Hétfői Hírek, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-05 / 1. szám

KNEB-program, 1976 • Élelmiszerszállítás • Feltűnő takarékosság A Minisztertanács a napokban jóváhagyta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság idei tervét: a KNEB az első félév­ben nyolc-tíz területet vizsgál majd. Természetesen ezzel nem merül ki az ellenőrzési tevé­kenység, hiszen a fővárosi, a megyei, a járási, és a kerületi népi ellenőrzési bizottságok is végeznek vizsgálatokat a saját területükön, ezenkívül évente mintegy 8—10 ezer lakossági panasz is érkezik az ellenőrökhöz, melyeknek jórészével fog­lalkozni kell. Az évet két közérdekű vizsgálattal kezdi a KNEB: az élelmiszerszállítás szervezése, az ésszerű takarékosság az ok­tatási és egészségügyi intézményeknél. Az élelmiszerszállítás szervezésének vizsgálatában a Fő­városi Népi Ellenőrzési Bizottságon kívül, nyolc megye szer­vei vesznek részt. Egyre több ugyanis a panasz, hogy egyrészt a nagykereskedelem hiányosan,­­ nem megfelelő ütemben szállít áru­t a boltokba, másrészt közkeledési korlátozások, behajtási tilalmak miatt — például Budapesten, a Belváros­ban — akkor se tudnak szállítani, ha alkatnak. A vizsgálat célja, hogy megállapítsák, mik a problémák, s milyen szállí­tás-szervezési módszerekkel lehet jobban megoldani az után­pótlást. A másik vizsgálat a takarékosságnak egy sajátos oldalát ragadja meg: megállapították ugyanis, hogy szociális és okta­tási szempontból fontos területeken — így a nyári napközis óvodákban, az iskolai tanulószobáknál, a szakmunkásképzés­ben nem használják fel a költségvetési előirányzatok 15—17 százalékát. Ezért megvizsgálják, mennyire indokolt az ilyen nagyarányú „takarékoskodás”? Elképzelhető, hogy a szakmai feladatok ellátása sínyli meg. Világos, hogy ha egy oktatási, művelődési, vagy szociális terület költségvetési előirányzatá­nak több mint negyede megmarad, akkor vagy túlságosan bőkezűen szabták meg a költségvetési keretet, de még inkább alapos gyanú merülhet fel a megtakarítás realitását illetően. A vizsgálatban részt vesznek Bács, Borsod, Fejér, Hajdú, Nógrád, Szabolcs, Vas és Veszprém megye népi ellenőrzési bizottságai is. Öreg­házak „doktorai" Kelenföldön van egy külö­nös rendelő: öregházak „be­tegségeinek” kivizsgálásával, a „gyógymódok” kidolgozá­sával foglalkoznak munka­társai. A Fővárosi Ingatlan­­kezelő Műszaki Vállalat (FI­­MÜV) kutatóosztálya műkö­dik itt. Statisztika A fővárosi lakások több mint 70 százaléka, összesen 34 ezer ház 400 ezer lakása tartozik az ingatlankezelők hatáskörébe. A statisztika szerint a házak 25 százaléka még a múlt században épült. Budán az Úri utca 36. szám alatti ház a korelnök, kisebb­­nagyobb­­ átépítésekkel az 1400-as évek óta áll. A má­sik parton, Pesten a Pesti Barnabás utca 2. szám alatti, úgynevezett Kriszt-ház a legöregebb: a XVIII. század­ban építették. A lakóházak 21 százaléka századunk első két évtizedében, 35 százalé­ka a két világháború között, s 19 százaléka az elmúlt 30 évben épült . A régi házak falai masz­­szívak, több száz évig lehet használni őket, viszont a többnyire fából készült tető­­szerkezetekkel annál több a baj — mondta Kozma An­dor, a kutatóosztály vezető­je. — Ezért az elmúlt évek során főként a födémcserék­re, felújításokra dolgoztunk ki új eljárásokat. Kevesebb szakember a korábbinál jó­val gyorsabban tudja elvé­gezni így a szükséges javítá­sokat, s ez azért fontos, mert a kerületi IKV-k krónikus munkaerőhiánnyal küzdenek évek óta. Biztató újítások A kőhomlokzatokat hagyo­mányos módon kőművesek tisztítják, nehéz fizikai mun­kával. A FIMÜV-ben olyan gépet szerkesztettek, amely lemossa, majd víztaszító ré­teggel vonja be a falat, s