Heti Válasz, 2004. január-március (4. évfolyam, 1-10. szám)

2004-02-13 / 7. szám

id­írmi ZOMBORI OTTÓ SZERINT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK LÉPÉSKÉNYSZERT ÉREZ A MARS-KUTATÁSBAN Új kopernikuszi fordulatra várva Az amerikai elnököt az eddigi űrkutatási sikerek szinte köte­lezték arra, hogy bátor Mars-ku­tatási terveket jelentsen be - vallja Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló vezetője. » Csak a választási kampány része-e, hogy George W. Bush amerikai elnök a jelen kudarcairól a távoli jövőbe irányí­totta a figyelmet, és merész Mars-kuta­tási terveket jelentett be, jelezve: né­hány évtizeden belül embert kell külde­ni a bolygóra? ►► Valamit lépnie kellett, az eddigi ex­pedíciók ugyanis nagy sikerrel jártak, s a fejlődéshez bátor terveket kellett bejelen­tenie. Emlékezzünk csak vissza: John Ken­nedy 1961 májusában, nem sokkal Gaga­rin Föld körüli utazása után jelentette be, hogy az embernek még abban az évtized­ben a Holdra kell lépnie. Ez megvalósult, több választási cikluson átlendítették a programot, de a sikerhez az első bejelen­tés kellett leginkább. ►► A Marsra a Holdról indulhatna majd tovább az űrhajó, ma azonban ko­molynak tűnő filmösszeállítások érzékel­tetik, hogy talán hamisítás is lehet a Holdra lépés a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Indokoltnak tartja a mai kétkedést? » Emlékezzünk csak vissza: az 1968 és 1972 közötti öt esztendő, azaz az Apollo­­program időszaka még a hidegháború ko­rára esett. A szovjetek is élénken figyel­ték a nagy ellenfelet, sőt ők maguk is au­tomatákkal Holdra szálltak, és kőzetet hoztak onnan. Képtelenség, hogy ebben a feszült légkörben Amerika megengedhe­tett volna ekkora hamisítást. Ma azonban a sajtószabadság korát éljük, most min­den megjelenhet, mindenről készülhet film. Magam még őrzöm a The New York Times akkori számát, amelyben a Holdra lépéssel együtt méltatják Ciolkovszkij orosz tudós nagyságát, az első Szputnyik­­kísérletet, és Gagarin űrutazását. Nem hallgatták el az Apollo-program kudarcait sem: az Apollo 1. tragikus balesetét még a földi kísérletkor, az Apollo 13. félsiker­rel járó útját. El kell fogadnunk, hogy hat sikeres Hold-expedícióval összesen tizen­két ember járt - szinte istenkísértésnek is beillő veszélyeket vállalva - a Föld körül keringő égitesten. ►­ Éppen az említett űrutazások révén is az ember a kozmoszról már sok lénye­geset tud. Önök miért kutatják mégis éj­szakánként az égitestek titkait? ►► Az ember mindig többre kíváncsi. Sok évezreden át ezekről az égi csillogó, mozgó pettyekről semmilyen fizikai tudá­sunk nem volt, mégis kutatták az eget az asztronómusok. Akkor matematikai model­lekkel tárták fel a titkokat: előbb geocent­rikusan, később heliocentrikusan. És ezzel le is zárult egy nagy fejezet: a legtartalma­sabb. Hosszú idő kellett hozzá, de megis­mertük a 88 csillagképet - mind a mai na­pig a régi elnevezéssel azonosítjuk őket -, és mindez ősrégi, görög, római, arab örök­ség. Megtudtuk, hogy a csillagok az ő meg­határozott rendjükben mindennap végig­mennek az égen, kivétel az öt bolygó. Ezek más periódussal mozognak: a Merkúr 88 nap alatt, a Vénusz 225 nap alatt újul meg, a Mars két év alatt, a Jupiter tizenkét év alatt, a Szaturnusz harminc év alatt járja be pályáját. Ennél több primer ismerete a múltbeli embernek sem volt, nekünk sincs. ►► A múltbeli ember azonban Koper­­nikuszig nem tudta, hogy a Nap van kö­zépen, s akörül keringenek a bolygók! ►► De nem volt bizonyíték erre sem! Háromszáz évnek kellett eltelnie, hogy a csillagászok megtalálják azt a pici szögel­térést - ez volt a kultúrtörténet egyik leg­nagyobb „dobása" -, ami abból adódik, hogy a Föld kering a Nap körül. A bizonyí­táshoz távcső kellett, olyan, amilyennel pontosan lehet mérni. A technikai újítás Galileivel, Keplerrel kezdődően - Newton­nal végződően - végbement. És kellett az a matematikai méréssorozat, amellyel egyre kisebb szögeltéréseket lehetett ki­kutatni az égen. A Hold tizenhárom fo­kot mozdul el egy nap alatt, a Szaturnusz egy fokot. Ahhoz, hogy egy csillag fél év alatti elmozdulását meg tudjuk mérni, nagy teljesítményű távcső kell, és ki kell tudni mutatni egy szögmásodpercet is, ez pedig a foknak a 3600-ad része. Tessék belegondolni: Kopernikusz 1543-ban fo­galmazta meg a tételt, a bizonyítás pedig 1838-ban történt meg. Ekkorra lehetett kimutatni, hogy a Föld tényleg kering, mert a csillagok égi helyzete kismérték­ben tényleg elmozdul. A forgás bizonyítá­sához még tizenhárom év kellett: ekkor, 1851-ben sikerült Foucault híres ingakí­sérlete. FOTÓ: LENYÓ LÁSZLÓ 40 ► hetiVálasz 2004/02/13

Next