalálni ennek a kapcsolatnak ősi formáját, hiszen a ma is használatos számjegyeink Keletről, Indiából, Arábiából származnak, s a matematika alapelemei is Keleten, Arábiában, Indiában, Egyiptomban, Babilonban, Görögországban alakultak ki; ma is Euklidesz tanai alapján tanítják az iskolákban az algebrát és geometriát. Az 1200-as évek táján került át a matematikai kultúra Nyugatra, s ott fejlődött a XVIII—XIX. század folyamán magas fokra, majd az egész világ tudósainak bekapcsolódásával érte el, elsősorban a XX. század során, mai fejlettségét, amikor már elválaszthatatlan része a mindennapi életnek. — Félreértés ne essék, nem oktatófilmet készítettünk a számok történetéről, hanem körülbelül a fenti mondanivalót dolgoztuk fel modern, groteszk, játékos történetben. Hogyan tanult meg az ősember számolni — ezzel kezdődik a film, s azzal végződik, hogy a földgolyó számokat sugároz a világűrbe. „1, 2, 3...” a film eíme, Várnai György társaságában forgatták, s Nepp József szerzett hozzá érdekes, korszerű kísérőzenét. Az UNESCO több mint 120 tagállamában mutatja majd be, budapesti bemutatójára előreláthatólag a tavasszal kerül sor. — További tervek? — Várnai Györggyel szokatlan témával foglalkozunk: rajzfilm-gengszterparódiát készítünk. A gengszter, egy gyermek felsértett kezén át szervezetébe került baktérium, amely ellen megszemélyesített vérsejtek, perszonifikált idegközpont vív izgalmas küzdelmet. A film ideiglenes címe: Riadó. Készül a Peti-sorozat harmadik, negyedik és ötödik darabja is. Olyan gyermekmese-hőst keltünk életre ebben a sorozatban, amely a mai gyerekek modern képzeletvilágát eleveníti meg. Elsősorban gyerekek számára készülnek ezek a Peti-filmek , de a felnőttekben is sok eleme megmarad a gyermeki képzeletnek, játékosságnak. S éppen erre a sajátosságra épít az egész rajzfilm-művészet... (zsugán) Az ősember számolni tolsul.. 1 Az UNESCO felkérésére készített filmet a „magyar Walt Disney“ Egy kocka az UNESCO felkérésére készített :.1, 3. 3.1.« című rajzfilmből. Az algebrai számolás és a számolótábla párbaja. II. Frigyes német-római császár 1210-ben számtani versenyt hirdetett, s itt küzdött meg a két számtan, itt aratott először fölényes győzelmet az algoritmus ... NEM EGÉSZENÚJ MAGYAR FILMKOMÉDIA „Unalmasak a magyar film a Hunnia Filmgyár bejárata déli óta!) nem tudott bejutni mek!”, „Mindig ugyanazokat előtt ezt a jellemző képet, a rácsos nagykapun. És még nemélésnek a magyar Szerepre várakozó élvonalbeli merje valaki azt állítani, hogy filmvígjátékok?” _ Ezekre a komikusaink egész éven át, nálunk nincsenek csattanós kérdésekre válaszként ellestük ,de némelyik közülük észtön filmkomédiák. Pedro a Sierrába megy kubai film Első ízben kerül kubai játékfilm a magyar közönség elé Újév napján. Azon a napon, amikor a szabad és szocialista Kuba forradalma győzelmének évfordulóját ünnepli. A filmet az olasz filmművészet kiválósága, Cesare Zavattini írta a szigetországban tett látogatásakor. A rendezés Julio Garcia Espinosa munkája. A film azt az időt eleveníti fel, amikor Fidel Castro „szakállasai” még a hegyek sűrű erdejében tanyáztak, s onnan mértek új és új csapást a nép elnyomóira. Zavattini forgatókönyve mély rokonszenvel és nagyrabecsüléssel állítja elénk e legendás és mégis hétköznapian egyszerű hősök alakját. De munkája korántsem pusztán történelmi dokumentum Egy fiatalember jellembeli fejlődését mutatja be, az ösztönös és zabolátlan kalandvágytól az öntudatos forradalmárrá válásig. Összeütközései a forradalmi fegyelemmel — ha nem merítik is ki mindig a drámai feszültségteremtés lehetőségeit — megkapóan érzékeltetik e fejlődés súlyos buktatóit. A Pedrót alakító Blas Mora és a többiek — jóllehet, színészi pályájuk kezdetén tartanak —, természetes könnyedséggel mozognak szerepükben, amelyet javarészt az életben is eljátszottak már. Helyenkénti vontatottsága ellenére is emlékezetes élmény ez a film: azzá teszi mondanivalójának felemelő igazsága és az a tiszteletre méltó igyekezet, amelylyel egy újjászületett ország ifjú filmművészete első és 30- kat ígérő lépéseit teszi. (-1) ÉrdEmES felfigYelni (Polonyi Gyöngyi harmadéves főiskolai hallgatóra, akit 1962- ben másodszor is, de ezúttal már véglegesen felfedeztünk mint fiatal színészgenerációnk egyik legtehetségesebb tagját) A H. H.KRÓNIKA3A • Nemzetközi produkció született a francia Jean Paul Sartre „Az altonai foglyok” című antifasiszta színdarabja nyomán készült új olasz filmből. A film néhány jelenetét — mint ismeretes — a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában készítette Vittorio de Sica, a film rendezője. Renato Guttuso, az ismert festőművész tervei nyomán készítették el annak a szobának díszletét, amelynek falai között Franz Gerlach volt náci tiszt, a film főszereplője tizenhárom éven át rejtőzködött. Sica filmjének kísérőzenéjét a szovjet Dimitrij Sosztakovics komponálta. A film főszerepeit Maximilian Schell és Sophia Daron játssza. A filmet több hét óta óriási sikerrel játszszák a milánói filmszínházak. * Tordy Géza, a Vígszínház fiatal művésze játssza vendégként a Jókai Színház következő újdonságának, az „Amerikai tragédiának férfi főszerepét. Theodore Dreiser világhírű regényét Ervin Piscator, az ismert német rendező alkalmazta színpadra. A darab februári, magyarországi ősbemutatóján a darab narrátora Rozsos István lesz. * Bertolt Brecht és Kurt Weil világhírű zenés színjátékának, a „Koldusoperá”nak most készülő filmváltozatához Pablo Picasso, a világhírű spanyol származású festőművész készít plakátot. A filmet a nyugatnémet Wolfgang Staudte rendezi. * Az új esztendő első képzőművészeti kiállítása január 4-én nyílik a Nemzeti Galériában. A kiállítás a nagybányai festők alkotásait mutatja be. * Alfred Hitchcock, a rémfilmek világszerte ismert rendezője, azzal a meglepő ötlettel fordult az angol filmakadémiához, hogy a következő évben vegyék fel a tantervbe a rémfilmgyártás tudományos oktatását is. * Honthy Hannát, a közeljövőben ismét mai témájú szerepben látjuk viszont a Fővárosi Operettszínházban. Fehér Klára és Bágya András új magyar operettjében Honthyn kívül Géczy Dorottya, Rátonyi Róbert, és Csákányi László játszanak vezető szerepeket. Az előadást Simon Zsuzsa rendezi 1 4101