Heti Válasz, 2013. november-december (13. évfolyam, 45-52. szám)
2013-11-07 / 45. szám
Fejtörők, ferdítések és egyéb mutatványok GRÉTSY LÁSZLÓ: NYELVI JÁTÉKAINK NAGYKÖNYVE TINTA KIADÓ, BUDAPEST, 2013. 5990 FT Ezt a hiánypótló könyvet mielőbb be kell szerezni, aztán eldugni, majd karácsonykor elővenni, és játékba hívni a családot és barátokat. Persze lesz, aki nem bírja ki addig, előre gyakorol, hiszen Grétsy László nemcsak bemutatja, milyen játéklehetőségek rejlenek anyanyelvünkben, nemcsak történeteket mesél a homo ludensről, hanem rögtön feladatokat is ad. Mégpedig tíz témakörből: Betűk, hangok játékai, Betű- és képtalányok, A betűjátékok fejedelme, az anagramma, Szótagok, szavak játékai, rejtvényei, Egyéb klasszikus játékok (palindrom, intarzia), Játékok, bűvészkedések versekkel, rímekkel, Nyelvtörők, találósdik, Nyelvi játékok menet közben, Betűhálók rabságában és bűvöletében, Egyéb nyelvi játékok, csecsebecsék. Húsz-harminc éve még a televízióban és népszerű klubokban gyűltek össze az anyanyelv szerelmesei, hogy Grétsy László vezetésével egy-egy játékban összemérjék erejüket, ma már az agyafúrt fejtörők, szóferdítések szűkebb körben hódítanak. Pedig érdemes Grétsy Lászlóval megtapasztalni azt az örömöt, amit a nyelvben rejlő lehetőségek ügyes kiaknázása nyújthat. Érdemes újra felfedezni Karinthyék szellemi mutatványait, „epepézni” álló este, anagrammákat faragni. ■ | WWW.HETIVALASZ.hu | téka | XIII. évfolyam, 45. szám, 2013. november. téka Meseországok KUN árpád: boldog észak MAGVETŐ, BUDAPEST, 2013. 3490 FT KORÁNYI NOÉMI | kultura@hetivalasz.hu A hűvös és egyre hosszabb őszi estéken Kun Árpád Boldog Észak című regénye többszörösen is jó olvasmány: nemcsak letehetetlen, nagyszerű regény, de az Afrikában játszódó részek szinte fizikailag melengetnek, a norvégiai szál pedig meggyőz arról, hogy a sötétség és hideg nem feltétlenül jár depresszióval. A szerzőt verseiért idén József Attiladíjjal tüntették ki, és bár kisebb prózát írt, mostani, második regénye 18 évvel az első után jelent meg. Családjával hét éve Norvégiában, egy fjordparti településen él, de ez láthatólag inkább termékenyítően hat irodalmi tevékenységére. A Boldog Észak címet már a Szülsz című verseskötet egyik ciklusa is viseli, és a jelzős szerkezet ismételt használata biztos nem véletlen: bár délebbi vidékeken szívesen biztatjuk magunkat azzal, hogy a napsütés melege és fénye milyen fontos, Kun Árpád regényében olyan világot mutat be, amelyben ezek hiánya néha jól pótolható. A regény főhőse, aki francia (de részben vietnami) apától és joruba anyától Aimé Gbédo néven születik és nő föl Beninben, csak Franciaországba történő kivándorlásakor tudja meg, hogy ő ezentúl Aimé Billion, és édesapja hazájában sincs sok keresnivalója. A benini norvég misszionáriusokhoz fűződő kapcsolatai révén végül Norvégiába, egy fjordparti kisvárosba kerül, itt játszódik a könyv nagyobbik része. A regény többféle utazás története: nemcsak a földrajzi helyszíneket és az egymástól gyökeresen különböző társadalmakat mutatja be élvezetesen és plasztikusan, hanem azt is, hogy Aimé, ez a negyedrészt ázsiai, negyedrészt francia és félig joruba férfi hogy talál igazi otthonra, szerelemre és lelki békére egy olyan országban, ahol tulajdonképpen mindennek teljesen idegennek kellene lennie a számára. A színes leírások alapján szinte érezzük a cotonoui piac forgatagában keveredő szagokat éppúgy, mint a norvégiai fjordon közlekedő kis családi kompon terjengő kávéillatot. Kun a társadalmakat és jelenségeket nem minősíti, csak mély átérzéssel bemutatja őket. Nem fogalmaz meg ítéletet sem a vudu gyógymódokról vagy a baobabján napokig fejjel lefelé történő lógatásról, sem arról, ha egy norvég gazda családja a kilenc részre osztott házimozi képernyőjén egész nap a juhakos életét figyeli. A könyvet mágikus realistának is lehetne nevezni, hiszen ugyanolyan természetességgel, szókimondóan és szépen írja le a számunkra fantasztikus történéseket, mint az öregedéssel vagy a szexualitással kapcsolatos jelenségeket. Az óriáskígyó képében ismét életre kelő, majd fia nyakára tekeredve a repülő vécéjében lelkét újra kilehelő édesanya vagy a tapétáról leugró lazac története azonban a magyar olvasó számára nem sokkal tűnik hihetetlenebbnek, mint a több száz súlyosan fogyatékos norvég polgár kanári-szigeteki - közpénzből finanszírozott - nyaralása vagy a norvég falu öregotthonának mindennapi élete. Kun Árpádnak a norvég szociális ellátásról való tapasztalatai első kézből valók, hiszen főhőséhez hasonlóan ő is az idősápolásban dolgozik. Reméljük, hogy a jó munkakörülmények lehetővé teszik, hogy megírja majd az epilógusban ígért regényét, hiszen a litera.hu-n megjelent webnaplója alapján nemcsak egy benini férfi, hanem egy Kakashalomra került magyar család élete is színes történetté formálódhat. ■