mindössze egy ember szüksé­ges a kezeléséhez. Nemcsak az ács szakmunkás, hanem az állványozáshoz szükséges fa is hiánycikk az építőipar­ban, ezért gyorsan tért hó­dított egy másik újítás, a könnyen felszerelhető csőáll­­ványzat. Olyan előre gyárt­ható elemeket — könnyűszer­kezetes válaszfalakat, polcos beépíthető szekrényeket stb. — dolgoztak ki, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a korszerűtlen, régi lakások komfortosításánál. Javasla­taik nyomán szerelnek fel 20 évig is eltartó alumínium és műanyag ereszcsatorná­kat, s tőlük származik a kon­téneres törmelékszállítás öt­lete is, így nem éktelenkedik a szemét hónapokig­ évekig a felújított ház körül. Az osztályvezető elmondta: megfigyelés alatt tartják az újonnan épült házakat is. Ezek korát 50—100 évre be­csülik. Az eddigi tapasztala­tok szerint a panelházaknál sem a falakkal lesz majd a baj, leggyorsabban a szigete­lések mennek tönkre, s az épület mozgása miatt kelet­kező repedések okoznak gon­dot a fenntartóknak. Egy ku­tatócsoport műszeres kocsi­val járja immár két év óta a legkorábban — s a legkez­detlegesebb technológiával — épült lakótelepeket Budapes­ten és öt nagy vidéki város­ban. A cél: kidolgozni a hi­­básodások tervszerű megelő­zésének módszereit. Így a kerületi IKV-k időben felké­szülhetnek a szükséges be­avatkozásra. Czippán György Kezdjük számtannal. Egy­millió kilométer — egy kis bőkezűséggel: a Hold oda­­vissza és mégegyszer vissza. Ennyit tett meg Nyitrai Ele­mér tizenhárom év alatt baleset, sőt koccanás nélkül. Buszával persze nem a Hold­ra jár, csupán csak Érdre, Százhalombattára és Dunaúj­városba szállítja az embere­ket, huszonnégy óránként több mint hétszáz utast. Ti­zenhárom év alatt az ország lakosságának egyharmadát utaztatta , és váltótársa, Petrovics János a Kosztolá­nyi térről és vissza. Napon­ként huszonnyolc helyen áll meg, huszonnyolc megálló­ban köszöntik őt a búcsúzó és érkező utasok, s köszönti őket, az ingázó munkásokat a busz parancsnoka is. Szívé­lyesek egymáshoz, egy kicsit közös a sorsuk: egy életre váltottak erre a vonalra re­túrt. • Nyitrai Elemér ötvenéves, már huszonöt éve hivatásos gépkocsivezető. IKARUS far­motorossal kezdte, de két éve váltótársával együtt Skoda­­buszon .,repül”. Szereti ezt a kocsit, kétszázkét lóerős, nagy teljesítményű motor dolgozik benne. Igaz, fekvő motor, ezért a kocsi nyirkos időben sokat csúszik. De nem is kétszáz ló, hanem kétszáz­két bivalyerős ez a busz. Kell ez, nagyon kell, hiszen het­venöt személyes és mindig zsúfolt. Az országúton különböző alkatú, idegrendszerű és ké­pességű emberek vezetnek. A szolid, félénk, forgalmat aka­dályozótól az erőszakos „őrültig” sok típussal kellett elkerülnie az ütközést. És — humorizálok — ott van az árok, ott vannak a fák, a ki­­lométerkövek, a kanyarok, a vasúti sorompók — és télen a hó, az ónos eső, a köd. És ott van a kocsi kereke, va­lamint motorja. Egy ember esze, idegrendszere, bátorsá­ga és ügyessége hogyan ural­kodhat ennyi veszély- és hi­balehetőség fölött? Nyitrai Elemér válasza: — Egészséges test és ép lé­lek kell ide, megfelelő fizikai erő és kiegyensúlyozott, nyu­godt idegrendszer. Amellett érezni kell a kocsit, úgy mintha saját testem lenne. Érezni kell természetesen az utat is. Nem hátrány, ha is­merős a táj, amerre járunk. És a legfontosabb: érezni kell hátam mögött a hetvenöt em­bert, a családot, akikért érde­mes pontosan dolgozni... • — Azért némi szerencsére is szüksége van egy pilótának ilyen nagy és szép teljesít­ményhez — teszem hozzá. — Igen, feltétlenül. És még egy: én havonként ötezer fo­rintot keresek. Én csak itt dolgozom és csak itt keresek. Ezt is nagyon fontosnak tar­tom. Az öt napja