Heti Budapest, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-19 / 1. szám

Védett övezet védtelen lakói A Belvárosban, az Apá­czai Csere János utcában, ha a Régiposta utcai kereszte­ződésben a lámpák pirosra váltanak, a gépkocsik rendre visszatorlódnak a Vigadó té­rig, kiváltképp csúcsforga­lomban. Amikor a forgalmi lámpa zöldre vált, a gépko­csik tucatjai rázendítenek, nyomják a kürtöt a sietős autósok. Dudálnak az itt közlekedő BKV-járatok ve­zetői is, hozzáteszem, iga­zuk van, mert másképp nem tudják tudtukra adni a közle­kedés szervezőinek e kör­nyék elfuserált forgalmi rendjét. A több mint száz­éves házak kapualjaiban, lépcsőházaiban, szűk udva­raiban felerősödik a kürtök hangja. Naponta, ki tudja, hányszor! Olykor elviselhe­tetlen a zaj. Úgy gondolom, az utca jobb szélső, a Duna Inter­continental melletti sávja lenne hivatott a BKV jármű­veinek a közlekedésére, de ott parkolóórák sorakoznak megannyi gépkocsival, s ez a legfőbb oka a forgalmi du­góknak is. A középső sáv a BKV-járatoké, holott itt kel­lene lebonyolódnia a „gyors­­forgalomnak”. Nem mulasz­tom el megjegyezni, hogy az öreg házakat nem ilyen nagymértékű „rezonanciára”, zaj- és rezgésártalomra mé­retezték, továbbá, hogy a védett övezetet úgy alakítot­ták ki, hogy az itt lakók par­kolási gondjaival nem tö­rődtek. Házaink előtt túl­nyomórészt a „vendég” gép­kocsik állnak és nem az itt lakók kék cédulás járművei. A fenti állapotok ismere­tében könnyű elképzelni, milyen a levegő. Szélcsen­des időben ráadásul a kipu­fogógázok behúzódnak a kéményként működő udva­rokba, sokszor a második emeletig ér a tömény szmog. Ebbe besegítenek a szállo­dához érkező turistabuszok - naponta két-három tucat meg a BKV füstokádói, hiszen gyakran a Vigadótól tíz percig tartó pöfögés után juthatnak el a háromszáz méterre sem lévő Petőfi té­rig. Az ilyen állapot, az ek­kora tumultus csak agresszi­vitást válthat ki az erre köz­lekedőkből. E sorokat csúcsforgalmi zajban és füstben írtam, hangot adva egyúttal lakó­társaim felháborodásának is. Kérem a Tisztelt Szer­kesztőséget, adjanak teret panaszunknak. Tudom, nem könnyű jó megoldást talál­ni, merthogy a környék - meg a lehetőségek is - „be van határolva”, de... Mi is a város lakói vagyunk, s velünk együtt nagyobb kíméletet érdemelnének a skanzenba illő belvárosi há­zak is. Habovszky Károly 1052 Apáczai Csere János u. 5. Szerkeszti OSZLAY ISTVÁN Befalazott sütöde Tisztelt Szerkesztőség! Egy rejtély megfejtéséhez kérem a nyilvánosságot Segítségül mellékelek egy fényképet. A Várban, a külsőleg szépen rendbe hozott volt miniszterelnökségi palota, a Sándor-palota nyugati homlokzatán el­helyezett táblán a következő szöveg olvasható: „Az épület helyén állott a XV. század végén a korábbi alapokon emelt Rozgonyi-palota, mely a török hódoltság idején elpusztult. Buda visz­­szafoglalása után, a XVII. század végén a középkori maradványok felhasználá­sával két kaszárnyát építettek. 1803- ban a telket gróf Sándor Vince megvá­sárolta és a korábbi épületek gyökeres átépítésével fényűző palotát építettetett Ez 1806-ban készült el. Tervezője Ámon János és Pollack Mihály volt. A Sándor-palota 1837-ben a Pallavicini család birtokába került Az épület 1867-1944 között a magyar miniszter­­elnökségnek adott otthont A második világháborúban súlyos károkat szen­vedett.” A fénykép talán a háború utáni idők­ből származó állapotot rögzítheti. A felújítás előtt ugyanis az északi oldal­falat - mint a képen látható - ez a fel­irat „díszítette”: KÖZSÉGI SÜTÖDE. Talán lesz valaki, aki választ tud adni, hogyan, miért és mikor került oda a cégjelzés. E felirat helyén ma Kisfaludy Strobl Zsigmond 1934-ben készült Szent György-domborműve látható. Técsy Katalin 1033 Meggyfa u. 29. A jó munkához idő kell öt éve, hogy Újpestre, lakótelepi lakásba költöztünk. A ház már előbb elkészült, sőt, a szomszédos épületek egy évvel korábban álltak már. Ezt megelőzően is emberek laktak ezen a vidéken, s voltak utak is, melyeken közlekedtek, álltak. Ami ugyanis megmaradt belőlük, az már nem nevezhető útnak. Pontosabban járdának, mivel gyalogos vagyok. Az autóutat régen megcsinálták, meglepetésre parkolót is építettek. A házunktól mintegy százméteres útszakaszon lehet el­jutni a legközelebbi villamosmegállóba. Ennek az útnak az egyik oldalán szánkódomb meg gesztenyesor van. Meg lám­paoszlop. A másik oldalon vezet az a bizonyos járda, mely inkább csak a rómaiak korából itt maradt építményre emlé­keztet, nem járdára, afféle „hadiút”. Ősztől tavaszig az ember kénytelen otthon kalucsnit húzni, majd a buszon vagy a villa­moson - ha van elég hely - kerülve a feltűnést, lábbelijét megpróbálja átcserélni az évszaknak, no meg a divatnak megfelelő másikra. Ellenkező esetben szégyenkezhet a vá­rosban, mert akkor is sáros fél lábszárig, ha napok óta nem esett újabb eső. A minap, legnagyobb örömömre, láttam, hogy nemcsak a gödröket töltik fel, hanem aszfaltréteget is terítenek a járdára. Igen, annyi év után járhatóvá teszik a hepehupás utat Persze csak azt­­ marad, ami volt: egyik oldalon a járda, a másikon a szeszélyesen nem működő világítás. Elvégre nem lehet minden tökéletes... Kiss Ivett 1041 Rónai Sándor u. 19.

Next