Hétfői Hírek, 1969 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1969-10-13 / 42. szám
Jó írásra nincs recept MOSZKVAI BESZÉLGETÉS BORISZ IPOLEVOJJAL A piciny szoba berendezése végtelenül egyszerű, első pillantásra látni, hogy nem reprezentálni, hanem dolgozni szoktak benne. Pedig valamikor nagyon is reprezentatív helynek számított, s belépést ide csak a legelőkelőbb vendégeknek engedélyeztek — jegyzi meg mosolyogva a házigazda. — Bizonyára emlékszik még Tolsztoj Háború és békéjéből Rosztov grófra. Nos, ez az egész épület és park, ahol most a mi írószövetségünk székel, Rosztov gróf portája, ez a szárny pedig, amelyben most vagyunk, tehát a Junoszty szerkesztősége, a palotának is külön büszkesége: a grófi istálló volt. Ezt szabdaltuk fel kis szerkesztőségi szobákká. Egy és ugyanaz ! Aki szívélyesen hellyel kínál, a Junoszty, a tekintélyes szovjet irodalmi folyóirat főszerkesztője, az Egy igaz ember és más világhírű regények írója, kiváló publicista és nem kevésbé kiváló riporter: Borisz Polevoj. Éppen hogy túllépte a hatodik X-et, de erről — kalandokban, élményekben, megpróbáltatásokban oly gazdag hat évtizedéről — csak arcának mély barázdái árulkodnak, éjfekete haja és kedélye huszonéveseknek is becsületére válnék. Író, szerkesztő, publicista, riporter, közéleti férfi: hogyan tud ennyiféle tevékenységet összeegyeztetni? — Miért kell összeegyeztetni azt, ami egy és ugyanaz? — kérdi vissza nyugodtan. — Nem vagyok valami nagy szakértője a magyar irodalomnak, de azért a legnagyobbak munkásságát ismerem. S hogy csak néha-. ,gyat említsek közülük: vajon az író Mikszáth nem volt-e újságíró is, a parlamenti események napi krónikása, s ezzel egyszersmind közéleti tényező? Ady, Móricz Zsigmond hamarabb volt-e költő, regényíró, mint publicista és riporter, én nem merném megmondani. Vagy jómagam nem találkoztam-e haditudósító koromban számtalanszor kitűnő magyar haditudósító és íróbarátommal, Illés Bélával? Csak a győzelem után közölhető . De sorolhatnám a példákat az általam jobban ismert területről, az orosz és szovjet újságírás és irodalom világából is. Puskin szerkesztő is volt. Nyekrassov két újságot is szerkesztett, és annyira nagyra tartotta ezt a munkáját, hogy még a versein szerzett pénzt is lapjai fenntartására költötte. Gorkij riporternek is nagyszerű volt, elég, ha csak amerikai útjáról írt világhírű cikksorozatára emlékeztetek. De sorolhatnám az olyan neveket, mint Majakovszkij, Leonov, Ehrenburg, Solohov, Fagyejev — a világ talán csak azért tartja őket „főfoglalkozású” íróknak, mert egy jó könyvet inkább fordítanak le idegen nyelvre, mint egy jó riportot, napi publicisztikát... — Ám, hogy mennyire azonos gyökerű két hajtás, két egytestvér az újságírás és az irodalom, szolgálhatok saját példával is. Az Egy igaz ember — és nemcsak ez a regényem! — eredetileg újságriportnak készült. A kurszki fronton találkoztam Mareszjevvel, és történetét riportban írtam meg a Pravdának. Olyan érdekesnek találták, hogy Poszpelov, a lap akkori szerkesztője a hadi távírón üzente meg: a riport a legközelebbi vasárnapi számiban megjelenik. Vártam a vasárnapi számot, aztán még számos vasárnapi számot, de a riport egyikben sem jelent meg. Aztán, mikor felvetődtem Moszkvába, megérdeklődtem: miért? Elővették a gondosan megőrzött kéziratot, s megmutatták a rá rótt feljegyzést: „Nagyszerű írás, de csak a győzelem után közlendő. Így és most csak Göbbels propagandáját támasztaná alá: azt, hogy hadseregünk összeomlott, már a