életbe lépett új KRESZ különösebb nehézsé­get az országúton még nem jelentett, hiszen a közleke­désnek ez az új törvénye még jobb lehetőséget nyújt a gondos gépkocsivezetőknek, hallom a buszállomáson több buszvezetőtől is egyszerre. Felbőg a Skoda motorja, Nyitrai fürdetni viszi az An­dor utcába. — Jó szerencséit — kiál­tom utána, pedig egyikünk sem bányász. Snita Andor Jégzajlásig a vízen A várható jégveszély miatt megszüntették és bevontatták a Dunán a MAHART összes budapesti hajóállomását, kivéve egyet: a Belgrád rakpartit. Ezt a nemzetközi hajófor­galom zavartalan bonyolítása miatt hagyták meg „utolsó mohikánként". (Dolezsai ferv.) 10,4 millárdból épül Három iparvárosban három korszerű nagyüzem Népgazdaságunk idei terve szerint az év végéig 148—150 milliárd forintot, a tavalyinál 1—3 százalékkal többet fordíta­nak beruházásra — elsősorban a folyamatban levő építkezések folytatására, nagy részük meggyorsítására és mielőbbi befe­jezésére. Főleg a villamosenergia­ipar, a kohászat, a gépipar és a vegyipar, valamint a la­kásépítés és a közművek, fej­lesztését siettetik. E „súly­pontáthelyezés” érdekében a kormány csak három új nagyberuházást irányzott elő. Zalaegerszeg — A zalaegerszegi hűtőház 219 millió forintba kerül majd — mondta Boros Imre, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium osztály­vezető-helyettese. — Egy mélyhűtött termékeket, éte­leket gyártó mirelitüzemből és egy hűtőtárolóból áll majd. A mirelitrészleg 1978-tól kezdve évente 11 600 tonna zöldség- és gyümölcskészít­ményt állít elő és fagyaszt, főleg exportra; ezzel, az elő­zetes számítások szerint, egy év alatt hárommillió dollár tiszta hasznot hajt majd. A 11 500 tonna áru befogadásá­ra alkalmas hűtőtároló vi­szont már jövőre elkészül, s attól kezdve megszűnik a helyhiány, nem kell többé külföldön tárolni magyar ter­mékeket , mélyhűtött zöld­séget, gyümölcsöt, húst, ba­romfit. Az új létesítmények terüle­tét a városi tanács közremű­ködésével már előkészítették és közművesítették, így ta­vasszal megkezdhetik az épít­kezést. A mélyhűtő berende­zéseket és a mirelitfeldolgo­zó gépeket egy olasz cég szállítja és szereli. Ez hét­millió dollárba kerül, de na­gyon hamar — két év alatt — megtérül. A hűtőház egyébként — a számítások szerint — öt év alatt valutá­ban is, forintban is behozza azt a pénzt, amibe a létreho­zása kerül. Leninváros — A leninvárosi polipropi­léngyár a Tiszai Vegyikom­binát területén létesül — tá­jékoztatta a KH-t Balázs La­jos igazgatóhelyettes. — Nem „ingyen”, tehát nem az álla­mi költségvetés terhére épül, mint a múlt tervidőszak be­ruházásai, hanem az új sza­bályozóknak megfelelően, 4,2 milliárd forintos állami köl­csönből, melyet­­az üzem hasznából folyamatosan kell majd visszafizetni. Az új vegyipari üzem a szomszédos leninvárosi olefinműben elő­állított propilénnek azt a ré­szét dolgozza majd fel mű­anyaggá, amit hazai haszno­sítás hiányában ez idáig kénytelenek voltunk nyers­anyagként — tehát kevesebb haszonnal — Nyugat-Euró­­pában értékesíteni. Az új vegyipari létesít­ményt főleg előre gyártott könnyűszerkezetek, acél- és betonelemek felhasználásá­val, harminc hónap alatt akarják felépíteni és össze­szerelni. Dunaújváros — Csaknem hatmilliárd fo­rintért létesül a Dunai Vas­mű területén az ország első konverteres acélműve. (A kon­verteres eljárás: az acélt zárt rendszerben állítják elő, oly módon, hogy a megol­vasztott nyersfémet földgáz­zal tovább hevítik, s a minő­séget meghatározó széntar­talmat egyfelől a hulladék és az ócskavas adagolásának aránya, másfelől a közvetlen oxigénbefúvatás biztosítja.) Évente 1—1,1 millió tonna acélt állít majd elő, s ezzel biztosítja a belföldi igények teljes