Hétfői Hírek, 1969 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1969-10-13 / 42. szám

Jó írásra nincs recept MOSZKVAI BESZÉLGETÉS BORISZ IPOLEVOJJAL A piciny szoba berendezé­se végtelenül egyszerű, első pillantásra látni, hogy nem reprezentálni, hanem dol­gozni szoktak benne.­­ Pedig valamikor na­gyon is reprezentatív hely­nek számított, s belépést ide csak a legelőkelőbb vendé­geknek engedélyeztek — jegyzi meg mosolyogva a házigazda. — Bizonyára em­lékszik még Tolsztoj Há­ború és békéjéből Rosztov grófra. Nos, ez az egész épü­let és park, ahol most a mi írószövetségünk székel, Rosztov gróf portája, ez a szárny pedig, amelyben most vagyunk, tehát a Junoszty szerkesztősége, a palotának is külön büszkesége: a grófi istálló volt. Ezt szabdaltuk fel kis szerkesztőségi szo­bákká. Egy és ugyanaz ! Aki szívélyesen hellyel kínál, a Junoszty, a tekin­télyes szovjet irodalmi fo­lyóirat főszerkesztője, az Egy igaz ember és más vi­lághírű regények írója, ki­váló publicista és nem ke­vésbé kiváló riporter: Bo­risz Polevoj. Éppen hogy túllépte a hatodik X-et, de erről — kalandokban, él­ményekben, megpróbáltatá­sokban oly gazdag hat év­tizedéről — csak arcának mély barázdái árulkodnak, éjfekete haja és kedélye huszonéveseknek is becsüle­tére válnék. Író, szerkesztő, publicista, riporter, közéleti férfi: hogyan tud ennyiféle tevékenységet összeegyeztet­ni? — Miért kell összeegyez­tetni azt, ami egy és ugyan­az? — kérdi vissza nyugod­tan. — Nem vagyok valami nagy szakértője a magyar irodalomnak, de azért a leg­nagyobbak munkásságát is­merem. S hogy csak néha-. ,gyat említsek közülük: va­jon az író Mikszáth nem volt-e újságíró is, a parla­menti események napi kró­nikása, s ezzel egyszersmind közéleti tényező? Ady, Mó­ricz Zsigmond hamarabb volt-e költő, regényíró, mint publicista és riporter, én nem merném megmondani. Vagy jómagam nem talál­koztam-e haditudósító ko­romban számtalanszor ki­tűnő magyar haditudósító és íróbarátommal, Illés Bé­lával? Csak a győzelem után közölhető . De sorolhatnám a pél­dákat az általam jobban ismert területről, az orosz és szovjet újságírás és iro­dalom világából is. Puskin szerkesztő is volt. Nyekra­­ssov két újságot is szerkesz­tett, és annyira nagyra tar­totta ezt a munkáját, hogy még a versein szerzett pénzt is lapjai fenntartására köl­tötte. Gorkij riporternek is nagyszerű volt, elég, ha csak amerikai útjáról írt világ­hírű cikksorozatára emlé­keztetek. De sorolhatnám az olyan neveket, mint Ma­jakovszkij, Leonov, Ehren­burg, Solohov, Fagyejev — a világ talán csak azért tart­ja őket „főfoglalkozású” íróknak, mert egy jó köny­vet inkább fordítanak le idegen nyelvre, mint egy jó riportot, napi publiciszti­kát... — Ám, hogy mennyire azo­nos gyökerű két hajtás, két egytestvér az újságírás és az irodalom, szolgálhatok saját példával is. Az Egy igaz ember — és nemcsak ez a regényem! — eredetileg új­ságriportnak készült. A kurszki fronton találkoztam Mareszj­evvel, és történe­tét riportban írtam meg a Pravdának. Olyan érdekes­nek találták, hogy Poszpe­­lov, a lap akkori szerkesztője a hadi távírón üzente meg: a riport a legközelebbi va­sárnapi számiban megjelenik. Vártam a vasárnapi számot, aztán még számos vasár­napi számot, de a riport egyikben sem jelent meg. Aztán, mikor felvetődtem Moszkvába, megérdeklőd­tem: miért? Elővették a gondosan megőrzött kézira­tot, s megmutatták a rá rótt feljegyzést: „Nagyszerű írás, de csak a győzelem után köz­lendő. Így és most csak Göbbels propagandáját tá­masztaná alá: azt, hogy had­seregünk összeomlott, már a nyomorékokat