Heti Hírnök, 1989. július-december (1. évfolyam, 12-37. szám)

1989-11-29 / 33. szám

. • Pofonok is elcsattantak • Kádergyerekek voltak az alapítók? • Ki vághat zsebre egymilliót? FIDESZ-POLITIKA • BESZÉLGETÉS ROCKENBAUER ZOLTÁNNAL, A FIDESZ 13 TAGÚ VÁLASZTMÁNYÁNAK TAGJÁVAL - Milyen a Fidesz és a rend­őrség kapcsolata? - Nehéz kérdés, nem csi­náltunk még leltárt. A kezdet kezdetén nem pofonok, ha­nem hivatalos intézkedések voltak: figyelmeztetés, fenye­getések, ilyesmi. Aztán persze pofonok is elcsattantak. Ta­valy, a június 16-i tüntetésen, november 15-én és persze ok­tóber 23-án. Vagy harminc­ezer rendőr szállta meg a fővá­rost, de nem történt össze­csapás. Este a Jurtában volt megemlékezés. Az egyik fiú kicsit késve igyekezett a szín­házba, a kabátján kokárdá­val. A rend őrei elkapták, iga­zoltatták, bekísérték. „Miért viselsz kokárdát?” „Mert ün­nep van! ” „Milyen ünnep?” „1956! ” „Miért, mi volt 1956- ban?” „Hát forradalom! ” Megpofozták, összerugdos­ták. „Mi volt 1956-ban, te sze­mét?” És addig vertek, míg azt nem mondta: ellenforra­dalom. Ha belegondolunk, hogy ez egy éve történt, s ak­kor már Németh Miklós volt a kormányfő . . . De azt hiszem, most már nem a pofonok határozzák meg a rendőrséghez fűződő viszonyunkat. A kapcsola­tunk korrekt. Vagy, hogy is mondjam: nincs kapcsolat, hála istennek. - Netán van Fidesz-tag rendőr is? - Úgy hiszem, volt, még­hozzá a kezdeti időkben! . . . Ezalatt azt értem, aki nem titkolta el, hogy ő rendőr. Mert, hogy beépített ügynö­kök vannak-e? Mindig felté­teleztem, de igazából nem tu­dom. Soha nem kerestük. Kezdettől fogva úgy próbál­tunk politizálni, mintha jog­államban élnénk. - Tehát nem voltak illega­litásban sem? - Soha. Mi azt hirdettük: az Alkotmány alapján műkö­dünk, jóllehet a rendőrség és az akkori politikai vezetés ezt tagadta. A Fidesz volt az első, amelyik azt mondta magáról, hogy legális politikai ellen­zéki szervezet. - Mikor, s hogyan alakul­tak meg? - 1988. március 30-án egy szakkollégiumi teremben 37 fiatal hozta létre. A történet már eléggé ismert. - Kik voltak az alapítók? Igaz, hogy szép számmal „ká­der gyerekek?” - Én egyetlen egyről nem tudok. Bizonyára olyanok vannak közöttünk, akiknek szülei MSZMP-tagok voltak, s olyanok is, akiknek nem. - S mennyire „huligán ele­mek”, „újfasiszták” a Fide­­szesek? - Ezek a kifejezések a hat­vanas éveket idézik, Lengyel­­országot, aztán a nyolcvanas évek Szovjetunióját, a ma Csehszlovákiáját. Ahogy a prágai tüntető diákok, úgy vagyunk mi is huligánok.,Ha valaki ismeri a Fidesz alapdo­kumentumait, akkor tudja, hogy az egész ideológiája, a legfőbb meghatározó elve az emberi jogok betartására, be­tartatására épül. Ami, ugye, eleve kizárja az olyan szélső­ségeket, mint amiket a fasiz­mus és a kommunizmus je­lent. Ugyanilyen alapelvünk: az erőszakmentesség . . . - Erőszakmentesség. Ho­gyan illik ez össze Orbán Vik­tornak azzal a többszöri kije­lentésével: „agyagba tapos­suk a kommunistákat” ! - Kezdjük a helyesbítések­kel. Nem Orbán Viktor mondta, s nem többször. Egyetlenegyszer hangzott el Németh Zsolt barátom szájá­ból Zalaegerszegen. A teljes mondat értelme az volt, hogy majd a leendő választásokon agyagba kell döngölnünk a kommunistákat. Azt jelen­tette, hogy a választásokon mennyire meg kell őket ver­nünk. Ez egy képletes kifeje­zés volt, sajnos - elismerem - erőszakot sugallt. Tehát Zsolt nem szegte meg a Fidesz alapelveit, hanem egy szeren­csétlen mondatot mondott ki. Ezt fontos