nyomorékokat is harcba küldjük”. Nos, közismert, hadseregünk nem omlott öszsze, a Mareszjev-féle emberek nem harctérre hajszolt nyomorékok, hanem csodálatos lelkierejű hazafiak voltak. Persze, mikor a háború után regénnyé alakítottam a riportot, sok mindennel kibővítettem, ami a napi tudósításba nem fért bele, de a könyv, ha úgy tetszik, riportregény maradt ekkor is abban az értelemben, hogy csak az életben látottakat foglalja magában. — Távol áll tőlem, hogy azt állítsam: csak így, ha szabad magam így kifejeznem: riportalapon születhet jó irodalom. Jules Verne ki sem mozdult soha Párizsból, mégis olyan útikalandokat írt meg, amelyeket ma is élvezettel olvasnak, és nemcsak az ifjúság. Shakespeare sem járt Veronában, Helsingőrben, Prospero szigetén, mégis remekműveket alkotott. Nem, a jó irodalomra nincs recept, ahogy — mert ez is igaz! — a jó újságírásra sem. De ha már megkérdezte, miképpen tudom összeegyeztetni az irodalmi, újságírói, riporteri és közéleti tevékenységet, igyekeztem megfelelni rá Barázdált arcán ismét megjelenik az a kisfiús mosoly, ahogy lezárja a témát: — Úgy érzem, nem is tudnám másként. De miért is próbálnám? Révész Gy. István A KI KI krónikája a SZÁRAZ GYÖRGY Királycsel című színművét mutatta be a héten a veszprémi Petőfi Színház. A Zsigmond király fogságát idéző szellemes játék műfaját történelmi groteszknek jelzi a szerző, hozzáfűzve, hogy a történelemhez — régmúlthoz és maihoz — vajmi kevés köze van. Nem akar színpadi párhuzamokat vonni, csak anakronisztikusan játszani — ezt viszont a szó nemes értelmében annál szórakoztatóbban, helyenként elgondolkozta" Teart, járnék' "szíinpadi lehetőségeket nyújtva. Sándor János, a rendező nemcsak maradéktalanul élt ezekkel a lehetőségekkel, hanem újabb és újabb ötletekkel gazdagította a méltán nagy sikerű előadást. A népes — és szinte egyformán magas szintű teljesítményt nyújtó — szereplőgárdából is ki kell emelni Balázs Péter, Tánczos Tibor, Dobák János, Horváth Sándor és Szekeres Ilona plasztikus, egyénített alakítását. • UTOLÉRTÜK A KAPITALIZMUST. Ez a címe Róna Tibor, Litványi Károly és Romhányi József új politikai kabaréjának, melyet november végén mutat be a Kis Színpad, Zsudi József rendezésében. • PÁRIZSBAN vendégszerepel novemberben az Operaház teljes balettegyüttese: három alkalommal a Spartacust táncolják a párizsi operaházban, majd Le Havreba utaznak, ahol koncertműsort mutatnak be. AZ V. MAGYAR JÁTÉKFILMSZEMLÉRE — amely hétfőn este nyílik meg a pécsi Petőfi Filmszínházban — a világ tizennyolc országából több mint félszáz vendég érkezik : filmrendezők, operatőrök és kritikusok. Az európai országok mellett részt vesznek a szemlén egyiptomi, tuniszi és amerikai filmszakemberek is. • LÁZADÓ SZERZŐ. Josef Bush, akinek „Illusztrált de Sade” című darabját most kisújtatta beégy New York-it ' színház, fehér festékkel " mázolta be és tette használhatatlanná az előadás díszleteit, tiltakozásként, amiért a szövegből jelentős részt kihúztak, hogy idő legyen egy férfiszereplő meztelen jeleneteinek beiktatására. A szerző nyomtatott körlevélben óvta a nézőket a darab megtekintésétől, de mindez hiába volt: a producer új díszletekkel futtatja tovább a botránytól csak jobb reklámot kapott produkciót. » HEINZ KIPPHARDT, az Oppenheimer ügy írója a héten Budapestre érkezik: a Magyar Pen Club vendégeként ismerkedik a budapesti színházak előadásaival. BRIGITTE BARDOT és Gunther Sachs NSZK-beli milliomos „playboy” négy évvel ezelőtt kötött házasságát az