Hétfői Hírek, 1981. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-17 / 33. szám

Bessenyei nem pihen Egy nagy színész álnyugdíjban Csak amiben hisz + Sikerek kettőse Agitáció a színház mellett Bessenyei Ferenc nyugdíjas lett. Persze ez nem jelenti, hogy elbúcsúzott a közönségtől, végleg lelépett a színpadbról. Hiszen életereje, energiája ma sem kisebb, mint tíz-tizenöt éve. Valami azonban bizonyára mégis megváltozott. — Munkatempóm, a játék iránti szeretetem semmiképpen sem változott — mondja. — A nyugdíjasság persze bizonyos felszabadultságot hozott, kiléptem minden kötöttségből. Ezentúl alkalmam nyílik olyan előadásokban olyan szerepeket vállalni, amelyek érdekelnek, amelyekben hiszek, olyan színészekkel és rendezőkkel dolgozni, akikkel kapcsolatunk eredményesnek ígérkezik, s ezzel csak nyerhet a közönség. Amíg egy-egy színháznál szolgáltam, nem lett volna helyes, ha válogatok a szerepek között. Visszatekintve 40 éves színészi működésemre, azt hiszem, így volt becsületes. Tudom, hogy a színháziak nekem soha nem akartak rosszat, de időközben körülöttük megváltozott valami. Szellemi energiájuk, talán nem működik mindig helyesen. Nekem most nehezebb erkölcsi súlyt kell majd viselnem, hiszen a szerepeket nemcsak kapom, hanem mostantól kezdve közös megállapodással vállalom. — Ezekből a szavakból arra következtethetünk, hogy az elkövetkező hónapokban is láthatjuk színpadon? — Konkrét feladatokat nemigen tudok mondani. De szó van róla, hogy a Várszínházban lépek fel, mégpedig Hauptmann „Naplemente előttijében, amelyet Vámos László rendezne. — Akivel az utóbbi években sikeresen dolgozott együtt, hiszen az ő rendezésében játszott Szegeden és a televízióban a Lear-t, a Falstaffot és a Fővárosi Operett Színházban a „Hegedűs a háztetőn” főszerepét. — Érthető hát, hogy bizalmam van hozzá, örülök, hogy szóba került ez a szerep, és hogy ismét megtaláltuk egymást. — Hogyan töltötte a nyarat? — Úgy, mint minden nyaramat, amire visszaemlékszem. A tétlenséget nem tudom elviselni. Két tévéfilmet forgattam. Éppen ezekben a napokban készítjük a másodikat Hajdufy István forgatókönyvéből. A történet főhősét, Alapy Gáspár komáromi polgármestert alakítom, aki a vidéki zsidóság deportálása ellen tiltakozott, s végül velük együtt vállalta a halált a koncentrációs táborban. E szerepet azért vállaltam a nagy nyári kánikulában, mert Alapy alakja pontosan beleillik azoknak a nagy humanistáknak a sorába, akiket már életre keltettem. A nyár hátralévő részében önálló estem felújításával foglalkozom. Ezzel a műsorral fél évtizede járom az országot és különösen alkalmas rá, hogy folytassam agitációmat a színházak mellett, beszéljek a színház embert nevelő hatásáról, munkánk gyönyörűséges voltáról. Sebes Erzsébet KECSKEMÉTEN, a megyei művelődési központban vasárnap délelőtt nyílt meg a VII. Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása, melyen 13 művész leg-,újabb munkáit láthatja a közönség. KARANCZ KATALIN idén végezte el a Színművészeti Főiskolát , s ősztől a Szegedi Nemzeti Színházban kezdi pályafutását. Elsőként Shakespeare „Cyndelin” című színművének főszerepében mutatkozik be a közönségnek. AZ ESZTERGOMI nemzetközi gitárfesztivál záróhangversenyét augusztus 18- án rendezik meg az ottani bazilikában, a fesztivál 150 tagú gitárzenekarának közreműködésével. Vezényel: Szendrey-Karper László. © A HUSZAS ÉVEK nagy slágereiből összeállítás készül a televízióban, Apró Attila rendezésében. A szereplők között van Cserháti Zsuzsa, Bontovics Kati, Stefanida Janula és a Deák Bigband. a SZENTENDRÉN, a Teátrum Étterem parkolójában augusztus 20-án este nyílik meg az ország első autós mozija, Jean Paul Belmondo „Zsaru vagy csirkefogó” című olasz—francia közös produkcióban készült új bűnügyi filmjével. © TARJÁN GYÖRGYI alakítja a női főszerepet a „Sonja jelentése” című új NDK-filmben. © SZUPERKONCERT. Az óbudai hajógyári szigeten augusztus 22-én délelőtt 10 órától késő estig tartó hangversenyt rendeznek, melyen csaknem a teljes hazai popélvonal részt vesz. Műsorvezető: Bródy János. A program rendezője az Express Utazási Iroda, szerkesztője pedig a Szabadfoglalkozású Előadóművészek Szakszervezete. A BO DEREK, a rövidesen nálunk is bemutatásra kerülő „Tíz” című filmkomédia főszereplője, a „világ legszebb asszonya” cím tulajdonosa, megpróbálkozott az újságírással is. Már meg is jelent első riport-interjúja, melyet Muhammad Alival készített. A „ © MOLNÁR FERENC hattyú” című színművét a jó közeljövőben mutatja be a ^ New York-i Empire State ^ Youth színház, dr. Székely ^ György és Deák Rózsa rengdezésében. A HUNGÁRIA együttes októberben egyhónapos vendégszereplésre az NSZK-ba utazik. Ősszel jelenik meg új nagylemezük. © JELENA KOSZOVA szovjet szobrászművésznő — aki négy évet töltött hazánkban, s magyar mesterek tanítványa volt — augusztus 18-án, a tatabányai népházban mutatja be legújabb szoborportréit. A kiállítást dr. Ravasz Éva, a Tatabányai Városi Tanács elnökhelyettese nyitja meg. Képünkön: Liszt Ferenc mellszobra. GLOSSZÁK. Azt mondta valaki, hogy kulturális életünkben túlságosan sok a glossza. Azaz szaporodik az egyes jelenségekre éppen csupán figyelmeztető, de különösebb mélységre nem törekvő jegyzetek mennyisége. Magam szintén glosszázó hírlapíró vagyok, ezért is el kellett gondolkoznom a megjegyzésen. Meg aztán nagyszerű alkalom is adódott: irodalmi világunk egyik legszorgalmasabb publicistájának, Nemes Györgynek ezekben a napokban jelent meg az az új könyve, amelyben glosszáit gyűjtötte össze. Hogy is van ez? — kérdezi az író könyve címével, s minden jegyzetével. Ironikus és haragos. Látszatra apróságokról beszél, csekélységekre figyelmeztet, ám mindig a lényegről gondolkozik. Tudniillik a gloszszában nem lehet mellébeszélni, szorít a terjedelem fegyelme. Az igazi glossza mondandója — legyen az ürügye bármi — nem változik, nem változhat. A gloszszaírót ihlető jelenség változhat, de ő mindenkor a pontosságra, a munka becsületére, az adatok hitelességére int. Olyan dolgokra, amelyeknek természetesnek kellene lenniök. A szenvedélyt éppen az hívja ki, hogy valami rendellenes történt. Az adat pontatlan, tehát valaki elmulasztotta megnézni a lexikont. Mert sohasem a tévedés háborítja fel a glosszaírót: tévedni emberi dolog. A hanyagság, a lustaság, a szellemi restség az, ami felháborító. Nemes György könyvét forgatva erre a régi igazságra kellett rájönnöm. Ezért aztán a glosszák mennyiségét se sokallnám. Persze, a glossza sohasem helyettesítheti a komoly elemző tanulmányokat, az értő kritikákat. Ám, például, arra is felhívhatja a