Hétfői Hírek, 1971. október-december (15. évfolyam, 43-52. szám)

1971-10-25 / 43. szám

Via Záhony Záhony. A kontinens legnagyobb „szárazföldi kikö­tője”, a magyar vasút keleti kapuja — ahogy a szakem­berek nevezik. Teljesítményeit, méreteit és berendezéseit tekintve az ország — és egyben Európa — legforgal­masabb átrakó és áruszállító centruma. Körzetéhez tar­tozik Eperjeske rendező- és átrakó, Fényeslitke rendező pályaudvar, Komoró, Tuzsér, Mándok és Tornyospálca állomás. Területéről félóránként indulnak ipari alap­anyagokkal és termékekkel megrakott óriás­szerelvények az ország minden részébe, ma: Szabolcsi alma. Az idén másfél száz­ezer tonnánál több. Megkapó látvány a hűtőházra váró almásládák csókpiros sora. A szabolcsiak azt mondják: világviszony­latban innen utaznak a leg­­ízesebb almafajták. ÉS MILYEN LESZ Valamit a jövőről! Az át­rakó körzet fejlesztésében most a harmadik beruházási program folyik. Ennek során korszerűsítik a távközlő és biztosító berendezéseket, ha­talmas arányban végzik a gépesítést, tovább növekszik az orvosi rendelő, az óvoda és a bölcsőde, felépül újabb jelentés Európa legnagyobb szárazföldi 110 vasutaslakás és a száz­személyes munkásszálló, az új kocsijavító műhely, mo­dernizálják a vontatási te­lepet A beruházási program költsége 840 millió forint. Gurulnak a teli vagonok, kattog alattuk a kilónyi pon­tossággal jelző automata mérleg, csattannak az önmű­ködő váltók, fordulnak, mar­kolnak az óriásdaruk, zúg a góliát ömlesztő ... Micsoda üzem! Árulatlan. Fény- és hangjelző berendezések so­rával, radarral, rövidhul­lámmal. Ez ma Záhony, a kontinens legnagyobb szá­razföldi kikötője. És még milyen lesz! Túri András ÜZEMÓRIÁS SZÁMOKBAN Autóbusszal, mikrobusszal­­ járjuk a hatalmas létesít­ményt. Kísérőnk sorolja az adatokat:­­ — Záhony tavaly 11,4 mil­lió tonna árut fogadott, ra­­­­kott át, illetve továbbított a hazai keskenyebb vágányon, emellett „kiléptetett” 1,3 millió tonnát. A körzet for­galmi munkáját 6400 vas­utas végzi, a tavalyi üzem­viteli költség megközelítette a 300 millió forintot. A táv­lati tervek szerint a torna­teljesítmény a negyedik öt­éves terv végéig több mint 50 százalékkal, 1930-ig mint­egy 100 százalékkal haladja meg a tavalyit. Záhonyon át 36 nagy és 84 kisebb magyar és külföldi kereskedelmi vállalat végez szállítást; öt nyugati országgal: Ausztriá­val, Jugoszláviával, Svájc­cal, Olaszországgal, Hollan­diával létesült közvetlen fu­varozás. Záhonyon át bonyo­lódik le a Finnországba, Iránba, Mongóliába, a Ko­reai Demokratikus Köztár­saságba és Vietnamba irá­nyuló áruszállítás is. FA, ALMA, ZSIGULI Alig-alig lehet a záhonyi üzem területét áttekinteni. Hiszen csak az itt működő ERDÉRT-telep 62 hektár nagyságú, 7 kilométernyi úgynevezett széles- és 16 kilométernyi normál-vágány­nyal, továbbá 8 kilométernyi közúttal rendelkezik. A Hungarofruct rakodó-, hűtő­házi és tárolóterülete több mint tíz futballpálya nagy­ságú, a személygépkocsik ki­­rakósávja kilométer hosszú. Fa és gépkocsi! Az előbbi csaknem teljes mennyiség­ben a Szovjetunióból érke­zik, az utóbbinak (az ország­ba importált összes autónak) mintegy 40 százaléka. Jelen­leg évente 2 és fél millió köbméter az ideérkező fa­anyag és 13 020 az idén „be­futó” Zsigulik száma. S már mondják is: jövőre 21 500, 1973-ban 27 500, 1974-ben 23 500, 1975-ben 29 500 Zsi­guli érkezik. Sajnos — mert ,,sajnos” is van — ez év ja­­nuárjában-februárjában 3311 személygépkocsit szállított a Szovjetunió (a Zsiguli nél­küli mennyiség 40 százalé­kát) ezért akkor mintegy ezer gépkocsit tárolni kellett, és ez még most is lassítja a gépkocsik továbbítását. És ami tőlünk megy? Je­lenleg elsősorban kész ipari termékek. Azután itt az al­ 18000 folytatja Tudnivalók a budapesti gyerekek középiskolai felvételéről és a szakmunkásképzésről Háromféle pályaválasztási tanácsadó füzetecskét küld a jövő héten a budapesti álta­lános iskolák igazgatóinak és a