is harcba küldjük”. Nos, közismert, hadseregünk nem omlott ösz­­sze, a Mareszjev-féle em­berek nem harctérre hajszolt nyomorékok, hanem csodá­latos lelkierejű hazafiak voltak. Persze, mikor a háború után regénnyé alakítottam a riportot, sok mindennel ki­bővítettem, ami a napi tu­dósításba nem fért bele, de a könyv, ha úgy tetszik, ri­portregény maradt ekkor is abban az értelemben, hogy csak az életben lá­tottakat foglalja magában. — Távol áll tőlem, hogy azt állítsam: csak így, ha szabad magam így kifejez­nem: riportalapon szület­het jó irodalom. Jules Verne ki sem mozdult soha Párizs­ból, mégis olyan útikalan­dokat írt meg, amelyeket ma is élvezettel olvasnak, és nemcsak az ifjúság. Sha­kespeare sem járt Vero­nában, Helsingőrben, Pros­­pero szigetén, mégis re­mekműveket alkotott. Nem, a jó irodalomra nincs re­cept, ahogy — mert ez is igaz! — a jó újságírásra sem. De ha már megkérdezte, mi­képpen tudom összeegyez­tetni az irodalmi, újságírói, riporteri és közéleti tevé­kenységet, igyekeztem meg­felelni rá Barázdált arcán ismét megjelenik az a kisfiús mo­soly, ahogy lezárja a té­mát: — Úgy érzem, nem is tud­nám másként. De miért is próbálnám? Révész Gy. István A KI KI krónikája a SZÁRAZ GYÖRGY Király­­csel című színművét mutatta be a héten a veszprémi Pe­tőfi Színház. A Zsigmond ki­rály fogságát idéző szelle­mes játék műfaját történel­mi groteszknek jelzi a szer­ző, hozzáfűzve, hogy a tör­ténelemhez — régmúlthoz és maihoz — vajmi kevés köze van. Nem akar színpadi pár­huzamokat vonni, csak anak­ronisztikusan játszani — ezt viszont a szó nemes értelmé­ben annál szórakoztatóbban, helyenként elgondolkozta­" Teart,­ járnék' "szíinpadi­ lehető­ségeket nyújtva. Sándor Já­nos, a rendező nemcsak ma­radéktalanul élt ezekkel a lehetőségekkel, hanem újabb és újabb ötletekkel gazdagí­totta a méltán nagy sikerű előadást. A népes — és szin­te egyformán magas szintű teljesítményt nyújtó — sze­replőgárdából is ki kell emelni Balázs Péter, Tán­­czos Tibor, Dobák János, Horváth Sándor és Szekeres Ilona plasztikus, egyénített alakítását. • UTOLÉRTÜK A KAPITA­LIZMUST. Ez a címe Róna Tibor, L­itványi Károly és Romhányi József új politi­kai kabaréjának, melyet no­vember végén mutat be a Kis Színpad, Zsudi József rendezésében. • PÁRIZSBAN vendégszere­pel novemberben az Opera­ház teljes balettegyüttese: három alkalommal a Sparta­­cust táncolják a párizsi ope­raházban, majd Le Havre­­ba utaznak, ahol koncert­műsort mutatnak be.­­ AZ V. MAGYAR JÁTÉK­FILMSZEMLÉRE — amely hétfőn este nyílik meg a pé­csi Petőfi Filmszínházban — a világ tizennyolc országából több mint félszáz vendég ér­kezik : filmrendezők, opera­tőrök és kritikusok. Az euró­pai országok mellett részt vesznek a szemlén egyipto­mi, tuniszi és amerikai film­­szakemberek is. • LÁZADÓ SZERZŐ. Josef Bush, akinek „Illusztrált de Sade” című darabját most k­isújtatta be­­égy New York-it ' szín­ház, fehér festékkel " má­zolta be és tette használha­tatlanná az előadás díszle­teit, tiltakozásként, amiért a szövegből jelentős részt ki­húztak, hogy idő legyen egy férfiszereplő meztelen jele­neteinek beiktatására. A szerző nyomtatott körlevél­ben óvta a nézőket a darab megtekintésétől, de mindez hiába volt: a producer új díszletekkel futtatja tovább a botránytól csak jobb rek­lámot kapott produkciót. » HEINZ KIPPHARDT, az Oppenheimer ügy írója a hé­ten Budapestre érkezik: a Magyar Pen Club vendége­ként ismerkedik a budapesti színházak előadásaival.