leszögezni.. . - Hány tagja van a Fidesz­nek, s kiknek a szavazataira számít? - A taglétszámunk jelenleg - számítógépes kimutatásunk szerint - közelít a négyezer­hez. Ebből ötven valahány százalék budapesti, a tobbi vidéki. Az utóbbiak aránya jól láthatóan folyamatosan nő, valószínűleg rövidesen ők lesznek többen. - Beszéljünk a pénzről. Hogyan viszonyultak önök a nagy össznemzeti pártosztoz­kodáshoz? - Nagyon nehéz . . .Tisztá­talan ügyek folytak a száz­millió körül! Nem tudtuk el­fogadni, hogy ebből csak az EKA szervezetei részesülje­nek. Nem tudtuk elfogadni, hogy mindenki bekiabál egy összeget, elmondja az igényét és utána huzakodunk. A pénz­­elosztás csakis valamilyen normatív alapon történhet, nyilvánosan, nem suba alatt, titokban. - Tehát nem is használtak fel ilyen pénzt? - Még nem, egy fillért sem. Egyébként azt mondjuk, a többpártrendszer nem kerül­het többe, mint az egypárt­­rendszer. Úgy gondoltuk, egyetlen megfogható norma van és ez a taglétszám. Itt volt a nagy meglepetés! Mi nem azért támogattuk ezt a szisz­témát, mert nekünk annyira jó. Politikai súlyunk lényege­sen nagyobb a közvélemény­kutatások szerint, mint a tag­létszámunk. Igen ám, csak­hogy kiderült, több párt nem hajlandó arra, hogy ellenőriz­zék a taglétszámát. Nem arról van-e szó, hogy nagyzolnak? Az is érdekes, hogy van olyan szervezet, amelyik kijelenti: a taglétszáma titkos, úgyhogy egy-egy millió van elkülö­nítve, vagyis minden párt kap egy milliót, ha a pártok gaz­dálkodására vonatkozó előírásokat magára nézve kö­telezőnek tartja és be van je­gyezve. Ez azt jelenti, hogy ha én holnap mondjuk megala­kítom a Slachta Margit-féle keresztény női tábort, kell hozzá kilenc fő, vagy talán még ez sem, mert azt mon­dom, hogy titkos a taglétszá­mom, s akkor zsebre vágha­tok egymilliót. - Máshonnan kapnak tá­mogatást? Netán azért ilyen nagylelkűek? - Rendszeres támogatást nem kaptunk s nem kapunk. A Soros-alapítvány juttatott egy nagyobb összeget, három­millió és néhány százezer fo­rintot, továbbá számítógépe­ket, ilyesmiket. És amit a kü­lönféle díjakért kaptunk. - Mennyiben van önálló átfogó programja a Fidesz­nek? - A gazdasági programunk a piacgazdaság radikális be­vezetését igényli, kifejezetten vállalkozó, vállalkozásra kész emberekre épít, olyan emberekre, akik hajlandóak kezükbe venni saját sorsukat. Mobil, mozgékony társadal­mat akarunk. Ez társul egy olyan szociálpolitikával, amelyik abból indul ki, hogy a meglévő alapokat sokkal ra­cionálisabban kell elosztani. Két kiemelt réteg támogatá­sát állami szinten tartjuk szükségesnek: ezek a nyugdí­jazások és a pályakezdés előt­tiek. - Önnek mi a személyes el­képzelése saját jövőjéről? - Nem akarok életem vé­géig könyvtáros lenni. Ho­gyan kerül az ember a politi­kába? Eszem ágában sem volt soha, míg egyszer csak elkez­dődött az az idő, amikor a szikrája megvolt annak, hogy valamit lehet tenni. - S normális elfoglaltságá­nak tartja ezt az intenzív poli­tizálást? - Nyilván nem abból a szempontból, hogy akkor jó egy társadalom, ha minél ke­vesebb embernek kell benne politizálnia. Egy füstös szo­bában ülni és alapelvekről vi­tatkozni nem jó dolog. Meg tüntetni. Ez lehet egyszer a balhé szintjén érdekes, de egy idő után kifejezetten fárasztó és rettenetesen időrabló. Va­lamelyik este választmányi ülés után beültünk néhányan egy sörözőbe. Órákon keresz­tül csak a nőkről, meg a foci­ról beszélgettünk. Micsoda felüdülés volt! Magyar Elemér 1989. november 29.

Next