Heti Válasz, 2012. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)

2012-03-01 / 9. szám

ről is tanultuk a zenéket, ha így tudunk, hát így segítünk nekik a lelkierejük megerő­sítésében. Csakhogy minket már olyan tisztelet, szeretet vesz körül, hogy nem mind­egy, kit, hogyan és milyen úton segítünk. Sajnos van­nak rossz, szomorú tapasz­talataink, amikor a nevün­ket, a fotónkat nem a mi hoz­zájárulásunkkal használták fel nevüket sem vállaló alko­tók. Az interneten keringő, Tartsd magad, nemzetem kezdetű „Trianon-himnuszt” nem mi játsszuk, és nem is Majorosi Marianna énekli. Az alkotók kiléte számom­ra ismeretlen, de az biztos, hogy nem kértek engedélyt sem a dallam használatá­ra a szerzőtől, Kiss Tibortól, sem tőlünk a nevünk és a fo­tóink használatára. A Csík Zenekar az egészséges nem­zeti öntudat híve. Minden magyart kell erősítenünk, történelmi sorstól, politikai, gazdasági, társadalmi hova­tartozástól függetlenül. - Állítólag a világháló leg­hallgatottabb magyar dala a Most múlik pontosan. -Tavaly láttam utoljára a YouTube-számlálót, akkor nyolcmilliónál tartott. - Sokévnyi muzsikálás után mégiscsak akkor ju­tottak a népszerűségük csúcsára, amikor „ellop­ták a show-t” a Quimbytől. Lehet, hogy a népzene már a színpadon sem nagyon él meg eredeti formában? - Kodály Zoltán egyik ha­talmas tette, hogy feldolgo­zásai révén koncertterembe juttatta a magyar népzenét. Az ő idejében hasonló volt a népzene megítélése, mint manapság: a városi kultúrá­ban nem nagyon értékelték a falusi „pórnép” zenéjét. Igaz, ma annyiféle zenét hallgat az ember, amennyit akar, és a népzene már nem része a falusi hétköznapoknak sem. Mégis szíves hallgatóságra talál, külföldiek körében is. A magyar népzene ugyanis szokatlanul erőteljes, szép, szívhez szóló és sokszínű. Míg például a német nyelvte­rületen 3-4 ezer népdalt tar­tanak számon, addig nekünk 250 ezer lejegyzett népda­lunk van. A magyar kultúra e gyöngyszemei révén mond­hatjuk, hogy igen gazdagok vagyunk. Van miből szépet merítenünk.­­ Eltérő zenei irányzato­kat kapcsolnak össze. Leg­újabb lemezükön már a komolyzene felé kacsin­gatnak, és mintha távolod­nának a népzenétől.­­ Ez szorongatja is a szíve­met, de hál’ Istennek, abban egyetértés van a zenekar­ban, hogy a népzenét nem vesszük ki a repertoárból. A vers, a klasszikus zene, a rock, a blues sokféle próbál­kozás arra, hogy minél több embert érintsünk meg. Volt, hogy egy Kispál és a Borz­koncert után, melyen ven­dégként felléptünk, egy fiú megvette a lemezünket, de sokáig csak a feldolgozáso­kat hallgatta, a népdalokat átugrotta. Csak miután rá­unt a számokra, akkor hall­gatott bele a népzenébe is, ami olyannyira megérintet­te, hogy azóta népzenei kon­certekre is eljár - kinyitotta magának azt az ajtót, amely másoknak csukva van. Hát­ha sokaknak kinyitunk egy ajtót. - A zenekar az ön nevét viseli, mégis sokszor Szabó Attila ötletei alapján halad­nak, aki meghatározó sze­replője lett a zenekarnak.­­A feldolgozások tekinte­tében valóban ő a zenekar meghatározó egyénisége, vi­szont az ötletei megvalósítá­sához a többiek támogatásá­ra is szükség van. Egyébként mindenki hozhatja a gondo­latait, mint például a cimbal­mosunk Beethoven Holdfény­­szonátájának átdolgozását. - Nem tűnik autokrata vezetőnek. - Még mindig demokrati­kus anarchia van nálatok? - kérdezték tőlem egyszer. Ebben van valami, de úgy érzem, még egybetartom a szekeret, bár lehet, hogy ke­ményebb kézzel kellene irá­nyítanom. Az egészségesen diktatórikus rend fontos a hétköznapi élet minden te­rületén. Hiszen még a ci­gányzenekarok is hierarchi­kus rendben működtek, a prímás tekintélye megkér­dőjelezhetetlen volt. Hál’ is­tennek, azért nálunk, úgy ér­zem, rend van.­­ Kecskemétről, Gödöllő­ről járnak össze... - ...és Egerből, valamint Martonvásárról. Ezért hét­ről hétre Budapesten, a Fo­nóban próbálunk. Nincs je­lentősége annak, hogy hol élünk. Megvan annak is a gyümölcse, ha megelégszik az ember azzal, ami nekifut, és a saját helyén igyekszik a legjobban tenni a dolgát. - Gondoltak már arra, hogy teljesen saját anyag­gal rukkoljanak elő? - Már megkértem Lukács Miklóst, a Dresch Quartet cimbalmosát, hogy írjon számunkra egy művet vo­nós kamarazenekarra. De csak óvatosan szabad újít­­gatni, ügyelni kell arra, hogy az új darabok jól illeszkedje­nek a megszokott minőség­hez. Legutóbbi lemezünk cí­me éppen azért lett Lélek­­képek, mert sokféle lélek és érzés lakozik a közönsé­günkben, és jó lenne mindet megérinteni, megsimogatni, megdorgálni. ■ 3 5«?, VASÁRA" * „^-szatív-5000“ rjS » V* t ** IW | WWW.HETIVALASZ.HU | kultúra | XII. évfolyam, 9. szám, 2012. március 1. 51

Next