­ ­ BRIGITTE BARDOT és Gunther Sachs NSZK-beli milliomos „playboy” négy évvel ezelőtt kötött házassá­gát az idén — júliusban — felbontotta egy svájci bíró­ság, de a „történelmi ese­ményt” csak most hozták nyilvánosságra. • BOTH BÉLA rendezésé­ben készül a Katona József Színház Schiller „Stuart Má­ria” című drámájának de­cember 3-i premierjére. Fő­szereplők: Mezey Mária, Ko­­hut Magda, Bessenyei Fe­renc, Egri István, Sztankay István, Ungvári László. A Nemzeti Színház december 12-én mutatja be Peter Lu­ke angol író „A hetedik Hadrian” című színművét. A CHARLOTTENBURG be­mutatkozik. Ezzel a címmel rendelik meg, november­­10 és 19." között " Budapesk­a Nyugat-Berlin V. kerülete — Charlottenburg — kulturális hetét, viszonzásképpen a bu­dapesti V. kerületi művészek legutóbbi nyugat-berlini he­téért. A programban szere­pel a Schiller Theater Ka­maraszínházának két fellép­te a Pesti Színházban, a nyu­gat-berlini rádió kamaraze­nekarának „Zene a porosz király udvarában” című hangversenye az Egyetemi Színpadon, Günther Grass, a világhírű német író irodalmi estje, charlottenburgi kép­zőművészek kiállítása a Csók Galériában és nagyszabású divatbemutató. • SIR LAURENCE OLIVIER tizenhárom év után ismét filmet rendez: Csehov „A három nővér” című drámá­ját viszi a kamera elé. • VIKTOR VASARELY, a világhírű magyar származá­sú francia festőművész ked­den érkezik Budapestre, hogy a Műcsarnokban szom­baton megnyíló, mintegy 500 op-art művét bemutató kiállítása rendezését irányítsa. • AMERIKÁBA. Két nép­szerű művészházaspár: Zá­­ray Márta és Vámosi János, valamint Kazal László és Balogh Erzsi novemberben indul amerikai és kanadai turnéra. Előbb közös mű­sorban lépnek fel New York­ban, majd külön-külön ke­resik fel az USA és Kanada magyarlakta nagyvárosait. • PAUL HÖRBIGER, a ha­zánkban is népszerű oszt­rák színész, aki nemrég ün­nepelte 76. születésnapját, egy hat részből álló tv-film­­sorozat forgatása közben — melynek ő játssza a főszere­pét — szívinfarktust kapott, s hosszú ideig nem hagy­hatja el a betegágyat. „ TÖLTSÖN egy órát Hitch­­cock-kal! — címmel hét, egyenként egyórás bűnügyi filmsorozatot vásárolt a Ma­gyar Televízió. Az egyes ré­szek előtt a világhírű krimi­filmrendező tart bevezetőt, hangját Keleti László szink­ronizálja. ŐSSZEL, TÉLEN, TAVASSZAL, NYÁRON Minden évszakban, az esztendő minden napján kikapcsolódás, szórakozás a REJTVÉNYFEJTÉS! Megjelent a rejtvényfejtők könyve, a FÜLES ÉVKÖNYVE Ezernyi fejtörő, óriás-keresztrejtvények, képregények, irodalom, művészet, technika, tudomány, krimik, humor Húszezer forintos, nagy keresztrejtvény-pályázat A FÜLES ÉVKÖNYV KAPHATÓ MINDEN ÚJSÁGÁRUSNÁL! Évvégi művész­vendégek Világhírű külföldi művé­szek vendégszerepelnek Bu­dapesten az év utolsó két hó­napjában. A Budapesti Ze­nei Hetek hangversenysoro­zata a Bécsi Filharmoniku­sok november 3-i­­4-i Erkel színházi koncertjével zárul. Vezényel Karl Böhm osztrák karmester. A vendégek kö­zött van Jakov Flier szovjet zongoraművész, a Zágrábi Vonósnégyes, Vázsonyi Bá­lint magyar származású lon­doni zongoraművész, Petko Radev bolgár klarinétmű­vész, Nevin Afrouz iráni zon­goraművésznő, Mihai Cons­­tantinescu román és Martzy Johanna magyar származású svájci hegedűművésznő, An­gelo Ephrikian olasz, Paul Capolongo francia és Henri Arends holland karmester, Klaus Lorens NSZK-beli dal­­énekes, Elizabeta Stefanska- Luko­vicz lengyel zongora­művésznő és négy világhírű művésznő: a Szovjet Hárfa­­kvartett. Fiatalok kiugrása Bemutató a Nemzetiben és a Madách Kamarában A Nemzeti Szín­ház és a Madách Kamaraszínház már első idei be­mutatójával is je­lentős, izgalmas „drámafelfede­zést” és két kiugró színészi