figyelmet, hogy nyugtalanító tény, hogy nálunk egyre kevesebb az igazi kritika, egyre kevesebb az átfogó, politikailag felelős elemzések száma. Tehát nem felesleges glosszázni. Még a rossz glosszák ellen is fel kellene emelni a szavunkat. MAGÁNÜGYEK. Nyugtalanító társadalmi jelenségről írt nyílt levelet az egyik irodalmi folyóiratban a fordításairól, kritikáiról ismert fiatalabb esztéta. Levelének címzettje egy ugyancsak ismert hírlapíró. Közügyeket a nyilvánosság előtt megbe- / szélni — a nemes tradíciók 1s közé tartozik. Magánügyeket kitálalni a nyilvánosság előtt ! — nos, ezt exhibicionizmus- ? nak nevezik. Ez történt ugyanis, mert a nyílt levél ^ többnyire kollégánk káros ^ szokásairól értekezik. Be- £ leértve azt is, hogy a nyílt le- ^ vél szerzőjének ugyancsak ^ voltak ugyanilyen káros szó- 4 kásái. Az egyik iszik, a má s sik ivott. Meglehet, hogy a ^ levelezők nem szégyentik kl magánügyeiket. A szerkesztőnek azonban mindenkép-pen tudnia illene, hogy merre húzódik a határ. A leg- fő fontosabb problémák hitelét is leronthatja az intimpistás- ?kodás. AZ OLVASMÁNY. Spiró György új regényét, Az ik- f székét olvasom. Izgalmas, $ szép mű. Egyik legvonzóbb fj erénye, hogy visszaszerzi az olvasó számára az olvasás gyönyörűségét. Fiatalabb író- társaitól — szerencsére — abban különbözik Spiró, hogy nem téveszti össze a regény műfaját — a kereszt- f rejtvénnyel. Hogy tudja és vállalja: az irodalomnak az is is feladata, hogy szórakoz- fttasson. Hogy a regénynek csalogatnia kell az olvasót. ^ Nem csupán elmetornára ^ (erre is!), hanem kacajra,% haragra, indulatokra, divatos Nem $ dolog ez manapság, ^ ezért köszöntöm Spirót. Volt $ bátorsága szembeszállni egy rossz divattal. E. Fehér Pál ál $ g Ez kegyetlen pálya! Regények a pokoljárás idejéből Vészi Endre írói indulásáról, terveiről, a tehetséges fiatalokról Egy huszonéves vésnöksegéd üres óráiban regényt írt „Gyerekkel a karján” címmel. A mű — egy proletárasszony története — Mikszáth-díjat kapott. Szerzője ezt követően — már szappanfőzősegédként — újabb regény írásába kezdett: „Muszka Pista, egy lopott ló története” címmel. Mindez pedig történt a negyvenes évek legelején, „a pokol kapujában, két életveszély szélárnyékában” — ahogy az író jellemzi a vészterhes esztendőket. — A két regény, négy évtized után, a közeljövőben jelenik meg ismét, ezúttal a Magvető Kiadó gondozásában, Vészi Endre életműsorozatának harmadik köteteként. — Miként tekint vissza „feltámadott” ifjúkori műveire? — Elsősorban irigységgel! — válaszolja az író. — Újraolvasásukkor magam is elcsodálkoztam: az emberiség végveszélyes korszakában, tehát közvetlenül a háború előtt és alatt, nem különben saját személyes sorsom reménytelenségének közepette, vajon mi adott erőt ahhoz, hogy a folyamatos munkát követelő regényírással voltam képes foglalkozni? Arra is gondolok mostanában: 1944-ben a háború és a fasizmus legmélyebb bugyrába kerültem. Ha a pokoljárásból nem térek haza, mi maradt volna fenn utánam, az úgynevezett utókor számára? Valami talán mindenképpen. Ezért is nézek erre a két pályakezdő regényemre mély meghatottsággal. Mai ízlésemnek megfelelően változtattam rajtuk egyet-mást, de csupán csak a stiláris nyesegető-olló érintette felületüket. Lámpalázas kíváncsisággal nyújtom át mindkettőt a