Heti Válasz, 2007. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

2007-08-23 / 34. szám

KÖRKÉP VII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 2007. augusztus 23. ■! nmm. H a a Draskovics Tibor vezette Államreform Bizottság több száz javaslatának legalább a fele megvalósulna, akkor a mainál számonkérhetőbb, takarékosabb, ésszerűbb, tudatosabb állam épülne, jóval kevesebb közal­kalmazottal és köztisztviselővel, állítja a Népszabadság. Ugye milyen vonzó a kép? Csupa két „kével záruló” jel­ző, megannyi fokozás. Útelágazásnak nyoma sincs. Irány a tökéletesség! Miközben egyet hátrébb lépve jól látszik, a semmitmondás csimborasszóját festik elénk. Csak a lényegről nincs szó. Arról, hogy mit is akarunk. Mi a kormány államvíziója? Választói felhatalmazással milyen funkciót szán neki? Mit akar elvégeztetni vele? Mert ehhez képest lenne értelmezhető a takarékossá­ga, a kicsisége, az összes jellemvonása. A robbanékony jó, ha rövid távon próbálkozik, míg a kitartó a maratonon állja meg a helyét. Aki boldogan spórol százezreket a nyelvtanuláson, később könnyen juthat egzisztenciális zsákutcába. A betegség megelőzésén takarékoskodónak minden pénze rámehet a gyógyításra. Mi a több, tíz mogyoró vagy hat görögdinnye - hozta zavarba Orbán az agrárügyekig kalandozó, felhőbeszédű Medgyessyt a miniszterelnöki vitán. Mindenekelőtt érdemes lenne tisztázni, hogy miről is beszélünk. Mert ha az államtól kiszámíthatóságra, biz­tonságra vágyunk, vele életünk kereteinek a betartatását szeretnénk garantáltatni, és színvonalas szolgáltatásokat kívánunk tőle kapni, akkor annak ára kell legyen. Nem az olcsóság, hanem az eredményesség az érdem. Ma úgy tűnhet fel, hogy a végrehajtó hatalom kulcspozí­cióit elfoglalók az államot saját rövid távú politikai és gazda­sági céljaik érdekében alakítják át. Hangzatos jelszavak kí­séretében. A versenyszféra logikája szerint mindent a pilla­nathoz igazítanak. Az azonnali haszonszerzés rostál. A sta­bil, felkészült köztisztviselői kart elbizonytalanítják és leépí­tik, mert számukra lassú és körülményes. Akadály a ro­hammunkában. Holott ereje épp alaposságában, kiszámít­hatóságában rejlik. Az intézményrendszert instabillá te­szik, épületeitől is megfosztják, bérleményekbe kényszerí­tik, mert így hajtható a hatalom uralma alá. A közvagyont azonnali pénzre váltják, mert általa fedhetők el a rossz kor­mányzás okozta szakadékok. Az állam maradék tekintélyét lejáratják, hogy indok legyen a közfunkciók további kiszer­vezésére s a hozzá tartozó infrastruktúra eladására. Hamarosan feladat, tekintély, biztonság és szakérte­lem nélküli, olcsó és gyenge államunk lesz. Kiszolgálta­tottja a piacon monopóliumot szerzett erőknek. A politi­kából visszatérőknek. Ma szemfényvesztés folyik a szavakkal. Az olcsóság és az igazságosság maszlagéval borítják el hétköznapjainkat. Az országot augusztus 20-án ajándékozták meg a legfrissebb szóleleménnyel, azzal, hogy mostantól a kevesebből adnak többet. Merthogy kevesebb van, nem kérdés, mindenki a bő­rén érzi. S azt is tudja, hogy mindez a modernátorok kor­mányzásának következménye. Amit jóvá kellene tenni. Több adóval, kevesebb viszontszolgáltatással, a közvagyon eladásával és jövőbe vesző ígéretekkel. És majd olcsóbb, szebb és felelősségteljesebb holnapunk lehet. Egyszer. Ahogy az idei, katasztrófamentes augusztus 20. is örömte­libb, mint az öt halottat megrendítő tavalyi volt. Jó alapozással a kevés is bőven elég a boldogsághoz! SZERINTÜNK Utánuk az özönvíz? AZ ORSZÁGOT AUGUSZTUS 20-ÁN AJÁNDÉKOZTÁK MEG A LEGFRISSEBB SZÓLELEMÉNNYEL, AZZAL, HOGY MOSTANTÓL A KEVESEBBŐL ADNAK TÖBBET. KIS KÖR A BAZILIKA ELŐTT _ ____________■llilUIhlf

Next