idén — júliusban — felbontotta egy svájci bíróság, de a „történelmi eseményt” csak most hozták nyilvánosságra. • BOTH BÉLA rendezésében készül a Katona József Színház Schiller „Stuart Mária” című drámájának december 3-i premierjére. Főszereplők: Mezey Mária, Kohut Magda, Bessenyei Ferenc, Egri István, Sztankay István, Ungvári László. A Nemzeti Színház december 12-én mutatja be Peter Luke angol író „A hetedik Hadrian” című színművét. A CHARLOTTENBURG bemutatkozik. Ezzel a címmel rendelik meg, november10 és 19." között " Budapeska Nyugat-Berlin V. kerülete — Charlottenburg — kulturális hetét, viszonzásképpen a budapesti V. kerületi művészek legutóbbi nyugat-berlini hetéért. A programban szerepel a Schiller Theater Kamaraszínházának két fellépte a Pesti Színházban, a nyugat-berlini rádió kamarazenekarának „Zene a porosz király udvarában” című hangversenye az Egyetemi Színpadon, Günther Grass, a világhírű német író irodalmi estje, charlottenburgi képzőművészek kiállítása a Csók Galériában és nagyszabású divatbemutató. • SIR LAURENCE OLIVIER tizenhárom év után ismét filmet rendez: Csehov „A három nővér” című drámáját viszi a kamera elé. • VIKTOR VASARELY, a világhírű magyar származású francia festőművész kedden érkezik Budapestre, hogy a Műcsarnokban szombaton megnyíló, mintegy 500 op-art művét bemutató kiállítása rendezését irányítsa. • AMERIKÁBA. Két népszerű művészházaspár: Záray Márta és Vámosi János, valamint Kazal László és Balogh Erzsi novemberben indul amerikai és kanadai turnéra. Előbb közös műsorban lépnek fel New Yorkban, majd külön-külön keresik fel az USA és Kanada magyarlakta nagyvárosait. • PAUL HÖRBIGER, a hazánkban is népszerű osztrák színész, aki nemrég ünnepelte 76. születésnapját, egy hat részből álló tv-filmsorozat forgatása közben — melynek ő játssza a főszerepét — szívinfarktust kapott, s hosszú ideig nem hagyhatja el a betegágyat. „ TÖLTSÖN egy órát Hitchcock-kal! — címmel hét, egyenként egyórás bűnügyi filmsorozatot vásárolt a Magyar Televízió. Az egyes részek előtt a világhírű krimifilmrendező tart bevezetőt, hangját Keleti László szinkronizálja. ŐSSZEL, TÉLEN, TAVASSZAL, NYÁRON Minden évszakban, az esztendő minden napján kikapcsolódás, szórakozás a REJTVÉNYFEJTÉS! Megjelent a rejtvényfejtők könyve, a FÜLES ÉVKÖNYVE Ezernyi fejtörő, óriás-keresztrejtvények, képregények, irodalom, művészet, technika, tudomány, krimik, humor Húszezer forintos, nagy keresztrejtvény-pályázat A FÜLES ÉVKÖNYV KAPHATÓ MINDEN ÚJSÁGÁRUSNÁL! Évvégi művészvendégek Világhírű külföldi művészek vendégszerepelnek Budapesten az év utolsó két hónapjában. A Budapesti Zenei Hetek hangversenysorozata a Bécsi Filharmonikusok november 3-i4-i Erkel színházi koncertjével zárul. Vezényel Karl Böhm osztrák karmester. A vendégek között van Jakov Flier szovjet zongoraművész, a Zágrábi Vonósnégyes, Vázsonyi Bálint magyar származású londoni zongoraművész, Petko Radev bolgár klarinétművész, Nevin Afrouz iráni zongoraművésznő, Mihai Constantinescu román és Martzy Johanna magyar származású svájci hegedűművésznő, Angelo Ephrikian olasz, Paul Capolongo francia és Henri Arends holland karmester, Klaus Lorens NSZK-beli dalénekes, Elizabeta Stefanska- Lukovicz lengyel zongoraművésznő és négy világhírű művésznő: a Szovjet Hárfakvartett. Fiatalok kiugrása Bemutató a Nemzetiben és a Madách Kamarában A Nemzeti Színház és a Madách Kamaraszínház már első idei bemutatójával is jelentős, izgalmas „drámafelfedezést” és két kiugró színészi