szülői munkaközösségek vezetőinek a Fővárosi Pálya­­választási Intézet. Az intézet felmérése sze­rint a jelenleg nyolcadik általánost végző 18 ezer fővárosi gyerek 95 száza­léka tanul majd tovább: 55 százalékuk középisko­lában, 35 százalék szak­munkásképző intézetek­ben, a többiek pedig gyors- és gépíróiskolák­ban. Az első brosúra szerint a bu­dapesti gimnáziumok 6 ezer, a szakközépiskolák pedig 7 ezer elsőévest tudnak fogad­ni jövőre. Közli a füzet a körzetesítés alá tartozó gim­náziumok jegyzékét és azt is, kik jelentkezhetnek a körze­ti gimnáziumokba. A második füzet szerint a szakmunkásképző inté­zetek mintegy 16 ezer férőhelyet kínálnak. Legtöbben élelmiszer eladó­nak (1000), villanyszerelőnek (860), autószerelőnek (790) és gépi forgácsolónak (780) je­lentkezhetnek. Budapesten a pincérszakmát 250, a férfi­fodrászatot 150, a fényképész­szakmát 30, a szövőt pedig 520 általános iskolát végzett választhatja. A harmadik füzet felhívja a figyelmet a „B”-tagozatú szakmunkásképzésre. A szak­munkástanuló intézetekbe je­lentkezett fiatalok 60 száza­léka választhat olyan isko­lát, ahol emelt szintű oktatás folyik, vagyis a szakma elsajátítása melett a középiskola I— III. évéről is adnak bizo­nyítványt. Közli a brosúra a „B”-tago­­zatú képzést nyújtó iskolák címét is. HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS Felmérés Somogyban így látták a diák falukutatók A budapesti ELTE böl­­csészkarának KISZ-szerveze­­te Somogyban széleskörű fel­mérést végzett. Különösen figyelemre méltó a Berzen­­cén és Somogybükkösdön gyűjtött anyag. Mindkét fa­luban gyűléseken beszélik meg a közügyeket. Újságot a városba járó munkások ol­vasnak többet, a tévét vi­szont az otthoniak nézik gyakrabban. Rádiót a két fa­lu 75 százaléka egyaránt naponta hallgat. A falukutatók­ adatai alap­ján anyagilag azok járnak jobban, akik a téeszben dol­goznak: kereseti átlaguk is magasabb, a háztájiból is sok jön be. Az üzemekbe já­rók szerint a téeszben ugyan jobb a kereset, viszont a gyári munkánál kötött a munkaidő, s ez előnyösebb. Sem a berzenceiek, sem a bükkösdiek között nincs olyan, aki — a felmérés sze­rint — belátható időn belül el kívánna költözni a falu­jából. Pályázat a panteonra Rövidesen nyilvános terv­­pályázatot hirdetnek a nem­zeti panteonra. Az elfoga­dott legjobb terv alapján 1973-ban látnak hozzá a tíz évre előirányzott munkához a Kerepesi úti temetőben. Az általános rendezés megkezdé­séig különböző restaurációs munkákat és parképítést vé­geznek. „Három legyet ütött egy csapásra” a népgazdaság, amikor az ipartelepítési program keretében felépítették és berendezték Vásárosnaményben a forgácsle­mezgyárat. Egyik haszna, hogy az automata gépekkel felsze­relt üzem olyan forgácslapokat készít, amilyeneket eddig im­portálni kellett. Másik haszna, hogy újabb munkaalkalmakat teremtett a vásárosnaményieknek. Harmadik haszna, hogy termékeivel enyhíti a bútoripar alapanyaggondjait, több bú­tor készítését teszi lehetővé. Képünkön: automata gépsor szabja és csiszolja a lemezeket. .­­ ■ (MTI — Balogh felvétele.) .■ Egész vonalon apad a Duna Jelentés a főváros ivóvízellátásáról Nehéz helyzetben a hajózás Vasárnap reggelre csaknem 20 centit apadt a hét közepe óta Budapestnél a Duna s a Lánchídnál most már 1­9 cen­timétert mutat a vízmérce. A bécsi hajózási központ vasár­nap délelőtt azt jelentette a MAHART-nak: az osztrák fő­városban mért 128 centiméterrel szemben a hét elejére csak 120—125 centi lesz a víz s így nálunk is további apadás várható. — Ez pedig azt jelenti, hogy az áruszállítás továbbra is óriási gondok elé állítja vállalatunkat — mondták vasárnap a MAHART-nál Még félig sem tudjuk terhelni a járműveket, sőt a győri Duna-ágban egyáltalán nem tudunk szállítani. Ennek ellenére — az elter­jedt hírekkel ellentétben — nem kértük sem a MÁV, sem a Volán segítségét. Semmiféle kooperációs szer­ződést sem kötöttünk arra, hogy e két közlekedési vál­lalat