alakítást kínál. Mert sokak számára valóban felfedezés, hogy Shakespeare „Athéni Timon”­­ja ilyen lenyűgöző erejű, költői szép­ségű, megrendítő hatású vallomás az emberi nagyságról és gyarlóságról. Major Tamás újra­értelmező rende­zésének, dráma- és figura-értelme­zésének oroszlán­­része van abban, hogy szinte át kell értékelni ma­gunkban a shakes­­peare-i rangsort, a Lear király, a Hamlet, az Othel­lo, a Vihar mellé helyez­ve az Athéni Timont. A va­rázslatos színházi este él­ményéhez hozzájárul — nem kis részben —, Szabó Lőrinc fordítói újraköltése, a cím­szereplő Iglódi István nagy­­ívű, a legkisebb részletekig átgondolt és kidolgozott ala­kítása, Őze Lajos démoni fi­gurája s a Nemzeti Színház férfigárdájának a feladathoz felnőtt, a legkisebb epizód­ban is jelentősét nyújtó já­téka. A Madách Kamaraszínház is meglepetéssel szolgál: a kiváló regényíróként ismert Alekszej Tolsztoj „Rakéta”-ja — színpadismerő, figura- és atmoszférateremtő drámaírói vénájáról tanúskodik. A szín­ház — eléggé nem dicsérhe­tő módon —, elsősorban új tagjainak, fiatal színészeinek adott nem ‘ könnyű,', de hálás lehetőséget a bemutatkozásra, illetve képességeik új olda­lainak feltárására. A még főiskolás Piros Ildikó — az évad első nagy kiugrása. Nemcsak látványosan szép — végre egy valóban sztár­­adottságokkal rendelkező fia­tal tehetség hazai színpadon! —, de máris egyéniség, aki a felkészültség teljes fegyver­tárával rendelkezik. Kerényi, Imre rendezése jó alkalmat ad Káldi Nóra, Huszti Péter, Horesnyi László, Némethy Ferenc, Balázsovits Lajos és Juhász Jácint rangos képes­ségeinek vizsgájára is. Ké­peink: Sztankai István, Ig­­lódi István és Őze Lajos az Athéni Timonban, Huszti Pé­ter és Piros Ildikó a Raké­tában. Garai Tamás (Dolezsár felv.) ELŐZETES A holtak nem vénülnek NDK-film. Anna Seghers regényéből írta és rendezte: Joachim Kunert. Negyedszázadot ível át Anna Seghers, a világhírű írónő regénye­­, s az abból készült új, NDK filmalkotás: a német nép történelmének legtragikusabb korszakát, 1918-tól 1945-ig. Bestiális gyilkossággal kezdődik, egy forradalmár matróz ki­végzésével, s szinte ugyan­úgy végződik, csak ezúttal a matróz fia, egy ifjúkommu­nista áll a megsemmisítő osztag fegyverei előtt Ami e két sortűz között lejátszó­dik: a náci fasizmus ura­lomrajutásának kórtörténe­te, egy német munkáscsalád sorsán keresztül elemezve és dokumentálva. Mégsem do­kumentumfilm: valóságos emberi tragédiák játszód­nak le előttünk, s árnyaltan jellemzett figurák képvise­lik a kor legjellegzetesebb, egymással szembefeszülő, harcoló, felmorzsolódó és elbukó típusait. A rendező, Joachim Kunert érdeme a hiteles, aprólékosan pontos környezetrajz, a népes sze­replőgárda egybehangolt já­tékstílusa, a sokszálú cselek­mény szoros kézbentartása. A fiatal Klaus-Peter Ples­sow meglepően érett eszkö­zökkel alakítja a főszerepet, de egytől-egyig kitűnő jelle­met formál Barbara Dittus, Klaus Piontek, Günter Wolf és Alfred Struwe. Új lány a csapatban Szovjet film. Rendezte: Pavel Ljubimov. Sportolókról — ruganyos, kecses mozgású tornászlá­­nyokról — szól a film, s ér­dekessége: a főszerepeket nem színésznők, hanem a Szovjetunió tornászbajnok­női alakítják. Sport és ma­gánélet, az ifjú tehetségek feltündöklése és letűnőfél­ben levő bajnoknők nehéz búcsúja a dobogó felső foká­tól, az edzők sajátos problé­mái — mindez szóba kerül a meglehetősen sablonos tör­ténet keretében, de lélek­tanilag leegyszerűsítve, fel­színesen, s egyszersmiind annyira szakszerűen, hogy a sportvilágban járatlan néző számára vajmi keveset mond.

Next