mai olvasóknak. — Tragédiákkal terhes években, létbizonytalanságban, nehéz fizikai munka mellett szakított időt akkor a rendszeres írásra. A mai fiatal írók jó része ehhez képest irigylésre méltó körülmények között alkothatnak, mégis sorozatosan cikkeznek gondjaikról, panaszaikról, problémáikról. — A „fiatal író” megjelölés szerintem csupán anyakönyvi kategória. Nem a fiatal korra, inkább a pályakezdésre kell helyezni a hangsúlyt, s a tehetséges pályakezdőket kell zárt kapukkal fogadni, mint ahogy ezt számos jel igazolja. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha a magam példájával szólok hozzá a vitához: az elhivatottság akadályokkal teli történelmi időszakokban is képes volt felhívni magára az igényes kortársak figyelmét, kiérdemelve segítségüket. Ez kegyetlen pálya! A tehetség mellett megszállottságot és szorgalmat követel. Soha sem szorultam kegyelemkenyérre, és így — úgy érzem — mindenkor sikerült megőriznem írói függetlenségemet. — Most min dolgozik? — Rövidebb lélegzetű elbeszélések mellett verseket írok és novelláskötetet állítok össze az elmúlt néhány esztendő terméséből. Garai Tamás Táncdalfesztivál Ernyei léptei Hosszú szünet után ismét itthon és tv-képernyőn Ernyei Béla, aki az elmúlt esztendőkben sikerrel szerepelt a bécsi és müncheni színpadokon. Fényes Szabolcs és Szenes Iván kért fel, hogy énekeljem el a táncdalfesztiválon a „Léptek az utcán” című dalt. Izgalommal léptem színpadra, hiszen mégsem énekes vagyok, hanem színész. — Mennyi időt tölt Budapesten? — Hetek óta itt filmezek, Palásthy Györggyel forgatok. Egyébként 1972-ben szerepeltem utoljára magyar filmben. — Hol játszik az új évadban? — Két müncheni színházban, a Kleine Komödie-ben és a Gartner Platz Theaterben, ahol továbbra is műsoron szerepel az 500. előadáshoz közeledő „Gigi”. Jövőre mint vendég játszom Reinhardt híres színházában, a bécsi Josefstädter Theaterben. Ettől kezdve felváltva lépek színpadra Münchenben és Bécsben. További éveim is lekötöttek. Ha filmvagy tévészerepre hívnak Magyarországra, szívesen jövök. Sajnálhatjuk, hogy a dalok és dalosok versenyére nem neveztek többen a beatvilág „menői” közül. Talán jó lett volna, ha színpadra lép Koncz és Zorán, Presserék, vagy a Szörényi trupp. Nagy verseny lehetett volna. Mert így kissé felborult az egyensúly: amatőrök és profik vetélkedtek. Nem is ez a baj, inkább az, hogy az ismeretlenek többsége továbbra is ismeretlen marad. Néhányan még nem állják meg itt a helyüket, hiszen mind a három elődöntőt profi — Hungária, Korda, Kovács — nyerte. Persze, lesz azért itt nagy verseny, elsősorban az együttesek között. És még valami. Ernyei Béla szerepeltetése elgondolkodtathatná zeneszerzőinket. Miért nem mertek felkérni egyikmásik dal előadására jóhangú színészt? Például Kútvölgyit, Balázs Pétert, Szakácsit, avagy a két Harsányit, Gábort és Frigyest, Hernádi Juditot, vagy Hűvösvölgyi Ildikót? Még valami. Mostanában, hogy a nosztalgia jegyében élünk, érdemes lenne foglalkozni a gondolattal: rendezzenek nosztalgiafesztivált is, ahol ismét felcsendülnének a régi, kedves dallamok. (sebes) JIRI MENCZEL, az ismert csehszlovák író, színész és filmrendező ,,A három megesett lány esete’ című színművének magyarországi ősbemutatója az ősszel lesz a szolnoki Szigligeti Színházban.