helyettünk fuvarozzon. Egyelőre mindenféle előre rögzített szállítási igényt ki tudunk elégíteni. A hét végére nemcsak a Duna, hanem a többi fo­lyó is alaposan leapadt: a Sajón például — Sajó­­püspökinél — csupán 30 centiméteres a vízállás. Budapesten a lakosság ivó­­vízellátását a Vízművek — a nyáron üzembe helyezett új gépház és kútrendszerek segítségével — viszonylag zavartalanul biztosítja. Va­sárnap reggel azonban egyes magasabban fekvő területe­ken és néhány lakóház felső emeletein vízhiányra pa­naszkodtak. Délelőtt feltöl­­tötték a gellérthegyi és a kő­bányai óriás tartályt is, ez­zel a vízhiány — a normális nyomás következtében — mindenütt megszűnt Október 26-án, kedden 10 órakor nyitjuk meg RUBIN ÉKSZERBOLTUNKAT Budapesten, az V., Párisi utca 2. szám alatt. Drágakövek, brilliánsok, különleges 14 és 18 karátos ARANYÉKSZEREK, MŰVÉSZI EZÜSTTÁRGYAK, természetes és tenyésztett IGAZGYÖNGYÖK nagy választékával várjuk vásárlóinkat A fenti árucikkeket magas áron ugyanitt megvásároljuk. Bizományi Áruház Vállalat * 9 „Fent” és „lent” ugyanarról Az ország lakóinak min­denről van véleményük: a politikáról, a gazdasági élet­ről, az árakról, a bérekről, látják és megvitatják az épít­­­ezések helyzetét, az export­importot, a közlekedést , mindent. Külföldön is tudják ezt, és különösen mostanában érdeklődéssel vagy kíván­csian figyelik közvélemé­nyünket, de főleg azt, hogyan és miképpen si­kerül megoldani a problé­mákat, mi a titka a nyugodt, egyenletes fejlődésnek. Pár­tunk és kormányunk munká­ja azonban kimondatlanul is példázza, hogy titok pedig nincs. Ez legfeljebb a baráti­nak éppen nem nevezhető nyugati rádió- és sajtópropa­­gandának baj: nincs mit le­leplezniük, hiszen a hibákról, problémákról csakúgy, mint az eredményekről — magunk beszélünk. Az Országház épületében lezajlott gazdasági aktívaér­­tekezlet is erre példa. E „gaz­dasági parlament” tanácsko­zásán, a kormány elnökének beszámolójából csakúgy, mint a 22 hozzászóló szavaiból ki­derült, hogy­­ a régebbi idők „mást látunk, mint amit hal­lunk” gyakorlata már a múlté. A párt, a kormány és a gazdaság vezetői ugyan­arról beszélnek, vitáznak, mint országszerte az embe­rek.­­ Az őszinteség a bizalom alapja — ez nem vitás. Az őszinte vitából pedig mindig­­ olyan tervek, intézkedések ■ születnek, amelyek erősítik ■ szocialista termelési és tár­sadalmi rendünket, népünk jólétének alapjait. Beruházás­politikánk túlzásainak, a munkaerővá­­dorlás okainak, a jövedelmi aránytalanságok­nak, a felesleges import in­dítékainak őszinte feltárása nyomán senki sem a gazda­ságirányítás reformját, hanem gazdasági életünk vadhajtá­sait, gyengeségeit bírálta. S ez az őszinte bírálat minden­nél jobban segíti majd az egységes szemlélet kialakítá­sát mindazoknak a kérdések­nek a megítélésében, amelyek a pártot, a kormányt, a gaz­dasági szakembereket, min­den józan állampolgárt na­ponta foglalkoztatnak. Vilá­gosan kiderült a tanácskozá­son az is, hogy a pártkong­resszus által megerősített gaz­daságpolitikát ma is jónak tartjuk és aszerint dolgozunk. Ám a további munkát tekint­ve, jogos és bölcs megállapí­tásnak tűnik az a — parla­mentben elhangzott — mon­dat, hogy „a vezető nemcsak azért felelős, amit tett, hanem azért is, amit elmulasztott megtenni”.­ ­ Tenni pedig sokat kell, a lazaságok ellen, az érdekek ellentmondásainak feloldá­sáért, a közgazdasági propa­ganda és tájékoztatás erősí­téséért. „Hogy a tettek ered­ményre vezessenek, szemlé­letbeli változtatásra, egységes gondolkodásra és határozott cselekvésre van szükség. A problémákat közös erővel együttesen kell megoldani, összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kor­mányzati intézkedés sem hoz­hat eredményt” — mondotta záróbeszédében Fock Jenő. Közös erővel és együttesen pedig csak úgy lehet munkál­kodni, ha mindig olyan őszin­tén beszélünk a hibákról — és eredményeinkről —, amint az pénteken történt a parla­mentben.

Next