alakítást kínál. Mert sokak számára valóban felfedezés, hogy Shakespeare „Athéni Timon”ja ilyen lenyűgöző erejű, költői szépségű, megrendítő hatású vallomás az emberi nagyságról és gyarlóságról. Major Tamás újraértelmező rendezésének, dráma- és figura-értelmezésének oroszlánrésze van abban, hogy szinte át kell értékelni magunkban a shakespeare-i rangsort, a Lear király, a Hamlet, az Othello, a Vihar mellé helyezve az Athéni Timont. A varázslatos színházi este élményéhez hozzájárul — nem kis részben —, Szabó Lőrinc fordítói újraköltése, a címszereplő Iglódi István nagyívű, a legkisebb részletekig átgondolt és kidolgozott alakítása, Őze Lajos démoni figurája s a Nemzeti Színház férfigárdájának a feladathoz felnőtt, a legkisebb epizódban is jelentősét nyújtó játéka. A Madách Kamaraszínház is meglepetéssel szolgál: a kiváló regényíróként ismert Alekszej Tolsztoj „Rakéta”-ja — színpadismerő, figura- és atmoszférateremtő drámaírói vénájáról tanúskodik. A színház — eléggé nem dicsérhető módon —, elsősorban új tagjainak, fiatal színészeinek adott nem ‘ könnyű,', de hálás lehetőséget a bemutatkozásra, illetve képességeik új oldalainak feltárására. A még főiskolás Piros Ildikó — az évad első nagy kiugrása. Nemcsak látványosan szép — végre egy valóban sztáradottságokkal rendelkező fiatal tehetség hazai színpadon! —, de máris egyéniség, aki a felkészültség teljes fegyvertárával rendelkezik. Kerényi, Imre rendezése jó alkalmat ad Káldi Nóra, Huszti Péter, Horesnyi László, Némethy Ferenc, Balázsovits Lajos és Juhász Jácint rangos képességeinek vizsgájára is. Képeink: Sztankai István, Iglódi István és Őze Lajos az Athéni Timonban, Huszti Péter és Piros Ildikó a Rakétában. Garai Tamás (Dolezsár felv.) ELŐZETES A holtak nem vénülnek NDK-film. Anna Seghers regényéből írta és rendezte: Joachim Kunert. Negyedszázadot ível át Anna Seghers, a világhírű írónő regénye, s az abból készült új, NDK filmalkotás: a német nép történelmének legtragikusabb korszakát, 1918-tól 1945-ig. Bestiális gyilkossággal kezdődik, egy forradalmár matróz kivégzésével, s szinte ugyanúgy végződik, csak ezúttal a matróz fia, egy ifjúkommunista áll a megsemmisítő osztag fegyverei előtt Ami e két sortűz között lejátszódik: a náci fasizmus uralomrajutásának kórtörténete, egy német munkáscsalád sorsán keresztül elemezve és dokumentálva. Mégsem dokumentumfilm: valóságos emberi tragédiák játszódnak le előttünk, s árnyaltan jellemzett figurák képviselik a kor legjellegzetesebb, egymással szembefeszülő, harcoló, felmorzsolódó és elbukó típusait. A rendező, Joachim Kunert érdeme a hiteles, aprólékosan pontos környezetrajz, a népes szereplőgárda egybehangolt játékstílusa, a sokszálú cselekmény szoros kézbentartása. A fiatal Klaus-Peter Plessow meglepően érett eszközökkel alakítja a főszerepet, de egytől-egyig kitűnő jellemet formál Barbara Dittus, Klaus Piontek, Günter Wolf és Alfred Struwe. Új lány a csapatban Szovjet film. Rendezte: Pavel Ljubimov. Sportolókról — ruganyos, kecses mozgású tornászlányokról — szól a film, s érdekessége: a főszerepeket nem színésznők, hanem a Szovjetunió tornászbajnoknői alakítják. Sport és magánélet, az ifjú tehetségek feltündöklése és letűnőfélben levő bajnoknők nehéz búcsúja a dobogó felső fokától, az edzők sajátos problémái — mindez szóba kerül a meglehetősen sablonos történet keretében, de lélektanilag leegyszerűsítve, felszínesen, s egyszersmiind annyira szakszerűen, hogy a sportvilágban járatlan néző számára vajmi keveset mond.