kielégítését és az ex­portot is — közölték a Du­nai Vasmű beruházási osztá­lyán. Az acélmű csarnoka 156 méter hosszú, 131 méter szé­les lesz, legnagyobb magas­sága 56 méter. Berendezései­nek döntő részét és az egész technológiát a Szovjetuniótól vásároljuk. Az új gyárhoz több más üzem, köztük új oxigéngyár és mészégető is kapcsolódik. Az első egység 1979-ben kezdi meg a termelést, s az új létesítmény az ország acélgyártásának egynegyedét adja majd, ha teljesen elké­szül Dolgos köznapokat „Az 1976. évi népgazdasági terv teljesítése alapvető fel­tétele az ötödik ötéves terv céljai megvalósulásának. A célok reálisak. A Miniszter­­tanács elvárja, hogy a gaz­daságirányítás minden veze­tője megértse a ráháruló feladatokat, végrehajtásuk érdekében dolgozzék. Felkéri hazánk minden polgárát, hogy öntudatos és fegyelme­zett munkával segítse elő a terv céljainak valóraváltá­­sát” — olvastuk a múlt év utolsó napjaiban a Minisz­tertanács felhívását. A fejlett szocializmus épí­tésénél törvényszerű a tény, hogy a társadalom öröme és bánata közös öröm és közös bánat. Törvényszerű, hogy népgazdaságunk fejlődésé­nek eredményei és továbbfej­lődésünk nehézségei egyaránt ismertek legyenek „fenn” és „lenn”. Természetes dolog, hogy egy magasabb rendű társadalom építését csak „ki­művelt emberfők sokasága”, csak felvilágosult, értő dol­gozók végezhetik. A szocia­lizmus építésének belső tör­vénye, hogy az ember előre néz. De álmodozás helyett a jövőt tisztán tervezni, a hol­napot biztosan látni csak úgy lehet, ha ismerjük az ed­dig elvégzett munkánk ered­ményét. A népgazdaság 1975-ben eredményesen fejlődött. A nemzeti jövedelem mintegy öt százalékkal emelkedett, s ez a növekedés a termelé­kenység emeléséből szárma­zott. De a hátrahúzó, akadá­lyozó erők is működtek. Igaz, az ipari termelés hat száza­lékkal nagyobb volt az 1974. évinél. De továbbra is lassú a termelés gyártmányössze­­tételének korszerűsödése és nem kielégítő a minden irá­nyú exportképesség fejlődé­se. És a munkaerő-gazdálko­dás sem javult olyan mér­tékben, hogy lehetővé tette volna a helyenkénti munka­erőhiány megszüntetését. Természetes öröm: növek­szik a lakosság jövedelme és fogyasztása. De ha ezek túl­szárnyalják a tervezettet, s ha mindennek az alapja: a termelés, a termelékenység és a minőség elmarad az elő­irányzottól, nos, akkor az öröm ürömmé változhat, hi­szen veszélybe kerül a nép­gazdaság egyensúlya. Már a párt XI. kongresszusán is ebben a szellemben fogal­maztak, s most, az év végén, az országgyűlés téli üléssza­kán az elmúlt év eredmé­nyeit mérve aláhúzták, hogy a lakosság jövedelmének és fogyasztásának növekedése gyorsabb volt a tervezettnél. Ezért mondja ki a népgaz­daság 1976. évi tervéről szóló törvény, hogy: „Az 1976. évi terv fontos társadalompoliti­kai feladatnak tekinti, hogy tovább emelkedjék a lakos­ság életszínvonala, javulja­nak életkörülményei. A nö­vekedés üteme azonban az 1975. évinél szerényebb le­het. A terv szerint a lakos­ság pénzbevételei 9 száza­lékkal emelkednek ... Az egy főre jutó reáljövedelem így 3 százalékkal, az egy ke­resőre jutó reálbér 1,5 szá­zalékkal lesz magasabb az 1975. évinél.” Ezen van a hangsúly: ha szolidabb mértékben is emel­kedik a dolgozó nép élet­színvonala, de emelkedik, még a kiugró 1975-ös évhez viszonyítva is. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke új­évi köszöntőjében azt mond­ta: „Nagy és bonyolult mun­ka vár ránk. Országépítő cél­jaink valóra váltása gazdasá­gunk hatékony fejlesztése, népünk életkörülményeinek rendszeres javítása az eddi­ginél is fegyelmezettebb, szervezettebb munkát, a szel­lemi­ alkotóerő fokozott hasz­nosítását kívánja és követeli mindannyiunktól.”

Next